Békésmegyei közlöny, 1886 (13. évfolyam) január-december • 3-103. szám

1886-09-05 / 71. szám

B.-Csabán, 1886. XIII. évfolyam, 67. szám. Vasárnap, augusztushó 22-én. sKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. JVleg Jelen lieteril*.ént kétszer: vasárnap és osütörtökön. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve . Egész évre . . • frt Fél évre 8 , Évnegyedre . 1 „ 60 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : HAA8ENSTEIN éi VOGLEK ezég, Bécs, Prága, Budapest, Né­meiország és Svájez minden fővárosaiban is vétetnek fel hirdetések. Gondolkozzunk! (***) »Móg Í8 huuczut a német!" Hogy tetszik most ez a nóta? Pedig hát ennek a nótának bölcs fel­találójával stimmelt, kevés kivétellel az egész szlávság akkor, mikor Battenberg Sándor ellen elkövették a merényletet. A prágai „Politik" pláne német nyelven zen­gette ezt a himnuszt. Ugy keli neki, mert német volt: Már t. i. Battenberg Sándor herczeg. A legnemesebb, a legvitézebb, a legbecsületesebb fejedelmek egyike, ki a bolgár névnek nagyobb dicsőséget szerzett, mintj a hány muszka a világou; aki uépét szabaddá, boldoggá tette volna, a milyen Muszkaországbau nincs; aki már is bi­zonyságát adta a kis ország élén fejedelmi nagyságának : na de hát német volt, aki móg is hunczut! Ezt a nótát fújja most az egész szláv sajtó, ez volt a lázadók jel­szava: s a nópszenvedély felkorbácsolására az orosz eszköz. Csak a dal hiányzik hozzá, ezt pedig feltalál­hatnák magyar földön. És mi haragszunk a szláv sajtóra, mely azzal iz­gat Battenberg Sándor ellen, hogy idegen. Amely sajtó nem lát egyebet Battenberg Sándoron, csak azt, hogy német. Nem lát rajta sem nemeset, sem jót, sem dicsé­retest, csak azt látja, hogy nem szláv, hogy a czárnak adott szavát megszegte, hogy az angolok és németek kezére játszik. A szláv sajtó Sándor fejedelmet ahoz az emberhez hasonlítja, kire valaki Dagy kincset bízott, ő pedig megszökött vele más országba, a hol adja a bő­kezűt, a jótékonyt és az adakozót. Bulgáriát a czár bízta reá és ő átszöKött vele az angolokhoz, a németekhez. — Igy beszólt a szláv sajtó. És mi, kik éppen igy szoktunk beszólni mindenkiről, aki nem magyar, dühösek vagyunk a szlávokra. Memerto mori! Engedelmet kérek, hogy ezt figyelmeztetésül felhoztam. A másik pedig, mire az igen tisztelt közvéleményt figyelmeztetni bátor vagyok: a helyzet! Méltóztatnak-e hallani azt az óriási zsivajt, melyet a szláv sajtó Európa majd minden részében, köröskörül a határon aztán beüt az országban éjszakról, dóiról, keletről ós nyugotról elkövet. Alig halljuk tőle a magunk szavát. Csak az a szerencsénk, hogy lánczon van valamennyi s mi nyugod­tan hallgathatjuk s végezhetjük munkáinkat, a nélkül, hogy csattogtatott fogaiktól remegnénk, legyenek bár tigrisek avagy oroszlánok. S vájjon gondoljuk-e, hogy mi az a láncz, ami őket féken tartja: a közös had­sereg s a közös ügy. Mily lelki szorongattatások közt hallanók most ezt a körülöttünk készülődő orkánt, ezt a lábaink alatt bömbölő lávát, haegyedül állnánk a földön, támaszkodva olyan hadse­regre, melynek szláv a fele. Ha a birodalmi hadsereg másik fele felett, tul a Lajtbán, részben az az elem rendelkez­nék, mely most az orosz riadót fújja. Hát a kétfelé választott külöu álló ós külön befolyásolt hadsereg egyik felének a felébe nem bizhatnánk, a másik fél pedig,, nelynak több mint fele ugyancsak szlár, nem jjönue se­gélyünkre mert a parlament szlár többsége nem szavaz­íá meg a költséget, amint azt most a parlementek mér­sékelt eleméből összeállított delegáczió megteszi. Ez az egyik. A másik pedig a j kilátás arra íogy Németország nem lenne szövetségese egy oly Szerkesztőség: Apponyi-utoza, 891. számú' ház, hová a lap szellemi részét illető minden közleményt ozimezni kérünk. Kiadóhivatal: Kishid-uteza, 988. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. államnak, melynek két felé jgravitáló, két felé darabolt hadserege nem nyújtana neki garancziát. íme a helyzet! Csakhogy ezt persze nem gondolja meg minden ember. Kinek jutna eszébe, hogy miórt érzi ő most ma­gát nyugodtan, mikor pedig az egész szláv oczeán hábo­rog, hogy ez a picziuy jármű a magyarság meg se rendül meg se moczzcan. Igen mtrt a KÖZÖS ügy és kö­zös hadsereg erős lánczszeinei egyrészt a birodalom túlsó feléhez, másrészt a német szövetséghez kötik őt, mert ez a két sziklapart védi a hullám ellen. És móg is van ész, mely e jármüvet kiakarja lökni a,hullámokra I... — A Times a budavári emlókünneppröl. A Times Budavár visszavételének kótszázadik évfordulója alkalmá­ból következőleg nyilatkozik: „A magyarok oly tulajdon­ságokkal bírnak, melyek befolyására és elérésére képesi­tik őket!" A oitylap ozólzást tesz a panszlavismussal való összeütközés lehetőségére s azután ezeket mondja: „Mily más érzelmekkel ülné meg a magyar nemzet mai ünne­pét, ha az orosz ellenséggel szemben aratott diadalt jelen­tené, Lehet, hogy a magyarokra majd egyszer a hatalmas szláv birodalom elleni küzdeltaökoen válságos napok fognak beköszönteni, de egy oly bátor, tehetséges és eré­lyes népfaj legyőzetóséröl szó sem lehet!" — Erdélyi róm. kath. státusgyülés. Az erdélyi róm. kath. státusgyülést, Lőnhart püspök Gyulafehérvárra f. évi szeptember 20-ára összehivta. A meghivó szerint a gyűlés tárgyait fogják képezni: 1. az erd. r. k. igazgatótanaosnak jelentése az 1885-iki státusgyülés óta folytatott működé­séről; 2. a radnótbi alapitvanyi uradalom gazdasági keze­ié-ének megállapítása: 3. a r. k. középtanodai tanárok szolgálati ós fegyelmi szabályainak megvitatása ós életbe­léptetése; 4. az igazgatótanáosból kilépő tagok helyeinek betöltése. 1Politils.ai hirek. * A bolgár forradalom. Radomirtól nem messze össze­ütközés volt Mutkurov hadserege és a Sándor fejedelem ellen föllázadt ezred közt. Mindkét oldalról számos halott és sebesült van. * A bolgár Ugy. A Novoje Yremja levelet közöl, mely oda nyilatkozik, hogy Oroszország Bulgáriát, illetőleg osak két utat követhet: vagy okkupálja Bulgáriát, hogy ott az anarohiának véget vessen ós a rendet ismét helyreállítsa vagy pedig engedi, hogy Bulgáriában az anarohia üsse fel tanyájat bizonytalan időkig. Harmadik ut — mondja a levél — véleményünk szerint ninos, valamint nem hisz­szük azt sem, hogy Oroszország móltósága megeugedne báminemü kompromisszumot. * Sándor fejedelem és az orosz czár. Sándor fejede­lem táviratot intézett az orosz ozár hoz, melyben tudatja vele, hogy visszatér elfoglalni fejedelmi szókét. Ezen távi­ratára a ozár azt válaszolta, hogy nem helyesli a fejede­lemnek Bulgáriába való visszatérését. A ozár — úgymond — Oroszország érdekét fogja szem előtt tartani. A ozár válasza, melyet a fejedelem Filippoliban kapott meg, igy hangzik: „Megkaptam fenséged taviratát. Nem helyeselhe­hetem Bulgáriába való visszatérését, mert előre látom a vegzetes következményeket, melyeket az a már a nélkül is eléggé megpróbált országra maga után fog vonni. Dol­gorukov küldetésének ninos czélja. Távol legyen tőlem, hogy ama szomorú állapotba, a melyben jelenleg Bulgária sinylődik, bármi módon is beleavatüozzam mindaddig, a mig ön ott marad. Fönséged tudni fogja, mit kell tennie. Főn tartom magamnak annak megítélését, a mit nekem atyám tisztelt emléke, Oroszország érdeke és a kelet békéje pa­rancsol!" A bolgár fejedelem elhatározása, hogy a ozárhoz fordult, általános feltűnést keltett, még nagyobb meglepe­tést a ozár hideg visszautasító válasza. Egyes Kim ára 10 kr. Kapható a nyomdában és Lepage Lajos nr könyvkereskedésében Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyiltt ér"-ben egy sor közlési dija 85 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Poviziay Testvérek nyom­dájában. Ugyanitt hirdetések is elfogadtatnak. Vidéken a postahivataloknál 5 kros postautalványnyal lehet előfizetni. A hirdetésekért jhró összeg helyben fizetendő. A cholera.*) — Dr. Lővy Lajos orvos felolvasásából a békésmegyei orvosok él gyógyszerészek egyletében. Az 1866-iki cholera alkalmával kutattam annak okaitslehetetlen voltmásokotfelvennem a cholera keletkezésére, mint azon kö­rülményt, hogy azok, kik a cholerába estek annnakazértlettek áldozatai, mert szobáikban rosz levegőt szivtak. A megyében, a hol működtem a fagy beáltáva 1, a ködök megszűntével, megszűnt a cholera, mert a levegő kezdett stagnáló helyzetjéből kijönni ós igy visszakapta normális ólenytartalmát. 1873-ban az egész országban kitört a járvány. Mivel már beleéltem magamat a cholera okának kutatá­sába, mint cholera orvos ismét megbízást nyertem. Bács­Bodrogh megyébe küldött a ministerium. Julius hó 10-én Zomborba érkeztem, Az alispánt megkértem, hogy engem oda küldjön, a hol legnagyobb mértékben ural­kodik a cholera. Parabuty helységbe küldött. Ez egy 4000 lakossal biró helység, hol naponta 30 halott voit. A járvány alatt 600 egyént vesztett. Ez oly irtóztató szám, melyhez hasonlót alig tud valamelyik város fel­mutatni. A lakosságnak több mint 15 százaléka esett a járvány áldozatául. Kíváncsi voltam, vájjon csakugyan oly rosz levegő viszonyok volnának-e itt, melyek oly nagy mértékben pusztítják az embereket. Odautaztamban több helységet érintettem, de egyik­ben sem találtam cholerabeteget, sőt a tőszomszód falu­ban, (Hódságban) mely Parabuty tói 3/i mértföldnyire fek­szik, nem volt addig egy cholerabeteg sem, daczára an­nak, hogy a közlekedés a két szomszéd falu közt sza­bad és élénk volt. Az mégis feltűnő dolog egy gondol­kodó ember előtt, hogy ilyen ragályos betegség, a mi­nőnek a cholera el van híresztelve, épen az egyik helyen annyira dühöngjön ós a szomszéd falukat annyira kimóli?! Ennek kell, hogy oka legyen I Felesleges mon­danom, hogy ón a levegő viszonyaiban kerestem az okot. Azon helységekben, a melyeken átutaztam ós cho­lerát nem jeleztek, azt tapasztaltam, hogy a faluk valóságos kertek voltak. Mindegyik ház egy nagy kert­nek háza volt. Az udvarokban nagy eper-, dió- vagy akáczfák, a ház mögött szőlőkert, az utczákon szinte nagy fasorok. A faluk körül tengeri, nagy zöld leveleivel. Parabutyon házi kert kevés, az utczákon fa nincs, a lakosság gazdag. Nem is sokat törődtek egy házi kert jövedelmével, épen ugy mint a csabaiak. Csabán csak 1873 óta lehet az utczákon élő fát látni, mely a forró nyár élenyszegóny, vagy inkább ólenyétől meg­rablott levegőnek ólenyét zöld levelei utján visszaadja, vagy kipótolja. Parabuty utczáiban árkok vannak, melyek akkori időben tele voltak poshadt vízzel. A város körül nem kukoriczát, hanem vagy búzát, vagy kendert termesz­tenek, azért juliusban a helység körüli egész tájék kopasz, csak a forró napsugár szívja ki a kopár föld szénsavát, de nincs már semmi növény, a mi azt el­nyelje. Zöld levél sincs, mi a hidat állat ós növény közt helyreállítsa, mert az egyik ide adja a szénsavat, a másik az ólenyt. Feleslegesnek tartom itt ezeket to­vább fejtegetni, mert a természeti törvény mindenki előtt ismeretes. Világos tehát, hogy e rosz levegő vi­szonyok azok, melyek Parabuty helységét annyira deci­malták. A pusztítás egészen szeptember közepéig tar­tott, a midőn egy 3 napig tartó északi széllel össze­i * *) A ozikfc első része, mely azonban befejezett egészet képezett s az 1866-iki cholera történetéhez szolgáltatott adatokat, lapunk ez évi ö7*ik iiámábau jel«nt u«g Swrk,

Next

/
Thumbnails
Contents