Békésmegyei közlöny, 1886 (13. évfolyam) január-december • 3-103. szám

1886-12-16 / 100. szám

B.-Csabhn. XIII. évfolyam, 100. szám. Csütörtök deczemberhó 16-án. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelen lieteaItóat k.étszer : vasároap és osiltörtökön. Előfizetési d.ij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve Egész évre 6 frt Fél évre 3 „ Évnegyedre 1 „ 50 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : HAASENSTEfN és VOGLER ezóg, Bécs, Prága, Budapest, Németország és Svájcz minden fővárosaiban ig vétetnek fel hirdetések. Szerkesztőség: Apponyi utcza, 891. számú ház, hová a lap szellemi részét illető minden közleményt ozimezni kérünk. Kiadóhivatal: Kishid-uteza, 988. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 kr. Kapható a nyomdában és Lepage Lajos ur könyvkereskedésében Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyiltt ér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyomLgyanitt hirdetések is elfogadtatnak. Vidéken a postahivataloknál 5 kros postautalványnyal lehet előfizetni. A hirdetésekért jaró összeg helyben fizttendő. Főváros és vidék, ==- Budapest legalább ugyanannyi joggal nevezhető Magyarország szivének, mint Paris Francziaországénak. A czentralizatió, a fővárosnak minden tekintetben való központtá tótele, talán sehol sincs oly szigora következetességgel, oly, úgyszólván kivételt nem ismerő általánosságban keresztül vive, mint nálunk. A közigazgatás, törvénykezés, kereskedelem, ipar, a társadalmi és politikai élet összes erei egy csomóba folynak össze, s ez a csomó a főváros. Nagyobb mozgalomnak bármily irányú legyon is, egyéb kiinduló pontja alig képzelhető a fővárosnál. Itt székel minden, a mi fő, erre fordittatik minden, a mi egy várost széppé és nagygyá tehet. S a nagy Széchenyi álma, megvalósulásnak indul. Budapest azon a ponton van, hogy világvárossá fejlődjék, talán nem is tulcsapongó lokálpatriotizmus mondja, hogy már is az. Igazán rosz hazati volna, aki szive mélyéből ne örülne őszintén, a magyar főváros ilyetén felvirágzásának. Jogos büszkeséggel töltenek el minden magyar embert azok a lelkes ovátiók, melyekkel a küllőidnek esetleg fővárosunkban időző jelesebbjei Budapestet megtisztelni szokták. A bennünket gyanús és sokszor rosz szemmel méregető külföld immár kénytelen elismerni, hogy Budapest nemcsak egy haladó, törekvő országnak, de egyszersmind a kultuA hKERÉSMEGYEI közlőw tármaja. Ablak - történetek. Kisvároti képek. A tárczairó egy valóságos megfigyelő állomás. Kisvárosban még ez ablakok ledönypj közé is bekandikál és ellesi a legrejtelmesebb titkokat. Én is onnan tudom a következőket. I. Minden fogékony keblű ifjúnak van egy ablaka, a mely előtt napjában néhányszor eld filirozni bee ületbeli kötelességéiek tartja. A mi Vézna Lázár napidijas gyakornokot illeti, öt minden ismerőse méltán sorozza a fogékony keblű ifjak közé. Senki se fog tehát csodálkozni, hogy Vézna Lázár barátomnak, (mert ö barátom, a jó fiu!) szintén van egy ablrka. Azt hiszem: senki se fog ez állításban sértő vona'kozást keresni ; m rt ne lehetne egy napidijas gyakornokról is föltételezni, hogy neki is kijutott egy szerény, zöldre festett ablak ? Vézna Lázár éjjel-nappal ott (lálkodik körülötte, nem töK'dve a városi nagy harangnak délre kongató szózatával, nem gondolva a hivat alfönök többss.ör megújított fenyegetéseivel, — pedig azok élénken emlékeztették azon óriási külöubiégre, mely a jóllakás és koplalás közt emberemlékezet óta fenforog. Mit reki a déli harangszó ! Hiszen szegényes körülmények közt felnövekedett díjnok létére nagyon beelégszik egy ragyogó szempár láugsugaraival, melyek a zöld ablakból gyakor a feléje lövelnek ! A hivatalfötök szigorú fenyegetései pedig cs khatcar megtörtek azon dicsére'reméltó elv csökönyösségén, mely Vézna Lázár lelkében gyökeret vert, hogy t. i. hivatal nélkül osak le leh*t játrának, a czivilizatiónak egyik emporiuma, nemcsak a monarchiának, nemcsak a Dunának, de az egész müveit világnak egyik ragyogó gyöngye. Az irányunkban ujabban általánosan nyilvánuló szimpátiák megszerzésének. e dicsőségéből a fővárost kétségtelenül az oroszlánrész illeti meg. Az egész ország, ennek minden vidéke a megelégedés, büszkeséggel tekint a kiterjedésben, lakosságban, csinban ós fényben egyre gyarapodó főváros felé. Ámde anéliiil, hogy önzéssel vádoltathatnánk, — konstatálnunk szabad, sőt kell, hogy ez a büszkeség, ez az öröm, nem egészen tiszta, íieléje vegyül egy csekélyke része annak a keserű érzelemnek, melyre az irigységnél • gyengédebb kifejezést hiában keresünk a szótárban. Roppantul éles a különbség a főváros és a vidék között, iszonyúin mély az ür, mely a kettő között tátong. A fővárosnak minden bőven, — a vidéknek igen-igen ritkán egy-egj csekélyke valami. A jóllakáshoz köbeinek egy dúsan teritett asztal, az éhezőnek egy kenyérmorzsa, mely véletlenül hullott oda, mart nem talált helyet a lenyes lakománál. Ez nem auxezis, ez valóság. Az intenziv fény mellett annál sötétebbnek tűnik fel az árnyék. A főváros élénk fényének sötét árnyéka a vidéket boritja. szani valehogy az élet rövid komédiáját, de szerelem nélkül soha. Szegény Lázár ! Hogy ö nem tudja észrevenni, minő osufos játékot űz vele az a hamis leáuy, a ki az ablak redőnyei mögött kaczórkodik vele. Pedig a lány csalfa ; — hát még ha a csalfaság szánandó áldozata egy napidijas gyakornok ! Vézna Lázár ott ácsorog az ablak alatt, a nagy templom monstruosus toronyórája már elkongatta az éjfélt is, de Vézna Lázár marad, ott áll rendületlenül... Másnap reggel álmos szemekkel besompolyog a hivatalba, el akarja foglalni heiyét, de mit keli látnia? — Annál az íróasztalnál, mely az ő tintafoltjai mellett véLült meg, egy kopott pápaszemes egyéniség perozegbeti a tollat és körmöl rettentő buzgalommal. Vézna riadalmat csap, de hasztalan ! A hivatalfönök megelégelte a háromnapi várakozást, és most Vézta Lázár hivatal és gond néikül sóhajtozhat csalfa ideáljának ablaka alatt, a mely elég kegyetlen nem tárulni ki többé a proletár előtt... H. Kellemfy, szül. Schönberger Arthur egy u. n. fiatal gavallér. Nem teketóriázunk sokat; kimondjuk, hogy neki is van — ab'aka. Magasrangu ablak, a melynek bárónő a parancsnoka. De nem azért adta a gondviselés Kellemfy barátunknak a leleményesség és élelmesség ritka adományát, hogy ö Vézra Lázár módjára czóltalanul epekedjék az éjféli homály köpenye alatt. Majd ám! Az ö vágyai már messzebbre terjedtek; neki tervei vannak! E tervekbe a nyájas olvasó azonnal be lesz avatva. Ej van. Kellemfy Arthur köpenyébe burkolva megáll a bárónő ablakja alatt és az első sóhaj imigy rebben el ajkairól: „Ob, osak ez az átkozott emelet ne volna;" De hát mind hiába! az emelet megvolt, s az ilyen megItt a vidéken magunk között megvallhatjuk, hogy fővárosunk nagyobb maliczia nélkül a vidékre nézve összehasonlítható Potemkin festett faluival, melyek mögött a hátramaradás sötét kepe rejtőzik. A vidék haladása sehogy sincs arányban a fővároséval. Pedig az általános halad ts, az országos haladás csak ugy lehetne valódi, ha ez a vidékre is kiterjedne. A főváros fejlődésének tulajdonkép hü tükrének kellene lennie, meiy mutatná, inikóp halad az egész ország. De a vidék fejlesztésére vajmi kevés, a kellőnél kevesebb gondot fordítanak, Ez, mig egyrészt mérhetlen kára van a vidéknek, addig másrészt félre nem ismerhető veszélyt rejt magában magára a fővárosra nézve is. Nagyon félő, hogy a fővárosban túltengés fog bekövetkezni, melynek aggasztó jelei már is sok téren mutatkoznak. Ezért kell a vidik eddig követett érdekeit is hatályosabban felkarolni. Legyen Magyarországnak is kifejlett városi élete a vidéken is, mint van a művelt külföldnek. S akkor kétszeresen lehetünk majd büszkék a fővárosra, mert igy dicsősége reánk nézve meglehetősen olcsó. Muzeumai, jó szinházai, könyvtárai, ipar telepei, magasabb iskolái, tekintélyes köz- ét pénzintézetei, majdnem kizárólag csak a fő városnak vannak, létesiteni kellene ilyeneke másithatlan dologgal kár tovább vesződni. C;ak bajt sz rezne magának, ha valamiképen lebontani akarná. (Eg pillanatig erre a vakmerőségre is gondolt.) Éles szeme vei kifürkészte már, hogy a bájos hölgy még nem hajtott nyugalomra fejét, mert a függönyök mögül gyenge vil gosságot lát derengeni. — Elsuhan és pár pillanat muh zihálva tér vissza a hosszú, súlyos hágosó terhe alat melyet vállain ozipel. Odatámasztja azt a falhoz; lassa óvatosan felkúszik rajta. Már-már elérte az ablakpárkány midőn az utc?a tulfó felén léptek hallatszanak. Kellemi rémültében imára kulcsolja kezeit; még majd azt fogji hinni, hogy betörésen jártatja az eszét. .a. léptek szerei ősére elhangzanak, s a vakmerő Seladon megkönuyebt ten lélegzik föl. — Elérte az ablakot a halkan kopogt rajta. A bölgy felriad, kitekint sz ablakon, megismeri tol kodó imádóját, ós a gyönyörű ajkakon démoni mosoly v nul végig. „Ah, maga az, Kellemfy!" Ez kigyulad a kd tői, arc?a lángba borul. Az ablaknak egy táblája kiny lik, a bárónő puha kacsói vakítóan fehérlenek elő. Arthi szemei káprázi ak... E pillanatban locscsanás hallatszik a leleményes eszű airoroso — mint az a vigjátékokbi szokott történni, hideg zuhanyt kap lángoló arozába még mielőtt magához térne kábulatából, következik ej második ós harmadik fogás, .. Kellemfy menekül, vaké rohan le a hágcsór, nagyot bukik valami tiz fokon k resztül, és végre haza vánszorog bőrig átázva, csont átfázva, és egy csinos sérüléssel azon a helyen, mely leginkább tüntetett ki a természet pazar áldásaival: orrán. — A. hágcsó pedig ott maradt corpus delictinek ablak alatt és a buzgó rendőrség máig is nyomozza a t< test, kit a királyi ügyész bizonyára betörési kísérlet* fogna perbe. (Folyt, köv^ Bárosi Géza*