Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) január-június • 7-51. szám

1897-04-29 / 34. szám

Megszüntetni ezt a formátlan plebiscitumot, egyben fölszabaditása a mai tespedésnek. Csakhogy ez a javaslat szörnyű radikális, mint a vandalismussal metsző szőlész, a ki minden termő ágat lecsap metszési nagy buzgalmában. Hibás és mint fentebb megjegyeztük, szinte komikus a javaslatnak a polgármester teendőinek biturkácziójára vonatkozó része. Mire való az a reprezentáns polgármester, ha nem diszdeputácziók, bankettek és más szolemmitások kedveért ? Ezt, ha feleslegessége és drágasága miatt nem kivánjuk, elvileg szembe kell vele helyezkednünk a demokraczia szempontjából. A görögöket megverték. — A legújabb háborús hirek. — A mit előre meg lehetett jósolni: bekövetkezett. A görögök csúfos veresé get szenvedtek. Mansrapa, a görög hadak vezére, ki a tesszaliai sikon megfutamodott csapatával, kegyvesztett lett s utóda Smolenitz ezredes. A görögök még ágálnak, hogy a harczot folytatni s a hadsereget újra szervezni akarják, de ez a görög kincstár szegénysége miatt aligha következhetik be. Miután azonban a garibaldistákat ós a zsandárokat Epirusba küldötte a görög kormány, feltehető, hogy a háborút foly tatni nem akarják. Ezt azonban bajosan lehet, A törökök bevonultak Larisszába, onnan csapataikat az ellenség üldözésére küldötték Farzala felé, hogy a vasutat megszakítsák és ezt el is érték. Mindez egy vesztett csatának a következménye s nem volna ok e kétségbeesésre, ha a hirek Tesszáliából nem jelentenének oly szörnyű pánikot, mely a népnek ós a hadseregnek teljes fejvesztettségót árulja el. A görögök Tirnavoszban visszahagyták a hadiszert, beszögeztók ós elásták ágyúikat, ott maradt az élelmiszer, az egész város népe futott a hadsereggel. Igy értek Larisszába. Hire sem volt a töröknek e megerősített városnál, idő tehát lett volna a sereget összeszedni, de az ijedelem oly nagy volt, hogy csak menekültek, katonák ós polgárok Voló felé ós a hegyekbe s Larisszában nem maradtak, csak a mohamedánok, a kik szombaton a bevonuló Edhem basát üdvözölték. A török sereg hála-istentisztele tére megjelent a görög püspök is, a ki nem hagyta el helyét, a mi dicséretére válik. Az eszeveszett futásban a görögök a larisszai tábort minden fölszere lésével együtt cserben hagyták, a hat várágyut beszögeztek, sőt még négy kis hegyi ágyút sem vittek magukkal. Ezt az őrült ijedtséget azzal magyarázzák, hogy a visszavonuló görög csapatokat üldöző törököknek nézték s Larisszából lőttek rájok. A falvak népe is mind elszaladt, magával hajtva barmait. Ez a rettenetes pánik sokkal végzetesebb a görög háhoru folytatására nézve, mint a hadsereg minden veresége. A sereg romjait Farzalában összeszedni s újra szervezni kellene, kerülni minden összeütközést s vonulni vissza tovább, mig Görögország uj erőt gyűjthet. Ha ezzel a vert sereggel a görög vezérek csatát elfogadnak, minden elveszett. Időt nyerni a fődolog, hogy az emberek némileg megnyugodjanak. A Nikolaj orosz pánczélos hajó Pireuszba ment, nyilván a királyi család védelmére, ha Athénben forradalom ütne ki. Ennek a tünetei már mutatkoznak. A nép a királyt és fiait okolja a vereségért és vannak, akik már köztársaságot emlegetnek elég hangosan. A Driade angol hadihajó Volóba megy e kikötő oltalmára a törökök ellen, hogy a sebesültek és a nép biztonságban legyen addig is, a mig el lehet szállitani. Egy angol ós egy olasz hadigőzös Szalonikibe indult a város oltalmára a görög flotta támadása ellen, a mi miatt ebben a kikötővárosban nagy az ijedtség. Konstantinápolyban természetesen nagy az öröm, de még nem szűnt meg az aggodalom. Albániából zavarokat jelentenek s a törökök szeretnék kiűzni Konstantinápolyból az egész görög lakosságot, hogy tisztán mohamedán vá rossá tegyék. Éz bajosan sikerülhet. Békekötésről szó sincs, sőt a szultán ujabb 56.000 embert rendelt Kis-Azsiábál Európába. A legújabb hirek különben ezek : Pótervári hirek szerint Oroszország kész közbenjárni, hogy a háborúnak előrelátható súlyos következményei ne érjék el a végső határt. Közbelépésre csakis akkor lehetne gondolni, ha maga Görögország kérné rá a hatalmakat. Ebben a pillanatban a diplomácia fáradozása arra szorítkozik, hogy a háborút lokalizálják és megvannak róla győződve, hogy ezt a czélt elérik. Az orosz kormány e föladatnak szenteli minden erejét. Utolsó hirek szerint Arta török kézben van. Budapesti tudósítónk tegnap délután négy órakor ezeket sürgönyzi nekünk : JJthénban óriási izgatottság uralkodik. J1 csőcselék megrohanta az üzleteket és fosztogat. A kamarai ülést, mivel kevesen jöttek, elhalasztották. A „Békésmegyei Közlöny" táviratai. A képviselőházból. Budapest, ápril 28. (Saját tud. táv.) A képviselőház mai ülésén Apponyi Albert gróf interpellált a háború ügyében. Arra kiván felvilágosítást, hogy a nagyhatalmaknak meg kellene akadá lyozni a háborút, mivel területi változtatásról szó sem lehet. A status quo fenderültségben tartotta a házat. Megkell dicsérnünk S z 1 á m a Vilmát erőteljes hangjáért, játéka túlzottan bágyadt volt. A „Becsületbiró"-ról legközelebb 1 Regény. Egyedül ülök kicsiny szobámban. Ide menekültem a külső élet zajából. Itt elmélkedem az élet apró eseményei felől. Egy egyszerű, de rejtélyes történet részletei foglalkoztatnak. S a mint kutatom, keresem az eseményeket összekötő lánczszemeket, ugy érzem, mintha egy lélek volna Íróasztalomra dobva s én mint az orvos a hullát, bonczolgatni, kutatni vágyom annak legtitkosabb redőit. — Kezdjünk hozzá: * Meghalt egy csúnya asszony. Azt mondják, öngyilkos volt, megmérgezte magát. Lehet. Elfogadom. Azt is mondják, hogy a lélek halhatatlan. Ezt nem hiszem. Ennek az asszonynak a lelke előbb halt meg, mint a teste. Hogy miért ? A dolog nagyon egyszerű. Egy huszonöt éves gazdag rut leány érdekházasságot köt. S a vége — dráma. Arany csengés volt bölcső dala, s dicshymnus az altatója. Az édes anyja volt a nevelőnője és a nevelőnője az édes anyja. Mert az forgolódott körülötte többet. S mi volt a játéka ? A játéka, a—b—cós és számtani könyv, meg az illemtan. Mikor más játszik, ő tanult, mikor ugrál, ő az etiquettet tartotta, mikor más kipirult az örömtől, halvány volt az arcza. , És okos volt, nagyon okos. Eldeklamálta a Petőfi verseket a szerelemről és szomorú volt, mintha megértette volna azokat. . . . Annak az átkát, hogy ő rut, csak 16 éves korában kezdette érezni. Oh, első szerelem kora 1 ki ne emlékeznék reájuk boldogsággal vissza? Előre vetett fénye vagy Te a jövő tüzének. Lángját meg nem érezzük, csak fényét és melegét. Kínját még nem, csak epedését. En a menyországot olyan helynek képzelem, melyben az odajutottak folytán a gyermekkori szerelem tiszta gyönyöreit élik át. Azért angyalok a meny lakói, mert ez az érzés vezeti őket és azért boldogok. S a mi hősünk ki volt innét zárva. Számkivetve, elriasztva élte napjait, Társnőit alig, hogy kiléptek az isko laépületből, váriák a fiatal udvarlóik.Hogy sugdostak, hogy pirultak a leánykák az édes izgalomtól, mily epedve lesték az édes udvarlást — te szép vagy — „szeretlek" s a többi esetlen gyermekbókokat, S ő ment. Egyedül, olhagyatva, halványan és szomorún. Hát Istenem mit vétett ő, hogy csúnyának teremtetted 1 Multak évek. Lassankint bele diktálták azt a „nesze semmi fogd meg jól" axiómát, hogy a vagyon semmi. A fő a jóság, a kedvesség, a műveltség. Aztán meg, hogy a szerelem nem a szépséget, hanem az előbbi tulajdonságokat keresi. És a leáiiy vigabb lett. Kezdett bízni önmagában. Ámde a vidámság ugy illett az ő kinózóséhez, mint a búhoz a kaczagás. Ismét telt az idő. Egy reggel hősnőnket sírva találták ágyában. Mellette egy könyv feküdt. Valami jó barátnő adta yolt kölcsön. Állott pedig e könyvben a következő szakasz. tartását, mint az európai béke föntartóját kivánja, aztán arra is határozott felvilágosítást kiván, mi czólja van O Felségének az orosz czár meglátogatásával. Érzelmi tény-e az, vagy politikai? Bánffy az interpellációra nem válaszolt. A király oroszországi utja. Budapest, ápril. 28. (Saj. tud. táv.) Az orosz sajtó a legmelegebben üdvözli a magyarok királyát a czári városban. A czár ő Felsége tiszteletére adott diszebédjén magyarok orosz, az oroszok pedig magyarországi rendjelekkel vettek részt. Mindkét uralkodó poharat ürített a népek békéjéért. ÚJDONSÁGOK. — Terényi Lajos közigazgatási biró. A „Politikai Értesítő" nyomán a fővárosi lapok hétfőn eddig megczáfolás nélkül maradt azon hirt közlik, hogy Terényi Lajost közigazgatási bíróvá nevezik ki. Terónyinek kineveztetóse nem fog nagyobb meglepetést kelteni, mert mindjárt a közigazgatási bíróság szervezése alkalmából fölmerült a hir, hogy a közigazgatással gyakorlatilag foglalkozott erők között Terónyinek elsősorban érdemei vannak a kineveztetósre s már akkor mérvadó helyen Terényi kineveztetósót kombináczióba is vették, a mi főleg a gyulai képviselőnek akaratán múlott, hogy teljesedésbe nem ment. Gyulán a sajtó hireit leszámítva, pozitív értesülés hiányzik, igy nem is volt még módjukban a pártoknak, hogy a megüresedett mandátum betöltése tekintetében tanácskozzanak. — Előléptetések. A májusi katonai előléptetéseknél a csabai ménteleposztály közkedvelt vezetője, simándi K á 1 1 a y István főhadnagy kapitánynyá, a 101-ik gyalogezred csabai negyedik zászlóalj tiszthelyettese, Senyei Gyula pedig hadnagygyá lett előléptetve. — Wenckheim Frigyes gróf üdvözlése. A nemzeti párt elhatározta, hogy gróf Wenckheim Frigyeshez abból az alkalomból, hogy a király őt belső titkos tanácsossá nevezte ki, üdvözlő iratot intéz. Az üdvözlő iratot Apponyi Albert gróffal együtt a nemzeti párt összes tagjai aláirták. — Helyszíni tárgyalás a dobozi ut ügyében. Kedden a dobozi ut ügyében megtartatott a közigazgatási bejárás, melyen Thomka Emil aradi kultúrmérnök, a folyammérnöki hivatal, Havi ár, az államópitószeti hivatal főnöke, részt — A nő hivatása a szerelem. Csak arra van teremtve, csak azért él. Létének czólja a boldogitás, legfőbb eszménye az öröm. S ezért a nő első kötelessége a szépség. Mit sem ér az ész, a tudomány. Szép sóg, kedvesség kell — ez minden. Ez az nő kötelessége. S őt még nem szerette — senki. Hiába vitatkoztak vele, hiába igyekeztek meggyőzni az ellenkezőről. Az örömtelen gyermekkor fogytán a pessimistikus lélek a rosszabb feltevés felé hajlott. Néma kin ü)t szivébe. Keskeny homloka megránczosodott, szemei beestek és élénk eszével folyton tépelődött. Bizonyságot keresett. Kutatott a szerelem lélek tanának mélyében. Kijátszotta környezetét, ugy csempészte be a felvilágoso dást hozó, de lelket mételyező müveket. . . . Es lassan-lassan megtudott mindent, ós lassan — megölte az önön lelkét. Mert tépelődött. Miért is él ő a világon ? Hiszen hivatása nincsen. O csúnya. Az emberiségnek, mint fajnak nincs rá szüksége. A természet gúnynak alkotta. S folyton izgatta a nagy gondolat: minek is él ő ? . . . Mint emiitettem, a hősnőmgazdagvolt. Közben megjelentek a kérők. De ő túllátott a szitán. Mindenikben a parthievadászt látta. Eles gúnyjával vérig sebezte őket. Lehet, hogy volt köztük őszinte szivü is. U azt is galádnak látta. Eltávolította őket maga körül. Szülői hiába protegálták ezt vagy azt. Gúnyosan mosolygott s igy felelt: — A pénzem sem — és magamat sem. S a kérők azután nem jelentkeztek. A csempészett könyvek olvasása közben pedig amint haladt a fólvílág vettek továbbá a gyulai járás képviseletében Wieland tb. főszolgabiró, Doboz és Csaba elöljárósága. A bizottság, melynek elnöke dr. Bartóky József vm. főjegyző volt, kiszállt Dobozon és a tervezet vonalozással megállapította az útirányt. Egyedül kontrovers kérdés az volt, váljon a körgát mellett a házak előtt vezettessók-e be Csabán az ut, vagy a vásártéren keresztül. Az utóbbi felfogás győzött, mert egyébként az ut vonalát két izben is megkellett volna törni. — A mezei rendőrök lovasitása. Ismeretes dolog, hogy egy konkrét esetből kifolyólag (Gyuia város tanácsának a mezei rendőri állások szervezése kórdósében beadott felebbezóse indokából) gazdasági egyletünk fölirt a földmivelési miniszterhez, hogy a tanya rendszerű alföldön a mezei rendőrök szegődtetésétől tekintsen el, illetve a kivételes helyzetben kivételes intézkedéseket tegyen. A miniszter igen előzékenyen fogadta az egylet fölterjesztését, mert közvetlen tárgyalásra leküldte a minisztérium egyik tagját, dr. N ó m e t h József min titkárt. A miniszteri kiküldött az elöljáróság, a képviselet néhány tagjával s gazdasági egyletünk képviselőivel tárgyalt e dologban, melynek eredménye az, hogy a miniszternek Bókósmegyében a mezei rendőrök lovasitását fogják proponálni, természetesen a mezőőri kerületek apasztásával. Az értekezlet indíttatva érezte magát a miniszternek kiváló figyelmeórt, hogy közvetlen tárgyalást kezdeményezett, köszönetet szavazni. — Esküvök. A héten három szép csabai leány veszi fel Hymen rózsalánczait. Szombaton délután 4 órakor Gyebrovszky Mariska, Gyebrovszky György iparos kedves leányát vezeti oltárhoz az evang. templomban Á r v a y Rezső csabai fiatal kereskedő ; — vasárnap délután 4 órakor pedig W e i s z Jakab csabai olajmalomtulajdonos szeretetreméltó kedves leányát, F a n n y t vezeti oltárhoz Rosonfeld József szucsághi kereskedő. — Egy félórával később B e r ó n y i Frigyes kereskedő esküszik örök hűséget a szép B 1 e i e r Jolánkának, B 1 e i e r Antal kereskedő leányának. — Személyi hir. Waldstádten János temesvári hadtestparancsnok kedden és szerdán Csabán a 101-ik ezredhez gyakorlatra bevonult tartalékosok felett szemlét tartott. A hadtestparancsnok tiszteletére a tisztikar kedden este a „Nádor" szálloda éttermében vacsorát adott. — A tavaszi csapatszemlót folytatandó, a hadtestparancsnok Aradra utazott. — Az alsó-fehér-körösi társulat L ad i c s György elnöklete alatt közgyűlést tartott, melyen letárgyalták az uj ártérfejlesztés effektualása folytán szükségessé vált alapszabály módosításokat. Ebből közérdekű intézkedés az, hogy a társucsodái felé, lassankint felébredt benne az — ember. Az ember, amely tulajdonképpen állat, mert hus és vérből van. S a könyvekből megtudta, hogy abból van. A hus és vér pedig követelődzeni kezdett. Azután meg a barátnői már mind boldog asszonyok voltak. Elégedett mosolyuk mintegy gúnyolta őt. A test ellene szegült a léleknek. Es hatalmas küzdelem fejlődött ki közöttük. Minek részletezzem a csúnya küzdelmet ? Leány volt, húsból és vérből való. Elhatározta, hogy férjez megy. Férjhez kell mennie. Sarkalta a vágy és lelke is engedett. Irigyelte asszony ismerőseit. Sértette büszkeségét, hogy ő még leány, megakart felelni hivatásának. S ekkor előállott X ur. Nagyon elvolt szegény adósodva. A leány tudta. Érdekből akart házasodni. A leány tudta. Nem szerette választotját. Ezt is tudta. S egy küzdelmos, álmatlan éj után győzött jva s megtette, ami az előzményekből világosan következik : „igen"-t mondott s menyasszony lett. Eddig mondom. S kérdik a folytatást ? Azt elhallgatom, mert a befejezésből ugy is kitalálhatják. A befejezés pedig ez: Meghalt egy csúnya asszony. Azt mondják öngyilkos volt . . . Nem hiszem, hogy a lélek halhatatlan. Nem hiszem. Énnek az asszonynak a lelke előbb halt meg, mint a teste... —r —ó.