Békésmegyei közlöny, 1895 (22. évfolyam) szeptember-október • 71-84. szám

1895-09-26 / 77. szám

XXII. évfolyam. B.-Csaba, 1895. Csütörtök, szeptember hó 26-án. 77. szám. BEEESMEGY EOZLONT POLITIKAI és VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891/, EZ. (Zsilinszky-féle ház) hova a lap szellemi részét illető közlemények, küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. Egyes tzsm ara 8 nr Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevü fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-uteza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Az országgyűlés megnyitása előtt. Midőn e sorok nyilvánosságra jutnak, honatyáink újra együtt vannak és a politikai közélet megelevenül. Most nem kerültek a nyár folyamán nagy, úgynevezett sérelmi kérdések. A nagyhangú Ugrón, a satyrikus Eötvös és köztük a magyar politikában még mindég tájékozódó Kossuth a maguk pártegységében összedrótozásán fáradoztak. A krelikálisok is passiv viselkedéseikkel tűntek föl. Ischl, Gastein, meg a tengeri fürdőkben történt az erőgyűjtés, ha ugyan föltehető, hogy az alsóházi küzdelemből a felsőház is kivenné részét. De nem látszik valószínűnek, különösen azután a mérsékelthangu pásztorlevél után, melyet a magyar püspöki kar legutóbb együttesen kiadott. Ez a pásztorlevél kitud elégiteni minden embert, még a legtranzingensebb liberális férfiút is. Hogy a kath. vallás a „polgári házasságot" érvényesnek ismerje el, azt senki sem remélette, de nem is várja, mert hiszen mindnyájan tudjuk, hogy a kath. dogma szerint az Isten köti össze a házasfeleket és a mit isteni kéz öszszekötött, azt emberi kéz föl nem bonthatja. A polgári házasságot, mint mely ellenkezik a szentség fogalmai szerint való frigy kötéssel, a kath. dogma soha elismerni nem fogja. D* ez a czélzata nincs a törvényeknek. Inkább arra alkottattak, hogy az államnak szabatosan elkülönített hatásköre mellett a vallásfelekezetek, tehát a kath. egyház, elvei és tanai szabadon érvényesülhessenek a maguk keretében. A kath. püspöki kar belátja, hogy a kétféle házasságkötés megállhat egymás mellett, ime szórói-szóra egy rész a pásztorlevélből: „Ti meg fogjátok azt tenni, amit az Anyaszentegyház parancsol, annyival is inkább, mert ezt az uj, bármennyire sérelmes törvény mellett is megtehetitek." Egy más helyen utal arra, kogy más állagok, ahol a polgári házasság életbe van léptetve, eleget tesznek polgári házasságbeli kötelmeiknek is ; jó katholikusok maraduak, vagyis az egyház áldását is kikérik. Bizni lehet tehát, hogy az alsópapság követi a püspökök okos, mértékletre tanító pásztorlevelét és nem fognak az állami hatalommal szembe helyezkedni, hiszen a kath. vallásnak egy nagy bölcs szerint ugy is mindig az volt az erőssége, hogy tudott a korszellemhez átmódosulni, azt megérteni és követni. Mindezekből az következik, hogy az országgá ülésen nem igen fognak nagy vitákat csinálni sem a végrehajtás alatt álló javaslatokból, sem azért, hogy még két javaslat a recep czió és a vallás szabadgyakorlatára vonatkozó elfogadást igénye'. Jelek szerint ez utóbbinál a klerikálisok egy kis erő csatározást kifejtenek és hogy Vajay István parlamenti beszédeinek egy gyöngyét élvezni fogjak, az bizonyos, de kikerülhetetlen végzetü dolgokra mindég készen vagyunk. A jövő évi viták a mezőgazdaság jegyében születnek. Már látszik, hogy az agrár és merkantil irány nagy szóharczokat fognak vívni a parlamenti ülésteremben is. Sőt az is az idők jele, hogy a közgazdasági érdekek szolgálatába immár a második napilap lép, a „Hazánk" mellett, a „ Közgazdasági Napló". Érdekes, hogy a politikai lapok mellett két napilap a közgazdaság érdekeinek szegődik napi harcosává. Néhány év előtt a magyar sajtó ilyen extravaganciákat nem mert volna koczkáztatni. Csak egy tünet, de szintén tanulságos annak bizonyítására, hogy hovatovább a sérelmi politikát mellőzzük és aktualis érdekek felé fordul a figyelem : az ellenzék első interpellációja a waggon-hiány körül vaa bejelentva. Ilyen kicsinységekkel bibelődtek-e a törvényhozók a múltban ? A levegőben egy nagy közgazdasági reform készül, mely a sérelmi és nagyhangú politikát háttérbe fogja szoritaui. A föld íntensiv müvelése mellett, az érdekek tömörítése, a pénz mint mozgató erő, a nemzet anyagi gyarapodása mellett az eszményi közjogi vitákat és hogy többet ne mondjunk : &Z ^ 68 " kötő szó diadaláért való küzdelmeket fel kell adnunk. A közel napok fontos eseménye pedig kétségkívül a magyar királynak adott szép és magyarosan őszinte válasza Román Mironnak és a gör. kel. püspöki karnak.! Minden magyar szívesen fogja olvasni királyának erélyes nyilatkozatát: „Kivánatom abban öszpontosul, — mondja a király — hogy minden felekezet nemzetiségi különbség nélkül, egynek érezze magát és egygyé forradjon a trón iránti hűségben, a közös anyaország szeretetében, a törvények tiszteletében és a hazafias kötelmek teljesítésében. E czéloknak hü követését most is a legmelegebben ajánlva és elvárva, hogy önök nagy befolyásukat híveikre csak ez irányban fogják felhasználni. A királyi szó nagy kötelezettséget ró Román Mironékra. S a jelek kedvezőek arra, hogy a nemzetiségi mozgalmak lecsillapodását remélhessük. Résen kell lennünk, ha teljesülnek-e ? A vidék érdekeiért. Végre már teszünk is ós nem csak lamentálunk. A vidék megmozdult és tizenöt törvényhatóság kérelme fekszik az országgyűlés előtt, azt kérve, hogy a kormány figyelme ne váltig Budapest emelkedésére legyen irányozva. Concrét kérelme pedig a tizenöt törvényhatóságnak az, hogy a vidéki városokban építendő uj házakra is terjessze ki a kormány a 15 évi adómentesség kedvezményét. Abban bíznak, hogy akkor fölélénkülne a vidéken is az építkezés kedv és néhány év múlva a vidék sem volna oly elriasztó kontraszíj a a fővárosnak. A központi sajtó, mely okát akarja adni, hogy addig miért folyton a főváros fejlesztésével törődtek kormányaink, azt mondja: Párist a központosítási irányzat és a demokratikus elemek ösztönszerű tömörülése tette nagygyá; Londont a deczentralizáló angolok fővárosát az ipar, kereskedelem és világ birodalmi forgalom és Budapestet a nemzeti önállóság ösztöne. Erős ós népes Budapest nélkül Magyarország államisága papíron lett volna s Bécs marad továbbra is a biro„BékésmegyeiKözIöny'

,tárcája. Baisse után* — Felrétel. — Irta: Sas Ede. A legmodernebb vallás, pénz ő istenségének óriás rideg templomából néma kétségbeeséssel és szitkozódó dühöngéssel özönlött ki a vert, kifosztott gereg. Gallérjukba húzták a fejüket, mintha arezukat dugnák a szeszélyes szerencse korbácsütései elől. Sokan kábultan ődöngüttek a falak mellett, nem merték föl keresni otthonukat, melyet romokba döntött a kontremine fölrobbanása. A börze, a nagy baisse után, ugy áradt ki az utczára, mint mikor medrükből kicsapnak a zavaros, szenynyes hullámok, hogy tönkretegyék családok életét, vagyonát, boldogságát. Künn aranyos, kora tavaszi nap volt. A szűk utczába, mely ezrek szerencsétlenségével van teli, éltető, friss levegő áradt a Dunáról. — Nézzétek, Günther Félix milyen fölemelt fővel távozik, bámult a gazdag (?) bankár után egy szürke, sápadt árnyék-emberke, — a ki még jobban az oszlopok közé húzódott a nyomoruságával, mint egyébkor. — Bizonyosan legtöbbet veszt«tt ! — mondta egy tapasztaltabb börzepsziholog. Güniher Félix valóbbn emelt fővel távozott. Daczára annak, hogy igen alacsony sorból küzdötte föl magát a fényes banküzlet tulajdonosává, utóbbi időben mindig arisztokratikusabb allure ök ragadtak rá. S e pillanatban eszébe ju tott az a mágnás, aki dudorázva megy ki ősei kastélyából, melyet dobra ütnek *) A fiatal irónak egyik igen sikerült tárczáját bemutatva, itt jelezzük, hogy a népszínház igazgatósága most fogadta el előadásra „Családi szentély" énekes vígjátékját. A szerk. háta mögött, aztán betelepszik egy előkelő étterembe, lukullusi menüt rendel, egyik utolsó százasát oda dobja a cigánynak, a másikkal szivarra gyújt — azután . . . A bukott börzejátékos feje mind alább hanyatlott. Ő nem utánozhatja azt a mágnás halált : neki nem maradtak s fidibusznak való százasai. Annji pénze sincs, hogy a börzével szemben levő ra gyogó elegáns .étteremben még utoljára egy tisztességes ebédet csaphasson. Vagy talán még nem futott szét a börze ka tasztrófa híre s boldog lesz az a pinczér, ha hitelezhet, ha véletlenül honn felejtette a tárczáját a nagysagos ur ? Szédelegve bandukolt hazafelé. II. Első emeleti, tágas lakásában, kivált a dolgozó szobája volt válogatott fényűzéssel berendezve. A szőnyegek puha sága, a bútorzat kényelme, a kellemes fürdői melegség, mintegy édes, kéjes öleléssel vette körül az embert. Hatalmas Íróasztala csecsebecse kiállítás, fölötte a folesége arcképe, a ki hozományával üzletét megalapította ; egy másik falon azé a lóé, amire legtöbbet rakott s amely az üzletet felvirágoztatta. Némán járkált a szobában föl és alá. Felesége lépett be. Sugár szép aszszony Nagy, lelkes, okos drágagyöngytüzü szemekkel. Energia a magatartása, az arca. Szemöldei csaknem összeérnek. — Az a szőke színésznő kereste. Günther összerezzent. — Ne félj; egy csöppet sem vagyok féltékeny, — mondta nyugodtan, hidegen a szép fiatal asszony, megvetően végignézve a roskatag alakon, a ki most íróasztala elé ült a karosszékbe s ugy lankadtak le egyenként tagjai, mint mikor a szélütött egymásután elveszti testrészei fölött a hatalmat. — Maga ennek a színésznőnek a pénzével játszott, ugyebár ? Günther bólintott. — Sokat vesztett ? A férjnek nem volt ereje bevallani az igazat, hogy mindent; csak annyit rebegett: — Sokat. A nő még egy darabig nézte, mintha gondolkodnék : odamenjen-e hozzá és átfonják-e karjai gyöngéd, éltető, ölelő vigasztalással ? Aztán csöndesen megfor dult és betette maga után az ajtót. A férj szivében egy percre keserű vad támadt a nő ellen, hogy az kegyetlenül, hitsze gően, feledve a hitves kötelességét a férj nagy nyomorúságában, egyszerűen távozik. De a következő pillanatban eszébe jutott, hogy bizony, bizony nem érdemiette volna ő azt attól az asszonytól. III. Igaz, ennek a nőnek hozománya képezte az ő fényes házának alapját, a mi ugyan most kártyavárnak bizonyult, összeomlott a balszerencse egy fuvallatára, de azért évekig pompázott, tündöklött a világ előtt. A király-utcai vén zsibárus észrevette segédjében a nagy üzleti szellemet, mely a pincebolt szűk keretéből ugy tör a merészebb, dicsőbb vállalkozások felé, mint a hogy Sándor tört ki Macedónia határaiból, a kiről ugyan a vén zsibárus mit sem hallott, de ha hallott volna, bizonyára méltányolta volna igyekezetét, hogy az apja üzletét szélesebb alapokra akarta fektetni. Aminthogy méltányolta a segédje vállalkozó szellemét és ellátta őt a haladáshoz szükséges aranyos angyalszárnyakkal: neki adta a leánya kezét. Ida angyal szárnyai jócskán be voltak aranyozva s manap csak angyal-szárnyak repülhetnek előre. Günther aztán repült felesége szárnyaival merészen. A mézes hetek a zsibárus-bolt melletti homályos kis fülkében, hamar véget értek. — Egy nagy kép nevetett rájuk, Velencze kék égével, csillogó habjaival, a mit egy eladósodott mágnástól vettek. A fiatal asszony nevetve ölelte az urát: — Látod: Velencében vagyunk I A velenczei kép jó áron elkelt, nem lehetett alatta szerelmeskedni. Egyáltalán a Günther üzletei mind kitűnően sikerültek és kitűnő üzletek töltötték be a fiatal férj agyát; a nyereség hajszolása éjjelét, nappalát. A velenczei képpel el vitték házasóletükből az idyüt és mikor aztán már igazán megnézhették volna Velenczét, akkor mára férj a spekuláció gondjai után való szórakozást nem a zsibárus lányának karjai között kereste. De azért jó dolga volt mellette az asszonynak is — mint mondani szokás, — bár a férj a maga mulatságainak ólt vidáman. És csodálatos, hogy azért az asszony nem élt szintén a maga szórakozásainak. . . IV. A börze és a kulissza világ lett a bankár otthona, ez a két rokonintézmény, ahol papir és látszat ós káprázat és szédelgés minden, itt is, ott is. De Günther itt is egyesíteni tudta a kellemest a hasznossal. Es a mennyi pénzt egy-egy pezsgőben fürdő nymphára elköltött, azt a többieknél busásan bekereste. Ő volt a kulissza-világ jótevője, a ki nagy hálára kötelezte az oltár papjait és papnőit s azok e hálát havonkint egy kis kamattal szépen törlesztették. Ott ismerkedett meg Günther egy beczézett divával, a kinek olyan világos szőke volt a haja, mintha glória venné a fejét körül azokból az arany álmokból, a mik a színésznő fejében a kincsről, gazdaságról rajzottak. A színésznő fölkereste egy nap Günthert, elhozta neki megtakarított csinos összegecskéjét a úgy nézett rá, mint a kinek hatalmában áll abból tízszer, százszor annyit teremteni. — Gazdag, gazdag szeretnék lenni 1 villogott a szeme mohón, mint a hogy villogott vérmes fiatalságában a szerelem