Békésmegyei közlöny, 1886 (13. évfolyam) január-december • 3-103. szám

1886-11-04 / 88. szám

B.-Csabán, 1886. X! II. évfolyam, 88. Szám. Csütörtök, novemberhó 4-én. KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, k>zguzdá zati és vegyes tartalma lap. Megjelen hetenként ;kéts?er: vasárnap és osütörtökön. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve Egész évre 6 írt Fél évre 3 » Évnegyedre . 1 „ 50 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogositva : HAASENSTEIN és VOGLKE ezég, Bécs, Prága, Budapest, Németország és bvájcz minden fővárosaiban is vétetnek fel hirdetések. Ssí« rkesztöség: Appenyi-u; j1. számú ház, hová a lap szellemi részév, illet i ainden közleményt ozimezni kérünk. "adóhivatal: Kishid-utoza, 988. i, Pová/say Testvérek nyomdája. Kézira m a atnak vissza. Egyes szám ára 10 kr. Kapható a nyomdában és Lepage Lajos ur könyvkereskedésében Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyiltt é r"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyomdájában. Ugyanitt hirdetések is elfogadtatnak. Vidéken a postahivataloknál 5 kros postautalványnyal lehet előfizetni. A hirdetésekért jaró összeg helyben fii tendő. A költségvetés ellenzéki bírálatai, • = Háborút követel az ellenzék az orosz ellen. Gryávázza, ócsárolja a kormány békés politikáját, hanem csinál a pénzügyi előterjesztésre olyan éktelen lármát, miszerint nem tudunk eléggé bámulni ezen az átgondolt bölcs politikán, melyet lépten nyotnon tanusit. Ma egy ezer millióba vagy többe kerülhető háborút sürget, de rögtön, mintha annyi volna a pénzünk, hogy nem tudjuk hova tenni, holnap meg már azt hirdeti, hogy végünk van ós nincs arra mód, hogy a deficzittől meneküljünk ! Megkezdődött hát a reudes „költségvetési kintornázás! ' Egész évben hajtani, támadni a kormányt, a miért ez sincs meg az sincs, ez is kell meg az is kell zaklatni egy végzetes világháború megindítását, han aztán mikor a dolog a nehezóre kerül: hogv^v^' azzal a pénzzel! akkor agyonra rémül az áldozd// hazafiság 1 Ezek aztán a nagyszerű finansziérek, akiket köznyelven : „könnyelmű adósság ós kontó osinálóknak" nevezne^ kik egész éven át sorolják elő a hiányokat és adják a rendelkezőt, hanem mikor a sáfár a számlával előáll: adós fizess! Akkor aztán ők állnak felebb, s lenne a sáfarnak hadd el hadd, ha „schwarz auf weisz" írásban, pontról-pontra ki nem tudná mutatni: hiszen nagy jó uraimók, ezt szórol-szóra ti rendeltétek. Ti követeltétek. Sőt engedelmet kérek, valamivel többet is, de volt annyi eszem, hogy ad akta tettem a megrendelést. Most pedig sem kevesebbet sem többet nem követeltek, mint egy világháborút, noha most, a fizetés ós számadás órájában azt . >i , hogy a pénzügyi tönk szélén állunk s elviselhet Vi deficzit. Hátha mához egy évre, egy avagy két ilárd deüczittel állnánk szemben ? Ebez járul még, hogy :i.~

Lelt ellenzék sohasem elégszik meg azzal az iga -á ;;,i, melyet a pénzügyminiszter az előterjesztésében luio.id, hanem tiz-husz milliót még hozzá okoskodik a Ifüczitbez, ami nála rendes fogás, hogy a hajak szálát tu inká b égnek meresztesse. Az első fogás tehát, ári; tl&nnak nyilvánítani magát az államkiadások többleténó, ntha gy ellenzéki férfiú sem zavarná a vizet ilyen jy oíyau követelésekkel , 'ott ő tőlük jön a legtöbb, s a kormány épp

r jy bele némely kiadásb.t, mert a követelők .„íiselhetetleü; a második fu?ás pedig: ráfogni ^üüz ügy miniszterre, hogy a deficzU:. tiz husz millióval mindig kevesebbre mtndja. Mintha az lehetséges lenne, mintha azt a deficzitet fedezni nem kellene, ós hogy lehessen most már «)i) milliós művelettel 60 milliót fedezni, ha a deüczit csakugyan nuyi, ós a kormány csak 39 millió fedezésére kór feíh ' : • • U Hát,ez az ellenzéki számadás nagyon termész í .t, hogy érthetetlen. Ők azonban követelik, hogy m^idenki azt higyje, amit ők mondauak, ha bár órthetleu is, ós ne higyje senki amit a kormány mond, b bár í : mokkái ós ténynyei igazolja. Azonfelül, az 1887-iki kiadást ós bevételt rendes kiadásnak ós bevételnek tekinteni nem lehet. Egyes üzletembereknél, gazdáknál, iparosoknál, eppen ugy az egyik évben több a kiadas és kevesebb a bevétel, mint a másikban. Ugy is voltunk már a Szapáry pénzügyminisztersége alatt, hogy a deficzit 2—3 millióból állt, s már-már azt hittük, kilábalunk belőle, mikor aztán jöttek nagy kiadások ós kedvezőtlen évek, hogy a deficzit, sajnos, 1887-re ismét 39 millióra rug fel. De volt már, mikor Tisza kormányra lépett 66 millió is, ós szerencsére lementünk 2-3 millióra, hát hogy jövőre ismét 39 millió, az szomorú dolog, de azért a világ nem vész el, s hogy a tönk szólón nem állunk, a legérzékenyebb időmutató a börze jelezte, mikor az előterjesztésre emelkedéssel felelt. Hátha még egy kis önálló hadsereggel, meg egy kis orosz háborúval állítanánk be, amint azt ellenzéki honatyáink akarnák 1 Hanem persze mikor ezekről beszélnek, ugy tesznek, mint a legrosszabb fizető „Kundschafftok" szoktak tenni: „Was gut und theuer!" — számadáskor azonban csapnak olyan lármát, hogy az illető már előre remeg, s persze, hogy megköszöni az ilyen „KundschaflY'-okat. — A költségvetés. A képviselőház szombati ülésében a pénzügyminiszter elütarjesat® a jövő óvi Költségvetést, melynek főbb eredményei a következők: összes kiadás 350.400,021 forint, összes bevétel 328.356,095 forint hiány 22.043,926 frt, A kiadás 6-7, a bevétel 12 és a hiány 7-9 millióvabb mint az idei. A pénzügyminiszter beismeri, hogy kivált tekintettel a rendes kezelésbea is előforduló hiányra, ez visszaesés, de kifejté ennek okait is. A ház figyelemmel ós érdeklődéssel hallgatá a pénzügyminisztert, midőn azt fejtegető, hogy mit szándékszik a kormány tenni, szemben a deüczittel, mely intézkedések részint már a jövő évben fognánsk érvénybe lépni részint később. Az előbbiekhez tartozik a szállítási adó fölemelése, a személyszállításnál 1 százalékkal, a teherszállításnál 3 százalékkal továbbá a törvénykezési bélyeg egy részének fölemelése s a postadíj mentesség korlátozása. Szólt még a miniszter a A „BEKESMEÜYEI Mtmr TAilCZAJA. Terényi Lajos emlékezete. Irta : Zsilinszky Mihály. I. A ki a legközelebb lefolyt huszonöt év történetére visszatekint ós kellő nyugalommal mórlegeli az azóta történt hazai események nagy jelentőségét, az bizonyára nem fogja kicsinyelni azonjfórfiak erőfeszítéseit, akik a tiz éves absolutismus sötét éjjele után az alkotmányosság kétes hajnalát remény és fó elem érzelmei között üdvözölték, a nemzet organismusácak működését megindították. Tudjuk, hogy az 1848/9-ki szabadságharcz lezajlása Után államiórfiaiuknak életben maradt része tompa csüggedóssel ós kétes reménynyel nézett a jövőbe. A nemzet nagy megpróbáltatáson ment keresztül. Fiai leszorulván a közpályáról, birtokaikra az ekeszarvához menekültek, várván az ügyek jobbra fordulását. Belől halálos mély csend volt; de kivűl a hon határain sűrű vószfellegek emelkedtek melyekből Ausztria hagyományos politikájára egymásután irtózatos menykőcsapások ütöttek le. A kormány rúdját vezető idegenek elvesztették fejüket; az állam hajója sülyedni kezdett; ós mi természetellenes jelenetnek voltunk tanúi, hogy a hajóban levők örömmel üdvözölték a sülyedést, mert abból Magyarország alkotmányának kiemelkedését kezdték remólleni. A remény valósággá lett. Anélkül, hogy a hazafiak valaha összejöhettek volna közös tanácskozásra, bámulatos egyetértés uralkodott közöttük. A tények némasága beszélt, i— s est a beszédet megértették kint és bent, fent és alant egyaránt. A megyékben élénkség támadt. Az ekétől-a zöld asztalokhoz siettek azok, akik az 1848/9-ki zivatarból kimenekültek ; ós mert akkor a hazafias érdemeket a hazáért való szenvedés ós cselekvés szerint mérték, egyszerre azok felé fordult a közfigyelem, akik akkor voltak hösök, mikor az óletveszedelemmel volt összekötve. Békés vármegyénkben egy egész serege volt az ilyen férfiaknak. Kortársaimmal együtt félistenek gyanánt tiszteltük őket. Mindenikről tudtuk, hol, mikor ós mely csatában küzdött, minő sebet kap ott; tudtuk kit vetett fel a puskapor, látni véltük arczán az égetést és ntm volt titok előttünk sem, hogy mórt volt mindeniknek járásában valami sajátságos bátortalanság mit az éveken hurczolt vasbilincs okozott! Lehet-e csodálkozni a felett,' hogy mikor ilyen férfiak jártak közöttünk, mikor ilyeneknek hangját hallottuk a a haza szent nevében menydörögni, egészen más érzés foglalta el kebleinket, mint ha a mai korban halljuk azokat, kik tetteik hiányát harsány szónoklatokkal vélik pótolhatni. Lehet-e csodálkozni azon, ha midőn a hazafias cselekvésre tér nyílott, ezen férfiak egyszerre ott termettek a megye házánál, és az alkotmányos zajtól már már elszokott néptől örömrivalgás között emeltettek a tizenegy éven át idegenek által elfoglalt tisztségekre 1 Nem volt akkor pártoskodás, nem volt akkor versengés gyanúsítás, rágalmazás és ezerféle kortesfogás, közakarattal és kö zbizalommal emeltettek jeleseink a közszolgálat polczaira. A lelkesedésnek ezen általános zajában hallottam először Terényi Lajosnak nevét ós szavát. Ugy tünt fel előttem, mint Bókósvármegyének leendő vezére, aki addigi rövid, de dicső szereplésével, kiváló tehetségeivel ugy az idősb, mint az ifjabb nemzedék szeretetét kivívta magának, daczára annak hogy ősei nem e megyében szerezték meg a nemesség czimeres oklevelét. Az ö őseinek, a Stummereknek, ősi fészke Hontvármegye. Ott az Ipoly partján volt e régi magyar nemesi Családnak birtoka. Egyes tagjai, mint megyei tisztviselők ós katonák szerepeltek. Idők folytával a család fényét és tekintélyét nagy mértékben emelte azon körülmény, hogy tagjai a Bánhidy, Póchy, Lubi, Pongrácz, Tersztyánszky, Szmrecsányi és más birtokos osaládokból házasodván, a hontmegyei, báti, disznósi, turi, várboki és cseri, — továbbá a zólyomegyei korpónai ós más birtokokat örökölté!*. Gyarapodván a nemzettség, a mult század elején két ágra szakadt : egyike, birtokainak főhelyétől, — i p o 1 y inak; másika ugyanazon okból t er ény in ek neveztetett. a terényi Stummer ágból származott le Békésvármegyébe a mult század végén Stummer János, aki személyes jó tulajdonainál fogva csakhamar előkelő szerepet vitt. Előbb esküdt, majd 1824-től 1835 ig csabai főszolgabíró volt; végre alispáni helyettesként vezette a vármegye ügyeit. Ennek müveit és előkelő családja csakhamar a megyei társas életnek központjává lön. Leányai mind oly férfiakhoz mentek nőül, akiknek emléke ma is elevenen él ezen gyülekezet idősb tagjainak emlékében.*) Egyetlen fia Imre a megyének főügyésze majd föszolgabirája volt. Ez azonban fiörökösök hiányában lóvén, hogy a család faja Békésben gyökeret verhessen, lehozatta Hontbói az ipolyi Stummer ágnak egyik szép reményű sarjadókát, mai megemlékezésem tárgyát, Lajost, aki bátyja kivánsá*) F r a n e z iska Simay Kajetánué; M ár i a Omazta Zsigmondná, Kr i s z t i n a Paulovies Uáborné, — és J ul i a Szinoviez Lujosaé, — mind ismeretes tekintély a családok voltak s résabeu még most is gyénkbeu.