Békésmegyei közlöny, 1886 (13. évfolyam) január-december • 3-103. szám
1886-02-21 / 15. szám
,'Békésmegyei Közlöny14 4. szám. 1886. belezés sok formalitással jár, igy például a kötvény kiállítása közjegyzői kényszer alatt áll. Ezt a kölcsönt tehát csak nagybirtokosok vehetik igénybe, a milyen a megyében alig van száz. Hasonlóan jár el a magyar földhitelintézet, azzal a külömbsóggel, hogy a minimum 2000 frt. A hazai takarékpénztár, a kereskedelmi bank, a hitelbank váltókat is leszámítol, da csak az előttük ismert ós accreditált czógek girójára, a mi pedig ezeket a jelzálogi kölcsönöket illeti, azok, mint azt mindenjózanul gondolkozó gazdálkodó tudja, azon czélból szoktak felvétetni, hogy az aquirált föld vagy egyéb hasznos beruházás hozamából hosszú évek során fizettesenek vissza. Deja^földbirtokos momentán pénzszüksógletónek kielégítésére azok egyáltalában nem alkalmasak ós min ilyenek nem is igen vétetnek igénybe. A nagy publi kum, a kisiparos ós mezőgazda, ha ezen olcsó hitelforrásokhoz hitólkópességónól fogva hozzá juthat is, azt a legtöbb esetben móg sem teszi, mert a kölcsönzéssé járó formalitások s az intézetek távolsága — közbenjárókra utalja. Ez a közbenjárás pedig, mint azt mindenki tudja, még a legolcsóbb pénzt is drágává teszi. Hová fordul tehát hitelért a kis ember? A vidéki takarékpénztárakhoz ós népbankokhoz, melyek minden faluban feltalálhatók, a hol ismerik, a hol jó ismerőseik kormányoznak, kik bajából okvetlenül kisegítik. I zek a Tidóki pénzintézetek bőven rendelkeznek pénzzel. Hisz nálok helyezik el pénzeiket a megyék, a községek, az egyházak ós egyóbb világi ós kegyes alapok, oda vonu a munka nélkül élni óhajtó tőke, a nyugalomba lépett hivaialnok, bórlő, kereskedő, iparos megtakarított fillére. És miért ne tenné? Hiszen ott biztosan és jól kamatozik. Hiszen ott szívességből s különösen nagyobb összegekórt és hosszabb időre 5% kamatot is adnak. Azután meg ezek a vidéki pónzintózetek bejegyzett czógek is s ha üzletkezelósők reális ós renouiójok jó — a mi pedig jó lelkiismerettel elmondható a legtöbbről — kapnak a a kinek munkája ós esze van, adok 4 — 4 '^"/o-tólira, hogy a tőkével valamit produkáljon. Az illető a kapott 100 frttal egy óv alatt okvetlenül fog annyit producálni, hogy a 4 1/, forintot okvetlenül megfizeti, ós munkája után is tisztességes jutalomra tesz szert. — Ez a tőke tehát csak a magáét követeli, meghagyva a munkának azt, a mi őt illeti. Az osztrák-magyar-bank kamatlába ós a magyarországi összes betétek kamatlába 4—57o közt váltakozik. Ez azt jelenti, hogy a tőke nálunk Maközös banktól 4—4i/, »/ 4-ra 25000- 200000 frtig sőt feljebb és nyílt hitelre, girójukkal ellátott tárcza váltóik pedig 5—6°/a leszámitoltatnak a hazai takarékpénztár, kisbirtokosok országos földhitelintézete ós az országos bank által is. — Nos hát normális viszonyok közt pénzben ninc3 is hiány. Megtörténik azonban, a mint hogy az időn meg is törtónt több helyen, hogy a rendes betevők elmaradnak, mert gabonájokat az olcsó árak mellett eladni nem akarják ós igy készpénzzel nem rendelkeznek, sőt esetleg magok is kölcsönre szorulnak. Ilyenkor azután hetekig nem lehet pénzhez jutni, sőt a már élvezett kölcsönök is felmondatnak. Hogy ez az állapot milyen viszás közgazdasági helyzetet teremt, azt nem kell bővebben fejtegetni. — Ezek a pénzintézetek elégítik ki tehát a nagy közönség hitelszükségletét, ezek lennének azok az emeltyűk, a melyek az iparnak kereskedelemnek ós földmivelósnek a hitel jótékony ós áldásos áramával lendületet, életet ós belterjességet hivatvák adni. — A kamat fogalmának nemzetgazdászati elemzése megfogja mutatni, hogy mily mérvben felelnek meg eme sokak, hogy ne mondjam majdnem mindenki által nekik imputált feladatnak. A kamat a pénznek, helyesebben a tőkének azon hozadéka, melyet, mint az abban összegyűjtött munkának gyümölcsét, a tőke magának követel azon eredményből, a melyet az emberi munkával, ügyességgel ós vállalkozással párosalva producíl. Ott nem keletkezik töke a hol az annak előállítására szükséges és igy elhasznált munka tőkóvó válva nem fog kamatozni, vagyis annyit hozni, a mennyit az elhasznált munka megérdemel. Viszont nincs tőke, a mely a maga abstract voltában gyümölcsözzön. Emberi észnek, munkának kell azzal valamit tenni, hogy jövedelmezzen. — Illő tehát, hogy a produkált végeredményből a tőke is, a munka is kivegye a maga jutalmát. Ez a kamat. A mit a tőke ezen osztályrészen felül követel — ahhoz joga nincs, az köznyelven szólva — uzsora. A törvényhozás kimondotta, hogy a törvényes kamat 6°/o, a megengedett kamat maximum pedig 8%-tóli. — Az élet, a pénz ós hitelviszonyok alapforrását képező osztrák-magyar-bank jelenleg a tökééit 4—4«/ s%-ot köz gyarországban a jelenlegi viszonyok többet nem ér ós ha többet kap, azt a mun kától veszi el. A vidóki pónzintózetek azonban — eltekintve ezen jól megórdemelt, mert a náluk elhelyezett tőke kezelósóre fordított muaka után járó üzleti kiadástól a mi normális üzletmenet mellett 100 frt után legfeljebb V 4 % teher ós a risikó elvállalásáról, mely ugy keletkezik, hogy az egye seknek kiadott töke elvesztéséért az eredetileg kölcsönző banknak, vagy betevőnek felelős, a mi számban illetve pénzben kifejezve 1u"lo becsülhető ós tényleges alakot tartalékalap képzésében nyer — nem »dják ki a 4—5 °/ 0-ra kapott pénzt 5—öVaVtólira, de kiadják 8%-ra ós kiadták mig az uzsora törvény életbe nem lépett 10, 12 14%-ra. A vidóki pónzintózetek tehát ez időszerint 27»%-i vesznek el a nemzeti munkától, móg alig pár éve e jog talan elvétel egész 6°j 0-lig ment. — És ez intézeteknek az ő szempontjukból teljesen igazuk van. ök megalakulnak 1000, vagy több rószvónynyel befizetnek rá 20—50 frtot ós felfogadván az ahhoz értő személyzetet, megkezdik az üzletet. Az ekkóp befizetet 20—50,000 forint — ez már a maximum szokott lenni — a társulásban rejlő erőnél fogva működni kezd. Az osztrák-magyar bank is, mert bejegyzett czógek és alaptőkéjükkel felelősek, bizonyos korlátok közt megnyitja előttük a hitel áldásos csatornáit — az egyesek, kik uaár dolgozni nem akarnak, vagy kiknek tőkéjök már nagyobb munkaerejűk ós vállalkozási kedvöknól, azonnal náluk helyezik el tőkójöket. — A megyék ós egyóbb .estületek szabályrendeleúleg kimondják, hogy ők a legbiztosabb elhelyezósi helyek s az árvák ós egyóbb alapok pónzei csak ott vannak teljes biztonságban. — Fo yik tehát a pénz bőségesen s az intózet, mely 50,000 orint alappal bír, már pár óv alatt számithat legalább egy millió forint betétre és hitelre. Az ilyen intózet azután pár óv alatt fényes házzal bir, tartalékalapját fel növelte ezerekre, foglalkoztat jól honorálva 5—6 egyént, ad a betétekórt 5°/ 0-ot is, a banknál, bizalma nő ós rendelkezik mindezen kiadása után olyan nyereséggel, íogy képes mindenik 50 forintos részvényre 22—25 'orintot osztalékkóp adni. De hát hogy lehet ez? Ez nagyon egyszerű dolog. Azon tőkéket, melyek hozadéka 5% s melyórt ő többet nem ad, kiadja 8%-üra. A mi ebből a 3%-nyi külömbözetből az intézetnél tanúsított működés, vagyis a kezelési költség — az 50000 frt alaptőke 5% jogosan igényelt hozadéka — ós az üzleti rizikó fedezésén kívül fenmarad, vagyis a tiszta nyeresóg, ez a nemzeti munkától van elvéve ós igy illeóktelen haszna az 1000 darab részvény tuajdonosainak. Egy szóval — palástolt uzsora. Könnyen ellenvetheti azonban valaki, hogy hát minek veszik .a pénzt 8%-tólira s hogy tehát a részvényesek erről a mód feletti gazdálkodásról nem tehetnek, mert az intózet nem bir privilégiummal, azután meg ott van a konkurráló többi intózet is. Szóval: ez a nyeresóg a kereslet ós kínálat általánosan elfogadott örvényén alapul. Ez azonban mind nem áll. A takarékpénztárak törénete meg fog győzni az ellenkezőről. A takarékpénzárak eredetileg azért keletkeztek, hogy a nagyon elszaporodott uzsorát kiirtsák, hogy a takarókosságot ösztönözzék, hogy a nyugodt elhelyezést kereső tőkének biz.osságot nyújtsanak, hogy a hitel ós pedig a társuláson rejlő erő által hatványozott hitel jótékonyságát a nemzeti gyarapodásra fordítsák ós végre, hogy a befizeItér, vagyis azt mondja, ho-y oly embaruek, a ki reális, tett és rizikónak alávetett alaptőke után tisztességes jövedelmet szerezzenek. A részvényesek azonban, midőn látták, hogy a forgalom könnyű szerrel nigy osztalékhoz juttatja — megízlelvén annak jóságát — kezdték az idealisabb czólokat figyelmen kívül hagyni. A részvények keresett üzleti czikkó váltak ós a nagy óa mindig növekedő osztalék folytán — daczára annak, hogy a legtöbb esetben 100 forint névértékről szólanak — 300 írtjával kerestetnek. Már most, hogy lehet azt kópzelni, hogy az a részvényes, ki részvényét 2—300 forinton vette, beleegyezzék abba, hogy a kamatláb leszállittassók. Hiszen ez öngyilkosság lenne A részvényesek tehát mindenkor és mindenütt mindig azon lesznek, hogy az intózet a lehető legnagyobb nyereséggel dolgozzék. Ennek pedig csak két módja van: leszállítani, a mennyire lehet, a betétek utáni kamatlábat ós felemelni, a mennyire lehet, az escompte diját. Ez már a dolog természetében van ós ezen eljárásért a részvényeseket elítélni egyátalán nem lehet. Mikor azután ezek az állapotok türhetlenek kezdenek lenni, megint összeállanak többen ós alapítanak ott helyben vagy a közelben — mert vógre is minden vidóki pénzintézet működési köre területileg korlátolt — egy uj intézetet. Megint előállanak a szép elvekkel ós Ígérik sőt aóha meg is teszik, hogy olcsó pénzt fognak adni. Azonban ez a társaság is részvényesekből áll, a részvényes pedig, mint azt fennebb mondám, mindenkor, mindenütt ós mindig ugyanaz, Neki nagy, lehetőleg nagy osztalék kell. Létrejön tehát az intézetek közt olyan hallgatólagos megegyezés, hogy a helyett, hogy egymást rontanók, igyekezzünk inkább egymás mellett szépen megélni. A „leben und leben lassen" elve gyakorlati alkalmazást nyer. Nem is kell hozzá írás, se egyezkedés. Ez már benne van a viszonyok ós a részvényesek termószetóben. És doi goznak megint tovább ó's most vállvetve 8°/ 0-ra épen ugy, mint a pékek és mómószárosok, a kiknél a kifli 6 frtos buza mellett is 2 krajczár ós a hus kilója mindig egyáru. Hitelviszonyaink legfőbb baja tehát az, hogy a hitel legnagyobb részének ós különösen annak, melyre egtöbb embernek van szüksége, közvetítése társasággá alakult érdekszövetségek kezében van, kik azt mindig első sorban, sőt majdnem kizárólag a saját érdekük, a saját anyagi hasznuk előmozdítására fogják eszközölni. Ezen baj ellen küzdeni az egyes ember kóptdlen. Tehetetlenségének érzete panaszt csal ajkaira, a fizetendő kamatláb magassága lehetetlenné tevén vállalkozási ereje kifejtését ós megfosztván jól megórdemelt munkája gyümölcsétől állam- ós társadalom ellenes te adentiák körébe vonja, megszűnik hinni önm igában ós a nemzet ifjan lüktető vére ós szelleme megfekólyesedvón, elsenyved ós tespedésnek indul. Lendület, alkotás, gyarapodás ily viszonyok közt nem várható. Hogy mikóp lehet hitelviszonyaink eme bajain segíteni, nevezetesen nálunk Bókósmegyóbea, arról a kö vetkező czikkemben fogok szólani. — A népfölkeléisi törvényjavaslathoz, mely a kópviseőházban ma mutattatott be, egészen hasonló törvényjavaslat terjesztetett be már tegnap az osztrák kópviselöíáz elé. — A kiegyezési tárgyalások. A magyar kormány, hogy a kiegyezési targyalások befejezését lehetőleg siettesse az osztrák kormánynak a petróleum móg elintézetlen tarifatételére vonatkozó utolsó átiratára sietett válaszolni, miután ö felségének Budapestre való utazása halasztást szenvedett s ezzel az osztrák minis éternek tervezett Bud ipestre való jövetelére a legközelebbi napok folyamában számítani nem leheteit. Erre a pontra nézve a mindkét részen "evő kormányok közt megállapodás móg nem volt elérhető. Polltii£.Ai * A balkán-Ugy. A hatalmasságok képviselői szóbelieg szólaltak föl a kormánynál a bukaresti bókealkudozások sürgetése végett. G-arassanin kormányelnök válaszában utalt arra, hogy iázerbia e tekintetben jóakaratot tanusit és hogy a Bukarestben levő szerb meghatalmazott a halogatásnak nem oka. * A román kormány válság vége. A király sürgetésére, ci Bratiano hazafiságára hivatkozott ós azon nyilatkozat következtében, melyet tegnap a senátus elnöksége előtt ! jecca, a kamara elnöke tett, kinek a nemzeti bankra vonatkozó törvényjavaslat tárgyalása alkalmával tanúsított magatartása indította Bratianot a lemondásra, a kormány, visszavonta lemondását.