Békésmegyei közlöny, 1895 (22. évfolyam) szeptember-október • 71-84. szám

1895-09-05 / 71. szám

XXÍI. évfolyam.. B.-Csaba, 1895. Csütörtök, szeptember hó 5-án. Aa ^l-oki. 71. s zám. POLITIKAI es VEGYEST ART AL.MU LAP. Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891/ 4 sz. (Zsilinszky-féle ház) hova a lap szellemi részét illető közlemények, küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DlJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 fr; 50 kr. Egyes szám ara á Kr. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevű fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Appcnyi-utcza 891/ 4 sz. (Zsilinszky-féleház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendS „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Még egyszer a megyei székhely kérdéséről. Elöljárójában kijelentjük, hogy több oldalról jött felszólalásra irtuk meg a föutebbi czimen minapi cikkünket. A közéletnek több független, megyei vezér alakja azon általunk is helyeselt elvet vallja, hogy ha az egyházpoli­tikai törvények parlamenti tárgyalása véget ér és a kormány a közigazga­tás rendezését tűzi napirendre, akkor a vármegyék kereteinek megszabására már valamelyes álláspontja lesz. Mi­előtt tehát kész tényekkel állnánk szemben, egy minden vonalon és nem tisztán a gyulaiak vagy a csabaiak részéről óhajtott kérdésben: Békésmegye székhelyének fontos kérdésében, ak ö z h a n g u 1 a t­uak kifejezést kell adni. Természetesen szó tér ahhoz, hogy időszerű volt-e most a kérdés föl­vetése? Sokan azt mondják igen, so­kan nem. Ez tisztán egyéni izlés és fölfogás. De mert távol van tőlünk az a nagyképüsködés, hogy higyjük, mintha a sajtó egyetlen fölemelt szava már eo ipso a konkrét tárgyalásokat és ennek alapján a sikert biztosítaná : ezt hisszük, bogy a kérdés pertrak­táláaára midőn módot nyujtottunk, nem ártottunk vele senkinek., sem az ügy­nek. A megyei székhely kérdés, mint azt Reök István irodalmi dolgozatai is elárulják, régen fölszinen van. Fog­lalkoztatja a kedélyeket, akár teszi azt szóvá a sajtó, akár nem. Itt-ott különféle alakban mindég tárgyalják. Hitünk szerint a megyének ez föltét­lenül megoldandó kérdése, ha még oly sok tenta fogyasztásra is vár. Nagy érdekeket sért, de nagy érdekek fog­ják fölszinen tartani. Mi nem Gyula városa ellen törünk, mely szerencsétlen földrajzi fekvésénél me­gyei székhelynek a mai határu inegyé­ően nem alkalmas. Mi igen is óhajt­juk, hogy Gyulát a megyei székhelyért megfelelően rekompenzáljá k. Dohánygyár, katonaság és más na­gyobb iparvállalatokkal. Nem akarjuk mi Gyula gyöngülését, de Békésvár­megye jövőjét, melyet félteni lehet, hogy a három szomszéd között fog­nak fö daraboltatni, ha nem lesz erős központja. Azért a nagy czélokat igénylő áldozatkészséget első sorban a gyulaiaktól vártuk és várjuk. Nem testvérharcot ésvil 1 o n g á s t akarunk mi, de a nézetek tisztázását. Mennyi őszinteséggel, vagy antipathiával, de mi lépten-nyomon azt hallottuk, hogy Gyula mint megyei székhely fönn nem tartható. A köz­hangulat még eddig kifejezésre nem jutott; ezt kellene tehát provokálni. A sajtó azonban csak iniciáí. Mi meg­tettük kötelességünket, hogy az esz­mét fölvetettük. Jó szándék vezette tollúnkat, mert meg se mondottuk, hol legyen hát a megye székhelye, csak legyen alkalmasabb helyen, mint Gyulán. Az olyan kérdésekben, melyek oly erős érdekeket érintenek, a kezdemé­nyezés mindég kockáztatott. De bizo­nyos bátorságot és nyilt fellépést vá­runk azoktól, a kiknek kifejezett óhajtásaihoz képest (a mely megvall­juk, több oldalról jött) a kérdést föl­vetettük. így nélkülözi szándékunk az őszinteséget, határozottságot, mely nél­kül közügyeket tervszerüleg előbbre vinni nem lehet. Mert mig gyulai szem­üvegen nézve, a kérdés soha sem lesz „BjkesinegjeiKözlony^rcája. A szerelmes fogalmazó. Irta: Dubányi Imre. Mióta a pénzügyminiszter kisjenei Bardócz Aladár fogalmazó gyakornokot a mártonvári pénzügyigazgatósághoz fo gulmazövá kinevezte, azóta kisjenei Bar­dócz Aladár folyton lakezipőben és feke­tében járt és az ismerőseinek elfelejtett köszönni. Némelyek azt mondják, hogy paraszt és henczeg. Mások azonban, a kik lehorgasztott fejjel látták kisjenei Bardócz Aladárt az uri-utezán végigsétálni, nem fogadták el „némelyeknek" ezt az állítását, mert hi­szen lehorgasztott fejjel nem henczeg senkisem. Ezek aztán fürkészvén a dolgot, rá jöttek arra, hogy a fogalmazó ur nem mindenütt jár lehorgasztott fejjel, hammi az uri-utcza végén, mikor a Málnásiék háza előtt elmegy, nagyon is felpillant az ablakra. Az ablak azonban kevésbbé érdekli a fogalmazó urat, hanem inkább az a szőke kis fejecske, a mely nagy buzga lommal igyekszik ilyenkor vagy a him zőráma, vtgy könyvek közé temetkezni, élvén azonban annyi politikával, hogy egy ügyesen alkalmazott tükörből a fo gaimazó urnák minden mozdulatát ki veheti és jókat kaczaghat rajta, mikor a fogalmazó ur szivén felejtett kézzel és az ablakon felejtett tekintettel áll a kocsi­úton, mint Lóth felesége a bibliában. Egy ilyen „fensterezés" után, mikor Málnási Klárika véletlenül nem csak a tükörből pillantgatott a szerelmes lovagra, hanem egy valódi kacsiutásra is érde­mesítette, ész nélkül rohant haza a fo­galmazó ur és miután levetette kabátját és az egyik manchette-jét az ágy alá, a másikat a siffon tetejére dobta, elővett egy iv tiszta fehér papirost. Aztán a fehér papirost félretette és egy szürke „fogalmi" papíron kezdte irtá a „pro domói*. így szokták ezt a mártonvári kir. pénzügyigazgatóság egyenes adó ügyek­ben működő III ik üüvosztálvanál. Meg is kezdte. „Tek. m. kir." No tessék I Majd azt irta, bogy : tek. m. kir. kisasszony I szinte összeté­vesztette Málnási Klárikát a pénzügyi közigazgatási bírósággal Kihúzta tehát a megszólítást és újra kezdte. Mélyen tisztelt Nagysád ! Hivatkozással . . . A fogalmazó ur itt újra megakadt. Dühösen vakarta meg a fejét, de ne­hogy sem tudta kisütni, hogy mire hivat­kozzék ; mert hiszen ő Málnási Klárikát még csak üvegen keresztül ismerte és így fájdalom, még semmi olyesféle történet, a mire hivatkozni lehetne, nem történt köz­tük. Végre hosszas fej vakargatások között, miközben kétszer feldőlt a tinta tartó és eltört három penna, megszületett a tarka barka „piszkozat," hasonlatossá téve a szürke papirost a zebra bőréhez, annyira össze vissza volt húzgálva és javítgatva a féloldalas szöveg. Hanem szép volt I Elégedetten olvasta át kisjenei Bar­dóoz Aladár a szerelmes levelet, olvasás közben hol egy szótagot, hol egy kifeje­zést húzogatva ki, ugy hogy a zebra-bőr az elolvasás után pórducz-bőrrellátszott con binálva lenni. Végre hozzá foghatott a tisztázathoz. Kétszer elrántotta, mert a levél végén, hol összpontosítva volt a hatás ezen sza­vakban : „. .. ellenkező esetben enkezem időszerű, csabai szemüvegen időszerű volt már régen. S valakinek kezdeni kell s ha senki sem lép fel kezdemé­nyezőig: nos, hát akkor ne kesereg­jünk és tehetetlenkedjünk tovább, hadd szabdalják föl Békést a szomszédok. Akarjuk-e ezt, ez a kérdés? Mennyire van közel a félelem, az lehet vita tár­gya, de a kik a megye létéhez ra­gaszkodnak, azoknak a kérdéssel fog­lalkozniok kell. Nem ideges félelem­mel, vagy kapzsisággal, hanem a me­gye jövojéhez való aggódó szeretettel. Fentebbi czikkünkhöz hasonló reflexiókat kapunk igen tiszteletreméltó helyről, mely emel­kedett szempontból tárgyalja a kérdést. Adjuk közéletünk egyik tevékeny tagjának ezen kérdés­ről való érdekes véleményét a következőkben: Nem szabad a kérdést Gyula ós Csaba szomszéd városok egymás közötti ellen­ségeskedéséül állítani. (Nem is teltük. A szerk.) Mindenekelőtt tekintetbe veendő, hogy Gyula egész jövőjével van egybe­forrva a kérdés és tiszta lelkiismerettel, ki vállalná el, hogy a magyar város na­gyon is tizedrangu várossá, sőt talán faluvá fejlődjék vissza. De viszont az is kétségtelen, hogy Gyula a mai közleke­dési eszközeinek fogyatékossága miatt, főleg, mert a megye szélén fekszik, köz­pontnak nem alkalmas. A kérdés meg oldásánál az első szempont a megye jövője. Attól lehet félni, hogy a kor­mány, melynek a közigazgatás centrali­zálása egyik világosan látható öntudatos politikája, erős központ nélkül három szomszédvárosnak osztja Békésmegyét. Arad, Nagyvárad és Szeged ez a három váró?, melyeknek erősítése hazafias czél ós nem lehetetlen, hogy a kormány az általános megyei rendezésnél ezeknek erősítésére fog törekedni. Azért kell foglalkoznunk már eleve a kérdéssel olyan irányban, hogy köz­pontot alkossunk, mely köré egy vár­megye szervezhető. A kérdést nem egye­sek oldják meg, hanem a megyei köz akarat. Hinnék a közakaratnak kell preg nans módon kifejezésre jutnia, viszont az államnak föladata ugy oldani meg a kérdést, hogy az Gyulára sújtó ne legyen. Gyulának számos állami és társadalmi rekompenzáció kell. Sem azt szívesen nem látnám, ha tisztán Gyula ellen induljon az akció, sem azt, ha annak biztos garanciáit nem tudnám, hogy Gyula ellenértékül több olyan intézményt nem kap, mely a me­gyei központ elvételével egyenértékű és melynek birtokában mai fejlődését meg­tarthatja. Mert a hegemónia kérdését én nem veszem nagyba. Hogy Gyula száza­dokig székhely volt, azt az állami ala­kulás és háborúskodás magyarázza. Ha a székhelyet elveszti, ezzel rangját a vá­rosok sorában megtarthatja. A városok boldogulása nem attól feltételeztetik, me­gyei székhely-e vagy sem ? — hanem attól, leeresztette-e a kultura gyökérszál­lait a népréteg talajába ós van-e anyagi ereje, hogy városias pretenziójának ál­dozhat. Ne két város versengjen a hegemó­niáért, melynek értelme és gyakorlati haszna nincs, hanem általános megyei érdekből latolgassuk a kérdést : lehetne e erős központot szervezni Bókósmegyében a nélkül, hogy Gyula városa érdekei rö­vidséget szenvednének. T. Szerkesztő ur I Becses és megtisztelő soraira távol­létem miatt csak most válaszolhatok ; né­zetemet — a szóban lévő tárgyról' a gondolatok első stadiumában vetem pa­pírra. által főbelövetem 11" — még ezt a toldást is használta : „Miről adózó végzésileg ér te.-íttetik." Nem akarta biz ő odatenni, de hát ugy szokta meg az egyenes-adóügyekben tanúsított érdemdús működése alatt. Az adókivetési ügydarabok érdemes referense ezután megezimezte a drága kis levélkét, folyton a „hivatalból portómen­tes" ós „m. kir." Scylla és Charybdisei között keringve és elment vele a postára. A kik ekkor a fogalmazó urat lát­ták, azt mondják, hogy oly magasan tar­totta fejet, mint egy persa sah és előre köszönt még a bakternek is. * Egy 16 éves szőke kis lányt nagyon könynyü kiábrándítani. Még akkor is, ha szerelmes. Csak meg kell egy kicsit „szekírozni" a kis bakfist és kiábrándul Adonisból is. A fogalmazó ur nem volt Adonis. Veres bajusza volt, pápaszemet hor­dott és a járását egyik jóakarója a ru­czáthoz hasonlította. Melyik lánynak nem tetszik, ha va­laki délutánokat elsétál az ablaka alatt és versenyt sóhajtozik érte alokomotivval? Természetes, hogy Málnási Klárika is sakkba tartotta az ő lovagját, még ha ruczatempóba lépegetett is el az ablak alatt és időnkint egy egy kacsinlással dotálta az ambuláns lovagot. És így ment körülbelül három napig, míg a „drága kis levélke", egy napot a a poszkiszliben, egyet a postán, egyet pedig a levélhordó táskájában pihenve, megérkezett a bájos tündérhez. A történet folyamára mindenesetre döntőleg hatott a hamisszemü huszárön­kéntes, a Klárika unokabátyja megérke­zése, a ki mikor délután Klárikával az ablakban ülve, megpillantotta a fenszte­rező szerelmest, azt kérdezte Klárikától: — Ki ez a viziló? Klárika ezen annyira elkezdett ka­czagni, apró czicza fogait mutogatva, hogy a fogalmazó ur ijedten pillantott fel az ablakra ós miután az ottlevő hu­szár fekete bajuszát is megpillantotta, Othellónál féltékenyebbé válván, rohant el az uri-utczából. Két perczczel azután érkezett meg a levél. Ha két órával azelőtt érkezik meg, talán az egész mártonvári kerület hátrá­lékos adózói meg lettek volna metve a végrehajtástól, mert akkor bizonyosan nem kaczagott volna Klárika, Bardócz nem rohant volna el dühében ós nem kért volna végrehajtást az adóhátraléko­sok ellen. * A láthatár kezdett tisztulni. A ha­szárönkéntes letűnt a láthatárról és Klá­rika csak ugy mosolygott az adóügyek érdemes referensére, mint azelőtt. Sőt nemcsak kitisztult a láthatár, hanem egyszer csak a nap is kisütött. A fogalmazó ur egy tánczmulatságon ismerkedett meg a szőke Klárikával. Rögtön elkérte a második négyest. — Az bezeezt I — válaszolt dallamo­san Klárika. Akkor a souper-csárdással, remélem boldogitalásomat ? I — Az meg le van foglalva, hanem a harmadik négyest szivesen. Természetes, hogy a souper csárdás után Klárikaösszepakolt a mamával együtt és a szerelmes fogalmazó lepottyant a menyországból. * Végre ! . . . Kopogtatott az ajtón és belépett. . . Szive hangosan dobogott és a kalucs­niját elfelejtette odakint levetni, ugy ment a szalonba. A marna nagyon szivesen fogadta. — Mindjárt itthon lesz a leányom 1

Next

/
Thumbnails
Contents