Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) január-június • 7-51. szám

1897-05-20 / 40. szám

XXIV. évfolyam. R.-Csaba, i897. Csütörtök, május hó 19-én. 40. szám. ¥ mm BEEESHEKTEI EOZLONT Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház) hova a lap szellemi részét illető közlemények, küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI es VEGYESTAR rALMU LAP. Megjelenik lietenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. Egyes szám ara 8 K-, Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi ős külfföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féleház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. A pozsonyi ünnep után. Oka vau minden magyar embernek aggodalommal nézni azon üunepek télé, mikor király és nemzet találkoznak. Mert belőlük a legtöbbuyire izgató közjogi sérelmek nőnek s az országgyűlés legzajosabb premierjeire okot nyújtanak. Igy volt a mult év augusztusában az o r s o v a i ünneplés után, igy vau Mária Terézia pozsonyi szobrának leleplezésekor. A magyar miniszterelnök csak bűnbak, a büuszerzö az udvari copf, melye' igazán le kellene már vágni, mert ez a rőt ócskaság a nemzeti önérzetet annyi szor arczul ütötte eddig is Ismerve a kérdés jellegét, bogy az képes nagyon könnyen indulatba kergeti a kedélyeket: igyekezni fogunk tárgyiasan összefoglalni a Pozsonyban történteket. Pozsonyban országos jellegű ünnepélyre készültek, melyre a király is megjelent, ki a Habsburgház egyik legzseniálisabb uralkodónőjének magyar földön leleplezett szobrához családi kegyeletét is elhozta. Küldöttségeket jelentettek be s midőn Szilágyi Dezső házelnök értesült arról, hogy a király elé küldöttségek járulnak, okadatolva látta, hogy a ház küldöttsége is kifejezze a maga érzelmeit a király előtt. Ugy a Szilágyi, mint a Báuffy Dezső miniszterelnök beszédei nyomán kétségkívül megállapítható, hogy a rendezőségnél az országgyűlés küldöttségének fogadására bejelentések történtek, ugyancsak széltében beszélik Frigyes főherczegnek, az ünnepség rendezőjének egy mondását: hogy — szerinte — az országgyűlés küldöttsége feles leges. Később azonban véleményét megmódositotta, hihetőleg mikor Bántfy közben járt s az országgyűlés küldöttségét besorozta a küldöttségek közzé. Azt aztán már az udvari etikett sze rint, (és e szerint teljesen szabatosan állapították megj hogy mivel a rk. papságot a herczegprimás, a katonaságot a főherczeg vezette, miután nem a küldöttségek jellegét, de a vezetőn, rangját nézik, a Szilágyi Dezső vezetése alatt megjelent küldöttség csak h a rm a d i k helyre került, mert Szilágyi se nem herczegprimás se uem főherczeg s c 8 a k belső titkos tanácsos. A dolog bántó miuden magyar emberre, talán még bántóbb, miut némely nagyszájú ellenzéki képviselőre, kit uem a nemzeti önérzet sarkautyuz, hanem a vágy, hogy Bánffyt megbuktassa. Es a kik sajnálják a pozsonyi szép ünnepély sorábau ezt a bántó megaláztatást, azok bizouyuyal uem azt fogják főfeladatul tekinteni, hogy Bántfy, a miniszterelnök állását oda hagyja (a korona amúgy sem engedi Bánffyt most a kvóta tárgyaiások küszöbén), hanem ami igazáu sérelmes, hogy jövőben és pedig múlhatatlanul az udvari etikett az alkotmányos élethez hozzá idomuljon. A legteljesebben helyeseljük Szilágyi Dezső önérzetes fellépését abból a szempontból, mert talán mégis befogják udvari körökben látni, hogy a ceremóuiás mesterek szük látköre a legizgatóbb nemzeti konfliktusokat támasztják, hogy többet ne említsünk : váljon éppen a pozsonyi ünnepélyen ugyan mivel szolgáltak rá az izraeliták, kik a király elé küldöttséget vezettek, hogy a hazafiságukat csak ajövőben remélje a királyi válasz? Valósziuiileg ugy esett az eset, hogy a cerimoniás mesternek, miut a konserv-gyárosnak a bádog szelenczéjeikben megszámozva lehetnek a királyi kész válaszok s ez izbeu a görögkeletieknek konvencionálisán kidukált leczkéztetést, egyszerűen beadták — tévedésből a zsidóknak, mert eltévesztették a számot. Bizouynyal ilyen erős és uem menthető tévedése a cerimóniás-mesternek, hogy nem látja meg, a maga alkotmányjogi késziiletlenségébeu és hiányos ismereteivel, hogy midőn az országgyűlés küldöttsége a királylyal találkozik, voltaképpen két szuveréuitás: a királyi és népfonség üdvözli egymást, egyenlő hatalmi társakhoz illően. De inkább sarkaiból megfordul a világ, semhogy udvarouczok ezt megértsék és e felfogásúak meghódoljanak. Ám ha okosságból és előrelátásból ezt meg nem teszik : a törvényhozásnak kell fölvetnie, hogy az udvari etikettet módosítsák meg az alkotmáuyos élethez. Nem olyau nebáutsvirág az, a milyennek a Burg udvaronczai vélik. Mi, a kik szenvedély nélkül igyekeztünk a helyzetben ítélni, nem irigyeljük a válságos napok alatt liánffy helyzetét. De éppen az ő hagyományos szerencséjében bizuuk, hogy a bécsi ősrégi udvaronczi-hydrát is eltapossa, melynek meseszerűen növekedő fejeit hiába szabdalta eddig a magyar alkotmányos szellem. % Az apácza-csabai vasút és a vármegye. A törvényhatóság hétfői gyűlésén tárgyalásra kerül Beliczey Géza és Rosenthal Ignácz engedményesek, ugy a vasutat üzembe hozó első alföldi gazdasági vasutak igazgatósága kórvénye, bogy az rpácza csabai vasutboz kilométerenként 2000 frttal járuljon hozzá a vármegye, ugy sejtjük, a pálya azon részletén, mely Békesmegyóben fut. A kérvény kedvezőtlen fogadtatása érdekében, erős fegyverzetben kelt síkra gyulai laptársunk s egyenesen vétót kiáltva a vasútnak,egy lélekzetvótel alatt elmondja, hogy a szarvas mezőhegyesi vasútnak 400.000, a sárréti vamtnak ugyanannyi, a dóvaványai vasúthoz 60 000 frtot szavazott meg a vármegye. A pohár tehát betelt. De joggal kérdezzük, hogyha a vasútépítést a vármegye mindenütt százezrekkel segélyezte, miért lapt. akarja a merev megtagadásbabelesuggarálni éppen ez esetben a törvényhatóság tagjait? A vasút elleni animozitás indokoltabb lett volna akkor, mikor Bókósmegye for galmát átterelték a megye százezreivel idegen megyébe, mikor a Békésmegyeiek teljesen Hekuba : dévaványai vasútnak csak 60'000 frtot szavaztak meg. És ha a gyulai lap a közutak kiépítését anynyira szivén viseli, miért nem emelte fel szavát a szarvas-mezőhegyesi vasútvonal kétségkívül tul nagy segélyezése miatt? Megengedjük ós magunk is valljuk, hogy mindenekelőtt közútjaink kiépítését kell programmba venni, de hogy miért ne segélyezzen a vármegye egy olyan gaz dasági vasutat, mely véletlenül Csabán nyer bekapcsolást és mely annak a vidéknek közút szükségét messze időkre elodázza, mikor egyébként e vasút hozzájárulási költsége jóformán bagatell ösz szeg az előbb fölajánlott százezrekhez képest és egy Békésmegyétől forgalmilag elvont vidéket von a vármegyéhez, igazán nem értjük. Vagy tovább is ragaszkodni kíván a vármegye a sárréti vasúttal pompásan megindított elvéhez hogy a közforgalmat mesterségesen plán„BékésmegyeiKfizlönftárcája. A mi képviselőnk. — A „Hékesmegyei Közlöny" eredeti tárczája. — Hoay zsoboki 0;oraiZ >ltán országgyűlési képviselőnek több a szerencséje, mint a 'udománya, azt tudós Gelentsér János professzor uram akár Írásban is kiadná, ha — élne. Előszóval — valami huf2onöt esztendővel ezelőtt — ennyit már mondott : Ozoray Zoltán még arra sem lesz méltó, hogy Zágonyi Laczinak (már mint nekem 1) a saruit megoldja No de ez annál is inkább nem tar tozik a dologhoz, mert én — alkalmaz kodva a századvégi divathoz — sarukat nem viselek; a képviselő válaszá oknál pedig tudvalevőleg jobblótre szenderült professzorok nem szavazhatnak. Részemről különben is csak azon elvitázhatlan tényt akartam konstatálni, hogy irue zso boki Ozoray Zoltán a közpályán egy predikátummal ós egy mandáiummal elé bem vágott. (Vagy másfél ezer holdas uradalommal, még valamelyik ő-e került a Zágonyiak elé) Professzor Gelentsér jövendölésének daczara is, kissé hízelgett a hiúságomnak, mikor Ozoray beszámolóján barát f-ágos-an megveregette a vallamat és bizalmasan „te"-nek szóllitott. Következ tetni mertem ebből, hogy törvényhozói méltóságában sem tagadja meg a Parnasszusról lemaradt iskolatársat és régi barátot. Mert bizony a mi barátságunk elég régi keletű. Valahol ott kezdődik, mikor az á-b c és versenyre együtt startoltunk. Es el kell ismernem, ezt a barátságot az i-kolapadokban Ozoray Zolti mindig önzetlenül ápolta. Lakkcsizmás, bársonyzekés úrfi létére sem tolta ő előtérbe magát ; miatta akár kanterben futhattam keresztül a kis és nagy á b c-én. Már rég tul is voltam az írva olvasás akadályain, H mikor még a Zjlti mindig sir v a-olvnsott és olvashatatlan szarkalábakat irt. Az „Egvszeregv" ben pláne nagy tórelőnyben voltam. O oray Zoliinak pl. egyik évzáró vizs-gankon ezt a feladványt kellett volna megfejteni: Három papnak, hat kappannak hány körme van ? Zolti összebeszólt annyit, mint három oláh pap, s rendezett a fületöve körül olyan kaparást, mint hat kappan, — de bi/ony az eredmény a legismeretlenebb X maradt. Ugyanakkor én egész könnyűséggel vettem számba, a zsoboki uradalom összes kérődzőinek körmeit. Ha jól emlékezem, a szorzat valami 40672 csü'ök volt! A c-iga-logika azt tartja: Lassan járj, tovább érsz! Ennek a logikának megdönthetetlen igazságát akkor láttam először gyakorlati kivitelben, mikor a gymnázium kü zöbót Ozoray Zoltival megint egyszerre léptük át, hogy a declinatiók ós coniugatiók ellen vívandó harczban ismét bajtársak legyünk. Zolti lassan haladt, de ime el nem maradt. (Igaz, a zsoboki süldők sem maradtak el négy éven át a tanitóbácsi hízójából!) Azt az időszakot, amiamensa decünatiójától az érettségi vizsgáig esik, kissé hosszas volna elbeszólni. No meg a diákélet sok tarka-barkasága el is mosódik a családi gondokkal terhelt deresedő kaputban. Annyit mégis hitelt ér demlöleg feljegyezhetek, hogy Ozoray Zolti — igehajlitás rovására — már apró gymnazista korában ponny-fogatát hajszolta. S mig én Aesopus meséit scan dáltam, ő a bige-partikban rendezett ablakverő skandalumokat. A mikor pedig ón meg a termopilei szorosban küzdő Leonidászért remegtem, Zolti már akkor a huezonegyes bankjáért drukkolt. A czigaretta, kávéház, billiárd, ferbli ós sok más, diákok előtt tiltott gyümölcs, Ozoray Zoltinak már az érettségi előtt kedves és bőven élvezett csemegéi voltak. Röviden, ő a száraz elmélet helyett, az úri passziókat inkább kielégítő virtusokban képezte magát. Hogy különösen tudós Gelentsóri János, a mathézis professzora, ezeket a korai dzsentri passziókat és éretlen virtusokat nem akceptálta, — azzal az Ozoray famíliában senki sem törődött. Ám ha vakácziói idornitásra Zoltika bizonyítványába bepónált egy-egy „csikó" t, azon már Ozoray papa is felháborodott. — Mit okvetetlenkednek — fakadt ki — evvel a fiúval 1 Hiszen megkerül annak a kenyere algebra ós geometria nélkül is. Az én fiamnak nem tudomány, csak bizonyítvány kell. Az is csak arra, hogy majd az egyetemen is elszórakoz zók két-három évig. A következő tanév elején ki is akolbólították az irgalmas professzor urak Zolti bizonyítványából a — csikót. Csupán az öreg vaskalapos Gelentsér mali ciózuskodott a megreparált kalkulus értéke felett. Beiratás alkalmával kenetteljesen vágta a Zolti fejéhez : — Öc sém ! ilyen bizonyitványnyal még jóravaló kubikos sem válik belőled. De ha apád minden áron erőszakolja a dolgot, hát csak eredj át a fe!sőbb osztályba és faragd tovább is szorgalmasan az — iskolapadot! Legalább apád csináltat helyébe ujat. Ilyen középiskolai készültséggel lett Zoltiból Zoltán ós egyetemi polgár. Az alma-mater falai között már nem kísérhettem figyelemmel az ifjú Ozoray tehetségének fejlődését. Apám ugyanis, méltányolván eddig kifejtett szorgalmamat, az érettségi után ezzel a szomorú kijelentéssel szegte le magasra törő vá gyaimnak szárnyát: — Fiam! a kertmegi kántor tanító ság párbórjövedelmóből, logarithmusok kai sem vagyok képes a leczke- és kosztpénzt kikalkulálni. Egyetemre tehát nem mehetsz . . . (Fájdalom, akkor még sem diákasztal, sem Eötvös-alap nem volt.) De nyitva áll előtted a tanítóképző, a! hol a tudományt is, meg a kosztot is vagy egészen ingyen, vagy olcsó pénzen adják. Az ingyen koszt ugyan elég vé kony, a bőséges szellemi táplálék mellett azonben akár Pestalozzivá nőheted ki magad I Követtem az apai tanácsot s teljes odaadással tanulmányoztam, mint nyesegeti Rousseau kollegánk vaskos kö tetében Emil-jéről a lelki ós testi fattyuhajtásokat . . . Három óv múlva már tanítói oklevéllel igazoltam, hogy Vandháton én is képes leszek Rousseau nyomdokaiba lépni. (A T. iskolaszék aligalig hitte el!) Ozoray Zoltán ugyanazon időben egy csomó ovatolt váltóval, két tuczat párbaj-jegyzőkönyvvel és egy kétes értékű index-szel számolt be papájának, a mo dern jogtudományokban való jártasságáról. A szigorlatokat már nem volt ideje letenni, mert a gerendási Jokey-Club beválasztotta tiszteletbeli igazgató-alelnöknek. Ebben a nemzetgazdaságilag fontos állásban, a turf embereinek közmegelégedésére, három évig jeleskedett Ozorny. Ez a három óv épen elegendő volt arra, hogy az apja halálával reá szállott zsoboki uradalom jó felerészét eltippelja. A „végzett földesur

u-i kvalifikáczió, köztudat szerint, bőven elégséges egy mandátum megszerzésére. A vacdháti kerület választópolgárai is igy gondolkoztak. Színin tombolt bennük a lelkesedés, mikor Ozoray Zoltán a jelöltségei, majd később a mandátumot, kezeikből elfogadni kegyeskedett. Mit szólt volna ehhez az öreg Gelentsér ? . . Zsoboki Ozoray Zoltán képviselőn is meglátszik, hogy a legjobb iskola az élet! Beszámolója legalább olyan kali berü volt, a milyen Vandháton tul is boldoggá teheti a magyart. A kül és belpolitika mai állását kürülbelül a kö vetkezőkben összegezte :