Békésmegyei közlöny, 1886 (13. évfolyam) január-december • 3-103. szám

1886-03-18 / 22. szám

B.-Csabán, 1886. XLL1. évfolyam, 22. szám. Csütörtök, márcziushó 18-án. El KO Politikai, társadal ni, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelen heteaként kétszer: vas árnap és osiitörtökön. ELŐFIZETÉSI BIJ : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve Egész évre ... 6 írt. Fél évre . . . 3 „ Évnegyedre , . . 1 „ 50 kr. Lapunk számára hirdetései: felvételére fel van jogositva : HAAbENSTEIN és VOGLEB czég, Bécs, Prága, Budapesten; Németország és Svájez mnden fővárosaiban is vétetnek fel hirdetések. Szerkesztőség : APPONYI-utoza, 891. számú ház,hová alap szellemi részét illető mindon közleményt ozimezni kérünk. ££.iad.ó Hívat a, l: Kishid-utoza, 988. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes fteátn ára 10 kr. K*ph*tó a nyomdában és Lspage Lajos ur könyvkeresKedésében Hirdetésük jutányos áron vetetnek fel. „N y i111 é r"-ban egy sor közlési dija 25 kr. Klőflzethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyom dájában és liiensr 8. ur nagytozsdéjében. Ugyanitt hirdetések is elfogadtatnak. Vidéken a póstahivalokná). 5 kros portautalvácyuyal lehet előfizetni. A hirdetésekért járó összes: helyben fizetendő. A márcntisi ünnep után. B.-Csabán, 1886. márczius 17. A város, melynek nevét e sorok élére irtuk, és mely népességre nézve az ország kilenczedik városa, csak a polgári körben ünnepelte meg a szabadság, egyenlőség és testvériség ez ünnepét. A polgárikör helyiségében nemzetiszi ű zászlót tűzött ki, melyet egész nap lengetett a tavaszi szellő. Gsa k ez az egy zászló intette polgártársainkat Csabán arra, hogy márczius 15-ike a magyar nemzetre ünnepet képez. Este fényesen ki volt világitva a polgárikör helyisége és már 8 órakor együtt voltak azok, kiknek szivéből a materialistikus kor nem irtotta ki egészen a lelkesedés szent tűzetés kik nem felejtettékel, hogy 1848 márczius 15-e ujjá teremtette a hazát. Valljuk meg, hogy a kik igy gondolkoztak és e gondolkozásuknak megjelenésük által adtak] kifejezést, kevesen voltak. Otc láttuk derék iparosaink egy részét, a polgári kör tagjait, a polgári kör elnökét a csabai járás szolgab iráját és sokakat — nem láttunk ott. .Azon reményünknek adtunk lapunk mult számában kifejezést, hogy a polgári körben az ünnepély színhelyén találkozni fogunk a város egész inteligentziájával és különösen a fiatalsággal. E reményünket alapítottuk arra a tényre, hogy inárczius 15-én ünnepi szint ölt az egész város és lelkesedéssel szenteli e aapot a márcziusi napok vívmányainak megünneplésére. És az ilyen ünnepben részt vesz pártkülöubsóg nélkül mindenki, de Csabán a polgárság csak egy töredéke csatlakozott a polgári kör ünnepélyéhez, a mit annál inkább kell sajnálnunk, mert napjainkban még nagyobb mérvben kellene ápolni azon kor ha misitatlan liberalismusát, melyet ma már kezdenek háttérbe szorítani, ós mert feledni kezdik, hogy 1848-ik márcziusi napokban egy Battyányi Lajos gróf és Pod mauic/.ky Frigyes báró darócz ruhába öltözött és ujjongva fogott kezet az egyszerű pesti munkással, mert hisz ennek szivében is a hazaszeretet szent lángja lobogott ós csak ily emelkedett szollemmel lehetett Magyarországot ujjá teremteui ós pár nap alatt eltörölni a középkor feudalisinusát. De éles ellentétben áll a márcziusi napok szellemével az az irány, mely a lomtárból előkeresi a czimereket és praedikatumokat. Azért tartjuk napjainkban elutasitliatlan szükségnek feleleveníteni a márcziusi napok emlékét, különösen az alföldi városokban, meljek leginkább volnának hivatva követni a demokratikust irányt. Hisz lakosai, mint az egykori jobbágyok utódait, a márc iusi napoknak oly sokat köszönhetnek. És valóban ferde és kárhoztatandó irány volna az, ha az egykori jobbágyok utódai, kik a felszabadított földön jóllétet teremtettek maguknak, feledni tudnák azt, — a mit a polgári kör ünnepélyén V. Koritár Mátyás, az egyszerű fóldmives gazdi keresetlen szavakban mondott el — hogy hálával tartozunk azon férfiaknak, kik szabaddá tették a földel és szabadokká tette azokat, kik lS48-ig jobbágyok voltak. Arad ós Nagyvárad e napon impozáns ünnepélyt rendezett, melyben részt vett az egész lakosság a notabilitásoktól kezdve a tauuló ifjúságig. A főváros ünnepélyéről nem is szólunk, hisz tudva vau, hogy az egyetemi ifjúság ünnepélyéhez csatlakozott az egész lakosság. Előttünk vaunak a megye minden részéből érkezet tudósítások. Mindenütt több helyen ünnepeltek, a lelkesedés mindenütt magával ragadta a nép zömét. Tehát csak Csaba, népességre nézve az ország ki lenczedik városa maradna hátra? Hát itt csak a polgári kor ós az iparos ifjak élesztik a szent tüzet? Jól tudjuk, hogy nem épen a lelkesedés hiánya okozta, hogy Csaba nem egészen hozzá méltóan ünnepelte márczius 15-dikét, hanem az ok, hogy az ünnep sabán oly szük körre szorítkozott, az is lehet, hogy nem volt, kezdeményező, ki a szabadság, egyenlőség és testvériség ünnepét általánosabb ünneppé rendezte volna ; nem volt a ki az ifjúságot részvételre buzdította volna, de tény, hogy a szabadság, egyenlőség ós testvériség ün* nepót Csaba városa nem ünnepelte meg hozzá méltóan. Szeretjük remélni, hogy a márczius 15-diki ünnepély a következő években Csabán is impozánsabb lesz, s azok a szavak, melyeket ez ünnep alkalmából a polgári körben elmondattak, szélesebb körökben fognak viszhangra találni. A tapasztalt közönyuyel szemben hangsúlyoznunk kell, hogy márczius 15-e nemzeti ünnep, a magyar tár* sadulom ünnepe, melynek a gyakorlati politika követelményei alapján megalakult pártokhoz semmi köze. Hiszen épen ezen az ünnepen teszik le a pártok fegyvereiket ós elnémul a pártviszály, mert mindenki kegyelettel emlékezik azokra a szép napokra, a midőn — hogy Jókai, a márcziusi napok egyik tényezője szavaival éljünk — „ e nép azt, mit más népek karddal vivtak ki maguknak, puszta kézzel, csupán szent lelkesedésének tüze által egyetértve, elleneit nem legyőzve, de megtérítve, tette magáévá." A márcziusi vér nélküli forradalom kijelölte a magyar társadalomnak az irányt, melyben haladnia kell. Ez a liberalismus iránya. Mi bizzunk ez irány jövőjében és nem hiszszük, hogy a nemzet zöme ós értelmisége ahhoz az oltárhoz, melyen a márcziusi ifjak áldoztak, hütelen lesz. Olyan történelmi esemónyekaek, a minőket a márcziusi napok iktattak be Magyarország történelmébe, A „BEKESMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. A remény dalaiból. Nem hivém, hogy sajgó kobel Kinos tusák után : íápot nyerve, mely fölemel, Gyógyulhat ily korán; Nem hivém, hogy keserveim S csalódás) m alatt, Szivem sötét rejtekein tíajnal pirja hasad! Nem hivém, hogy szívhatom a , Kemény üde legét, S már megásott sirhalmomra, Mely sivár és setét: Élet önti hő balzsamát S elárasztva vele: Zordon szivem sivatagát Fölélessze heve ! Szende lányka — barmatarczod S megigéző szemed Támasztották e fnagy harczot, Es most a seb helyett: Szivem kellő közepében Kinyilt a szép remény ; Letelt komor özvegységem, S a mindenség-enyém ! A békekötés után. -— Epizód a porosz-franezia háborúból. — Bárczi Géza Néhány nappal azon határidő előtt, midőn a franczia hadisarcz első fel milliardja Németországnak fizetendő lett volna, még mindig nem gondoskodtak ezen óriási összeg fedezéséről. Öt franczia bankár késznek nyilatkozott ugyan ezen összeget előlegezni, azonban csak is 20 millió franc provízió mellett. Thiers ezért nagyon bosszankodott, elhivatta a pénzügyministert és felszólította, hogy menjen Berlinbe. Pouyer-Quertier eleinte vonakodott, később azonban elhatározta magát ez útra, azonban oly feltétel alatt, hogy a bankárokkal 8 nap alatt visszavonható szerződés köttessék és minden körülmény közt kezében legyen a fél milliardra szóló utalvány. Bismark első pillanatban nagyon ridegen fogadta a franczia pénzügyminisztert. Később azonban kitűnt, hogy a feltét, melyből Bismarck Kiindult, téves volt; a berezeg maga elismerte ezt a legelözeKunyebb modorban és Qtt^l fogva a tárgyalás egész simán folyt. A fizetés elhalasztásáról a herczeg mitsem akart hallani. Végre azt moiidá a franczia meghatalmazottnak; „Beszéljen erről a császárral; én kieszközlök Önnek kihallgatást ós biztosítom, hogy nem fogom kérelme telesitésót megakadályozni." Ugyanazon napon Vilmos császár a franczia meghatalmazottat a legoagyobb kitüntetéssel fogadta. A császár teljesen fel lett világosítva a tárgyalásokról. Többször kijelentette, hogy a franczia kormány eddig kötelezetségét pontosan teljesítette, s midőn végre a franczia meghatalmazottat elbocsátotta, oly jóakaró modorbtui történt az, hogy Pouyer Quertier azonnal jelenthette Versaillesba, hogy reméli, miszerint a rábízott ügyet jól végezheti. Következő reggel 7 órakor Pouyer-Q uertier párizsi szokása szerint még mély állomban volt, midőn a mellékszobában folytatott élénk beszélgetés felkeltette. Még alig dörzsölte ki az álmot szeméből, midőn az ajtó kinyilt ós Bismarck h rczeg lépett be ismert lovassági egyenruhájában. Pouyer-Quertier zavartan kért engedelmet. „Azt hiszi talán" — szól nevetve a kanczellár — „hogy félek egy meztelen embertől." Egész otthonosan helyet foglalt a birodalmi kanczellár ós elkezdte a társalgást. „Ön nyert. A császár mindenben eng- d Önnek." „Hogyan?" — kérdó a Pouyer — „Ön még tegnnp látta ő felségét?" — „Nem tegnap, hanem ma" — felel Bismarck herczeg—„hiszen már reggeli 7 óra van." És a berezeg a fontoe kérdésekről, melyekről szóvolt, oly nonchalance-al tárgyalt, mintha a diplomatával saját irodájában ült volna. Hoztak nemsokára Íróeszközt is és egy kis éjjeli asztalkán írták a Francziaország és Nemetország között kötött bárom foltos szerződós tervezetét. E jelenet valóban festő ecsetére lett volna méltó! Aí i gyik oldalon a vaskanczellár teljes egyenruhában, a másikon a szintén nagyon megtermett franczia meghatalmazott ós kettőjük közt azon éjjeli asztalka, melyen Rismarck herczeg irt. Megbes é« lés után leírta az < gyes pontozatokat német nyelven, s rövid idő alatt készek voltak a tervezetek, ugy hogy a franczia titkár a többit elvégezhette. A tárgyalások után Pouyer-Quertier a herczegnól regge* lizelt Tá'salgás közben szó volt a vasutakról ós Bismarck