Békésmegyei közlöny, 1886 (13. évfolyam) január-december • 3-103. szám

1886-08-22 / 67. szám

B.-Csabán, 1886. XIII. évfolyam, 67. szám. Vasárnap, augusztushó 22-én. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY: Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelen hetenként kétszer: vasárnap ós osíltörtökön. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve ; Egész évre . . 6 írt Fél évre 3 „ Évnegyedre . . 1 „ 50 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : IIAASENS'IEIN és VOGLER czég, Bécs, Prága, Budapest, Németország és bvájcz minden fővárosaiban is vétetnek fel hirdetések. Nemzeti ünnep. (.1686-1386.) Ünnepre készül a magyar nemzet. Budavar visszafoglalásának 200-ados ünnepélyére. Lehetetlen, hogy akkor, mikor képzeletünk szárnyain visszarepülünk a múltba s a magyar történet véres lapjait forgatjuk, lelkesedéssel vegyes hazafiúi örömmel ne üdvözöljük azon napot, melyet a magyar nemzet ünnepélyesen megülni készül, kegyelettel vissza ne emlékezzünk azon óriási küzdelmekre, változó szerencse közt viselt harczokra, melyeket a magyarok az ős Buda váranak visszaíoglaiasa ügyében kifejtettek. A mohácsi vesz utau borult gyászba a nemzet; letűnt akkor szerencséjének csillaga s a szomorú tespedósnek a kétségbeesjs ós megadás évei következtek utanna. Annak előtte a belvibzaly átkos férge őrlőit a nemzet hatalmas testén, utanna pedig sötét gyászba borult fölötte az égboltozat, melyet még a remény halvány csillaga sem derített lei. Aküor jött 1526-ban Szolimán Budára s a várost felgyújtatván a kincseket Konstantinápolyba vitette. Habár Budavara nemsokára ismét magyar kézre került, 1529-ben másodszor s 1541-ben harmadszor foglalta el Szolimán a várat. Innen tul azután ötször tettek kísérletet a magyar es a császári seregek a vár visszafogiaiasara es pedig 1542, 1598, I59y, 1602 ós lüöö-bau, de mindig sikertelenül. A megíogyott magyar seregek daczara csudával ha taros elszántságuk ós hősiességüknek nem voltak képesek megküzdeni a törökök millióival s Magyarország majdnem kétszázadon át volt kénytelen nyakan hordani a török igat s szenvedni a nyugatért, melyet sok századon át vérével védett a keleti barbarismus ki kitörő vad hóditásai ellen. S Európa nyugati államai csak tartozasukat fizetA „ÖMMMEMM mmr tárcája. Az utolsó akkord. — Elbeszélés. — Ida, mint a megijesztett kis 02, nyugtalanul, rémülten tekintgetett ki az ablakon. Vihar közeledett. A park százados fái zi gva hajlongtak, az égen feaete felhők gomolyogtak és távolról morajlo menydürgés közt vüláinlani kezdett, mintha a tikkadt nyári levegő, a föld, az ég, az egész vüág meggyúlt volna. ŰL szobaleány hasztalan igyekezett rábeszélni úrnőjét, hogy térjen vissza az ágyba; Ida görcsös idegesseggei magara kapkodta tehór, rózsaszín csipke pongyoláját és átment a szalonba. .Eleinte megelégedett azzal, hogy az erkély üvegajtajan kemlelt kifelé a folyvást setótedő hegyek irányában. Kezeit (tördelve százszor is visszatántorgott, letürülte az üveg tábláról a harmatot és busán, kétségbeesetten andalgott szeme a felhőkön. Azlán megint visszatért a pamlagra, végig dőlt rajta, tinóm kis zsebkendőjét halvány, reszkető ajkaira szoritotta. Majd ismét fölugrott, a zongorához szaladt, ujjaival idegesen simította végig verejtékes nagy homlokát és fájdalmas zokogással borult rá a faragott fekete ébenfára. — Nagysagos asszony, az Istenért l ne eméssze magát, haza fognak jönni 1 — esengett a szobaleány . Szerkesztőség: Apponyi-utcza, 891. számú ház, hová a lap szellemi részét illető minden közleményt czimezni kérünk. Kiadóhivatal: Kishid-uteza, 983. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. tók le a magyar nemzet irányában, mikor 1686. szeptember 2-án hadaikat egyesitve a magyar ós osztrák seregekkel, ezen a lothringiai herczeg vezérlete alatt álló 65 ezernyi vegyes nemzetbeli sereg a várat rohammal bevette és a törököt innen kiűzte. Magyarország felszabadult. a török járom alól, mely majdnem 2 évszázadon súlyosan nehezedett reá, oly súlyosan, hogy: „Isten csodája, hogy még ól hazánkl

u Mert kimondhatlan erkölcsi és anyagi károkat okozott a török uralom Magyarországon. Nincsen az emberi es a nemzeti életnek oly viszonya, melybe a győztes török durva kézzel bele nem nyúlt volna, s csak az isteni gondviselés malasztjának s vele'a magyar nemzet szivósságanak köszönhetjük, hogy Magyarország terén magyar szó hangzik s a magyar nemzet az önérzet nemes büszkesegóvel írhatja meg ezer éves fennállásának történetet oda mutatvan a súlyos viszonyok daczára a kultura minden agaban tett haladására, vívmányaira. Mert najhl nekünk százados mulasztásokat kellett helyrepótolni; mert akkor, mikor a nyugati népek a béke áldásai alatt a civiiizátió tényezőivel gazdagodhatának, nekünk folytonosan kül és beielienségekkei kellett megküzdeni, hogy véren szerzett földünket megtarthassuk, s igen gyakran védfaiat kellett képeznünk a nyugat czivilizatióját megtámadni és lerombolni készülő tatár- és török hordák ellen. S habár az alkotmányos szabad mozgás hiányában azelőtt magyar nemzeti kulturát teremteni képesek nem valánk, rövid kót évtized alatt mar ennek ösvényére van terelve haladásunk utja, s az isteni gondviselés, meiy eddig fentartotta a magyar nemzetet, meg fogja engedni, hogy e magyar nemzeti kuitura folyton izmosodjék és erősödjék, s ezt iatva a nyugati államok, előítélete melyEgjet mim ára 10 kr. Kapható a nyomdában és Lepage -Lajos ur könyvkereskedésében Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „NyilU ér

u-ben egy sor közlési dija 35 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyomdájában. Ugyanitt hirdetések is el,ogadtatnak. Vidéken a postahivataloknál 5 kros postau talványnyal lehet elófizetni. A hirdetésekért jaró összeg helyben fizetendő. lyel a magyar nemzet tevékenységét szemlélik, el fog enyészni, mint a diadalmas napsugár elől a felhő. S azért meg kell ünnepelnünk a napot, melyen a kereszténység lelkesedós e gyújtó jelszavával Petneházi Dávid, mint első lépett elszánt hajdúival Budavár falára, feltűzve a magyar lobogót. Legyen tehát ünnep szerte e hazában; nyiljanak hálára ajkaink s szivünk forduljon keg jelet tel a dicső mult emlékei felé. Fejedelmek tanácskoznak, mint mondják a béke fentartása érdekében. A magyarnak szüsége van a békére. A béke mezejón kell neki hódításokat tenni, eszével és szorgalmával kell meggyőznie & nyugat népeit arról, hogy ezen a téren is mire képes. És vonjuk le a történet változó eseményeiből a tanulságot. Vonjuk le ós fordítsuk hasznunkra. E tanulság pedig az, hogy az egyetértés fogja e nemzetet nagygyá ós virágzóvá tenni, becsültté nyugoti szomszédaink előtt, ós boldoggá bent e szép ós mindenekben bővelkedő hazában. Ünnepeljünk 1 Z. — Csemegi Károly kúriai tanácselnök, mint a „Somogy" r Balatonfüredről jelenti, nyugdíjazását szándékozik kérni. Értesülésünk szerint ezen'hir még nagyon korai. Igaz, hogy Csemegi az utolsó hónapok alatt több izben betegeskedett s egészségének helyreállítása végett a szünidőt B.-Füredeu töltötte el, a hol ez időszerint is tartózkodik ; mindazáltal a kúria U. büntető tanácsának európai hirü elnöke még mindig ajpban a helyzetben vau, hogy hívatálát tovább is viselje s azon magas pontról a hol áll, továbbra is irányt adhasson büntető törvénykezésünk menetének. — Tisza Kálmán kormányelnök szerdán délután három hétre Ostendebe utazott. De Ida a lázbeteg, ingerült makacsságával tolta el magától a gondoskodó oselédet. — Látnom kell, jobban akarok látni! És kinyitotta az erkély szárnyas ajtaját és kiállt ac erkélyre, a hideg éles szélre — Saüz Máriám, hiszen ez kész halál! — rebegé a szobaleány rimánkodó hangon. — Hagyjon magamra Lizi! — paranosolá az úrnő s a cselédnek távoznia kellett. Ida egyedül maradt a szalonban. Leroskadt az erkély köpárkányára, kulcsolt kezeivel égő, izzó homlokát szorította/ s fuldokló zokogásban tört ki. — Nincs, nincs menekvés 1 Adél .az övé lesz! Óh a vihar, a vihar! 11 Elhallgatott. A zivatar jeges szele megcsapta arozát, megborzongatta gyönge testét. Köhögés fogta el, szemei Könnyekben uztak, roskadozva emelkedett föl a odabiczegett a zongorához., — Vége — suttogá mély, lemondó, bánatos, osüggedt hangon és leült a kerek zongora székre, vékony, kék eres kezeit ölébe hullatva, bágyadtan, kimerülten, szomorúan, mint a megázott madár. Így ült sokáig mozdulatlanul, mintha meg lett volna halva. Két hét óta volt ágyban fekvő beteg, s az orvos nem tudta meggátolni gyors hervadását. Pedig voltak perczek, midőn Ida friss volt, mosolygott, jói érezte magát, boldogságról, örök nyárról álmo nyatkor bejött hozzá a férje, lábai eló ült ós édesen hízelegve simogatta kezeit. Ida ilyenkor egészen átszellemült, csaknem szép lett, megfeledkezett sántaságáról, vézna alak járói, rut arozáról, ugy érezte, hogy ő a világ legszebb asszonya, a ki szárnyakon férje ölóböl repül a hetedik égbe. Merengő nagy fekete szemeiből csodálatos villó fóny áradt ki, egész teste delejes hévtől reszketett, ugy nézte férjét némán, mocozanni sem merve, nehogy a tündérálom véget érjen. De a következő perczben nyilt az ajtó, [belépett Ida unokatestvére, Adél, és a kópzelődós üdve eloszlott. A férj felugrott, udvarias örömmel sietett Adél elé s azontúl Idát észre sem véve, osak Adéllal foglalkozott. Ida szenvedett, szivében éles tőr (gyanánt fúródott minden szó, minden mosoly, minden tekintet, mely férje érzelmeinek árulója volt; de Béla nem törödött ezzel, egyedül Adélt látta. Ida érezte, hogy a küzdelem már nem tarthat sokáig, és hogy ő lesz a vesztes. Hiszen előre tudta ő ezt! Ö sánta, vézna, kiosi, rut, szeplős, beszólni, kaozagni nem tud. Adél ellenben csupa szépség, osupa inger, szava, szeme egyaránt szikrát szór, mosolya, termete egyaránt hódit. Észrevette a különbséget Tahi Béla is, midőn a két növel megismerkedett. De Adél szegény árva lány volt, kit Ida osak szeretetből tartottt magánál; Ida ellenben gazdag, független úrnő. Béla tehát megkérte Ida kezét. Ida éles látású, komoly urnö volt. Kis gyermek koa l l o I o Q I ~V I J — £Ott. Ama pernek voltak azok, mikor félhomályos alko ,

t&tól magányra kárhoztatta sántasága, míg a többi leá-