Békésmegyei közlöny, 1886 (13. évfolyam) január-december • 3-103. szám

1886-09-02 / 70. szám

B.-Csabán, 1886. XIII. évfolyam, 70. szám. Csütörtök, szeptemberhó 2-án. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelen lietenls-ént ls.étszer* : vasárnap és osütörtökön. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve . Egész évre . 6 írt Fél évre . 3 „ Évnegyedre 1 „ 50 kr. . i Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : HAASENSTEIN és VOGLER ezég, Bécs, Prága, Budapest, Németország és bvájcz minden fővárosaiban is vétetnek fel hirdetések. Szerkesztőség: Apponyi utcza, 891. számú ház, hová a lap szellemi részét illető minden közleményt czimezni kérünk. Kiadóhivatal: Kishid-utcza, 988. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes síim ára 10 kr. Kapható a nyomdában és Lepage Lajos ur könyvkereskedésében Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyiltt ér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyomUgyanitt hirdetések is elfogadtatnak. Vidéken a postahivataloknál 5 kros postautalványnyal lehet előfizetni. A hirdetésekért jaró összeg helyben fizetendő. A nemzeti ünnep, — 1686-1886. Jubileumot ül ismót a nemzet. Kétszáz esztendős jubileumát annak a jelentőségteljes napnak, mikor az egyesült európai haderő Magyarország mentsvárát Budát 200 éves rabiga alól felszabadította I Kétszáz óv! Hat nemzedéknek hosszú életét szorította rabigába a török hódítás. Hat nemzedéken át folyt a vér e haza földjén, hat nemzedéknek vagyonát fosztogatta Ki a török zsoldos haderő. Pusztító rablóhadjáratokban irtották a magyart, nemzetiségét, féltve őrzött kiucsót, a hazaszeretetet elvették tőle; csel, erőszak, durva megsértése a házi szentélynek: ezek voltak az indító okok, melyek a nemzetet tompa kábultságba ejtették s kiirtották szivéből az önvédelem ösztönét ós a jövő iránti reményét. JNeni volt itt tetterős hadsereg, mely felvette volna a feléje dobott keztyűt, a kicsiny, szétrongyollott haderő eltörpült a török hordák milliói előtt. És az elhanyatlott nemzeti önórzetnek sietett segítségére a nyugat. Európa hatalmai megértették feladatukat. Hisz ez a nemzet egy évszázadon át volt bástyája Európának a kelet ellen. Ez a nemzet tartotta oda mellét a kutyatatároknak, e nemzet szivébe döfte tőrét százados küzdelem után a török hódítás. S midőn lerogyott az emberfeletti küzdelemben ós a győzelmes ellenfél vérében, vagyonában gazdálkodott, akkor a hatalmas nyugatnak fel kellett emelnie szavát, mert — nem sokára ő rá került volna a sor. lizennégy nemzet vitéz hadserege egyesült Buda alatt a kereszténység hatalmas jelszava mellett s a tizennégy nemzet hadserege között mégis főszerepe maradt a magyarnak. Petneházy Dávid hajdúival először lépett fel a bástyára és a magyar lobogó kitűzésének érdeme mégis magyar emberre esett. Buda felszabadult! Az ellenségnek lépésről-lépésre kellett hátrálnia s ntm sokára az egész ország felszabadult a járom alól, mely alatt kétszáz esztendeig görnyedett. Ma inult kétszáz esztendeje a felszabadulásnak. S ma százszor nagyobb jelentősége van ez ünnepnek, mint máskor. Ez az ünnepelt nap szabadított meg bennünket a rabigából s ez az ünnep legyen mentő okunk azokra a vádakra, melyekkel bennünket a nyugat tetéz. Vádolnak bennünket, hogy nem vagyunk kultur nép, hogy érzéketlenek vagyunk a haladás, a művelődés iránt. Elfelejtik a vádlók azt, hogy ez a nemzet védte évezredeken át egész Európát a kelet rablóhadjáratai ellen ; elfelejtik, hogy életünk örökös harcz volt önmagunkkal, ellenségekkel, de nem önmagunkért, hanem Európáért 1 Ezért maradtunk el a nyugoti kulturától, ezért, ós semmi másért; mert hogy vau érzékünk a haladás iránt, azt bizonyítja utolsó félszázados művelődés történetünk, mely világosan tanú sithatja, hogy mi fél század óv alatt tettünk annyit, mint a mennyit Európa századok békés ideje alatt tudott csak megteremteni. Ez az ünnep most a béke ünnepe. Nem illik ide a szemrehányás; a harczok emléke a történelemé. Emelje ez ünnep jelentőségét a zavartalan nemzeti ós kül béke. Annái is inkább legyen igy, mert ez nemcsak hazank ünnepe, hanem Európáé is. Európa is részt vett a felszabadítás munkajában, illő, hogy neki is része legyen az ünnepben. És az ő része is legyen az általános béke ! A főváros ünnepélyén részt vesz a magyar király is. A király együtt lesz nemzetével ós fellelkesülnek az elődök hadi tényein, melyek Budavár vissszafoglalásával lehetségessé tették a nemzet regeneratióját. Igaz, hogy még 1686, után is nagy megpróbáltatásoknak volt a nemzet kitéve. A magyar irodalom csak egy századdal később vett lendületet Bessenyei és tarsainak szereplésével ós Széchenyi reformátori munkáját csak e század harmadik tizedében kezdte meg. De csak Budavár visszafoglalásával adatott vissza a nemzet önmagának. Ezért ünnepünk a mai nap ós ez ünnepet ne zavarja semmi 1 Ünnepeljen hát az ország ós ünnepeljen a főváros ; de ünnepeljen főleg a kereszténység, mert a templomok is e napon szabadultak fel a két százados zárak alól. A kereszt győzött, a félhold elhanyatlott 1 Nyíljanak fel a templomok ajtai! Rendezzen az egyház hálaadó isteni tiszteleteket, tartsanak a lelkipásztorok beszédet a néphez, mondják el az ünnep jelentőségét! És hangozzék a hálaszó az országban mindenütt! Te d eum laud a m us l S. M. * Igazságügyminitzteri körrendelet. A közigazgatási tisztviselők elleni fegyelmi eljárásról s a közegekről szóló törvényczikkek hatályba lépése alkalmából Fabiny Teofil igazságügyminiszter a biróságok ós ügyészségekhez rendeletet intézett, melyszerint a bíróságok tartóinak a közigazgatási tisztviselők, a községi elöljáróság tagjai, továbbá a törvényhatósági ós községi segéd ós kezelőszemélyzet tagjai ellen hozott végzéseket, határozatokat és Ítéleteket a közigazgatási bizottságokkal közölni. — Német katonai küldöttség Budapesten. Vilmos császár személyes intézkedése következtében a német hadseregnek egy küldöttsége fog a budavári ünnepre érkezni. E küldöttség áll : Schlichticg altábornagyból, az első gárda-gyalog-divizió parancsnokából, ezenkívül a törzskarn&k két ezredeséből ós két kapitányából. — Ezekhez csatlakoznak a német hadsereg ama tagjai, a kiknek ősei Budavár visszavételében részt vettek. Vilmos császár több ízben élénk érdeklődéssel tudakozódott a budavári ünnepekről. l^olitiltai hirek.. * A bolgár államcsiny. Milán király rendkívül barátságos sürgönyt intézett Sándor fejedelemhez G-yurgyevóba, melyben szívélyesen üdvözli visszatérése alkalmából. Hivatalosan jelentik, hogy Sándor fejedelem hadserege élén fog bevonulni Szófiába. A forradalom napjai alatt Bulgáriából csak egy porosz technikust bocsátottak át a határon. Belgrádi udvari körökben meg vannak győződve, hogy Oroszország nem fog közbelépni Sándor fejedelem ellen. A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCÁJA. A szerelem himnusza. Egy a nevünk, egy vér foly ereinkben. Együtt játszottunk már mint kis gyermekek; Nekem is kedves, áldott, drága minden, Mi boldog emlék, szentelt föld neked. Hol könnyű szivvel daloltál, örültél, Ott jártam én is gond nélkül, vígan, S a temetőben, hol zokogva ültél, Anyád sirhalmán, kisirtam magam. Óh szép frigy ez, mely lelkünk összefűzte I Ugy kezdődött, mint a nagy folyamok : A kicsi forrás a magas fenyüsbe' Szirtbíl fakadva cseppekbe ragyog, Elrejti útját mély erdők homálya, A völgy felé fris lejtéssel csörög, S mikor kiér a fönséges lapályra, Hatalmas hullámokban hömpölyög. Az ősi házban titkon, észrevétlen', Virágnyitáskor kezdődött regénk; Rokoni csókban, gyermekölelésben Áradt az első érzelem belénk : Félénk barátság szűz abrándja volt az, Merengő, néma, boldog áhítat ; Te nem vágyódtál rá, hogy átkarolhass, S én nem kivántam forró ajkadat. Csak álmodoztunk együtt Összebújva, Agyunkat nem porzsolté szenvedély. Szép ós szelíd volt lelkünk üdve, búja, Mint a világos, holdas nyári éj. Alig sejtettük, hogy szeretsz s szeretlek, S talán nem is volt még az szerelem, Csak ködkép-tükre méla képzeletnek, Multat s jövőt nem ismerő jelen. Egy-egy vágy percznyi föllángolása,, Egy ellesett tekintet, egy sóhaj, — Ez volt szerelmünk első támadása, Mint csemetén az első zsenge galy, Valami mondhatatlan előérzet, Valami végzetes odaadás, Mint midőn tavaszszal a természet Bubáját kelti láthatatlan varázs. Sötét, szilaj, sorsingató viharban tudtok meg legelőször, hogy ni u, Mi méz gyanánt gyűlt a szivünkbe halkan, S kitört ajkunkon, mint közös panasz. Az ég kis árvám elborult feledted, S éld szülök közt árva lettem én ; De mert az Isten egymásnak teremtett, Egygyé fort lelkünk a bánat tüzén. Es jöttek a nagy megpróbáltatások. Időnk szeretkezésre nem maradt, Csak sirni volt okunk a rózsa-álmot Mind elveré egy átkos pillanat. Csalódás megtört, csábított kísértés, Mindenki vádolt, bántott, elhagyott; De uj erőnk lett mindig az az érzés, Hogy az enyém vagy s a tied vagyok 1 S nem csüggedénk el, meg nem tántorodtunk, Szerelmünk győzött sorson és időn 1 Kéjből, reményből nem lehet kifogynunk, Szivünk gazdag lesz tűrve szenvedőn ; Hitünkben meg nem ingat soha semmi Üldözhet átok, gond és gyötrelem: Édes szeretni és szeretve lenni S osak egy boldogság van: a szerelem! Rudnyánszky Gyula.