Békésmegyei közlöny, 1886 (13. évfolyam) január-december • 3-103. szám

1886-12-25 / 102. szám

B-Oabán, XIII. évfolyam, 102. szám. Szombat deczemberhó 25-én. Politikai, tci sadalmi, közg.izdászati és vegyis tartalinii lap. Meg.jelen hetenként kótszop : vasárnap és o^iltörtökön, Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bórmentve küldve Egész évre <» frt Fél évre . 3 „ Évnegyedre . 1 „ 50 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : IIAASENSTEIN és VOGLER czég, Bécs, Prága, Budapest, Ké­li e'ország és b^ájez minden fővárosaiban is vétetnek fel hirdetések. Szerkesztőség: Apponyi utcza, 891. számú ház, hová a lap szellemi részét illető minden közleményt ozimezni kérünk. Kiadóhivatal. Kishid-utcza, 988. sz. ház, Pováisay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám áru 10 kr. Kapható a nyomdában és Lepage Lajos ur könyvkereskedésében Hirdetesek jutányos aron vétetnek fel „Nyiltt ércben egy sor közlési dija 25 kr. / Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyom­fi Illókon J Ugyanitt hirdetések is olfogadtatnak.' Vidéken a postahivataloknál 5 kros posUutalványnyal lehet előfizetni. A hirdetésekért jaró összeg helyben fii tendő. Előfizetési felhívás „Békésmegyei Közlöny' 1 politikai, társadalmi közgazdasági és vegyes tartalmú lap XlV-ik évfolyamára. papunk tizennegyedik évfolyamára hirdetünk elö­tizetést. Maga azon tény, hogy a „Békésmegyei Közlöny" 18 év óta iélbeszakitas nélkül állott a megyei hírlapiro­dalom szolgalatában, felment bennünket attól, hogy nagy­hangú ígéretekkel igyekezzünk lapunknak az eddiginél is nagyoub kelendőséget biztosítani. A jelenlegi szerkesztőségnek ez évben sikerült na­gyobbítani azt a kört, a melyből a „Békésmegyei Köz­löny" állandó előfizetői kikerültek. Es e-ít a szép ered­ményt nem egyedül a mi munkálkodásunk, hanem la­pui, k azon t. munkatársainak és baratainak önzetlen köz­reműködése is okozta, kik tisztán a közügyek iránti őszinte érdeklődésből lapunkat szellemileg támogatni szívesek voltak. A midőn a mult évben átvettünk egy már 12 év óta 'ennálló lapot, teljes tudatában voltunk annak, hogy ha­bár nem kellett a kezdet nehézségeivel, kicsinyes techni­kai akadályokkai megküzdenünk : mégis nem könnyű fel­adat megoldására vállalkoztunk. A már elkészített uton tovább kellett haladnunk és arra törekednünk, hogy a vidéki hirlap fen tartása valódi szük­séggé váljék, hogy a hirlap fennáiását ne egy bár jogo­sult ambitio, hanem annak szükségessége biztosítsa. Ezért igyekeztünk lehetőleg bő tudósításokat hozni a megyei és községi élet minden nyilvánuiásáról. E tekin­tetben eleget tettünk azon igéretünknek, hogy a közönséget a közéletben felmerüld minden fontosabb mozzanatról hiven fogjuk értesíteni Tettük ezt tárgyilagosan a kritika jogának gya­korlása mellett, mert egy hirlap, mint a nyilvá­nosság egyik organuma, csak akkor felel meg hivatásának, ha a felvetett eszme et, a közéletben felmerülő kérdéseket, jogos és részrehajlatlan biráiat áltai érleli meg. Lapunk ezután is, mint eddig nagy részben társadalmi lesz. Nem fogja figyelmünket kikerülni egyet­len egy fontosabb társadalmi vagy gazdasági mozzanat sem. Igyekezni fogunk ezáltal—a mennyire vidéki viszonyaink mellett lehetséges — élénkké tenni a la­pot, deasensatiot egyátalán nem cuitivál­j u k. A midőn a müveit olvasóközönséghez szólunk, még a lap érdekében állónak sem tartjuk a tömeg képzelmét felizgató, feltűnést hajhászó, sensatiós tudósításokban ke­resni az élénkség és érdekess ;g követelményeit. — Ezt az irányt követi a fővárosi sajtó azon része is, mely a mü­veit közönségre számt. Ezt követni mi is publicistikai kö­telességünknek tartjuk. Mint vidéki lap, magas politikával nem foglalkozunk ; de hogy jogunk van figyelmünket politi­kai kérdésekre is ki te rj e Í zienii üogy ál­landó rovatot nyithatunk, melyből érte­s ü 1 h e t'a z a z o i v as ó i s a z átaiános érdekű, politikai eseményekről, ki más újságot nem olvas; azccsaü előnynek tartjuk. Lapunk politikai jellegének nagy előnye az is, hogy speczialis megyei politikai dolgainkat is megbeszélhetjük oly terjedelemben, a mint azt a fővárosi lapokban nem te­uetnők. Politikai meggyőződésünk, mely nekünk a szabad­elvű párt harezosai közt jelöl ki egy igénytelen helyet, nem zárja ki, hogy lapunkban tért engedjünk bármely számottevő párt felszólalásainak és érveléseinek ; sót ismé­telve kijelentjük, hogy készséggel nyitunk hasábot t. po­litikai ellenfeleinknek is, habár természetszerűleg minden törekvésünk oda irányul, hogy tárgyilagos érveléssel a sza­badelvű párt program m ját juttassuk győzelemre. Tárczarovatunkat igyekezni fogunk élénküé és érde­kessé tenni irodalmi színvonalon álló szépirodalmi és la­hetőieg helyi érdekű czikkek közlésével. Állandó levelezőink körét kiszélesítjük arra és fo­gunk törekedni, hogy minél terjedelmesebb és élénkebb uj donsági rovatot adjunk. Mellőzzük munkatársaink neveinek felsorolását, mert majdnem minden számban találkozik azok egyikével, má­sikával az olvasó és mert elvünk, hogy inkább töb­bet adjunk, mint ig érünk. Annyit bízvást állithatunk igen tisztelt munkatársa­ink díszes sorának jellemzéseid, hogy megyénk vezérfér­Üai — ha sajtó utján nyilvánítják nézeteiket — lapunkat keresik fél czikkeikkel annál is inkább, mert lapunk a megyében az egy edüli p o litik ai lap és mert igen nehéz megvonni a határvonalat valamely czikk politikai és társadalmi tartalma közt. Azt hiszszük, hogy egész joggal támaszkodhatunk a múltban teljesített önzetlen szolgálatainkra és biztosítjuk olvasóközönségünket, hogy a jövőben is igyekezni fogunk élvezhető és minden tekintetben irodalmi színvonalon álló hírlapot adni a megyei intelligenczia kezébe. Teljes bizalommal fordulunk tehát olvasóközönsé­günkhez és lapunk t. barátaihoz, hogy a „Békésmegyei Közlönyét támogatni és minél szélesebb k Ö r°ö k­ben terj esz teni méltóztassanak. B.-Csabán, 1886. deczember hóban. A «liékésmegyei Közlöny, szerkesztősége. A „Bókésmegyei Közlöny 1887-ik évi januáfr.hó 1-ső napjától kezdve eddigi nagy alakjában jó, szép nyo­mással hetenként kétszer fog megjelenni és pedig vasár­nap ós csütörtökön. A .,Í,I'KÍMIM;YLÍ ÚIMV TÍKMUI. Karáosony. Egy titkos kin emészti szivem, Néven nevezhetetlen éjsötét . . . Nincs arra ír. Szent könyvek szent igéi KI nem mulasztják, s a fakó betűkből is Miként ha láthatatlan szellemárnyak Szállnának, s gyötört fülembe Suguak, susognak egyre, folyton Csodás kérdéseket, minőkre Nincs válasz; ám viszhangjuk itt marad A szivben, agyban, dúlja gyötri őket, Miért a lét, hol van a vég, a kezdet? Van-e örök rend ? 8 vau-e elmúlás ? Vagy minden átmenet csak itten, S a lét csak egy rövidke felvonás Ott abban a monstre tragédiában, A melynek ozirne : Örökkévalóság ?! Felelj reá te ódon biblia! Susogjátok ti holt faágak I Szólj végtelen fehérlő szemfödél! Örök fényű hold, csillagok, nagy ég te ! Ti holtak lenn a sirban, piramisok Csendes lakói porló múmiák! . . , Csat csend . . . csak esend. Nincs semmi válasz Hallgat a holt. A csillagok lobognak, fuj a szél. Tört ág recseg ... de hallga . . hallga I Távolról mintha szó hallatszanék. A légen által rengve-ringva Csengő haraugszó ujjongó danaja. Száll, síáll és mintha tisztán érthetően Kiáltaná : „Üdv a világnak ! Megszületett Krisztus urunk I" Igen, igen sugár hatott az éjbe — Kicsiny harang, én értem igédet, S megtisztult szívvel, hálatelten Térdemre hullok én is és kiáltom : „Hozsána néked Emberisten I Szent Megváltó hozsána !•' Kempeleu Farkas. Az én karácsonyom. Zug a szellő, bus panaszt nyögdóc lelve, ós zúgásába nem vegyül semmi nesz, csak ez olykor olykor felhangzó templomi ének, melyn k egyes dallamait elragadva, viszi viszi .... S a dicshymnus s a zokogó panasz összeol­ved egy lágy, fájdalmas méla daliba. Hallgatom a szél dudolását Olykor olykor megzörrenti ablakom. Bus merengésemből felriadva kór­d m „ki az?" Ah! csak a szél dalol . . . . s én újra visszaesem fáj­dalmas gondolataimba. Csak a .'zél dúdol, rohan végig a tájakon, elér mesz sze vidékre, egy frissen hantolt sirdombhoz. A rohanó szélből lenge szellő válik, végig csókolja a, hanto 1, s me­sél az alvónak az élőkről — — A harangok meg megszólanaK, örvendve hirdeti érez nyelvök, hogy „megszületett a Messiás", s a nép tódul a templomba. E perezben sziveik örömmel s igaz ájtatosság­gal vannak eltelve: a földi bu, a gond feledve, s c-ak egy gondolat emeli föl leikeiket. Az hogy „megszüle­tett a Messi ás." ; Kis szobámban magam vagyok, fejemet kezemre hajtva, könnyeimmel áldozom a múltnak; lelkem eltompul­va, szivemben mardtsó kin, előttem a sivár való, s a re­ménytelen jövő. Pedig egykor mi máskép volt minden. Yoltam boldog ón is, nagyon . . . nagyon boldog. Ugy feltűnnek előttem életemnek egyes szakai, ugy elandalodom a kedves képeken, s pár perczig azt hiszem, hogy most is ugy van, mint volt. Igen . . • ugy van minden. Csak egy hiányzik, ós csak én változtam meg. utt az Avasban most is igy megkondul a kis harang, mint ezelőtt régen, a nép most is ugy seregik a templom­ba, a pap most is ugy beszól szivére ós lelkére a népnek, mint ezelőtt. Az a szerény hajlék most is áll ott a falu közepén ablakaiból világosság tör ki az országútra. Ott. ülnek a szobában az öregek, áldott lelkű mind a kettő. Ott ül az egész osalád apraja nagyja, — örvend nek a karácsonyfának, — csak ón hiányzom. Ott van a falu tisztes nótáriussá, a fiatal orvos, ott az ismerősök, s tellik csendesen, ugy falusiasan az idő De az öreg nö szemeiben olykor olykor fel-felcsillámlik e?y fgy könycsepp, — az anya könnyje szent —se feöny­csepp értem s még valakiért hull. Mily boldog voltam én ott, azt csak most tudom. Nem ismerve az életet, cs^ik a rajongó ifjúság szemüvegén uézve azt, oly rózsás fényben ragyogott minden, ...... s azt hivém : ez a boldogság őrökké tart. De hajh a sors . . a sors — — Ma egy éve is igy ültem magamban mint most. De akkor minő más érzelmek tölték el egész valómat. A ma gány szinte boldogítani látszott. Vágytam utoá­Mai számunkhoz egész iv melléklet van. odatolva.

Next

/
Thumbnails
Contents