Békésmegyei közlöny, 1886 (13. évfolyam) január-december • 3-103. szám

1886-11-04 / 88. szám

Melléklet. „ Békésmegyei Közlöny" 102. szám. 1886. i el a közönséget. — iöcs Benedek elnök és remoen. Szebbnél-szebb első sorokat, az után bai lelkész OT2Í- lennek köszönő szavai után pedig V án­gy el főjegyző ur község nevében lelkes szavakkal üd­vözölte a művelődés-történelmi Társulatot, melynek nevé­ben Gröndöcs Benedek olnök köszönte meg a szives fo­gadtatást. A harangzugás mellett .bevonuló kocsisort ezer­nyi néptömeg köszöntötte az utczákon. Másnap reggel 7 órakor mozsárlövések jelentették a nagy közönségnek;, hogy Orosházának nagy napja van. Fél tízkor a templom tömve volt ájtatos Közönséggel. Az előkelő vendégek sorában ott láttuk az oltár elótti téren dr. Szeberényi Gusztáv püspök urat, Zsilinszky Mihály orsz. képviselőt, a ki mint esp. télügyolő szerepelt Haán Lajos csabai, Draskóczy .bajos hódmezővásár­helyi, Csermák Kálmánt.-komlósi, 1 int Lajos aradi, itj. Draskólzy L. makói, F,reitag o csorvási ev. léikészeket, Kodi Márton orosházi ev. . Lohoczky József orosházi r. kath. és Gröndöcs 1 aedek gyulai r. kath lelkész urakat. Ott voltak a külön'.éle küldöttségek tagjai; mindmegannyian megható szí' /el Hallgatták V e­res József remek alkalmi beszédét ellyel a jelen vol­takat könnyekre inditotta. Délután a régész egylet fog Pont három órakor jelent meg (-' társai a zsúfolásig megtelt n;igy hölgyek koszorúja foglalta el minden ülőhely, minden sarok + .e volt kíváncsi hallgató­sággal. Gröndöcs Benedek leik s megnyitó beszéde utan Zsilinszky Mihály állott tel és síri csendben kezdte meg felolvasását Terényi Lajosról, Orosháza egykori jeles szol­gabirájáról és országgyűlési képviselőjéről, s oly erőteljes színekkel ecsetelte megyénk e jeles fiának működését és ta kort, melyben élt, hogy a közönség többször lelkes éljen­zéssel szakitá őt félbe, végiül pedig tömegesen siettek neki gratulálni. Ott láttuk a -dicsőített f'értiunak jeles fiát és leányát, ott láttuk a csa'.ád több más tagjat is, akik a felolvasó iráni elismeréseket és köszönetöket fejezték ki. Második felolvasó Veres József volt. Tréfás modor­ban közölt néhány ada.tot Orosháza múltjából, ugy hogy az éljenző közönség igen jó hangulatban oszolt el. Este a fogadó nagy termében mintegy háromszáz te­rítékű bankett vc -t. Mondanom se keit, hogy a nők és zene mellett lefolyt oanketten a legvidorabb kedv uralko­dott. Talpra esett tnasztokat mondottak : S ? 4 n y i püspök a királyi családra, Harsányi re, V a n g y e 1 Göndöesre, mint a régészegylet e*. Q.­r e s Zsilinszkyre z int esp. felügyelőre, (xöndöcs házára, Zsilinszky az Orosnáza és Csaba közötti u. rátságos viszonyra, Székács Pál az orosnázi lelkészekre, Veres és Gr aj dácsa jelenlevő nőkre, Lehoczky a leányokra és a hazára, K o d i a felekezetek jó egyetér­tésére, Harsányi a közreműködő dalárdára, Torkos Zsilinszkyre, azon kívül Ritter és Sass tanítók is mondottak jeles felköszöntöket. A közönség akár reggelig elhallgatta volna őket, ha még a más helyen tánezoló fia­talságot is nem akarta volna meglátogatni. De hát ki ne szeretné látni az aranyos ifjúságot a maga jókedvében 1 Még a legkényelmesebb urak is kedvet kaptak a tánozo­lók közé keveredni. Aki csak ott volt, mind azt mondja, hogy ilyen mulats.-'vg régen nem volt Orosházán, s én csak köszönetet mondha tok a rendezőknek szives fáradozásukért, és a messziről idefáradt vendégeknek szíves megjelené­sükért . r. 1. Elnöki beszéd. Elmondta a békésmegyei régészeti és művelődés-történelmi egyletnek Orosházán, 1886. október 31-én tartott ülésén ; Uöndöcs Benedek. Mélyen tisztelt közönség! Lelkes honleányok ós hazafiak t Orosháza község érdemes elöljáróságának szives meghí­vása folytán: a békésmegyei régész-művelődéstörténeti egylet készséggel vállalkozott, hogy ez évi vániorgyülését, e derék község lelkes közönsége körében tartsa meg; s nekea, mint az egylet elnökének, kiváló örömömre szolgai, hogy kedves tagtársainkat és a megyei közművelődés ügye iránt oly nemes érdeklődést tanúsító Közönséget, egyletünk körében, ily szép számmal összegyűlve üdvözölhetem. És nem csupán az udva­riasság megszokott szólama ez, mint a melynek annál egyébb jelentősége és belső értéke nincs, mert a ki hazája ós nemzete szellemi előhaladását, s a közművelődés általános elterjedésé­nek nemzeti közérdekét igazán szivén hordozza, annais lehetet­len belső örömre nem gerjednie, midőn a tudomány és közmű­velődés lelkes pártolóit, ily válogatott ós diszes számban egy­begyűlni látja, — mivel ezen körülmény, már magában véve is elegendő kezességül és bizonyítékul szolgál arra nézve, hogy a közművelődés szeut ügye e közben meleg ápolásnak örvend, — tehát nemcsak szivem sugallatából hanem meggyőződésem benső melegéből fakadó őszinte örömnek adok ismételten ki­fejezést, hogy egyletüik vándorgyűlésén ily diszes számmal egybegyűlve van szerencsém a mélyen tisztelt közönséget üdvö­zölni. A valódi magyar vendégszeretet, a mellyel Orosháza köz­ség érdemes hatósága és lelkes közönsége egyletünk képvise­lőit fogadd szíveskedett, ezen, — a közművelődésnek társadal­mi uton való terjesztésére szolgáló — mai összejövetelünket, valóságos örömnap fényévéi övezi körül, — s az a meleg ro­konszenv, mely az egylet szívélyes fogadtatásában nyilvánul, eknken érezteti velüuk, hogy egyletünk nem vendégül, hanem itthon érezheti magát Orosházán. Ezen nagyrabeosült kitüntetéssel szemben, szives elnózé­söket kell Kérnem, hogy megtisztelő fogadtatásukat, mi —sem ily nagy számmal, sem ily ünnepélyesen nem vagyunk képe­sek viszonozni. Egyletünk ugyan — a történelmi es régészeti tudomány művelőinek leghirnevesebb országos tekintélyeit sze­rencsés tagjai közzé számítani, s ezeken kivül, a megye legki­válóbb szellemi tehetségeinek ós kitűnőségeinek majdnem összessé­gét, s a közművelődés iránt érdeklődő megyei nagyközönség­nek több szazra menő tagját foglalja és egyesm magaban; a vi­déki vándorgyűlései alkalmával azonban, az egylet csak kép­viselőit küldi ki, hogy ezek mintegy újra, meg újra fel­gyújtsák és fenlobogtassák a közművelődés vezéregylet zászlaja alá. Önök a tanúsított szívélyes fogadtatás ós érdeklődés ál­tal megtisztelik — nem a mi igénytelen személyeinket, hanem az eszmét, a minek hirdetői vagyunk, s a czélt, a mely egy­letünk zászlójára irva van. 8 ezen eszme, s e czél a maga fönségíben, valóban ietn csak megérdemli, hogy érte megyénk minden nü gyer­eke lelkesüljön, — de sőt hazatias kötelességül szabja eltr' bogy annak előino;ditásan szóval, tettel, áldozatkézség­gel . vetve egy .itt munkálkodjon ós tehetsége szerint jó példá­val já^on elől mindenikünk (Folyt, köv.) MEGYEI HÍREK. * Jótókonyozélu előadás. A „Békésmegyei Köz­löny" utóbbi szamaban jelzett sa m.-berónyi r. k. templom javára M.-Berenyben okt. 30-án tartott műkedvelő-előadás a legszebben sikerült. Előadatott Tóth K. jeles vígjátéka „A nők az alkotmányban." És hogy őszintén szóiíjak a fellépők oly babérkoszorút szereztek maguknak, melynek szine örökzöld ós üde lesz e.i lókezetűnkben. Kitüntetéssel adóztunk, legnagyobb ós legkritikusabb szerepének pom­pás megoldásáért Pilcz Zsuzsikának, továbbá fia­ty Ilonka, Gozmány Ilonka és Szabó Juliska kisasszonyoknak, kik szerepköreik szokatlanságát könnyen legyőzve, köztetszés közt feleltek meg a hozzájuk kötött várakozásnak. Tóth .Lajos ur kitűnő rendezőnek ós gyakorlott színésznek. U i g ó Gr y. az esetlen nagyúri lé­haság hívrepresentalójanak, Píloz Endre ügyes komi­kusnak, Tubulka ur a lovagias szalon ember inkarná­dohányjövedék fokozásának lehetőségéről törvényhozási uton és az államvasutak jövedelmezőségéről, amely te­kintetben utalt arra, hogy némely alárendelt ós cse­kély jövedemezőségü vonaloktól meg kell szabadítani az állami kezelést. A kiadások apasztása tekintetében is nem egy pontra [mutatott rá, melyekre felhívta a ház figyelmét (pl. a beszállásolási törvény módosítása) s erre vonatkozólag előterjesztéseket helyezett kilá­tásba. Végül a hitelművelet utján beszerzendő összeget 36 millióra tette, melyben a kiállítási d ficzit 13 millió­val szerepel. A költségvetés tárgyalás és jelentéstétel vé­gett kiadatott » pénzügyi bizottságnak, a Trefort minisz­ter által e'öterjesztett 1885. évi zárszámadás pedig a zár­számadási bizottságnak. Ezzel az ülés véget ért. — Vasúti záloglevelek konversiója. Szapáry Gyula er. pénzügyminiszter azon szándékban van, hogy mindazon vasúti zálogleveleket, melyeknek szövege ezt egyáltalában megengedi, mielőbb convertálja s ezen nagy hí'elmüve­letet a tiszavidóki vasút elsőbbségeinek coDversiójával kezdje meg. Ennélfogva a kassa-oderbergi vasút elsőbb­ségeinek conver8iójára vonatkozólag mostanság nem fog törvényjavaslat a parlament elé terjesztetni s miután az ezen vasút igazgatósága által a kassa-oderbergi vasút el­sőbbségeinek conversiója tárgyában az Unionbankkal mtgkőtött praeliminárszerződés e hó végén érvénytelenné válik, ezen elsőbbségek cenversiójának ügye egészen uj megállapodások tárgyát fogja képezni. F-olitiivai Uir-oU. — Az egyptomi kérdés. Az egyptomi kérdésben a „Kreuzzeitung" így ir: Anglia az egyptomi kérdésben ép ugy, mint a Balkán ügyben, egyre jobban hajlik Beacocs­field politikájához és a kontinentális hatalmakhoz. A hely­zet nem olyan, hogy jogosult lehetne Oroszország ama számítása, hogy Anglia figyelme az egyptomi viszály folytán a Balkán ügyektől eltereltetik. A német kormány Anglia egyptomi politikáját barátságosan támogatja. — Az uj bolgár fejedelem. A „Standardnak" jelentik Kopenhágából: A czár megbízásából Valdemár bg bizal­masan megkérdeztetett, vájjon hajlandó lenne-e mint bol­gár trónjelölt fellépni, ha a többi hatalmak hozzájárulása és támogatása biztosíttatnék neki. Nelidow újólag bizto­sította a portát, hogy uroszország nem szándékozik Bul­gáriát okkupálni. Valamennyi bolgár népiskolában jövőben az orosz helyett a német nyelvet fogják tanítani. Az orosházi ünnepélyek. Orosháza, 1886. növ. 1. T. Szerkesztő Ur! Tegnap, vásárnap Orosházának olyan ünnepe volt, minőről a mai nemzedék nem emlékezik. Nemcsak a helybeli lakosság volt talpon, hanem a szom­széd községek, sőt távol vidékek küldöttei is velünk ün­nepeltek. Lgy látszik, maga az Úristen is örömét találta bennünk, mert a lehető legszebb öszinapok verőfényét árasztotta reánk. A helybeli ág. hitv. evangyélmi egyház, templomának százados fordulóját üunepelte meg hozzá méltó módon; s azon kivül a békésmegyei régész-müvelödés-törtónelmi tár­sulat is itt tartotta felolvasásokkal egybekötött közgyűlé­sét oly közönség jelenlétében, minőt csak ritkán lehet együtt látni. Ha az igen t. Szerkesztő Ur megengedi, bátor le­szek néhány rövid szóval leírni ünnepélyünk lefolyását. Már az ünnep előtti szombaton, az egyházi és községi elöljárósággal nagy nép tömeg várta a Csaba felöl érkező vendégeket. A vasútnál nt. Harsányi Sándor ev. lel­kész szívélyes szavakkal üdvözölte az ev. bányakerület szeretve tisztelt püspökét dr. Szeberényi Q-usztáv csa gára csakugyan le is költözött Gyulára és felvette annak Terényi elönevót, mig édes testvérbátyja, Várad,nagynevű püspöke, és öcsose György ma is az Ipolyi nevet hasz­nálják. Édes atyjok Ipolyi Stummer Ferencz Hontvárme­gyónek hosszú időn át kitűnő főszolgabirája, majd Po. ísonyvármegyében a Pálffyak jogügyi igazgatója; édes anyjok pedig Szmrecsányi Arzénia volt. Ez utóbbi valóban a ház lelke és a család összetartó szelleme vala. Művelt lelke, élénk és finom kedélye, Valamint a magyar iroda­lom iránti vonzalma kedvező hatással volt gyermekeinek nevelésére. Arnold már maj dnem kétéves volt, midőn öcscse La­jos 1825. jun. 14-kén a Léva melletti Horváthi Disznóson született, hol édes anyja esetleg nagy anyjánál időzött. Innét van, hogy nem a rendes lakóhelyen, hanem a sem­beri templomban kereszteltetett.**) Mint gyermek eleven és fogékony volt minden iránt. Édes anyja kiváló gondot fordított nevelésére, s gyönyörrel szemlélte gyer­mekeinek gyors haladását az elemi tanulmányokban. Ka­rnisa Ferencz, mint kitűnő nevelő vetette meg a további haladás alapjait. Kezemben volt Jallosics András a ma­gyar költészet pesti tanárának 1836-ban kelt és Stummer Ferenczhez, mint apához irt levele, melyben a kis Ltjós­ról azt irja, hogy „rendtartó és egyiránt szorgalmas ta­**< Kereíítapák gyanánt szerepeltek: Piertby Mátyás és tídvar­dj Aut»l, keresztanyák uedig : Szakmáryné sz, Rainpreoht Erzsébet és te, UruoBívik Mária vaücak. nitványai közé tartozik." Elmondja ott a jó apának, hogy „fia első jelenik meg, a külön órabeli foglalatosságra és ta­nulmányainak rendes s pontos felmodására." Mig mielőtt Pestre vitetett volna, tanult Korponán ós Selmeczen a piaristáknál, bol különösen szavallati ügyességével tünt ki valamennyi társai .közül. A gymna­siumi tanulmányok befejezése után a bölcsészetet részint Pesten részint Nagyszombaton tanulta. A jogot Pozsony­ban hallgatta a bires Szlemenics Pál jogtudóstól, barátjá­val Simonyi Ernővel együttj aki később mint emigráns ós függetlenségi képviselő tüntette ki magát. A szokásos törvény gyakorlat után 1843 tavaszán ügyvédi oklevelet nyert. Mily előmenetellel ós mily gyorsan haladt át a kitű­nő észtehetség az iskolákon, mutatja az, hogy 12 éves ko­rában befejezte a gymnázium hatodik osztályát, s alig volt 18 éves, midőn ügyvédnek felesküdött. Ügyvédi oklevelét 1844-ben hirdették ki Bókósvármegyóben, hol egy pár hónap múlva tiszteletbeli aljegyzővé neveztetett ki.'**) Még a felvidéken laktában élénk részt vett a tren­cséni, turóczí, nyitrai, nógrádi és honti vármegyei gyűló seken, kivált olyan alkalmakkor, mikor restauratió vagy követválasztás volt. Tanuja volt a felvidéki nemesség küz­delmeinek. Látta a szabadelvű pártnak vereségét az akkori ***» Ugyanekkor vétetett fel a békésmegyei nemesek sorába: mi­ről szóló bizonyságát Szakái Lajos megyei aljegyzü irta alá 1S4Í. okt. 4-ón Ibüi-ben gy^mekeit is nemeseknek jelentette ki & megyö közön* ííge ital. béosi kormány jelöltjeivel szemben; de látott egynehány oly diadalt is, mely öt a legnagyobb mértékben föllelkesitó. Mint a szabadelvű pártnak rajongásig lelkesülő hive, gyak­ran kitört az úgynevezett pecsovics párt ellen; ós nem igen kímélte a bécsi irányadó köröket sem. Az akkori ifjúság dicséretes szokása szerint nemcsak lelkesedett az ország* gyűlésen szereplő kitűnőségek iránt, hanem azoknak állam­jogi ós politikai elveit mélyebben is tanulmányozta. Bókésvármegyóben akkor a szabadelvű párt teljes diadalt aratott. Gr. Károlyi Györgynek föispánsága alatt b. Wenckheim Béla vezérlete mellett a kitűnőségeknek egész csoportja harczolt a nagy közönség elismerő tapsai között. Itt volt Tomcsányi József, Szombathelyi Antal, Németh Antal, Nóvák Antal, Omaszta Zsigmond. Simay Kajetán, Tormássy János stb. kiknek jelessógét ós vezető szellemét Terényi önként elismerte; ós akik viszont öröm­mel fogadták soraikba az ifjabb nemzedék olyan .tagjait, mint aminő a felvidékről ideszármazott Terényi Lajos is volt. Szerették benne a férfias bátorságot ós a tevékeny hazafiságot, mint oly tulajdonokat, melyekre a bekövetke­zett nagy események korában kiváló szüksége volt a ha­zának.

Next

/
Thumbnails
Contents