Békésmegyei közlöny, 1886 (13. évfolyam) január-december • 3-103. szám
1886-12-25 / 102. szám
B-Oabán, XIII. évfolyam, 102. szám. Szombat deczemberhó 25-én. Politikai, tci sadalmi, közg.izdászati és vegyis tartalinii lap. Meg.jelen hetenként kótszop : vasárnap és o^iltörtökön, Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bórmentve küldve Egész évre <» frt Fél évre . 3 „ Évnegyedre . 1 „ 50 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : IIAASENSTEIN és VOGLER czég, Bécs, Prága, Budapest, Kéli e'ország és b^ájez minden fővárosaiban is vétetnek fel hirdetések. Szerkesztőség: Apponyi utcza, 891. számú ház, hová a lap szellemi részét illető minden közleményt ozimezni kérünk. Kiadóhivatal. Kishid-utcza, 988. sz. ház, Pováisay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám áru 10 kr. Kapható a nyomdában és Lepage Lajos ur könyvkereskedésében Hirdetesek jutányos aron vétetnek fel „Nyiltt ércben egy sor közlési dija 25 kr. / Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyomfi Illókon J Ugyanitt hirdetések is olfogadtatnak.' Vidéken a postahivataloknál 5 kros posUutalványnyal lehet előfizetni. A hirdetésekért jaró összeg helyben fii tendő. Előfizetési felhívás „Békésmegyei Közlöny' 1 politikai, társadalmi közgazdasági és vegyes tartalmú lap XlV-ik évfolyamára. papunk tizennegyedik évfolyamára hirdetünk elötizetést. Maga azon tény, hogy a „Békésmegyei Közlöny" 18 év óta iélbeszakitas nélkül állott a megyei hírlapirodalom szolgalatában, felment bennünket attól, hogy nagyhangú ígéretekkel igyekezzünk lapunknak az eddiginél is nagyoub kelendőséget biztosítani. A jelenlegi szerkesztőségnek ez évben sikerült nagyobbítani azt a kört, a melyből a „Békésmegyei Közlöny" állandó előfizetői kikerültek. Es e-ít a szép eredményt nem egyedül a mi munkálkodásunk, hanem lapui, k azon t. munkatársainak és baratainak önzetlen közreműködése is okozta, kik tisztán a közügyek iránti őszinte érdeklődésből lapunkat szellemileg támogatni szívesek voltak. A midőn a mult évben átvettünk egy már 12 év óta 'ennálló lapot, teljes tudatában voltunk annak, hogy habár nem kellett a kezdet nehézségeivel, kicsinyes technikai akadályokkai megküzdenünk : mégis nem könnyű feladat megoldására vállalkoztunk. A már elkészített uton tovább kellett haladnunk és arra törekednünk, hogy a vidéki hirlap fen tartása valódi szükséggé váljék, hogy a hirlap fennáiását ne egy bár jogosult ambitio, hanem annak szükségessége biztosítsa. Ezért igyekeztünk lehetőleg bő tudósításokat hozni a megyei és községi élet minden nyilvánuiásáról. E tekintetben eleget tettünk azon igéretünknek, hogy a közönséget a közéletben felmerüld minden fontosabb mozzanatról hiven fogjuk értesíteni Tettük ezt tárgyilagosan a kritika jogának gyakorlása mellett, mert egy hirlap, mint a nyilvánosság egyik organuma, csak akkor felel meg hivatásának, ha a felvetett eszme et, a közéletben felmerülő kérdéseket, jogos és részrehajlatlan biráiat áltai érleli meg. Lapunk ezután is, mint eddig nagy részben társadalmi lesz. Nem fogja figyelmünket kikerülni egyetlen egy fontosabb társadalmi vagy gazdasági mozzanat sem. Igyekezni fogunk ezáltal—a mennyire vidéki viszonyaink mellett lehetséges — élénkké tenni a lapot, deasensatiot egyátalán nem cuitiválj u k. A midőn a müveit olvasóközönséghez szólunk, még a lap érdekében állónak sem tartjuk a tömeg képzelmét felizgató, feltűnést hajhászó, sensatiós tudósításokban keresni az élénkség és érdekess ;g követelményeit. — Ezt az irányt követi a fővárosi sajtó azon része is, mely a müveit közönségre számt. Ezt követni mi is publicistikai kötelességünknek tartjuk. Mint vidéki lap, magas politikával nem foglalkozunk ; de hogy jogunk van figyelmünket politikai kérdésekre is ki te rj e Í zienii üogy állandó rovatot nyithatunk, melyből értes ü 1 h e t'a z a z o i v as ó i s a z átaiános érdekű, politikai eseményekről, ki más újságot nem olvas; azccsaü előnynek tartjuk. Lapunk politikai jellegének nagy előnye az is, hogy speczialis megyei politikai dolgainkat is megbeszélhetjük oly terjedelemben, a mint azt a fővárosi lapokban nem teuetnők. Politikai meggyőződésünk, mely nekünk a szabadelvű párt harezosai közt jelöl ki egy igénytelen helyet, nem zárja ki, hogy lapunkban tért engedjünk bármely számottevő párt felszólalásainak és érveléseinek ; sót ismételve kijelentjük, hogy készséggel nyitunk hasábot t. politikai ellenfeleinknek is, habár természetszerűleg minden törekvésünk oda irányul, hogy tárgyilagos érveléssel a szabadelvű párt program m ját juttassuk győzelemre. Tárczarovatunkat igyekezni fogunk élénküé és érdekessé tenni irodalmi színvonalon álló szépirodalmi és lahetőieg helyi érdekű czikkek közlésével. Állandó levelezőink körét kiszélesítjük arra és fogunk törekedni, hogy minél terjedelmesebb és élénkebb uj donsági rovatot adjunk. Mellőzzük munkatársaink neveinek felsorolását, mert majdnem minden számban találkozik azok egyikével, másikával az olvasó és mert elvünk, hogy inkább többet adjunk, mint ig érünk. Annyit bízvást állithatunk igen tisztelt munkatársaink díszes sorának jellemzéseid, hogy megyénk vezérférÜai — ha sajtó utján nyilvánítják nézeteiket — lapunkat keresik fél czikkeikkel annál is inkább, mert lapunk a megyében az egy edüli p o litik ai lap és mert igen nehéz megvonni a határvonalat valamely czikk politikai és társadalmi tartalma közt. Azt hiszszük, hogy egész joggal támaszkodhatunk a múltban teljesített önzetlen szolgálatainkra és biztosítjuk olvasóközönségünket, hogy a jövőben is igyekezni fogunk élvezhető és minden tekintetben irodalmi színvonalon álló hírlapot adni a megyei intelligenczia kezébe. Teljes bizalommal fordulunk tehát olvasóközönségünkhez és lapunk t. barátaihoz, hogy a „Békésmegyei Közlönyét támogatni és minél szélesebb k Ö r°ö kben terj esz teni méltóztassanak. B.-Csabán, 1886. deczember hóban. A «liékésmegyei Közlöny, szerkesztősége. A „Bókésmegyei Közlöny 1887-ik évi januáfr.hó 1-ső napjától kezdve eddigi nagy alakjában jó, szép nyomással hetenként kétszer fog megjelenni és pedig vasárnap ós csütörtökön. A .,Í,I'KÍMIM;YLÍ ÚIMV TÍKMUI. Karáosony. Egy titkos kin emészti szivem, Néven nevezhetetlen éjsötét . . . Nincs arra ír. Szent könyvek szent igéi KI nem mulasztják, s a fakó betűkből is Miként ha láthatatlan szellemárnyak Szállnának, s gyötört fülembe Suguak, susognak egyre, folyton Csodás kérdéseket, minőkre Nincs válasz; ám viszhangjuk itt marad A szivben, agyban, dúlja gyötri őket, Miért a lét, hol van a vég, a kezdet? Van-e örök rend ? 8 vau-e elmúlás ? Vagy minden átmenet csak itten, S a lét csak egy rövidke felvonás Ott abban a monstre tragédiában, A melynek ozirne : Örökkévalóság ?! Felelj reá te ódon biblia! Susogjátok ti holt faágak I Szólj végtelen fehérlő szemfödél! Örök fényű hold, csillagok, nagy ég te ! Ti holtak lenn a sirban, piramisok Csendes lakói porló múmiák! . . , Csat csend . . . csak esend. Nincs semmi válasz Hallgat a holt. A csillagok lobognak, fuj a szél. Tört ág recseg ... de hallga . . hallga I Távolról mintha szó hallatszanék. A légen által rengve-ringva Csengő haraugszó ujjongó danaja. Száll, síáll és mintha tisztán érthetően Kiáltaná : „Üdv a világnak ! Megszületett Krisztus urunk I" Igen, igen sugár hatott az éjbe — Kicsiny harang, én értem igédet, S megtisztult szívvel, hálatelten Térdemre hullok én is és kiáltom : „Hozsána néked Emberisten I Szent Megváltó hozsána !•' Kempeleu Farkas. Az én karácsonyom. Zug a szellő, bus panaszt nyögdóc lelve, ós zúgásába nem vegyül semmi nesz, csak ez olykor olykor felhangzó templomi ének, melyn k egyes dallamait elragadva, viszi viszi .... S a dicshymnus s a zokogó panasz összeolved egy lágy, fájdalmas méla daliba. Hallgatom a szél dudolását Olykor olykor megzörrenti ablakom. Bus merengésemből felriadva kórd m „ki az?" Ah! csak a szél dalol . . . . s én újra visszaesem fájdalmas gondolataimba. Csak a .'zél dúdol, rohan végig a tájakon, elér mesz sze vidékre, egy frissen hantolt sirdombhoz. A rohanó szélből lenge szellő válik, végig csókolja a, hanto 1, s mesél az alvónak az élőkről — — A harangok meg megszólanaK, örvendve hirdeti érez nyelvök, hogy „megszületett a Messiás", s a nép tódul a templomba. E perezben sziveik örömmel s igaz ájtatossággal vannak eltelve: a földi bu, a gond feledve, s c-ak egy gondolat emeli föl leikeiket. Az hogy „megszületett a Messi ás." ; Kis szobámban magam vagyok, fejemet kezemre hajtva, könnyeimmel áldozom a múltnak; lelkem eltompulva, szivemben mardtsó kin, előttem a sivár való, s a reménytelen jövő. Pedig egykor mi máskép volt minden. Yoltam boldog ón is, nagyon . . . nagyon boldog. Ugy feltűnnek előttem életemnek egyes szakai, ugy elandalodom a kedves képeken, s pár perczig azt hiszem, hogy most is ugy van, mint volt. Igen . . • ugy van minden. Csak egy hiányzik, ós csak én változtam meg. utt az Avasban most is igy megkondul a kis harang, mint ezelőtt régen, a nép most is ugy seregik a templomba, a pap most is ugy beszól szivére ós lelkére a népnek, mint ezelőtt. Az a szerény hajlék most is áll ott a falu közepén ablakaiból világosság tör ki az országútra. Ott. ülnek a szobában az öregek, áldott lelkű mind a kettő. Ott ül az egész osalád apraja nagyja, — örvend nek a karácsonyfának, — csak ón hiányzom. Ott van a falu tisztes nótáriussá, a fiatal orvos, ott az ismerősök, s tellik csendesen, ugy falusiasan az idő De az öreg nö szemeiben olykor olykor fel-felcsillámlik e?y fgy könycsepp, — az anya könnyje szent —se feönycsepp értem s még valakiért hull. Mily boldog voltam én ott, azt csak most tudom. Nem ismerve az életet, cs^ik a rajongó ifjúság szemüvegén uézve azt, oly rózsás fényben ragyogott minden, ...... s azt hivém : ez a boldogság őrökké tart. De hajh a sors . . a sors — — Ma egy éve is igy ültem magamban mint most. De akkor minő más érzelmek tölték el egész valómat. A ma gány szinte boldogítani látszott. Vágytam utoáMai számunkhoz egész iv melléklet van. odatolva.