Békésmegyei közlöny, 1886 (13. évfolyam) január-december • 3-103. szám

1886-05-30 / 43. szám

B.-Csabán, 1886. XIII. évfolyam, 21. szám. Vasárnap, rnárcziushó 14-én. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelen hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ellj : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve . Egész évre . . 6 frt Fél évre 3 „ Évnegyedre . 1 „ 50 kr. Lapimk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : HAASENSTEIN' és VOGLfcR czég, Bécs, Prága, Budapest, Németország és Ssvájcz minden fővárosaiban is vé etnek fel hirdetések. A kereskedelem.*} A külkereskedós feladata részint arra irányul, hogy más országok terméuyeit fogyasztás vagy feldolgozás czóljára az országba behozza : behozatali kereskedés; résziut arra, hogy az ország terményeit ós készítményeit más országok fogyasztóihoz eljuttassa: kiviteli kereskekedós; végűi még arra is, hogy az egyik idegen ország teimónyeit a másik idegen ország fogyasztóihoz elvigye, saját országán át szállitván azokat, gyakran azonban sajat országának érintése nélkül is (az angolok kereskedése India ós Khiua között): átviteli kereskedés. E külkereskedésnek, vagy nemzetközi kereskedésnek körébe ma mar a föld minden pontja, legalább minden főbb országa bele van vonva, ós ennyiben ma már bátran nevezhetjük a népek egymás közti kereskedelmének összességét világkereskedelemnek. A külkereskedós minden időben túlnyomó mértékben egyes népek kezében van, kiket hazájok fekvése ós saját természetes tulajdonságaik a külkereskedós üzósóre terelnek ós ösztönöznek. Ennélfogva mindenkor meg lehet különböztetnünk oiyau népeket, melyeit saját termékeik értokesitósóhez ós szükségleteik beszerzéséhez uein értenek, vagy arra ueiu hajlandók ós olyanokat, melyek amaz értékesítésről ós beszerzésről gondoskodnak, a terményeket továbbadás végett az elsőktől átveszik, *) „Kereskedelem és forgalomisme" czim alatt Jónás János a pozsonyi kereskedelmi akadémia igazgatója egy a magyar irodalomban meg ugy szólván paratlan müvet irt, mely minden kereskedőnek, sót a laieus közönségnek is nemcsak élvezetes, hanem igeu hasznos és tanulságos olvasmányul is szolgai. A szépen kiállított könyv melynek áia l frt tiO fcjtauipiel Károlynál jelent neg Pozsonyban. Tekintettel arra, hogy a nemzetgazdaszati tudomány ez ágában közönségünk sok tekintetben még tájékozatlan, alkalomszerűnek talaljuk e czikk közlését, mely bő felvilágosítást ad a kereskelem fogalmáról és annak jelenlegi altalános ki fejlettségéről. iázerk Szerkesztőség: Apponyi utcza, 891. számú ház, hová a lap szellemi részét illető minden közleményt czimezni kérünk. Kiadóhivatal: Kishid-utcza, 988. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak viasza. a szükségletek fedezésére szolgáló idegen országbeli javakat pedig hozzájok elszállítják. Az első csoporthoz tartozó népekről azt mondjuk, hogy a kereskedelemben passzív szerepet játszanak, emezeket pedig aktív kereskedő népeknek nevezzük. (Angolország ós Khina, Magyarország hajdan ós most.) A külkereskedós, mint a tapasztalat mutatja, nagy mértékben fokozza valamely nép vagyonosságát ós evvel együtt hatalmát is. Sőt az átvételi kereskedés is, noha az ország termelését ós fogyasztását nem érinti, nagy hasznot hajt az országnak a belőle eredő nyereség által, a számos embernek juttatott jövedelmező foglalkozás altal, a szállításért járó dijak, az ország javára eső adók ós illetékek által. De sokkal fontosabb még bármely nép közgazdasági életében a bel kereskedés, mely a kereskedés tulajdonkópi feladatát teljesiti. Valamint a sziv lüktetése eljuttatja az erekben a tápláló vért a test minden részébe: ugy juttatja el a kereskedés a szükségletek fedezésére szolgáló javakat a közlekedési utakon az ország legtávolabbi részeibe, életet teremtve ós életet fentartva. A hasonlat még más tekintetben is áll. A szívtől a nagy véredónyek vezetik a vért a főbb irányokban de a test mindenik részébe az csak a fiuomabb szótágazó apró erek utján jut el. Igy a kereskedésben is, noha szigorú hatást a pezsgő ós folyton változó életben húzni nem tuduuk, mégis meg lehet különböztetnünk a nagykereskedést, mely a többnyire egynemű javakat leginkább közvetlenül a termelőtől (a mezőgazdától, a gyárostól) veszi és leginkább ismét kereskedőnek adja el, s a kiskereskedós, mely a különféle javakat leginkább a kereskedőtől veszi ós közvetetlenül a fogyasztóknak adja el, még pedig kisebb mennyiségben is. Egyes szám óra 10 kr. Kapható a nyon dában és Lepage "Lajos ur könyvkereskedésében. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyiltt é r"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyomdájában. Ugyanitt hirdetések is eljOgadtatnak. Vidéken a postahivataloknál 5 kros postau talványnyal lehet előfizetni. A hirdetésekért jaró összeg helybea fizetendő. Míg korábban a kereskedés e két főága szigorúan el volt egymástól választva, mai nap az egyik ág számtalan változatokban és fokozatokban csap át a másikba; a „nagy" ós „kis" jelzővel pedig semmi esetre sem jelölhetjük ma az illető kereskedés terjedelmét, amennyiben van sok olyan kereskedés, mely közvetlenül a fogyasztókkal érintkezik ugyan, de igen jelentékeny terjedelmű. A javakat, melyek adásával ós vevósével a kereskedelem foglalkozik, a kereskedelem nyelvén már korábban áruknak neveztük. Mint áruk a dolog természete szerint csak ingó javak szerepelnek, a mennyiben az ingatlan javak forgalomba nein hozhatók. De az ingó javak sem egyformán alkalmasak a forga lomba hozatalra. Az olyan javak, melyek nagy suly vagy tömeg mellett csekély értéket képviselnek, mint például a kőszén, terméskő, tégla, fa vagy melyek gyorsan megromolnak, mint a tej, gyümölcs, nyers hus, a szállítás költséges volta illetve a megromlás veszélye miatt csak kisebb területen hozhatók forgalomba, más szóval, kevósbbó forgalomképesek mint az olyan áru, mely mint póld. a drágakő, nemes érez s a legtöbb iparczikk, könnyen eltartható ós csekély suly vagy tömeg mellett nagy értéket képvisel, ós ezért a szállítást s annak költségeit könnyen megbírja. A közlekedési eszközök tökólyesbitóse nagy mérték ben fokozza az áruk forgalomképességét ós evvel együtt a kereskedelmet is. (A magyar liszt ma Brazilliábais keleudő ; gyűoiölcskivitel; nyers hus szállítása, tstb,) Eredetileg a kereskedelem csakis a valóságos javaknak, az az olyan áruknak forgalomba hozatalával foglalkozott, melyek maguk valamiféle szükséglet kielégítésére alkalmasok. Ilyen valóságos javak vagy áruk a A „BÉRÍiSMEGYEI ÚimV TÁRCZÁJA. Az én Jani bátyám. — Rajz. — Háromszor mondta azt, az én kedves Jani bátyám, mind a háromszor a feleségei (igen kérem, mert három volt, no persze egymásután) koporsóinál: Nem házasodom! És mindezek daczára háromszor házasodott. Mikor a harmadik felesége is ott nyugodott a ravatalon, a sok bevett sziverösitötöl osak ugy hullottak könynyei, ismét kiejtó azt a végzetes szót: Nem házasodom I A rektoruram meg hirtelen azt felelte rá, - jaj! de hogy a rektoruram, hisz a roppant jámbor ember volt, hanem a nagy mértékben fogyasztott kis üitön főtt valami, onnan a kántor ur torkából: Bizony ideje is volna már ! Erre a százfontos gorombaságra aztán kitört az én Jani bátyámból a méreg, odacsapott öklével az asztalra, indulatosan oda kiáltott a rektramnak: No hallja kend rektram uram, már most azért is megházasodom. Olyan fuicsa kis ember volt az én Jani bátyám. Fürge mozgókouy emberke, széles vállakkal. Hajdanába — mondják — szép ember lehetett, de ma mar nagyon megviselte az idő. G-yér öszhaja rövidre lenyírva, vastag fehér bajusza kipödörve. Nagy szemöldökei, — mert nagyok voitak kérem, tessék elhinni, hogy gyermek koromban mindég azt hittem, hogy az is bajusz — tehát nagy szemöldökei közül egyik fölfele, e másik pedig ellenkezőleg lefele kunkorítva. Bizony Isten aki eiősaaOr rá nézett, azt hitte hogy két bajuszt visel, egy nagyot ott ahol más viseli, s egy kiosit mint unikomot a homloka alatt. Imponált is ez a kettős bajusz nekem szörnyen. Máskülönben pedig igen jó ember volt. Hanem volt egy hibája, szerette néha néha leosipni magát. Ez még magában nem lett volna ugyan nagy hiba, hanem az a néha néha, minden délelőtt megtörtónt ajpompás aranysárga sligoviozától s minden délután a nyiri vinkótól. Ilyenkor azután szörnyű kedélyes ember volt. Osak ugy folyt ajkáról a beszéd, mint a méz, hangjának oly édes zengése, szemeinek oly bűbájos ragyogása vúlt. A redők kisimu tak, az arcz ragyogott, szóval szép ember lett az én Jani bátyám. Azt mondják mindegyik felesége ilyenkor szerette meg. üztán meg fidelis ozimbora volt. Messze az Isten háta mögött a hegyek közt, egy rongyos oláh faluba volt a ouriája, s ha aztán megcsípett a faluban egy nadrágos embert, annak aztán volt ne mulass. Megfogta, erővel elvitte magához ebédre, ebéd után aztán folyt az ivás vacsoráig. Vacsorától meg reggelig. Hajnal fele már nem a bor, a nyiri vinkó (ez volt a kedven oz itala, mivel onnan a Nyirból került a bocskoros atyaüak közzé) banem a rum, snapsz, cognao járta, egész délig, azután megint a bor, mindaddig mig a szegény agyonittatott vendégnek sikerült megszökni. De megjárta vele, aki nem elég gyorsan futott. Ugy járt mint a k—i szolgabiró-segód, ki három napi tivornya után kereket oldott, s mikor már a határ felé járt toppant elő az öreg, három kondásával. Nem vitte erővel vúsM, hanem leültette maga mellé a szegény agyonfárasztott embert, s ott kellett inni tovább. Volt mit, a kondások ozilinderekkel megrakva jöttek. Utoljára maga a szegény ember könyörgött, hogy vigye már inkább viszsza a faluba, s igyanak ott. De gondoskodott ő, hogy ha vendégek nem is, de ivó czimborák mindig legyenek, ott volt a rektram, meg a nótárius. Hatalmas ivó mindakettő, hanem az öreg kitett rajtuk. Először a rektram uramat, utánna a nótáriust, ki addig hozzá sem nyúlt a pohárhoz — itta az asztal alá. 0 rajta pedig alig látszót meg hogy ivott. A mellett pedig roppant tréfás volt, a szomszédjfaluban lakott egy jó barátja, azt egyszer elbolonditotta hogy jön a muszka. Éjfélbe verte föl, s rémülve mondtaj hogy már Dura faluba vannak. A szegény jámbor soha újságot nem olvas — szószerint vette, s hamar befogatott három igás szekérbe, abba felpakolta értékesebb ingóságait, feleségét, meg három lányát, ő maga — hatvan esztendő daczára — lóra kapott, s ugy vonultak be a közeli faluba, fellármázva az egész falut, hogy jön a muszka. Persze óriási hahota volt a fellármázottak válasza. Jani bátyám pedig okos volt még az ut közepén elillanui a lóhalálba siető családtól, s egyenesen elutazott vendégségre a harmadik vármegyébe. Jól tette mert.az öreg puskával kereste három hétig. Hanem azután, csak szent lett a béke. De az öreg sohse felejtette el azért ezt a Jani bátyám tréfáját. (Vége köv)