Békésmegyei közlöny, 1897 (24. évfolyam) január-június • 7-51. szám

1897-01-31 / 9. szám

Melléklet a Békésrr. egyei Közlöny 9ik számahoz. még nincs vége. Ujabban felebbezéseket adlak be: Kun Büia és társai vésztői, G o d a n Ambrus és társai valamint Szilágyi Márton és társai, f.-gyar mati lakolok ós Békés községe. — A selyemtenyésztes érdekében a föld mivelési miniszter B a m b a c h Ferencet a csabai selyemtenyésztési kerület felügyelőjévé nevezte ki s megbízta, hogy a Békés-Csabához csatolt kerületben Csanád, Bihar, Hajdú, Nagy Ku i Szolnok stb. megyékben most körutat legyen s a községeket a termelésre buzdiisa. Májú? hóban a termelők megkapják Crabáról a petéket. A csabai selyemgubó raktar s fojtó intézet fölépül ? messze táji ól fogják hozni a termelők a selyemgubókat. A. telep 50 munkást fog állandóan fog lalkoztatni, de a beváltások idején hihetőleg többet. — A szarvasiak mozgalma a dohánygyárért. Ernliietiük a napokban, hogy Szarvas varos képviselőtestülete elhatalozia, miként Szarvas varos nagynevű képviselőjét, gróí C s á k y Albint fölkéri, legyen kegyes a varosnak a dohinygyár elnyerése érdekében índitantó mozgalmát támogatni. A nemes gróf azzal a nyílt sággal, mely politikai pályáját jellemzi, most válaszol a szarvasiak óhajtására. Minden mozgalom, mely a város fejlődése érdeke ben való, benne a legmelegebb pártfogót talalja s most is a dohánygyár ügyében is a legkeszségesebben igémé meg közreműködését, ha Szarvas város speciális helyzetét ismervén, be ne látná, hogy a dohánygyár elhelyezése ebben a tisztán mezőgazdalkodassal foglalkozó városban szinte lehetetlen. Az építendő ál lami dohánygyárnak minden évszakban állandóan nyolcszáz munkást kell foglalkoztatni s lehetetlennek tartja, hogy Szarvason, a hol nyáron át igy is nagy a munkáshiány, ezt a város biztosithatná a nélkül, hogy a mezőgazdálkodás meg ne sinylené. Nem ajánlja tehát szarvasiaknak a dohány gyári mozgalmat, igeri azonban, hogy minden oly dologban, melyre a város utalva van és a város fejlődésének javára válik, kesz a legmesszebbmenő tevékenységre és közrt munkálkodásra. — Halálozás. Mecséry József orosházi illetőségű adóhivatali gyakornok szülői nagy bánatára Poz-ony -Szl-Györgyben, hol utóbb állomásozott, meghalt. — A tani ók ötödéves pótléka ügyében. W 1 a s 8 i t s Gyula körrendeletet intézett az ország köztörvényhatóságaihoz, igy Bókósvármegyéhez is. E rendeletből érdekesnek tartjuk a következők közlékarjaimba ájult. . . Gyöngéden eresztettem le drága terhemet a nagy lóczára s mellé ülve, átfogtam derekát, hogy a csu pasz földre ne essék. A szoba másik szögletében meghu zódó ágyból, egy száraz hang csapódott füleimhez, ijesztően, rémesen. — Dá murit?... Azután fájdalmas köhécselések közt sóhajozott tovább az a vén oláhné, kinek egyetlen támasza immár kiesett. A szép asszony karjaimban vonaglott, éreztem szivének erős zihálását ; előttem egy halott, kinek üveges szemei rám merednek fényesen, hidegen ; mellettem egy haldokló öreg . . . — Hova jutottam ? mi ez ? .. .Ki magyarázza meg nekem ? ... E kérdések foglalkoztattak, midőn a szép asszony egy mély sóhaj után kinyitá szemeit a azokat révetegen rám vetette... — Meghalt ? Kérdé csodálkozva. — Még nem tudom. — Menjen, nézze meg ; addig nem merek oda tekinteni. Szemeit eltakarta és zokogott. — Igen, meghalt . . . — Fogja le szemeit kérem, ha nyitva vannak . . . félek ! Teljesítettem . . . — Itt ez a kendő, kösse fel az ál lát — s nyakáról levette a finom fehér selyemkendőt s a reszkető kezekkel átnyujtá azt nekem. — Ez is meg van — szóltam és ő zokogva ment a halott ágyához, térdre borult; szép fejét ráhajtotta a durva pokróczra és imádkozott . . . Én némán állottam a szoba közepén s lelkem nyugtalanul keresett egy vé kony fonalszálat, amely e titokzatos történet tömkelegéből kivezesse . . . Az áhítatos ima után az asszony felállott; ujjait ajkaihoz érintette s azután odanyomta a halott sápadt ajkaihoz. Azután elővette a Pintye bőr-tüszőjót, kiszedte azt a néhány fillért, a sét : Az 1893 évi XXVI. t.-czikk szerint mirden elemi iskolai tanítót — tekintet nélkül törzsfizetésére 1898. szept. 25-től kezdve 50—50 frt ötödéves pótlék illeti meg. Előre látható, hogy a nem állami iskoláknál esedékes korpótlékok az állam terhét fogják képezni : a) minden elemi iskolánál, hol a tanítói fizetésnek a minimumot való kiegészítése állam segéíylyel eszközöltetett, b) a hol ez iránt a tárgyalások folyamatban vannak, c) a hol az államsegélyt az iskola fenntartó eddig igénybe nem vette és a fizetést a minimumig kiegészítette, de a korpótlókot fedezni nem lesz képes. Ezen kor pótlékra szükséges összeget a minister tárczája 1898. évi költségvetésébe felveszi, ezért elrendelte, hogy az ide vonatkozó adatok összegyűjtve hozzá fel terjesztessenek, valamint jelentós télessék arról is, hol van még szükség a fizetésnek a minimumig való kiegészítésére és mely iskola fenntartók fogják a korpótlekot önmaguk fedezni? A munkálatokat megyenkben most végzik. — Harmadik patika Szarvason. Szarva son uj patika felallitasat kéri Csajka Jenő budapesti gyógyszerész. — Hárcmszázhatvar.öten egy felebbe zésen. Éppen a hány nap van az évben, annyi c?abai érdekelt irt alá egy felebbezést, melyet a megye törvény hatósá gához beadtak Csaba városának azon községi határozata ellen, melyben kimondatou, hogy az alsó-fehér-kőrssi ár mentesilő társulat fáltal vissza téritett 56.940 frt 98 krt az összegek befizető érdekeitek között nem oszijak föl. Ugy véljük, hogy a íehbbtzés el van sietve, mert a város még nem döntött a kérdésben, mert az eddig e tárgyban összehívott közgyűlések határozatképesek nem vollak. Sőt a hangulatból sejtve nem vélünk c?alatkozni, midőn azt jósoljuk, hogy a képviselet legközelebb az összegek szétosztása mellett fog dönteni, De hogy micsoda hivatalt kell azért szervezni, mely a hónapokra terjedő munkát végezné, mely a felosztásra igazságos kulcsot megállapitná s az illetékes tulajdonosokat kinyomozza, azt még elképzelni sem tudjuk. — Az orosházi menház. Az orosházi menház ügyeben — a vásárhelyi utca végén tervezett épités megfelebbeztetvén, — újra hozott határozatot a községi képviselőtestület s kimondotta, hogy a gazdasági kerttel szemben lévő helyen állítják a menházat föl, csak aztán most már ezt a hatarozatot is meg ne felebbezzék az oroshaziak. — Nem lesz önálló árvaszék Orosházán. Orosháza képviselőtestülete most tárgyalta a vármegyei árvaszék elnökének javaslatát, melyben Orosházát önálló ármelyet rétegei között talált s fájdalmasan, kinos gyönyörrel sokáig forgatta patyolat fehér kezei között, míg végre egy sóhajjal felakasztotta a durva fa fogasra, a hol a nagy otromba csizmák, a fehér harisnya-nadrág és a megrozsdásodott erdőcsőszi flinta függött Egy durva vászon takaró alól kibontotta mellőle a tarka üveg gyöngyökkel ékitett bokrétát s mig ezoboly prémes muffjába helyezte azt, szép könytelt szemeivel rám nézett s igaz, őszinte hangon, esdek lőleg szólt: — Kedves uram, legyen elnéző ve lem szemben s ne Ítéljen el . . . Én csak a vad virágokat szeretem I . . . * Néhány perez múlva a csilingelő fo gat, egy bűbájos szép asszonnyal nyu gótra repült, en megizzadt fegyveremmel keletre indultam ; a kis erdőcsőszi lakban pedig fölhangzott a virrasztó görög keleti hivők monoton vallásos éneke . .. Mikor fenn a rózhegység tetején, Hármas patak felé átkelőben, egyedül ropogtattam a fagyos havat, ugy tetszett, hogy a fák közt nesztelenül elsuhanó fekete szemű dómont láttam, aki oly kéjes kedvteléssel forgatta puha, fehér kacsóiban a zsiros bőr-tüszőt s mintha hallottam volna bánatosan csengő hangját, amikor bűnbánó pathosszal mondá: — üin csak a vadvirágokat szeretem ! Rózsaszínű fából készült fatojás (Humoreszk.) Kérnem kell a kedves olvasót, mél tóztassék mfg nem ütődnie czimen, mert az elmondandó történetkének úgyszólván mottója, azután meg teljesen kharakterizálja is azt. Ep oly joggal Írhattam volna uffyan fölibe e bergengoczíai történetnek azt is, hogy a „Modern Othello" avagy a zöldszemü szörnyeteg, de hát vaszék létesítésére hivja föl. A képviselőtestület azonban egyelőre nagyon mereven elzárkózott a javaslat előtt, mert minden vitatkozás nélkül kimondották a képviselőtestületi ülésben, hogy az önálló árvaszéket nem állítják föl. — Vizbefult. Horváth Károly csabai kertész tizennégy éves fiát elküldte a postára. A csintalan fiu hazafelé menve, egy kis télisportot kisértet meg a Köröscsatorna ujnyi jegén. A part őre figyelmeztette a fiút, hogy hagyjon fel a veszélyes játékkal, de alig hangzott el figyelmeztetése, a fiu elmerült s halva húzták ki. A szerencsétlenül járt fiút a kórházból temették el. — Tallián Béla könyve. T a 11 i 4 n Béla képviselő nagy csodálkoz4ssal hallgatta minap a képviselőházban Visontai Soma felszólalását, a ki több szemelvényt olvasott fel egy könyvéből. Alig végezte be Visontai beszédét, hozzá rohant Tallián: — Nagyon leköteleznél, ha megmutatnád könyvemet, a melyből több idézetet olvastál fel, mert én tudtommal még nem irtam könyvet. Visontai készséggel engedett a kérésnek. Megmutatta Talliánnak a könyvet. Indokolás egy uj cselédtörvényhez. Ez a czime a könyvnek, a melyen ott áll még az is, hogy irta Tallián Béla, Békésvármegye főispánja, s kiadta a Patria nyomda. Tallián Béla alig akart hinni szemének. — Megfoghatatlan. Hiszen én nem adtam ki soha könyvet — mondotta Visontainak. Később aztán, a mint a könyvet lapozgatta Tallián, megfejtette a titokzatos rejtélyt. Főispán korábán készítette a javaslatot indokolással együtt s azt „bizalmasan" felküldötte a belügyminiszterhez, a honnan aztán az ő tudta és engedelme nélkül a könyvpiaezra került. Még érdekesebb az, hogy a könyv már több egy événél forgalomban van szerzője tudta nélkül s ha Visontai Soma ma le nem leplezi, ki tudja talán soha sem tudja meg Tallián Béla, hogy — könyvet irt. Külömben az ügyhöz Becthy Aldzsi is járul egy szellemes ötlettel : ugyanis. Erősen védte Visontai Soma a szocialistákat: mindenképen oltalmazta őket a visszaélések, túlkapások, erőszakosságok, zsarnokságok stb. ellen. Mikor befejezte hosszuszabásu beszédét, odalép hozzá a jókedvű Beöthy Algernon, és szól: — Köszönöm Soma, hogy oltalmadba fogtad a szoczialistákat ! — Kérlek, kérlek, szerénykedik Visontai. Beöthy Aldzsi sunyi mosolylyal hozzáteszi : — Tudod, idején volt, hogy fölszólalj mellettük mert már kezdtek nagyon népszerűek lenni. — Hivatalos postai csomagok. A kereskedelemügyi miniszter elrendelte, hogy hivatalos póstai küldemények czimzése nól a rendeltetési hely és utolsó pósta megjelölése mellett a vármegye és járás neve is feljegyeztessék. — Cseléd Háriádák. Szarvason két cseléd beszélget két füszerkereskedőről.' Az egyik az ujat, a másik a régit dicséri. — Az uj üzletben annyi narancs fogy el, hogy a taljánoknál amint hallom egész narancserdőt vettek bérbe. irói mindenhatóságomnak ez igy tetszett. A történet színhelye, mint már volt szerencsém mondani: Bergengóczia. Nem mintha ilyen történetkék városunkban is meg nem eshetnének, hanem hát a bennem erősen kifejlett igazságérzet nem engedi Bergengóczia e dicsőégét elvitat nom. Tudják kérem, hol var. Bergengóczia ? Nem ? . . . En sem ! — De azért e tör ténei hitelességeért jót állok, mert egy jó c imborám, a ki nem régiben járt arra s azontájt kivívott sikereiért Győzőnek neveztetik, mint benne szereplő, beszélte el nekem. Dehát, hogy a dologra térjek, Bergengócziában ott mindjárt balra, a mint befordulni, van egy barnára mázolt csinos házikó. Jóval az özönvíz után már a bergengócziai főpostahivatal volt ott el helyezve, mióta azonban a postai külde ményeknek kormányozható léghajón való szállítása Bergengócziába is beütött, a „rózsaszínű fából készült fatojá9

u czidevant tulajdonosnője, Minka, Tinka avagy Katinka? uralkodott benne — bizonyos korlátok közt. Ezeket a bizonyos — szintén rózsaszínű korlátokat Rettenetes Iván iránt érzett heves és olthatatlan szerelme, illetve Rettenetes Ivan sanda féltékenysége kepezte. Hogy ki volt Rettenetes Iván, azt önök c-ak ugy tudják mint én, vagy még úgyse. Hogy miként került e középkori muszka Bergengócziába, a kormányozható léghajók dominálása idején, azt kikutatni nem e humoreszk, hanem a történetírók feladata. Bármily hálás thema lenne is külön ben, nem foglalkozunk ezúttal Bergen gócí ianak és lakóinak ethnografiai ismertetésevei, itt csak egy népszokást fogunk közölni olvasóinkkal, azt is c«ak a-/er\ mivel szorosan összefügg történetkénkkel. Tehát: mint Győző barátunk beszéli, van ott a legsötétebb Bergengócziában egy húsvéti locsolódás néven ismert nép — A régi üzletben annyi süvegezukor vanhogyha azokat egymás tetejére állítanák s te a tetejibe állanál, pápaszemmel sem látna meg az a te híres csizmadia udvarlód. — Az uj üzletben meg akkora sajtokat lát, tam, hogy tíz év alatt se tudná megenni a te czingár szabólegényed. — A régi üzletben meg annyi eczet van, hogy ha a város egész lakossága uborkává lenne is, mind be tudnák abban savanyítani. — Es ha az egész lakosságot besavanyítanátok is uborkának, még sem volna elég ahhoz a sok olajos halhoz, amennyit az uj üzletben elfogyasztanak. A párbeszédnek folytatása is volt, de minthogy az már nagyon személyes jellegűvé fajult, sőt a kanták néminemű behorpadásával is végződött, azt minden érdekessége mellett is meliözük. — A foglalások statisztikája. A mult évben Orosházán 29.933 foglalás törtónt és pedig: januárban 1961, februárban 2591, márcziusban 2848, áprilisban 2323, májusban 1039, juniusban 1925, juliusban 1194. augusztusban 676, szép temberben 4386, októberben 2816, novemberben 1670 es deczemberben 6001 eset ben foglaltak. — Chimay hcrczegnc újévi ajándéka. E na pókban a Rémi szállodához közel lévő Stenberg Ármin és Testvére hangszer üzletének kirakatában meglátott a híressé lett herczegnő egy 6000 forintos Maggini hegedűt, melyet felhozatott magának a szállodába, hogy azzal szerelmes Rigóját meglepje, mert mint mondá — az ő Jancsija nagyon szereti a változatosságot a hegedükben. — 0rv

rs-halottkém Orosházán eddig falusi avult szokásként egy egyszerű parasztember volt a halottkém, a ki valóságos humoreszkeket gyártott a halott bejelentő czédu ákon. A képviselőtestület a vidám haloubejelentőseknek végett vetett s mig halottkém állást szervezne, a halottkémleléssel dr. R a p c s á k Emil má

sodorvost bizta meg. — Névváltoztatás Schwarcz Ignácz békési illetőségű, ugyanottani lakos ne vét belügyminiszteri engedélylyel „B ék e i"-re változtatta. — Báli legyező oecasió 10.000 fautasie és toll Isgyező árusittatik 80 kr. tói feljebb Spitzer Samu legyező és ernyő gyári raktárában Budapest, Bécsi utcza 2. — Köhögés, rekedtség és elnyálkásodásnál a torok és légzési szervek minden zavarainál, melegen ajánljuk tisztel; olvasóink figyelmébe Egger '-itünő hatású emellpasztilait. Kaphatók 25 es 50 kros, eredeti dobozokban, minden gyógyszertárban és nerevebb fügyfüszerüzletben Fő és szétküldési raktár Egger A. fiai Nádorgyógyszertárra Budapesten, Vaczi körút 77. Törvényszék előtt. Neved ? . . . Csavargó . . . Semmi más V Foglalkozásod ? . . . Koplalás. Lakó helyed ? . . . Hogy hol lakom ? A hol fejem lehajthatom. Ma itt találok, holnap ott Egy-egy elrejtett zugot. szokás, a mely szerinte abból áll, hogy az ottani aranyifjúság ugy húsvét má sodnapja táján nyakonönti a bergengó cziai szépeket valami Eau de Cologne, Ylang-Ylang s más ily barbaranevü habarékkal, mitől az ottani szépeknek, az arcza csodálatos üdeséget nyer ha a megöntözós a XX en innen történikIlyenkor aztán a jeunese d'óre minden tagja viszonzásul kap egy „rózsaszinü fából készült fatojás"-t, mit aztán állítólag eltesznek emlékül. Ilyen emlé ket kapott Győző barátunk is annak idején Bergengóczia uralkodónőjétől, de ah, bar ne kapta volna, nem került vón szegény olyan szörnyű páczba. De hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, ugy fordult a dolog sorja, hogy Rettenetes Iván eljegyezte magának Bergengóczia uralkodónőjót Minka, Tinka, avagy Katinkát, amint azt annak idején a „Bergengócziai Tárogató" ékes szavakban adatta tudtára mindeneknek, a kiket illet. Rettenetes Ivánnak, megjegyzem, nem abban kulminált a rettenetessóge, hogy holmi franczia, vagy angol nagy követecskének otthon a saját országában a fejére szegezte (anno dazumal) a kalapot, mint hogy a historikusok beszélik, hanem a határtalan féltékenységé ben. Féltékeny volt a szellőre, a mely menyasszonya rózsás arczát csókdosá, féltékeny a vortanczerre, ki a Minka stb. formás derekát tánczközben átkarolá, féltékeny még a suszterra is, a ki hölgye parányi lábacskáiról a mértéket vevó. Hogyne lett volna tehát Győző barátunkra, a ki immár két óv óta volt birtokában egy piczinyke, „rózsaszínű fából készült fajtojás"-nak. Mit, oh mit tett tehát a kegyetlen mu-zka ! Egyik hetmanjával egy ukázt küldött Győzőnek a „bergengócziai pi ezulás bank" akkori könyvvezetőjének, mely szerint ha rögtön vissza nem küldi azt a bizonyos „rózsaszínű fából készült