Békésmegyei közlöny, 1895 (22. évfolyam) szeptember-október • 71-84. szám

1895-09-19 / 75. szám

ganatosittatott volna ellenőrzés czéljából esetleg más közegekkel és csak ennek megtörténte után tartotta volna meg a megváltási tárgyalásokat. De a helyett előbb végeztette az öszazes megyebeli községek és városokkal a tárgyalásokat és ezek után rendelte el az ujabb puhatolásokat, holott jól tudhatta — mert ennyi előrelátást okvetlen feltételezünk, hogy egyetlen egy község vagy város lem fog — még ha tényleg kicsiny is lett volna a kipuhatolt kikiáltási ár, a mi azonban nem áll — ezen árnál többet ajánlani. — Eltekintve attól, hogy ezen viszás eljárás ugy a kincstárnak, mint szintén a községeknek elég költséget okozott, még azon következménynyel ia járt, hogy ez által az egész eljárás komolyságát vesztette éa csak cél nélküli műveletnek tűnik fel. De elenyésztette ezen eljárás az illető községeknél a bizalmat is az iránt, hogy egyáltalán lehetséges lesz a valóságos fogyasztásnak megfelelő ár mellett a beszedési jogot megváltani. A mint tudni illik a tudomásunkra jött, most megállapított felemelt puhato]ási összegek mutatják, a pénzügyigazgatóságnak nem volt más törekvése, mint egész egyszerűen minden alap nélkül a tényleges fogyasztási viszonyokat legalább némileg megközelítően kinyomozott első kikiáltási árakat 20—25% felemelni ; nem törődik ezen köztünk székelő és •elünk élő pénzügyi hivatal — ugy látszik — sem gazdasági válsággal, ipar és keres kedelemnek szemmel látható sinylődésével, sem szocziális ós politikai viszonyokkal, ő nem ismer más álláspontot, mint hogy a lakosság — ugy egyenként, mint az összességben — akár mennyi különféle münevekre keresztelt adónemekben is — de még mindig keveset fizet ós talán nem is ismer más feladatot, mint folytonns kísérletezések által bármely sazközökkel is kimutatni, hogy a magyar embert adó emelésekkel kifárasztani nem lehet. Ha nem ez volna pénzügyigazgatóságunk gondolkozási módja, akkor a jelenesetben is — a helyett, hogy az első izben lefolytatott tárgyalások eredményének felterjesztésekor arra utalt volna, hogy nagyobb hozam is elérhető, inkább a valóságnak megfelelően azt hozta volna felet tes hatóságának tudomására, hogy Békésmegyében uralkodó viszonyok némi tekintetbe vételénél is az elért eredményeket tökéletesen kielégítőnek kall tekinteni és hogy a beszedési alapon történt biztosítások mellett ezeknél jobbakat elérni absolute nem lehet. Hogy ezen állításaink helyesek, leg jobban tűnik ki, ha a Gyula városival már folyó hó 16-án megkísérelt ujabb egyezkedési tárgyalás lefolyását nézzük. Amint már előző czikkünkben érintettük, Gyula városa az első izben kipu hatolt 56175 frt 07 krnyi összeg mellett késznek nyilatkozott a fogyasztási adók beszedését megváltani; miután azonban pénzügyigazgatóság most ezen 56175 frt 07 kr. helyett 69430 forint 85 kr, tehát 13255 frt 78 krral többet — és igy még a folyó évre kizárólagossági rendszer mellett biztosítva volt összegnél io 1226 frt 85 krral magasabb kikiáltási árral állott elő, a város — legjobban ismervén a körülményeket és a számításba vehető legnagyobb adóhozamot, az első alkalommal megígért összegnél magasabbat most sem ígérhetett és igy természetesen a tárgyalás eredménytelen maradván, újólag is ki van téve azon különféle, már több izben kifejezett eshetőségeknek, melyek elkerülése végett ment bele egyáltalán a megváltási ajánlatba olyan összeg mellett, melyet eleve ia magasnak talált. De ez nemcsak Gyula városára nézve van igy, hanem hasonló sorsba jut még megyénknek más 10 nagyobb városa és községe, melyekre nézve ép oly indoko latlan módon lettek az első alkalommal kipuhatolt adóösszegek felemelve, mint például: Csaba 62366 frtról, 76122 frt 54 krra Szarvas 36348 frt 83 krról 50256 frt 95 krra Békés 36446 „ 62 „ 42992 „ 29 „ stb. Egész tisztán áll tehát előttünk a pónzügyigazgatóságnak azon törekvése, hogy bármily uton módon a bérleti öszszegeket felcsigázza; a várossal szembe állítja az adóköteles feleket, ezeket pedig ijeszti a bérlőkkel ós igy nem riad vissza, hogy akármilyen egósségtelen conkurenczia belevonásával is a tervbe vett adó összegeket elérhesse. Bár meg vagyunk győződve, hogy ezen eljárás a kivánt sikerrel nem fog járni ós hogy megyénkben legalább sem ezen ujabb biztositások, sem az utána következő árverések eredményre vezetni nem fognak, nem zárkózhatunk el azon gondolattól, hogy az egész második puhatolási eljárásnak rejtett alapczélja az, venczót, mely akkori nézetem szerint, maga ia lehangolt volt a búbánat és gyásztól. Ezen kivül egy himzett lábzsá molyról ia gondoskodtam, melyen hugooskám helyet foglalt evéa közben. Sokáig ácsorogtam a sir körül, ismételve hívtam Helént magam ós a Juczi nevében, fölemlítve, hogy nem jöttem ám üres kézzel. Aztán leültem várni Juczi busán dorombolt ós meghúzta magát ölemben — nyilván megijedve az ismeretlen hely különös tárgyaitól. Alko nyattájt beástam a hantok alá szállit mányomat, a zsámolyt, a fejfa mellé tettem s hazamentünk ! . . . a csemege persze ott volt másnap is, de a zsámoly altünt, odahaza pedig kezdtek attól tartani, hogy megzavarodtam. Régi történet ez édes Helénám. Az akkori naiv hitnek, gyermekes ábránd nak emléke is halványulóban, de a te képed ott van lelkem legvilágosabb zu gában Ha megélsz, tizenkilenczedik évedet ma töltöd be. Most volnál asszony, ki az én kis unokaöcsémet beczézed, vagy hajadon, kinek még csak reményei vannak 8 az élet titkát csak sejtelmei súgják. Lehet, hogy egy boldog életbe vetett hit töltené be lényedet, lehet, hogy kételyek közt hánykolódva, bizalom és remény vesztetten hajtanád le halvány arczodat vállamra s elpanaszolnád azt a fájdalmat, mely nem bízik többé sem égi, sem földi gondviselésben. En nem tudom ! mi lett volna, de amint rágondolok azon hosszú útra, mely kicsiny sirhantoatól idáig vezetett, ha rendbe veszem e hosszú vándorút tapasztalatait s látom magam illusiómból kifosztva, hitevesztetten, sebbforradásoktól megkérgesedett szívvel, eltelve sivársággal, keserűséggel, fásultsággal, kifáradottnak, magamban bizalmatlannak, má^ok által meguntnak egy pálya elején : ugy szeretnék leborulni fejfádra s hálát adni a végzetnek, hogy te nem Ízlelted az életet, ezt a keserű ürömpoharát az emberi létnek. Valamikor te panaszkodtál nekem, hogy fáj neked — meghalni, most én panaszolom fejfádnak, hogy faj nekem — élni. Nagyon rosz, nehéz, gonosz dolog ez, édes kis kallottam. Elmondták ezt már neked azok odalenn, kik téged annyira szerettek, hogy hívásodra valamennyien lemennek hozzád a fügyökór alá. Együtt vagytok mindnyájan: az egész család, mindnyájan boldogtalanok mig éltek, ki véve téged, kit az ártatlanság gyermek álmából szólított el a halál. Cuak én maradtam itt egyedül, csu pán engemet nemszólitottál magadhozföldtetejü lakásodba. Pedig engemet szerettél legjobban, én voltam szived legjobb látogatója és még is . . . még ia . . . Mert hiszen téged, ki lelkembe látsz, nem csalhat meg az a nevetés, melylyel az élet szeme közé nézek. Te tudod, mi van a gunyossatyr-kaczagás mögött, mely arczomon mintegy megkövesült. Boloi'dos, vig gunyoros ficzkónak ismernek, ki balekot a forumon méltóságosan grasszáló tekintélybe, — utána hahotázik a szem forgató képmutatásnak, űzőbe veszi alap pangó hitványságot, nem respektál sem szentet, sem ördögöt, kétkedik a szűz pirulásában s ostobaságnak tartja a bukott erény bujdosását, felismeri a farizeust a gőgös becsületben s a jó embert a meg bélyegzett páriában. Annyian köpik reám o zajos szereplésért haragjuk tajtékát s oly kevesen hiszik el, hogy e lármáé, izgága, kötekedő ember az igazság féli te len szeretetétől van ösztönözve s hogy mialatt nevetve űzöm a hajszát, midőn kifáradva abban látom annak meddőségét, a küzdelem czéltatlanságát, ledobbanok és siratom az én haszontalan életemet, mely áldatlan tusában emészti fel önmagát. Ezt üzeni a te kifáradt, boldogtalan testvéred a te kék fejfádnak ott a zugó ákáczfáktól árnyalt, csöndes falusi teme tőben és várja, hogy hivd őt magadhoz, mert egy kétségbeesett nagy sziv kiáltása visszhangzik lelkében : Aludni jó, meghalni jobb, de mégis Legjobb volna: sohasem is születni. miszerint a fogyasztási adók beszedését — más vállalkozó hiányában — a községekre ráutalhassák. A most kifejtett ügy állás folyományának tekinthetjük azon mozgalmat, melyet megyénk nagyobb városai ós községei inditottak, hogy a megye vezérférfiainak közreműködése mellett az általuk egy emlékiratban részletesen megokolt kivánalmaik ós aggodalmaik közvetlen a pénzügyminiszternél előterjesztessenek és hogy alkalmat szolgáltassanak a legfőbb intéző köröknek bajainkról közvetlen tudomást szerezni. Ha a községek ezt tenni elmulasztják, védtelen állanak a ráutalással szemben, pedig az határozottan veszélyes je leggel bir főleg nálunk Bákésmegyében. Nem mindenki tudja, — még a különben érdekelt körök sem, — hogy a ráutalás esetén a város vagy község, ha — a mi elkerülhetetlen — a befolyt adóösszeg kevesebb lesz, — a hiányt pótolni tartozik; ez pedig csak községi pótadó alakjában történhet, mert csak a boritaladó kevesebblet leirásának lehet helye, minden más adónemek teljes összegével kell azonban beszámolni. Hogy ezen félelmünk nem alaptalan, a legjobban mutatja azon körülmény, melyről egy pár községnél meggyőződni volt alkalmunk, hogy az ujabban felemelt összegek legnagyobb részben a hus, sör, czukor és szeszitaladóra osztattak szót és csak egy igen kicsiny részecskét ütöttek a boritaladóhoz. Hogy példával is szolgáljunk, utalunk Csabára: A mostani emelés kitesz 13756 frt 54 krt, ebből esik a húsra . . 1406 frt 15 kr, czukorra . 4083 „ 52 „ sörre . . . 4410 „ — „ szeszadóra . 1921 „ 20 „ boradóra . 1835 „ 66 „ Gyulán a mostani emelés kitesz 13155'78 krt, ebből esik a húsra . . . czukorra . . sörre . . . szeszitaladóra boritaladóra . 1329 frt 77 kr, 4366 „ - „ 5000 „ - „ 1590 „ - „ 970 „ 01 „ Békésen a mostani emelés kitesz 6545 65 krt, ebből esik a húsra .... 237 frt 73 kr, czukorra . . . 1463 „ 88 „ sörre 1500 „ — „ szeszitaladóra . 3344 „ — „ ós a boritaladóra — semmi. Azt hisszük, ezen számok beszélnek és felmentenek további indokolásától azon állításunknak, hogy a ráutalás veszélye közvetlen községeink feje felett lebeg és hogy a községeknek ilyen leplezett megterhelés ellen állást kell foglalni. Elvárjuk tehát intéző köreink belátásától, miszerint megyénket nem fogják tovább is ilyon experimentátiók eszközévé tenni, hanem méltányosaági szempontokból is a községek nyugalmának helyreállítását elősegíteni fogják. A békésmegyei tanitöegylet — Saját tudósítónktól. — Mindvégig szépen folyt le a békósvármegyei tanitó egylet közgyűlése. A kik megjelentek, több fontos népiskolai kérdést beszéltek meg; igyekezték egyesületüket újra szervezni s elhatározták, hogy egy megyei általános tanitóegyletben tömörítik az összes megyebeli tanítóságot. A közgyűlésről a következő részletes tudósítást adjuk : A hétfőn tartott közgyűlést a Fiúméban ismerkedési estély előzte meg, melyről alább hozunk ismertetést. Hétfőn mindenekelőtt U h r i n Károly, a csabai tanitói kar ambiciózus ós derék tanítója tartott szabad előadást, tárgyul választván a magyar nyelv tanítását a nem magyarnyelvű iskolákban a direk módszer alapján. A gyakorlati ta nitás élénk eszmecserére nyújtott alkalmat. Mindenekelőtt Bánhegyi István kir. tanfelügyelő emelte ki az elő adó érdemeit, módszerét világosnak következetesnek és sikeresnek jeiezve. Bili a r y csorvási uradalmi tanitó vitázó megjegyzéseket tett. S i n g e r, B r ózik óé Németh Lajos mind szakszerüen foglalkoztak a tárgygyal, egyenkint elismerve, hogy a gyakorlati előadás igen sikerült ós hasznos volt azokra, a kik hallgatták ós követésre méltó methodust láttak a gyakorlat terén valósítva. A közgyűlés a polgári leányiskola nagytermében folyt le. Németh Lajos elnök a tőle megszokott közvetlenséggel üdvözölte tanitótársait, pezsgő egyleti életet lát s a mai érdeklődésből következtet arra, hogy a testületi működés nagyobb arányokat ölt. — Hiszi is, hogy együttesen sikerül a tanítóság társadalmi helyzetét javítani. A gyűlést megnyitja. Vaday József egyleti főjegyző a mult egyleti működésről számolt be. Ezen adatokon mi akkor, midőn az igazgatóválasztmány üléseit tartotta, áttekintettünk, igy fölmentve érezzük magunkat azokat újra rekapitulálni. Erre egy igen magvas és nagy elmeéllel irott tanulmányt olvasott föl Donn e r Lajos, a csabai polg. leányiskola kiváló igazgatója a népiskolai órabeosztás ós a túlzsúfoltság czimmel, arra a konklúzióra jutva, hogy a hol az iskolai túlzsúfoltságon momentán nem tudnak segíteni az iskolafentartók, az úgynevezett amerikai rendszert be lehet hozni, vagyis a megosztott, csoportokban való tanítást; de nem lenne méltányos a kettőzött munkakört külön nem díjazni. A fejtegetéshez S i m k ó István szólott, a ki félve az iskolafentartók méltánytalan eljárásától, már elvileg sem mondaná ki a csoportos iskolai tanítást, melynek pedagógiai sikerét is koczká?tatva látja és amúgy is sem lát biztosítékot, hogy a tanítóság a megkettőzött munkáért illő rekompenzációban részesüljön. Bánhegyi István tanfelügyelő nem fél ettől, mert a népiskolai törvények megállapítják a tanító óraszámát. Ezen felül iskolai munkát dij nélkül a tanítótól kívánni nem lehet. Németh Lajos hozzászólása után K esj ár Mártonnak az az észrevétele volt, hogy a tanítókat amúgy is, több hivatásától elütő munkával terhelik, temetésekkel stb; — oda kellene hatni, hogy a tanitók e terhes mellékfoglalkozásoktól fölmentessenek. Tiz percznyi szünet után Kon esek G. György gyomai tanitó az ismólősök oktatásáról alapos fejtegetést nyújtott, kívánva, hogy a raizerabilisan végrehajtott ismétlőoktatás fejlesztenék. Tételeit az egylet az országos bizottságnak fogja felküldeni, kívánva azoknak az egyetemes tanitógyülésen való tárgyalását. Vaday József egyleti főjegyző az alapszabályok módosítása tekintetében terjesztett elő jól megokolt javaslatot. A fiókbizottságok eszméjét a megyében, a hol jóformán községekként szervezkednek tanitóegyletek, ejtse el az egylet; ellenben községekként alakuljanak meg önállóan működő egyletek, melyek erős központi szervezetet nyervén, a községekben lévő egyesületek részéről közös erővel tartatnának fönn. Vaday József szépen megokolt s helyes indítványát egyhangúlag elfogadták. S i n g e r Manó indítványozza, hogy a bókósmegyei tanitóegylet az orsz. tan. bizottság költségeihez évenként 16 frttal járuljon hozzá. Egyhangúlag elfogadták. Indítvány tétetett arra is, hogy a megyei tanítóság ismerje erkölcsi kötelességének a megyei közművelődési egyesületbe belépni. Az indítvány elfogadtatott s már eddig is többen jelentették ki, hogy belépnek az egyesületbe. Viszonzásul az egyesület megkeresi a közművelődési egyletet, hogy a tanitó egyletet, mely a népneveiéinek javára működik, részesítse segélyben. Az indítványok letárgyalása után a tisztújítás ejtetett meg, a kik a múltban oly derékul fáradoztak, újra azok lettek megválasztva. Elnök : Németh Lajos, alelnök : P i v á r János, pénztárnok : R o h a y János, főjegyző : Vaday József, jegyző : S i n g e r Manó, könyvtárnok : D o n n e r Lajos. A közgyűlés után társas ebéd volt a „Sz 'cbeayt-li}íei

w vendéglőjében,melyen több tanügybarát is részt vett. Az ebéden kedélyes hangulat uralkodott és több sikerült pohárköszöntő hangzott föl. Sikerült pohárköszöntőket mondottak D o nn e r Lajos a vendégekre, Vaday a vármegyei tanfelügyelőre és az elnökre, Németh az erős egyesület jó voltáért ivott, D o b a y János szép beszédben a haza virágzását kívánta s fölhívására a vendégsereg fölállva elénekelte a szózatot. A társaság csak akkor oszlott föl, midőn az est bontotta szürke fátyolát és a vidéki vendégeknek haza kelletett menniük nehéz iskolai kötelességük folyta tására. * A tanitók közgyűlésére érkező vendégeket élükön Bánhegyi István kir. tanfelügyelővel vasárnap délben a vasútnál D o n n e r Lajos elszállásolási elnökkel a bizottság fogadta. Délután a közgyűlés tárgyainak előkészítésére vá-