Békésmegyei közlöny, 1886 (13. évfolyam) január-december • 3-103. szám

1886-11-11 / 90. szám

B-Csabán, 1886. XIII. évfolyam, 90. szám. Csütörtök, novemberhó 11-én. ÉSMEGYEI Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelen hetenként kétszer : vasár-nap ós osiltöptökön. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve . Egész évre (» frt Fél évre 3 „ Évnegyedre 1 „ 50 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : HAASENSTEIN és VOGLER czég, Bécs, Prága, Budapest, Németország és ÍSvájcz minden fővárosaiban is vétetnek fel hirdetések. Szerkesztőség: Apponyi-utcza, 891. számú ház, hová a lap szellemi részét illető minden közleményt ozimezni kérünk. Kiadóhivatal: Kishid-uteza, 983. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 kr. Kapható a nyomdában és Lepage Lajos ur könyvkereskedésében Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyiltt é r"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyoinUgyanitt hirdetések is elfogadtatnak. Vidéken a postahivataloknál 5 kros postautalványnyal lehet előfizetni. A hirdetésekért jaró összeg helyben fi4 tendő. h pessimisíák. (***) Meg kell már egyszer szabadulni atfcól a nem komoly emberhez illó felfogástól, hogy a terheket a kormány rój ja az országra. Egy alkotmányos kormány? Hiszen ez merő lehetetlenség. Az orosz czár teheti, a szultán is teheti, de alkotmányos kormány nem teheti. Lehet a többség bármily ragaszkodó az ő kormányához, de mikor a dolog a zsebkérdósre kerül és a többség arról győződik meg, hogy a kormány könnyelmű préda? Vége ott a ragaszkodásnak. A többségnek ellenkezően, mindig arról kell meggyőződve lennie: hogy a kormány lelkiismeretes ós takarékos amennyire csak lehet, de mert hazafias is, hazafiasága nem engedheti, hogy azok a kérdések, melyek a mai körülmények közt egy nemzetre ós egy államra nézve életkérdések, elejtessenek ós a nemzet „tönkre menjen." A tönkreraenésnek, amit az ellenzék olyan nagyon szeret emlegetni, két lehetősége van: egyik a k ö n ynjelmii költekezés, másik a könnyelmű takarékosság. Akár mihoz -fogunk is, vannak bizonyos kiadások, melyektől csak a magunk kárával menekülhetünk. Mu, az európai viszonyok egy nagy üzletkörhöz hasonlítanak. G-yár-gyár mellett, üzlet-üzlet mellett. Vegyük például, hogy a technikai haladás egy-egy gőzmalom gépezetének átalakítását követeli, amely átalakítás mellett nagy megtakarításokat tehet tüzelő szerben, személyzetben stb. és finomabb lisztet gyárthat. Hát ha egyszer azt az átalakítást a gőzmalmok megkezdik, amelyik meg nem teszi az okvetlen megbukik, nnrt versenyképtelenné lesz. És ez igy van mindennel. Egy állam, mely verseüyző államokkal van körül véve, egy cseppel sincs különb helyzetben bármelyik gyárnál, már pedig ha valamelyik gyár igazgatója a gyárat könnyelmű megtakarítások révén versenyképtelenné teszi ós ez által megbuktatja, bizonnyal többet árt a részvényeseknek, mintha a helyzetet felfedezi, és a részvényeseket, részvényeik után kisebb vagy nagyobb befizetésre szólítja lel. És nem egy gyárat láttam már ín, mely a befektetések következtében évekig dolgozott deficzittel, végre diadalmaskodott a helyzeten, s nta uralja azt. Holott mi lett volna, ha a részvényesek az áldozattól mindjárt kezdetben gyáván megretirálva, a gyárat elejtik? Hát elveszett volna a gyár. Elveszett volua a gyár! De bát az csak egy gyár lett volna. A részvényeseknek más kenyeret adhatott volna a hazai De ha a haza veszne el? . . . Ha valamennyi részvényes azt mondaná:nem aldozunkl Ha valamennyi részvényes neki esnék a gyárat versenyképességében fenntartani akaró igazgatónak, — ós mindjárt kezdetbea azt kiáltaná: nem áldozunk! Mindjárt kezdetben mikor még az általános eredményt konstataiui nem is lehet. Mert hiszen mi volna más ez a mi parlamenti rendszerünk :mint kezdet. Eddig talán móg nem is egy óv egy nemzet eletében. S ime, az ellenzék az első pillanattól kezdve azt kiabaija: nem áldozunk! Én ódes Istenen* mi lett volna belőlünk, ha 1867. óta mindig az ei juzekre hallgatunk, amely éppen ugy kiabált mindig, mint most, ós minden pénzügyi exposé idejében tönkremenéssel ijesztgette a nemzetet. Íme azóta mar 20 óv telt le. Igaz, állt már a deficzit 66 millión is, de le is ment kettőre, most ismét 36-on áll, ós isten segitsógóvel ismét le fog menni; ós: „Él magyar, á!l Buda még!" De ha az ellenzékre hallgatunk, s a könnyelmű megtakarítások politikájának hódolunk, hát ha meg nem bukott volna is a gyár azóta, de bizonnyal oly derauzsirt helyzetben volua, hogy össze dőlne az első rázkódásra. Igaz, hogy a nemzet áldozatkészsége lett igénybe véve, de hat a nemzet, saját órdekeben ós sajat hazájáért áldozott. Minden nemzet megteszi ezt széles e világon, s aki éppen a magyar nemzetet akarja arra birni, hogy ne tegye, az, ba azt hiszi, hogy ezen lebeszélése által hazafiasságot követel, az, a haza iránti kötelességeket megfordítva ismeri. Igen súlyos viszonyok léteznek ma az egész kontinensen, s minden nemzetet nagy erőfeszítésre szólítanak. A megpróbáltatások nehéz idejét éljük, de a valódi férfi éppen azzal adja jelét férfiasságának, hogy erejét akkor fejti ki, legjobban mikor a nehézség, inelylyel megküzdenie kell, a legnagyobb. Agyává megfut ós megadja magát, a bátor halálig harczol. Hát ha az volna is megírva nemzeti létünk égi könyvében, hogy el kell vesznünk, ám vesszünk el harczolva, az erő legvégső megfeszítése után a csatatéren esve össze, de ne a kuczkóba bújva gyáván! Európa minden népe nagy deficzittel küzd, de azért egynek sem jut tszóbe, hogy feladja a parthiet ós félre álljon a küzdtórről, hanem arczának véres verejtékével küzd valamennyi: hát csak mi lennénk azok, kik a küzdelem nehézségeitől megijedve, beadnánk a derekunkat, s azt mondanánk a teljes erejével haladó hajó kormányosának: Vond össze a lobogódat, álljunk ki a glédából ? És mit mondana Európa 1 Hát lenézne! Ne neked magyar nemzet, kit sorainkba fogadtunk ós te vagy a legelső, aki sorainkat megbontja. Hát nincs olyan, amig vau móg valami a zsebben^ ós egy magyar vaa a földön ! „ítógi vagy uj, uj vagy régi, azt a zászlót meg kell védeni!" Éljen a kormány ! * Fábián László, az aradi törvényszék elnöke, Aradmegye és város fóispánjává neveztetett ki. — Járásbíróságok fölruházása telekkönyvi hatósággal. Az igazságiigyminiszter a törvényhozástól nyert feluatalmazása alapján közelebb ismét több járásbíróságot fel íog ruházni telekkönyvi hatósággal. Huszonnégy járásbíróságra nézve vannak ez iránt jelenleg folyamatban a tárgyalások, egyelőre azonban a fennforgó szükséghez képest valószínűleg hét járásbíróság nyer telekkönyvi hatóságot, a mi elvileg ezekre nézve már engedélyezve is van. A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZ4JV. Terényi Lajos emlékezete. Irta: Zsilinszky Mihály. (Folytatás.) Az erdélyi hadjárat azonban megrontá egészségét, s ö 1848. végén hazajött Gyulára, hol a megye közönsége azzal fejezte ki iránta való szeretetét, hogy az orosházi járás szolgabirájává választotta meg. Akik azon idők sulyos^napjait átélték, tudják, minő teendője volt akkor a szolgabírónak. Minden győzelem, melyet seregeink vivtak, uj reménnyel töltötte el a sziveket; de az itt-ott mutatkozó egyenetlenség kinos benyomást gyakorolt a gondolkodó hazafiakra. Itthon folyt a toborzás; a vármegye ekkori rendeletei leginkább katonai és rendőri természetűek. Terényi ezeket katonai pontossággal hajtotta végre, minek következtében a legközelebbi 1849-ki juniusbavi tisztújítás alkalmával, midőn Szombathelyi Antal első alispán hivataláról végképen lemondott, Tomcsányi József második alispán pedig Aradmegye főispánjává neveztetett ki, — ez utóbbinak helyére Bókésvármegye alispánjává választatott meg. Ilyen fiatal alispánja móg nem volt e megyének. De a fiatalság ezúttal nem volt akadály arra nézve, hogy a legnehezebb ügyek rendes elintézést nyerjenek. Ne feledjük, hogy a köznép a sokszor hangoztatott szabadságot félreértvén, több helyen rakonczátlan kihágásokra ragadtatta magát. Az akkori jegyzökönyvek szomorú példáit mutatják fel annak, hogy a iólrevezetett tömeg az egyenlőség ürügye alatt megrohanta a nagybirtokosok majorjait, a gazdatiszteket elűzte, a° magtárakat, az istállókat feldúlta, a gulyákat és méneseket szétkergette. Az effeietti panaszok az alispáni hivatalhoz jöttek, melynek egyik legszebb, de egyúttal legnehezebb feladatát is képezte — oly mozgalmas háborm időkben — a nép kedélyét lecsillapítani s az egyéni szabadság és vagyonbiztonság nagy érdekeit megvedelmezni. Terónyí ezt a nagy feladatot is szerencsésen oldotta meg. És talán nem csalódom, ha azt állítom, hogy az e téren tanúsított erélye következtében neveztetett ki a magyar kormány részéről kormánybiztosnak. Fájdalom azonban, hivatalát nem sokáig folytathatta. A hadiesemények szerencsétlen fordulata egyszerre minden reményét megsemmisítette A muszka segélyre támaszkodó osztrák hatalom a magyar memzet belső ellenségeit, a mesterségesen fölizgatott nemzetiségeket megnyervén, véres fegyvertényekkel rémitette el a népet. Meghasonlott vezéreink nagyobb része menekült, csak Klapka tartotta még Komárom várát. A nemzet reménykedő szeme odafordult, tetterős ifjak seregesen tolultak oda legvégsőbb erőfeszítés által kedvezőbb fordulatot adni az eseményeknek. Ezek között látjuk ismét az alispáni szókét elhagyott Terónyi Lajost is. Klapka tábornok 1849. szept. 16-án Ujházy László ellenjegyzése mellett századosának nevezte ki. De nem sokáig volt Komáromban. Az események rohamosan változtak, Komárom feladta magát s Terónyi egy ideig Hontban, Nógrádban ós Békésben bujdoso t, mig végre október havában hallván az osztrák hatalom kegyetlenkedéseit, kimenekült Moldvába s Jassyban tartózkodott. Egy Orosházán kelt levelével felkereste Arnold bátyját, aki akkor zohori plébános volt. s elpanaszolván sorsát, elbúcsúzik tőle és a hazától. A levél hangulata oly közvetlen hatást gyakorol ma is az olvasóra, hogy valóban mulasztást követnék el, ha ez alkalomból néhány pontját nem közölném. Mindenek előtt örömét fejezi ki a felett, hogy Arnold bátyjának helyzete szerencsés fordulatot vőn éppen akkor, mikor az ő osillaga elhomályosult.