Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) január-június • 7-51. szám

1897-01-24 / 7. szám

Melléklet a Békésmegyt. Közlöny 7-ik számahoz. leg sötétebb Jfcmina ! Valóságos szálló-ige lett az a melynek szerénységem a szülő apja. „a legsötétebb Jamina", elannyira, hjgy Droppa üyula, a ki különben Jaminának csak főnyoldalait szereti részletezni, kénytelen volt elsötétült zordonsággal a legsötétebb Jamináról néha-néha nyilatkozni. Biztos mosolylyal honorálták eleddig ezt a kedves szálló igét bent és kint, magam is sokat bandukoltam át csevegéseimben a legsötétebb utczán s ime, mint minden, |ez is anachronismussá vált: jól sajdítottam, hogy attól a pillanattól kezdve, mikor Jaminában az első tollvakarintást cselekszi az uj jegyző, ennek világvárosias arányai fognak kibontakozni ; ime már előttünk a tények: még meg sem melegedett az uj jegyző, van már lámpája az utcákon. És az előbbi kifejezés nem nyelvtani képtelenség, mert .lamina utczáit egyelőre egy lámpa, a városháza előtt világítja be. De félre a kicsinylés mosolyával ! Nem a bibliában vagyon-e, hogy a mustármagból lészen a terebélyes fa Ebből az egy petróleum lámpából nő az elektromos tündéri fény, melynek nagy ivlámpái büszkén fognak átragyogni az anyavárosba. . . . egykor. * Az újságíró életében nem mindennapiak a lefőzések, mikor egyik a másikát lefőzi. Legendák szólnak erről. Egyet elbeszélek, mielőtt a csabai saját külön tragikomikumát megírnám. A király biztosság idejében a rekonstruált Szeged érdekében egy rendkívül érdekes fölterjesztést készítettek a minisztériumhoz. Megtudta ezt mind a két szegedi lap s mindkettő fürge riportert szalajtatott megtudni, mi van abban az írásban. Az egyik villámszárnyakon lóstatott s lóhalálában kérte azt a fölterjesztést. — Egy föltétel alatt odaadom, ha ugy vigyázz rá, mint a kétszemére. Mert la tisztázat van csak meg, a mi fölmegy a miniszterhez. Persze, hogy az újságíró fűt-fát megígért, megígérte volna a trapisták közzé való belépését, de szerencsére ezt nem követelték tőle. Leirta a fontos fölterjesztést kellő nyugalommal, a hol kaligrafíkus Írással így kezdődött : Nagyméltóságú Minister ur ! egy elsőrendű malaczot pöffentett rá. Aztán, mint a ki dolgát jól végezte, visszaadta az iratot. Már jó messze lehetett, mikor az irodaigazgató észrevette a sérelmes malaczot s éppen kiszedte peneczilusát, hogy kivakarja, mikor a másik lap kevésbé fürge riportere ott termelt: — Kérem a fölterjesztést." — Ördögöt ! Hogy maga is beronditsa! Nem adom ! És a lefőzött ur szédelegve bandukolt ki. • Ilyenforma történt szombaton is a budapesti lapok csabai különjével. A város érdekeire tekintettel, igéretét vették, hogy hallgatni fog mint a csuka. Azonban gyanút vetett egy fiskálisra, a ki nagy buzgósággal másolta a határozati javaslatot. — Minek az ügyvéd urnák ? — Hivatkoznom kell rá a szónoklatomban. A „külön

1

1 megnyugodott. Az törtónt azonban, hogy az ügyvéd ur nem szónokolt, hanem a lemásolt javaslatot beküldte az „Egyetértésinek. . . . Bravó Stuwer ! Ezt jól csináltad, Náczi. Megtörténhet azonban, hogy a Saját külön meg majd oda áll az ügyvédi iroda elé, s néhány kliensnek fog — az ügyvéd ur rovására — valamelyes írásokat megkészíteni. — Nem lehet az ! Mert ahhoz érteni kell ? . . . Hm ! Hát az újságíráshoz nem kell ? Hiszen abban a tudósításban is olyan homlokegyenest ellenkezőt ad éppen a saját pártelnökének szájába, amit az bajosan fog neki megköszönni. — No, ezt jól csináltad, Náci ! — s. „Békésmegyei Közlöny" távirata. Az országgyűlésből. Budapest, január 23 (Saját tud. iáv.) Az országgyűlés mai tanácskozásán Lepsényi Miklós olyan kifejezéseket hasz nált, hogy az elnök megvonta tőle aszót. Madarász József és mások is felszólalnak is az imperlamentáris kifejezéseket helytelenítik. Horánszhy Nándor fölhívja fíánffyt, hogy a választási vissza élésekben kapott s jelzett levelekre fölvilágosítást kér, különben törvény útjára lépnek. Bánffy De?ső tegnapi beszédéhez mit sem mond, hanem azt ismétli ós fenntartja. Ezután a kérvényekre került a sor. Az általános szavazati jog kérdésében beadott kérvényt pártolják Polónyi Géza, Kossuth Ferencz és gr. Zichy Jenő, ellene azonban Perczel Dezső belügy miniszter, s a többség egyszerűen ad akta tes'/i a kérvényeket. fialioüszky interpelláczióját viszsza vonta. ÚJDONSÁGOK. — A békésmegyei főispáni széV. Perez e 1 Dezső belügyminiszter tudomására jutván, hogy a békésmegyei főispáni szék hosszabb ideig betöltetlenül lévén, a főispán által kinevezendő és üresedósben levő tiszti állások betöltetlenek, a mely némely esetben az adminisztráció megnehezítésével jár, — leiratot küldött Bókósmegyéhez, melyben tudtul adja, hogy a főispáni szék betöltése a legközelebbi napokban megtörténik. — Felolvasó estély Csabán, A közegészségügyi egyesület második felolvasó estélyét Csabán tartja meg a városházán. Ezen felolvasó estólyre az orsz. közegészségügyi egyesület nagyérdemű elnöke Fodor József egyetemi tanár is le fog jönni s mellette, mint értesülünk László Elek dr., Hajnal Albert dr. és R e i s z Miksa dr. fognak felolvasásokat tartani. — Közegészségi munkálatok a nép kezében. Békésvmegye törvényhatósága 100 frtot szavazott meg a nép kezébe ingyeA kis, homályos ablak félrecsapódott s egy vékony, hófehér kéz nyúlt ki rajta a telegramért,. Osváth Tibor szinte szoborrá dermedt a pillanatban. A rekesz mögül egy halvány, édes, hófehér fej világított ki dus aranyszőke keretéből s egy pár csodálatosan lágy kék szem meredt ijedten az Osváth Tibor elsápadt, zavart arczába. Tibor szinte önkénytelenül ragadta meg a fehér kicsiny kezet, s dadogva szólalt meg: — Mit csinál itt maga Mariska I A leány először piros lett, mint a rózsa, azután fehér, mint a fal, rántott egyett durczásan a gömbölyű vállán. — Élni kell. Csak alig, hogy reszketett a hangja. A szemét felvetette szinte daezosan, de a kék gyöngyöket egy pillanat alatt elboritá az áruló köd s a szegény leány kínosan harapta össze az ajkait. S a mint Osváth Tibor nézte ezt a két ködösülő csillagot, egyszerre érezte, mint omlik össze mind az a hónapokon által szerzett bölcseség, mint halaványul el az az öreg fej, a familia becsülete, a bölcs, a józan theoiiák, minden a világon ezen az édes szőke fejen, ezeken a harmatos nefelejts szemeken kivül. S a másik pillanatban elfogta a szilaj dacz, szinte dühösen tépte darabokra a már kész táviratot s irt helyette másikat, még rövidebbet, a czimen kivül csak ez volt benne : — Értesítelek, hogy mai napon eljegyeztem Szabó Mariska kisasszonyt; kezelőliszt a távirdánál ; engedelmes fiad Tibor. Átolvasta még egyszer s benyújtotta ablakon. — Megengedi, hogy felolvassam 1 ? A leánynak nem jött ki a szó összeszorult torkán. Egy pillanatig ott reszketett a papir remegő kezében; s a másik pillanatban kitőrő zokogással hajtotta le fejét a férfi benyújtott kezére a ez érezé, mint folynak végig a meleg könnyek ujain. A köröskörül kopogó gépek szinte meghökkenve némultak elegy pillanatra. Syrius. A kit már senkisem szeret... — Influenzás tárcza. — Persze olvasták itt is a hirt, mely néhány nap előtt a fővárosi összes újságokat bejárta : „Ma délelőtt fényes nappal egy ele gánsan öltözött szép fiatal leány ugrott a lánczhidról a Dunába, egy bátor fiatal ember azonban utána szökött s a csónakkal elősiető matrózok segítségével kimentette, azután kocsiba ültette s elhajtatott. Hölgy, ur ismeretlenek maradtak." Ennek a hirnek a történetét akarom önöknek elmondani ós már előre is bizonyos vagyok hálájukról, mert tudom, hogy roppant kivánesiak a pikánsnak Ígérkező kis históriára . . , Hát az elegánsan öltözött szép fiatal leány csakugyan elegánsan volt öltözve, szép is volt, fiatal is volt, leány is volt. Pintér Nelli volt ő, a *„,*-szín ház harmadrangú művésznője. A bátor fiatal ember ? ? Hát kérem az én voltam, Én: Herr von Susu, most még semmi, de valami jelölt. Hát az ok ? ? ? No majd rájövünk .. . Hát kérem : a ki semmi, annak rendszerint ugyanannyi dolga van : nekem sem volt több. A nap gyönyörűen fénylett az égen : sétálgattam hát a váczi-utczában s épen azon töprenkedtem, hogy hol egyem meg azt az egy pohár sörbe fürösztendő kis gulyást, a mely el fogja akarni hitetni a gyomrommal, hogy ő „ebéd". Egy hölgyecske került elém. A sie tése olyan feltűnő volt, hogy nagyon utána néztem ; s a mint nagyon utána néztem : hát láttam, hogy gyönyörű termete van ! nesen szolgáltatandó népies munkálatokra. Ebből lapunkban is közölt s nagy érdeklődéssel találkozott dr. Hajnal Albert a tüdőgümőkór és az ellene való védekezés, ugy Zöldy János, mint C s a p o d y Ignácz munkálatai ki fog nak nyomattatni — A dobozi ut. Beérkezett a vármegyéhez a negyedik felebbezés is. Gyulaváros tanácsa nem kevesebb, mint négy iven felebbezi és okolja meg a megye törvényhatóságának a dobozi kőutra vonatkozó határozatát. A felebbezés két részre oszlik ; az első részben alaki kifő gásokat támaszt, ugyanis azt tartja sérelmesnek, hogy nem volt a tárgysorozatban világosan föltüntetve, hogy a dobozi ut ügyben lesz az állandó választmánynak határozata, mert csupán általánosságban az útépítési program m volt jelezve ; a felebbrzés második részében pedig azt kivánja feltüntetni, hogy Doboz község lakossága Gyula felé gravitál s csak magánérdek, nevezetesen a két gróf kívánsága volt a Csabával való összeköttetés. Dobozi útról lóvén szó, gazdasági egyletünk mult üléséről közölt elnöki nyilatkozathoz kell még néhány szót helyreigazításul tűznünk. Beliczey István elnök előrebocsátván, hogy Doboz község vitális érdekét ez ügyben tisztán látja s a vármegye, valamint a feljebbviteli forumok előtt a legmelegebben óhajtja támogatni a derék magyar község kívánságát, de nem a gazdasági egylet hivatásához tartozik az ügyben akár pro, akár kontra állást foglalni. Miután azonban az igazgató választmányi tagok a kérdésben szavazni nem kívántak, így az elnök azon feladat előtt állott, hogy az elnöki határozatot a felszólalók számához képest döntse el s így mondotta ki aztán a ha tározatot, a felszólalók nagyobb számához képest, mely Doboz községének ügyét a kereskedelmi miniszter előtt támogatni kívánta, — hogy az ügyben a gazdasági egylet föl fog irni. A gyulai tanács egyébként oly valótlan állításokat hoz föl, hogy azok tarthatatlanságának bebizonyítására a legközelebb hosszabb közleményt kell hoznunk, mely egyúttal az egész — ugy látszik — irodalmat igénylő kérdést, — teljesen megfogja világítani. Kétségtelen, hogy a legutolsó gyulai felebbezést a túlhajtott lokálpatriotizmus késztette. — A budapesti ügyvédi kamara tudtul adja, hogy Gyomai Zsigmondot a kamara lajtsromából törölték, miután Be regszáazra költözött. No 1 — mondok, — ennek megnézem az arczát is, ha még ugy siet 1 S ucczu neki utána!! De hiába vágtattam ám 1 Rettenetesen repült a kicsi ! . . . Nini ? Ez bizony Budára tart, neki a lánczhidnak 1 Fikomadta 1 két salzstanglimnak az ára fogja megbánni 11 No de mindegy : ha A-t mondtam, mondok B-t is, s meg kell látnom az arczát, ha mindjárt a Dunába kellene is utánna mennem ! A Dunába ? Meghallotta-e vagy sem, arra nem fogadok; de annyi bizonyos, hogy alig mondtam ki magamban a Duna szót: ő már repült lefelé ! 1 ! Hogy mikor, hogyan kapaszkodott a karzatra : azt biz ón nem is vettem észre, oly hirtelen törtónt az egész. Csak akkor fogtam fel, hogy tulajdonkópen mi megy végbe szemem előtt, a mikor a kicsike már a vizbe zuhant! 1! No de kérem, ón sem vagyok valami hitvány szájhős ; a mit egyszer megfogadok : azt meg is tartom! Bizony én nem gondolkodtam, nem haboztam egy csöppet sem, hanem „ezupp I benn voltam ón is a Dunában I Egyszerre merültünk fel a vizből, alig volt tőlem egy lépésnyire . . , Nosza neki! Oda ugrom hozzá, megragadom kopfputzát s direkciózok kifelé. Hát a kopfputza cserencaére valódi volt ós nem tágított, s igy nem történt semmi baj I! De mi több ? ! Még szerencsénk is volt, mert a „Minerva" gőzös matrózai meglátták a veszedelmet, már is jöttek felénk egy dereglyével . . . Mikor a dereglyébe fektettük, még eszméletlen volt szegényke; de mig a partra kieveztünk : magához tért ós meg tudta mondani lakását . . . Még mielőtt nagyobb csődület támadt volna a parton: már kocsiban ültünk s hajtottunk lakása felé . . . Miután cselédjének s egy hirtelen előhívott orvosnak gondozására biztam : ott hagytam névjegyemet és siettem haza, hogy átöltöz . . . — 730 gazember Csabán. Napok <Ma lázas izgatottsággal vár a közbiztonság őre, S p i s j á k rendőrbiztos egy neve; tes vasúti szállítmányt, nem kevesebb, mint 730 czimeres gazembert, a jó madarak nem külön vonaton jönnek, még csak nem is bilincsben é« szuronyok kii zött, mert egyelőre csak 730 gonosztévő arczképe érkezik meg. Ugyanis a fővárosi államrendőrség feje, R u d n a y Béla budapesti rendőrkapitány köriratban arról értesiti a városokat, hogy egy általa összeállított igen érdeke- album fényképmásolatát,az előállítási költségen, po om 13 frtért hajlandó egy példányban rendőréé günknek is átengedni. A gazemberek ez ér dekes arczképgyüjteménye 730 rovott éleiü egyén arczkepmásolatát tartalmazza, a társadalom e kílőköttjeit szakmák szerint csoportosítva ós igy kétségtelen, högy körözések, nyomozások alkalmával rendőrségünk is jó hasznát veszi ez albumnak, mely legközelebb megérkezik. — Egy közgyűlési hatarozat jóváhagyása. Bán falva község képviselőtestülete megtagadía egyik jegyzőjének D u e h Istvánnak, hogy lakást, vagy lakbér il letményt ad, jóllehet a községi törvény erre kötelezi a közsegeket. A vármegye közgyűlése megsemmisítette a képviselet elhatározását ós utasította Bánfalvát, hogy jegyzőjének vagy lakást, vagy lakásbórt adjon. A belügyminiszter a törvényhatóságnak ezt a határozatátt jóváhagyta. — Felebbezés. Gyula városa közgyűlésében a városi tulajdont képező „Nap korcsmát" a katholikus híveknek engedte át iskolai czélokra. A városi képviselet ezen elhatározását Schrőder Cornél megfelebbezze. — Művészek kerestetnek, Bókésvármegye alispánja fölhívta a nemzeti szalont, hogy tagjai közül adjanak be ajánlatot Széchényi és Kossuth arczképeinek megfestésére nézve a| megye közgyűlési terme részére. — Egy becsületes találó Kiss Mi hálynénak hivják azt a becsületes parasztasszonyt, aki e hó 8-dikán egy 200 frt értékű nehéz aranylánczot talált a gyulai főutezán s nem késlekedett azt a kapitánysághoz vinni a tulajdonosa kiderítése végett. A nagyértókü láncz tulajdonosa Sch. A.-nó gyulai urnő volt, ki nagyon megörült az értékes aranyláncz megkerültén s a becsületes parasztasszonyt jutalomban részesítene. — Uj temetkezési egylet. Bánfalván 50 frtos temetkezési egylet alakult, mely nek alapszabályai a bemulatási záradókkal leendő ellátásért a belügyminiszterhez fölterjesztetett. — Anyakönyvi hirek. A belügyminister a szentandrási anyakönyvvezető mellé írnokot nem engedélyez, ellenben A s z a1 a y Gyula, dobozi állami anyakönyvvezető tiszteletdiját 200 forintra emeli s ugyancsak R i t s e k János, gyulavárosi anyakönyvvezető ffzetósót 700 frtban állapítja meg. átöltözködjem ? Csak részben kérem, csak a fehérnemű erejéig, mert a többi- 1 ben akadályozott garderobom egyszerűsége .. . Hanem abban persze már semmi sem akadályozott, hogy a ruháimat ki ne teritgessem, s megszáradásukat az ágyban meg ne várjam . . . Másnapra azután megszáradtak a ruháim, s épen frissen kivasalva húzogattam nagy gonddal magamra, a mikor ajtómon kopogtattak ... Egy már nem fiatal, de mégis annak látszani akaró uri ember lépett be . . . „En Kolbeníeld bankigazgató vagyok ; Pintér Nelli művésznőnek, a kit tegnap uraságod oly bátran, oly hősiesen megmentett, tisztelője és pártfogója s azért jöttem, hogy uraságoddal megismerkedni szerencsém legyen, s hogy nagy lelkű tettét a magam nevében is a legforróbban megköszönjem. De kérem, kérem, kérem, uraságod nem is képzeli, mily jó tett velem, mily nagy lelkifurdalástól mentett meg engem. Valóban soha életemben sem tudtam volna magamnak megbocsátani, az ő emléke örökös szemrehányásként lebegett volna szemeim előtt . . . Képzelje csak — no hisz ön nek megmondhatom — mily tapintatlan voltam megfontolatlan féltékenységemben ... A szegény kicsikének van egy unokabátyja, egy újságíró, a kit igen szeret 8 a kivel igen gyakran elmulat, eltrófál . . . Hát kérem, én elég bárgyú voltam ebben az unokatestvérben kételkedni, elég igazságtalanul neki miatta szemrehányásokat tenni, elég kegyetlen őt szakítással fenyegetni . . . Ezt vette ő annyira szivére, ezért indult a halálba I Soha sem hittem volna, hogy engem, már nem fiatal embert, annyira szeressen 1 Miattam akart meghalni I I No de hála istennek és önnek : él ós soha többé nem lesz oka panaszra 1 ! Azért még egyszer nagyon, de nagyon köszönöm, s igen örvendenék, ha bármikor bármi viszontszolgálatot tehetnék .. ." Alig hogy elment: egy fiatal ember,