Békésmegyei közlöny, 1895 (22. évfolyam) szeptember-október • 71-84. szám

1895-09-29 / 78. szám

budapesti lakos M.-berónyben egy 10—12 ezer frt értékű házat ajánlott fel az ár eaház czéljára, azon kikötéssel, hogy az árvaház az alapító anyja emlékére „Babette" árvaház nevet viseljen, a fiu s leány árvák felvételére az alapitó s illetve utódai az alispánnal közössen rendelkezzenek, az árvaházban első sorban m.-berényi árvák vétessenek fel s hogy M.-Berény közBég szegény leányok kiházasitási czéljára évenként 300 frtot adjon. E feltételek mellett a bizottság ezen ajánlatot nem tartja elfogadhatónak, mert a feltételek által a fenntartó vármegye rondelkezósi joga érzékenyen megszorittatnék. A községek ajánlatai közül, mint kétségtelenül legelőnyösebbet, Gyula városáét tartja a küldöttség elfogadhatónak s azt véli, hogy ennek elfogadásával az árvaház alapítási költsége, a vármegyei, eddig szintén fel nem használt „szeretetház alap"-tőkéjének felhasználásával biz tositva van. Ezekhez képest a bizottság azt javasolja, hogy Gyula város emiitett ajánla tát fogadja el, a vármegyei 6zeretetház alapot az árvaház létesítésére jelöljék ki s ezen összegeken a vármegyei árvaházat létesítsék. 1. Az alapítás költségeit a küldöttség a következőkben állapította miig : 1. Megfelelő épület és telek vásár\ása . 10000 fet, 2. Az épület m.'gíeie'iő átalakítása, kort berendezése 4000 „ 3. Bútorzat s másnemű teljes felszerelés 3000 „ 4. Előre nem láthatókra 3000 „ összesen . . 20000 frt. A szükséglet fedezésére szolgálhat: 1. Gyula város felajánlott tartalék alapjából 15000 frt 2. A várm. szeretetház alap .... . 5700 „ Összesen jövedelme, — ismételjük, a községek érdekének minden koczkáztatása nélkül, mert hiszen az árvaházi szükséglet s a községek eddig felmerült szükségleteinek fedezésén felül még 4494 frt 58 kr. marad rendelkezésre. Az egyes tartalékala pok járandóságot a bizottság arányo-an ugy véli megállapitandónak, hogy: 1. Központi gyámpénztár 526 frt 68 krt 2. Csaba községi gyámpénztár 678 „ 62 „ 3. Orosháza „ „ 278 ,, 18 „ 4. Tót-Komlós „ n 357 v 89 „ 5. Békés » 529 „ 72 „ 6. M.-Berény „ » 188 „ 48 „ 7. K.-Tarcsa „ „ 95 „ 42 „ 8. Szarvas] „ » 608 „ 97 „ 9. Öesöd „ » 90 „ 98 „ 10. Gyoma „ » 240 „ 43 „ 11. Endrőd „ n 230 „ 52 „ 12. Szeghalom,, » 131 , 87 „ 13. K.-Ladány „ » 238 „ 72 „ 14. F.-Gyarmat n 172 „ 22 „ 15. Vésztő „ V 131 B 20 „ A bizottság kéri, hogy a várm. szeretetház alap felhasználásával s Gyulaváros ajánlatának elfogadásával Gyulán egy vármegyei árvaház létesítését. Kéri továbbá a fenntartásra az árvatartalék alapok kamatjövedelmét az előbbi részletezés szerint lekötni; s az árvaház szervezésére vonatkozólag a bemutatott tervezetet elfogadni. 2. Az árvaház évi fenntartási geit a bizottság következőkben totta meg: Egy gondnoknő (ki egyszersmind tanítónő is) évi fizetése havi 25 írttal. . Egy felügyelőnő, ki egyszersmind a főzést tanítja, fizetése havi 15 frttal. . Egy cseléd a durva munkára havi 6 frttal 15 gyermek ós a 3 alkalmazott eltartására, egy egyénre évi 100 frtot számítva . 15 gyermek ruházása évi 40 frttal . . Tüzelés Világítás egy évre Mosatás egy évre Felszerelvények évi pótlása Épület fenntartás és biztosítás . . . . urvosszerek . Előre nem láthatók . Tartaléktőke alapítására Évi szükséglet összesen . . Az évi fentartási szükséglet sére szolgálhat az árvatartalék 20700 frt költséállapi 300 frt 180 « 72 » 1800 600 n 200 }> 30 D 60 n 100 75 150 „ 50 » 458 500 4500 frt. fedezéalapok /I megye törvényhatósági bizottsági tagjaihoz. — A holnapi közgyűlés alkalmából. — Huszonegy óv óta van napirenden Békésmegyében a földmives iskola ügye. A hetvenes évek elején a megyén, a gazdasági egyesületünkben szóvá tették, hogy a tisztán mezőgazdaságból élő Bókésvármegyótől igazán szégyen, hogy nincsen gazdasági szakiskolája. Mindig szegénységünkkel takaróztunk és akkor az volt a kivánság, vajha a kormány legalább az iskola tanerőinek fizetését viselné, a mit a földmivelési miniszter korlátolt budgetje miatt nem adhatott meg akkor. Öt év előtt már komolyabb formában került szőnyegre a régi ügy. Az iskola létesítését a vármegye kimondta s nyilattételre hozta fel a megye községeit, hogy kik volnának hajlandók az iskolára adományokat tenni? A legnagyobb ajáa latot Csaba tette 125 kis hold földet ajánlván föl az iskolának és a kisérlsti telepnek; ezzel szemben Gyula holdanként 400 frtot kért s emlékszünk, hogy a boldog emlékű G ö n d ö c s Benedek milyen melegen kardoskodott a mellett, ÍL1^.y a"HiSgya vegye meg az iskola földjót — Gyulán/TaVfily elnapoltuk az iskola építését a balsikéres, rossz gazdasági esztendőre tekintettel, de ezidén igen jó termés volt s nines számba vehető ok, hogy továbbra is Fábiuscunkrátoroskod junk. A kórdós tehát él?.re van állitva ós a törvényhatósági bizottsági tagok — erős következetlenségbe esnének, ha most a három százalékos pótadó elriasztaná egy huszonegy év óta kivánt megyei intézménytől. Az állam igazán szép ajánlatot tett, az évi fenntartási költségeket fedez', és viseli. A vármegyének tehát mindössze csák az építési költségeket kell fedeznie s magát a czélra csak egyszer kell meg adóztatnia. Az iskola a mezőgazdák érdekeit szolgálja. Nekik áll elsősorban érdekük ben, hogy fiaik az okszerű gazdálkodás iránt kedvet kapjanak. Evek óta emligetjük, miként a belterjes gazdálkodásra való áttérésre csak egy mód van, ha itl előtlünk egy szakiskola útbaigazító tanácsa és példájával erre impuleust ad ; a szociális kérdést is váltig a szakiskolával akartuk megorvosolni. De lapunk már összesen 4500 frtot szolgáltasson át évenkint az árvaházi pénztárnak. Tehát az árvatári tartalékalapok különösebb megterheltetés nélkül, rendeltetésüknek megfelelően igénybe vehetők az árvaház fentartasára. A mi az árvaház szervezetét s berendezését illeti, a bizottság szervezeti szabályokat dolgozott ki. Tájékoztatásul kiemeljük abból a következőket: A. tervezet szerint az árvaház vagyontalan 7—15 éves árvaleányok elhe lyezósére s gondozására volna berendezve, ugy, hogy Oit szegény árvaleányok elemi oktatás melleit'"különösen hártartási szolgálatra neveltettnónek^oly czélzattal, hogy az árvaházból kikerültTéá nyok mint házi cselédek, komornák, sza kácsnók stb. fenntartásukról tiszteséges módon gondoskodhassanak. Az árvaház vezetése egyelőre egy gondnoknő s egy felügyelőnő hatáskörébe utaltatik. Ezek gondoznák s tanítanák a növendékeket. Az intézet igaz gatását az igazgató választmány vezeti; e választmány az alispán elnöklete alatt a törvényhatósági központi főtisztvise lőkből s 10 törvényhatósági bizottsági tagból áll. Ez a választmány a maga ha táskörében egy női választmányt is al kot, melynek feladata az árvaház belső vezetését s a cselédkópzést ellenőrizni. Az árvaház pénztárát, a pénztári tisztség kezeli — s a számadásokat a törvényhatóság vizsgálja meg. — A sza bályzatban ki van mondva az is, bogy gyerek alapítványi helyeket létesíthetnek. Égy alapítványra 300Ö frt tőkét kell letenni. Az árvaházba egyelőre 15 árva vó tetnok fel, — figyelemmel a vármegyebeli községek igényeire. oly sokszor különféle oldalról tárgyalta a kérdést, hogy csak ismétlésekbe esnénk, ha az iskola felállítás szükségét akarnók bizonyítani. Huszonegy óv óta érzett hiányon van hivatva törvényhatóságunk segíteni s tehát joggal elvárhatjuk a törvényhatóságtól, hogy az iskola felállítás költségeit megszavazza. Itt általános megyei érdekű ügyről van szó. Hogy az iskola Csabán állíttatik föl, az önkényt Csaba város legnagyobb ajánlatából kövotkezik. A vármegye minden vidéke biztosithatja magának, hogy az ő gyermekeit méltányos arányban az iskolába felvegyék s ez nem is fog nehézséget okozni. Igy a megye haladásának minden barátját meleg érdeklődésre hívjuk, a csabaiakat pedig főleg azért, hogy a megajánlott 125 hold földjükre az összrendelkezési szabadságot visszanyerjék, ha a vármegyét ismét elóg kisszerű tekintetek vezetnek és az iskola felállítást nem szavaznák meg ós az építést nem rendelnék el. De bizunk benne, hogy ilyen kisszerű szempont a megye bizottságát vezetni nem fogja. kem adtak igazat, hogy ezért ugyan nem kellett volna Páli urnák tett igéretemet visszaszívni. Még szerelmem is erősebb volt felességem iránt, mint gyűlöltem anyósom iránt. Hazamentem. Kopogtatok szobám ajtaján. Semmi válasz. Benyitok. Ott ült az ón aranyos kis feleségem Íróasztalom előtt, feje két karjára téve, sírt vagy aludt. Lassar:, lábujjhegyen közeledtem felé. Oh, hogy dobogott szivem, hogy remegtem egész testemben. Letérdeltem előtte. Még mindig nem vett észre. — Jolán, haragszol édes kis felesé gem? Mint a kis őz, kit magányában megzavarnak kegyetlen puskások, ugrott feleségem ós borult kaczagva, sirva anya kamba. — Édes, kedves Bélám 1 Dehogy haragszom, nem haragszom ; hát megjöttél; te vagy az, te rossz 1 Oh mennyit sírtam, mennyit busultam miattad — és meg tapogatott ujjon, csakugyan én vagyok e. Kerülő utakon megtudtam azt is, hogy anyósom elutazott és csak egy év múlva látogat meg újra bennünket. Ilyen fogadtatásra nem számítottam. Ám ne higyjék, hogy nem fejlődött ki közöttünk egy kis harcz, mi természetesen az én győzelmemmel végződött. < Igy megyek én minden esztendőben vadászatra, akkor, mikor feleségem táv, jrátot kap. Sinnen van az, hogy hét évi együtt létünk alatt csak egyetlen egyszer láttam anyósomat. De nekem az is — elég volt. Kaczander József. Modern világ. Irta: Kocsis Gizella. Az asszony idegesen válaszolt. — Hogy érzem magam ? — Pompásan barátom, kitűnően. Es mindezt önpek köszönhetem — tette oda gúnyosan — mert ha ön elvesz, ma sejn kastélyom, sem fogatom, sem bárói koronám nincsen. — Azt kérdi, boldog vagyok ? Igazán kérdezi? Lássa, milyen kü lönös ön. Leült a mohás kőpadra és czipője hegyével elsimitgatta az uton a homo kot. Eszébe jutott lánykora. Az a boJon dos, szentimentális édes korszak, mikor az ember szerelmes az ideáiba és szereti az ideáit. Most itt állott előtte az az ember, akit ő olyan nagyon szeretett. Ugyanazon alak, ugyanazon arcz, kissé megtörve, kissé megvénülve. — Ki hitte volna, kezdte élénken, hogy ön még egyszer elém kerül ? Radnay nem szólt, csak nezte azt a gyönyörű asszonyt, villogó szemeivel, édesen mosolygó ajkával, ugy mint régen sokszor, mikor még nem tudta, hogy találkozik egy bolondos német, ki elveszi azt a szegény leányt. — Na, miért nem beszél, faggatta az asszony, szeretném hallani, hogy néz ki a más világon, mert ön hihetőleg meg járta azt már eddig — álmában. Ne nézzen olyan csodálkozva reám Mikor nekem megírta az az utolsó em lekezetes levelet, akkor is valami ilyesfélét emlsgetet, hogy nem akar boldog talanná tenni, ugy is nem sokára el kell költöznie abba a szebb országba, oda át. Lássa, lássa nem megy az olyan köny nyen. Azóta eltelt tíz év és még mindig itt van és valószínűleg itt lesz még egy pár évtizeden át. Tiz óv 1 Jenő mit gon dol, tiz év 1 két szerető léleknek. Lássa Jenő, akkor még jobban tudtam becsülni egy napját, egy óráját az életnek, mint ma. Ha ön akkor ezt a tiz évet[ nekem ajándékozza, ugy mint odadobta a sorsnak, hogy bánjék) vele tetszése szerint, de sokat adott volna vele. Olyan keveset kértem öntől, csak a barátságát. Tudja-e mit tesz ez? Tudta-e mily foka a szerelemnek! mennyi önzetlenség kell fchhoz, ha szerelemért csak barátsággal érjük be, azt kérjük csupán? Nem, nem tudta. Ugy e furcsának találja, hogy igy beszélek vele. De én még egyszer egy pár perczet kívánok szentelni annak az édes, bolondos múltnak, hogy elmondjam mindazt, amit ön akkor nem., hallgatott meg.^A barátságát kértem. Ön megtagadta. Ugy bánt velem, mint a jellemtelen ember megunt szeretőjével szokta. Az asszony keserűen nevetett. — Mikor utoljára láttam, emlékszik arra, ön hideg volt, mint a téli fagy. Hideg, zord, visszariasztó. A vonat tova robogott velem és én ott ültem tehetienül a kupéban. Mit tegyek ? Megöljem, megtörjem annak a szegény öreg asszonynak a szivét, az anyámét 1 — ő tudta, hogy szeretem és anyn.yira hitt önben, mint én Es most az ellenkezőjéről győzzem meg, az ellenkezőjét bixonyitassam eljárásával ? Nem. Önt szerettem é» anyámat. Anyámat nem akartam megölni, önt nem akartam becstelennek feltüntetni. A következő állomáson kiszálltam. Másnap visszautaztam ugyanazon uton, ahol jöttem. Eszembe jutott egy üreg nagynéném Pozsony mellett, Szigetfalun. Nem tudom minek mentem oda, azt hiszem csak azért, hogy anyámmal ne találkozzam. A néném szívesen látott ós maga értesítette anyámat ottlétemről. Nagy házat vitt és éppen akkortájt sok vendége is volt. Jöttek-mentek, egyre-másra. Itt ismerkedtem meg báró Waldhausennal, ki Németországból jött át. Megtetszett neki vidékünk és itt is maradt. Igy lettem a felesége. Az anyám boldog volt, megelégedett, a néném is, a báró is, meg — én is. No lám Jenő, ugy-e nem hitte volna, hogy mire jó az, ha ön nem vesz el engem. Apropos 1 velünk tart e holnap egy sótakocaizásra ? Mindnyájan megyünk. A férjem is jön. Aztán egy pár napig legalább itt maradhatna a kastélyunkban. — Köszönöm báróné, de csak azt akartam tudni, hogy boldog-e ? — Persze az vagyok, nevetett guny nyal a báróné. — Nicht wahr Eduárd? — szólt oda férjének ki éppen feléjük tartott. Mikor Radnay Jenő elment, szomorúan jegyeste meg a báróné : ein guter Kerl, so wie früher . . . A báró persze nem tudott semmit... csak kiálhatatlan blazirtsággal mondta rá: — Ja, ja. Öntözési esatorna a megyében. — Reflexió Zlinszky István czikkére. — A „Bókésmegyei Közlöny" vasárnapi számában korszak alkotó indítvány czi mén, gazdasági egyletünk derék titkára nak szép czikkét olvastam; engedje meg hogy e kérdésről magyaros őszinte6séggoi meg mondjam a magam véleményét. Dicsérem ón a vármegye alispánját, hogy a mezőgazdasági bajokra is kiterjed figyelme. Szándékai nemesekjs tiszteletre méltóak, hanem egy bajban szenvednek: inpraktikusak ós kivihetetlenek. Nálunk a belterjes gazdálkodás alatt mindjárt belgiumi szisztémára gondolunk. A forró ővtől Kamcsatkáig nincs olyan merész ellentét, minthogy közgazdáink a mi egyoldalú kalásztermelésünkről egyenesen rendszeres csatorna rendszerül való rétmüvolésre gondoljanak. No hiszeE, megadnánk neki! Nem gyógyítanánk, h«E.em rontanánk. Van nekünk széna termő hegünk, quantum satis. A hegyek lejtői, ingoványük ártéri területek annyi szénát adnak, hogy javJ. kiviszik tőlünk idegenbe. A magyar alföld szénatermelésre nem rendezkedhet be, mert ezt a 3—400 forintos földek meg nem bírják. Mit gondol a javaslat benyújtója, hogy indusztriánknak milyen képe lesz az ő tervével ? Tán rizstermelés ? Erre tettek kísérletet Nagy Lakon. Tomka Emil kultúrmérnök, aki szakember, nagyon kitűnő gazda és aki a saját rizikójára tévén a kísérletet, talán rajia is volt, hogy sikert mutasson. Mit ért el vele ? Azt, hogy két évi kísérlet után a területet széna termő helynek rendezte be ós mivel ott márgás-szikes talaj van, melyen eddig tenyészet, a bogáncs is, virulásában nem mutatkozott : a kultúrának szép képe tárul most a néző elé. De nálunk, ezen az áldott földön, valóságos dőreség lenne rétmüvelésre berendezkedni. Ezt a százezres csatornák költségei nem bírnák meg. A belgiumi példa nem találó. Ott alakosság a zöldség müvelésre van berendezve és nem az anyagi boldogulására pályázik, |hanem általán a napi megélhetésre. Nálunk ilyen fejlett mezőgazdasági kuliurára át menni a mai patriarchaiis gazdálkodásból, nem lehet. A Mont Biankón egy ugrással tul nem haladhatunk. Csak lassan, lépésrőllépésre. Kétségtelen ! Magyarország Alföldjének immár meg kell tenni a lépéseket az indisztriális komolyabb munkához, Csak hogy a magyar embernek az a baja, hogy vagy nem akar semmit, vagy nagyon is sokat akar. A hol locsolóból se locsolnak, ott az öntöző csatorna nem lehet más, mint a jövő zenéje. Majd ha a socialis helyzet nálunk is belgiumi állapotokat javasol: meg lesz nálunk is. Erre pedig lassacskán igyekezzünk. A belterjes gazdálkodást el lehet ám képzelni öntöző-csatornák nélkül is. Egyedül rétmüvelésre nem térhetünk át; a rizst a mi klímánk nem bírja meg. Van még sok kereskedelmi és iparnövény, ezek termelésére kell lassan gazdáinkat rávenni. S hogy állandóan termeltessenek, a trágyázás hasznát kell népszerűsíteni.