Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) január-június • 7-51. szám

1897-05-23 / 41. szám

NUUOOKA CRIKU i ca su&AU IÍCLU 10 EIUILUÜ Nopcsát máéként, mint „a magyarországi szultán"-nak. Az operaház seráljában egyébként megkészítette a nem vén, de becsületes M ü 1 1 e r Katicza a szultánnak a selyemzsinórt és csütörtökön este Krajcsik Ferencz képviselő ur jelentette ki a Lloyd körül szagláló riportereknek, hogy Nopcsa lemondását beadta. Én a nemzeti szinházban tudtam meg a Nopcsa ur fináléját, A fürtös S i 1 b e rstein Adolf mellé kerültem, a „Pester Lloyd" rettegett kritikusa molló, a kihez felvonás közök alatt valóságos hódoló körmenetet tartottak az újságírók. — Hallotta ? Nopcsát lemondatta a szabadelvű párt 1 — Berzeviczyt kinevezik. — Ujabb esemény! Keszler kilépett a „Nemzet" szerkesztőségéből. — Miért? — Nem engedték Nopcsáról irni. — Beléphet újra. Most már engedik. A boulevard lapok is igen kapósak voltak. A „Magyar Esti Lap", mely a legrikitóbb naturalismussal irt Nopcsa csintalanságairól, melynek szerkesztője vad gyönyörrel dicsekedett Silberstein előtt, hogy örül, miként a közvéleménynek kalapácsa lehetett, — igen kapós volt. A jóizlósü Silberstein enynyit kocz káztatott meg a „Magyar Esti Lapok" szerkesztője előtt: — De remélem, nem fog ezután irni az affórről ? — Egy esetben nem 1 Ha t. i. Nopcsa tényleg lemondott. Ha nem : ezután jön nek a b u n k ó k 1 Hajmeresztő adataim vannak. Mik lehetnek ezek a hajmeresztő adatok azok után, a miket a szenzációnak ezen tanyáján már' csütörtökön a nagy közönség nem nagy erkölcsi épülésére föltálaltak, — igazán nem kutatom. Azt hiszem, a hogy leirta Nopcsának egy kalandos esetét egyik művésznővel ezen a czimen : „Ne legyen olyan vad" a hogy megirta, miként kelt birokra az intendáns úrral egy másik művésznő, — ez tul megy azokon a határokon, a miket a sajtó megengedhet magának. A kis krajczáros lap valósággal nagy fejszecsapásokkal döntögeti a sajtó tekintélyét. Szörnyű túlzás most, mikor ugy is meg van a törvényhozásnak az erős szándéka, hogy a sajtónak szabadságát korlátozza. Bár a szándék minden sajtótermék bőrére megy, azok után, a miket bizonyos fővárosi újságok cselekednek, nem habozunk kijelenteni, hogy a szándék jogos és szükséges. Nem ér az a nagy szabadság, uieiyei uii^, ^c^öros eraeK szabadosságig túlhajt. Ez a bulevard lapocska lesz mindenkinek ütőkártyája, midőn rámutatnak, hogy igy tovább már nem maradhat. — Jöjjön el a lakasomra I Es ezt Nopcsának köszönhetjük. Az újságírók klubjában P i c h 1 e r Győző képviselő ur rendezgeti az uborkaidényi juxokat. A tagok körében jót nevettek egyik ujabbi tréfáján, mely a következő: T i m á r Szaniszló egyik kereveten csöndes délutáni álmát aludta. Pichler éppen azt mesélte, hogy Szalay Imrével Indiába megy oroszlánvadászatra s nagyon elkeserítette a Tímár közönyőssége. Elhatározta, hogy megboszulja. A derék újságírónak mély álmában kilopta aranyóráját (ugy is nagy szálka az sok kolle gája szemében) s nyomban felhivatott egy hordárt, a ki a legközelebbi zálogházban az aranyórát elhelyezte. A zálogczédulát, egy frtról szólót, alig csempészte be Pichler ur Tímár zsebébe, az alvó fakír, akarjuk mondani, Tímár fölrezzent. Ijedten kap órájához és kétségbeesve rántotta ki a — zálogczédulát. Tabló ! * Ebben a skandalózus időben, a mikor a kiegyezési kérdésekben a döntő szó esik, — elfordul a figyelem a kvótáról. Pedig bizonyo*, hogy sem Bánffynak, sem Badeninek sohasem lesz melegebb napja az idén, még a legmelegebb kánikulai sem, mint a mostaniak. Élénken kommentálják a királynak ezt a szavait: — 34 sind viel zu wenig. Ebből azt következtetik,hogy a király teljesen az osztrákok álláspontján van. Badeni őszre kivánja halasztani a tár gyalásokat és provizóriumot akarna fél esztendeig, Bánffy viszont ragaszkodik a nyári tárgyaláshoz. * A magyar országgyűlés elnöksége volt Károly Lajos másodszülött fiánál, Ottónál tisztelgésen. Eddig csak a trónörökös főherczeg fogadott küldöttségeket. A fogadtatásból azt vólik, hogy Ferencz Ferdinánd főherczeg az első szülött, kinek visszatért egészségéről a napokban irtak, le fog mondani a koronáról, öcscse, Ottó javára. Ferdinándot nem akarják a kormányzás izgatott munkájával elloglalni. » Tudják mi most Pesten a legújabb szójáték ? S. Az „Első Magyar." — A negyven év fordulatán. — Legnagyobb bámulatunkat hivja fel az a haladás, a mit hazánkban a biztosítási intézmény kivívott. Az ötvenes években még a tűzvész elemi pusztítása annyi sok könnyet okozott s a magyar közvélemény a tüzbiztositási intézmény hasz náról fogalommal alig birt, vagy iránta bizalmatlanságot táplált. Egy Deák Ferencznek, eivét megszegve, kelletelt vállalkozásba kezdeni, az igaz, hogy megvolt győződve, miként nemzetének tesz vele hasznos szolgálatot: s igy alakult meg az Első Magyar 1857. julius hó 15-én. Az alapítók sorában ott volt a magyar közéletnek számos kitűnősége: D e á k Ference mellett Dessewffy Emil gróf, Eötvös József báró, Som s i c h Pál és mások. Felidézzük a negyven év előtti időt a negyven éves mult sikereire, de főleg a viszonosság alapján. Ez a nagy közgazdasági vállalkozás, ez a konsolidált hitelintézet a maga finom szerveivel föl ismeri a legégetőbb emberbaráti kezdeményezéseket és istápolása filléreivel nyomban ott van minden kezdő intézmény gyárnolitására: igy a néhány hónappal előbb alakult vidéki hírlapírók nyugdi jának 1000 frtot szavazott meg. Csak figyelem tehát a magyar sajtótól, ha vi szont tisztán történelmi tényeket össze gez, midőn ez a magyar vállalkozás fennállásának első negyven évét sikerrel megfutotta. A három millió pengő forintokból alakult alaptőke (horribilis összeg amaz időkben — magyar zsebekből) azóta 30 millión felül emelkedett. A magyar közvélemény oly nagy buzgalommal favori zálta az intézetet, hogy Deák Ferencz sietett, túladni papírjain, mert negyven esztendőre megérette, hogy a politikai életben okvetetlenül bekövetkezik az inkompatibilitás fölvetése és törvényhozó függetlenségének akadémikus, egyébként azonban épp annyira p:auz.bilis esete. Három esztendeig az intézet a tűz biztosítási ágat rekventálta, 1860 óta életet is biztosit. Megyénkben a gazdasági egyesülettel évek óta föntart bizonyos kapcsolatot, mely azt eredményezte, hog az amúgy is erősen bevezetett biztosító intézet főleg a gazdálkodó közönség körében népszerű, melyre a gazdáknak adott kedvezményekkel szolgál rá. Az Elfő Magyar legelső azok sorá ban, mely a nemzeti munka minden ágá hoz jótékony adományával járult; egy részvény-társasági alapokon nyugvó in tézet sem volt oly gavallér, midőn erszó nyót ki kelletett nyitni az emberbaráti feladatoknak, mint az E ső Magyar, mely jótékonyczélra közel egy fél milliót áldó zott a negyven óv alatt. Az első magyar' méltán tartják a legkonsolidált.abb, leg ismertebb pénzintézetnek. Ennek a speciális magyar biztosító intéz nénynek a további negyven év for dulatán át sikert kívánunk. A „Békésmegyei Közlöny" táviratai Az esküdtbíróság. Budapest, máj. 22. (Saját. tud. |táv.) A képviselőház mai ülésén az esküdtbiróságokról szóló törvényjavaslatot általánosságban megszavazták. Ezután tömött karzati közönség jelenlétében V i s o n t a i Soma interpellácziót intézett a belügyminiszter egy tánczosnő elbocsájtásával kifakadt operaházi botrányokról. P e r c z e 1 belügyminiszter Sopron ünnepélyén lóvén, szerdán fog az interpelláczióra válaszolni. Lenkei doktor képlopásai. Budapest, május 22. (Saját tud. táv.) Lenkei budapesti gyakorlóorvos, kit Bécsben egy képlopáson rajtaértek, b eismerte a budapesti muzeumbelikóplopástis. Egy érdekes hymen-hir. Budapest, május 22. (Saját tud. táv.) Taaffe Henrik, a volt osztrák miniszterelnök fid eljegyezte Fuchs Magdát, a bolgár fejedelemnő zsidó vallásról át tért felolvasónőjót. Vasárnap. Tiltakozom, hogy szavaimat rossz viccnek minősítsék. Csaba e héten futó lépésben ügetett a világvárosok közzé.) Csak a vasútról kell bejönni és az idegen szemét a katonakerti májusi vegetációval együtt mélységesen gyönyörködteti a Lehóczky tűzfala, a hol kék mezőn fehér betűk hirdetik, hogy Weisz Miksánál vagyon az élet, illetve a párisi divat. Oknyomozó műtörténészek beszélik, hogy valamely város akkor jutott világvárosi magaslatra, mikor az emberek a tűzfalak rendeltetését megértették, mikor tűzfalakon megjelentek az ismeretes kijelentések : Én Csillag Anna. Nincs többé kopaszfej! Száz aranyat egy poloskáért I Legolvasottabb lap az Alkotmány! Nem szédelgés. Uraságoktól levetett ruhák! Még ezek a rikitós betűk Sternberg Árminnal, Mauthner Ödönnel, Ős-Budaváaával nem izgatják a járókelők szemeit, addig a legszebb házakkal biró város is falu: Csabán Weisz Miksáé, a tűzfalak felfedezőjé-é az érdem, hogy szeretett városunkat a világvárosok sorába emelte és mint halljuk a következőkre van kilátásunk : Rosenthal Testvérek a leendő közraktár mindkét tűzfalát kibérelték, hirdetve, hogy a divatkereskedésekben nagy választék van Csabán. Az első, legelső és legislegelső butortelepek a kaszárnya tűzfalára vetették szeimjiket s alkudozásban vannak a katonasággal. e pillanatban. Sikoltva kapta le kezet arczárói s Uram Jézus 1 — ott roskadt le egy álló helyében. Az ura ölelte meg, a tulajdon szép ura, a boltnak hitt Breznóczi Gergely. A tatár ott feküdt a kövön, hajitásnyira tőlük, messze el volt gurulva feje a törzsétől. — Jó Istenem, te volnál, — reszketett az asszony magához térve s a két gömbölyű karját rákulcsolta az ura nyakára. Az átölelve tartá a derekát s mig fejét elfordította, a könnye kicsordult sze méből. — Mi lett belőled! — suttogta önfé ledten. Az asszony rémülten szorította a kezét arczára, mely o pillanatban megint ugy égett, mintha száz meg száz kígyó csipte, mardosta volna. — A pokolgőz ! — töredezte — az rútított el örökre. Magam akartam ugy, mert csak teérted tudtam szép lenni, — de te igy nem szerethetsz többé . . . Az ura nem győzte csitítani. — Százszor jobban, galambom, lelkem tubiczám ! Feküdj le a gyepre, vizet hozok Kőrös forrásából, meggyógyulsz attól. Az asszony a pázsitba temette arczát. szürke alkonyat fölbujt köröskörül, két csillag ragyogott a szürke ségből s mintha azok is azt mondták volna : ugy, ugy, nem is szeret már tó ged az urad. Pedig ott volt mellette. Kőrös forrásából locsolgatta az égő sebeit arczán. A kipattogzott szájszéleit ^megcsókolta egyre. Rózsa bokor-ággal ínivös szelet hajtott a tüzes homlokára. Éjféltájt elszunyadt a férfi, az aszszony észrevette. Odakúszott hozzá tér den s megcsókolta a kezét. Aztán felugrott s lábujhegyen tappogva nekikerült a füstölgő vár mögötti cserjésnek. — Minek szomorítsam azzal, hogy rám nézzen, mondogatta, Gergely csak a szép feleségót szerette. Hirtelen harasztzörgés ijesztette meg, futni kezdett s hogy félénken vissz--;pil lantott, a Maczkót. látta utána nyargalni. A kedves paripát, a hűséges jószágot, a ki véletlen élve maradt, s kimenekült az égő istállójából. Vidáman nyihogott asz szonya láttára. — Rád bízom a sorsomat, Maczkó 1 mondta az asszony szomorúan. A ló mintha elértette volna. Az asszony felült rá s a fejét rá hajtotta a ló nyakára. Az megringatta, ringatta ... A cserjésen tul leértek a Kőrös vizéhez. — Kőrös vize gyógyíthat meg engem, suttogta az asszony. A ló azt is elértette, szép csendesen beleereszkedett a vizbe. A víz vitte a lovat, a ló az asszonyt. Vitte, vitte hét nap, hót éjszaka. Hetedik éjszaka körül fogták, nem engedték tovább a sások, vízi liliomok, pirosló tavi rózsák. — Gyere miközénk, megint megszépülsz tőlünk, — mondogatták neki. A hajló nád helybenhagyta, a parii füz is igent mondott rája. Akkor utat cúnáltak előtte a vízililiomok s bekisér ték a trónjáig, hol smaragdszin pázsitos gyöp lerem s beszélgetni tudnak a fűszálak. S az asszony beszélgetett velük. Elsiratta a szépségét, a könnye ráhullotta fűszálra, olyan szép legyen, a ki meg mosdik benne; elsiratta a boldogságát, szépnek álmodja a világot, aki megdörzsöli vele a szemeit ; elsiratta a szerelmét, a hűségét, hej lányok, lányok, szedjétek meg azt a harmatot; . . . Sirató zug, csak a neved maradt meg ! Ingó nádasod, karcsú liliomaid, szerelmes asszonyod könnyeit, mind, mind eltemette az idő. Halk esti szél zizeg a parti füzesben, az tudja már csak e mesét . . . A zsurnaliszta. — A „Békésmegyei Közlöny" oredeti tárczája. — Trattner L^opold tulajdonkópen or vosnövendék volt és nevelősködött a Li pótváros egyik előkelő gabonakereskedőjének fia mellett. Valami nézeteltérókeletkezett közte és a gabonakereskedő úr között, melynek folyanánya lőn Tratner Leopoldnak az azonnali elbocsájtása. Huszonöt forint és néhány krajezár volt zsebében, mikor a faluja felé menő vonatra felült. Egy nagyobb állomáson leszállt vacsorázni s mig a res auratióban szép lassan mártogatta a rostélyos zsírját, a vonat nélküle elment. Unalmasnak ta'álta az üres pályaudvart és besétált a városba. Még sohasem volt Pesten és faluján kivü! nagy vidéki városban, meglepte az esti korzó élénksége és a gáziám pák világánál csodálkozva nézte végig a kirakatok gyönyörű portékáit,. Kifárad tan a járkálástól egy elegáns kávéházba lépett és végigolvasta a fővárosi lapokat. Ejfólután járt az idő, mikor az üre sedő kávéházból minden ezé! nélkül kiment a tágas piaeztérre. L lkóben önmagával meghasonló állapotban járkált az utczákon. Arra gondolt, hogy mit fog most otthon kezdeni. Az apja alig bir megélni a kis faluban, ós ő ismét felkerül az utált fővárosba állás után nézni. Az álláskeresést gyü lölte és most ismét ott volt megint ennél az állapotnál. Egy kivilágított pincze ablak mellet haladt el. A törött üvegkarikán kíváncsian tekintett le. Egy napilap nyomdája volt odalenn. A lap már készen feküdt a nagy aszta Ion és fz exp^ditor leány piros blúza mintha hivta volna le a pinczébo őt is. A nyitott kiskapun bement az u<i varra. A folyoson egy égő lámpára, ki volt irva pirosbe'űkkel: „Szerkesztőség." Bement. Az Íróasztalnál egy öreg ősz ember ült. Bemutatkozott ós a szer kesztő kérdésére zavarodva felelt: — Bocsánat uram — itt sétáltam, lekéstem a vonatról, egy lapot óhajtanék. És egy tizkrajezárost tett le az asztalra. A szerkesztő végignézte a különös látó gatót ós egy viz>s példányt adott a ke zébe. Zavartan hajtogatta össze és menni készült. — Hány órakor utazik el uraságod ? kérdezte a szerkesztő. — Bizony magam sem tudom uram. Talán itt maradnék ebben a városban, ha akadna valami kis állás. Különben orvosnövendék vagyok ós most Pestről jövök. Meguntam nagyon. Sokat kellett lolgozni ós a tapasztalás szerint semmi liisznom nem volt benne. Valami keserű rezignátió szólt ki szavaiból ós a szerkesztő megsajnálta. — Ha akar, maradjon itt. Nekem most ugy is szükségem van egy riporterfélére, a ki a correcturákat is elvóge'/i. Ha azután jobb állomása akad, ugy elmegy oda, de addig talán megfelelő volna ez is. Trattner L/9opold egy hónap leforgása alatt valóságos zsurnaliszta lett. Mindent irt. Tárczát, vezérczikket és hihireket. Vezette a közgazdasági rovatot ós a búzatermés titkai teljesen ismeretesekké lettek előtte. Eleintén ugyan erősen tiltakozott a lelkiismerete az ollózás ellen, de végre is meggyőzte őt annak szükségességéről a hasábhiány. É-i lelkesen dolgozott havi negyven forintért < jjel-nappal. Munkaja mellett még ráért társadalmi életet is élni. El eljárogatott a szerkesztő családjához is és elbeszélgette az időt azoknak lányaival. A téli évadra jobb kilátásai lettek. Színészek jöttek és kritikus hiján, őt