Békésmegyei közlöny, 1886 (13. évfolyam) január-december • 3-103. szám

1886-08-19 / 66. szám

B.-Csabán, 1886. XIII. évfolyam, 66. szám. Csütörtök, augusztushó 19-én. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjolen hetenként kétszer : vasárnap és osütörtőkön, Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve ; Egész évre . . 6 frt Fél évre 5 , Évnegyedre . . 1 „ 50 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : HAASENSTEIN és VOGLER ezég, Bécs, Prága, Budapest, Né­metország és övájcz minden fővárosaiban is vétetnek fel hirdetések. Szerkesztőség: Apponyi-utcza, 891. számú ház, hová a lap szellemi részét illető minden közleményt ozimezni kérünk. Kiadóhivatal: Kishid-utoza, 988. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 kr. T kídésébi / v Kapható a nyomdában és Lepage 'Lajos ur könyvkereskedésében Hirdetések jutányos áron vétetnek fél. „Nyiltt ér u-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyom­dájában. Ugyanitt hirdetések is el.ogadtatnak. Vidéken a postahivataloknál 5 kros postau talványnyal lehet elófizetni. A hirdetésekért jaró összeg helyben fizetendő. Utóhaagok a kir. kézirathoz. Mi tagadás benne: léteztek a szabadelvű párt tag­jai közt is olyanok, kiket a Janszki-Edelsheiiu ügyben nyert elégtétel első pillanatra egészen ki nem elé­gített. Különösen abbeli csodálkozásuknak adnak kifeje­zést, hogy a katonai szolgálat érdekei véletlenül meg­kívánták miszerint ugyan egy időben nem csak Janszki előléptettessék, ki a nemzet ellenes sérelmet el­követte, de Edelsheitn nyugdíjaztassák is, ki legszebb korában levő férő, s mint katona kifogástalan. Ha csupán Janszkit előléptetik, habár már az is furcsa véletlen lett volna, hogy épen akkor történik ez, mi­kor egy nemzet a rajta ejtett sérelem miatt felzudult ellene: ez mégis érthető és katonai érdekekből igazol­ható — igy mondják pártunk elégedetlenei — mert hát, ha máskép mint katona reá került a sor a rang­emelésre, azért nem lehetett őt mellózni, mivel Henzi sirját a magyar nemzet iránti kegyelet mellőzésével megkoszorúzta. De miért kellett ugyanekkor Edels­heimnek is mennie, ki kitűnő katoiia, ki katonai missióját azon helyeu hol volt, kifogástalanul betöltötte, ugy, hogy a katonai szolgálat érdeke épen megkívánta volna maradásat ? Ha pártunk elégedetlen tagjai még egyszer ós gondolkodva elolvassák a legmagasabb kéziratot, belá­tandják, hogy a kir. kézirat megjelenése után ez aggo­dalmaikban abstracte véve ugyan igazuk van, de tény­leg még sincs igazak, ós tán ők is teljesen bele fog­nak nyugodni. Ugyanis, minthogy a legmagasabb kézirat mondja, hát kétség sem fór hozzá, hogy a legfőbb hadúr maga, csakis katonai érdekekből adta beleegyezését a törtónt előléptetés ós nyugdíjazáshoz. Katonai tanácsadói ugy állították elébe a dolgot. Hogy ezen tanácsadók azonban nem rajongnak a magyar nemzet iránt, hogy ezeknek titkos czóljuk le­hetett az a mit partunk elegedetlenei is hangoztatnak, az más kórdós, s abban közei járhatnak az igaz­sághoz. Mi azonban ezer tanácsadók gyűlöletével ós titkos terveivel nem törődünk ós csa* azt tekintjük, mit mondott szeretett {királyunk. A király pedig biztosit bennünket, hogy csakis katonai érdekekből engedte tör­ténni a történteket, hogy tehát nem volt esze-ágaban sem hü magyar népét érzelmeiben érinteni. Bármi történt légyen tehát a kuliszák mögött: ezen királyi kegyes biztosítás nekünk teljes elégtétel, mert mig az ő szerete­tét és hajlamát bírjuk, nem árthat nekünk — a kama­rilla sem. Legmagasabb személye irárti szeretetünk és hódo­latteljes hűségünk oly nagy, oly kipróbált, hogy — mint a legutóbbinál is nagyobb sérelmekre — fátyolt vonunk királyunk miatt, most is katonai tanácsadóinak botlasaira, annál is inkább, mert a legfelsőbb kézirat azt is mondja — és ez ama katonai tanácsadóknak is szól, — hogy a katonának alkotmányunkat védenie, de nem megtámadnia kell. Különben is, kérdjük pártunk eiógedetleneitől, mi­csoda más lehetséges elégtételt képzelhettek ma­guknak 1 Az 19 tárgyban napfényre jött sok felirat elégté­telt kíván a múltra, biztosítékot a jövöre. De mi le­hetne ez az elégtétel ós biztosítók, arról egyik sem szól semmit. Az elkövetett sérelem természetéből kifolyó, minden­kit egyaránt kielégítő elégtétel csak az lett volna, ha Janszkit kit előléptettek, vissza léptetik, degradálják ós Edelsheimot, kit elküldtek, visszahelyezik. De képzelhető-e, hogy ez keresztülvihető lett volna 1 Ha minden ugy megy mint a parancsolat, utoljára is ott akadt volna meg a dolog, hogy maga Edelsheim nem fogadja el az uj kinevezést, ós minek alapján le­hetne Janszkit mostani nagyobb hatáskörű állásától né­hány hót után ismét elmozdítani? Teljességgel nem képzelhető tehát más elég­tétel mint az, melyben a nemzet részesült, mert a ko­ronás király mondá — s az ő szava szent ós sértetlen, — hogy a katonai szolgálat érdekéből törtónt, az a mi történt. A jövőre való biztosítók pedig a lehető legtökéle­tesebb, mert a legfőbb hadúr kifejezetten kívánja,: hogy a hadsereg szelleme olyan legyen mint az alkotmányos királyé, azaz alkotmányt, törvényt tisztelő. A mi végül a legfelsőbb kézirat végén állítólag foglalt fenyegetést illeti: az igaz, _a magyar nép nem adott reá alkalmat és okot, mert az egész mozgalom­ban törvényszerű, méltóságos magatartást tanúsított, de nem is vonatkozhat reája, hanem azokra kik ez al­kalomból csakugyan izgattak, holmi — Strossmeje­rekreI Dr Báttaszéki Lajos. A „BÉkkllEGtM mikr TÁftCZiAJA, A légyott. Igaz történet. Tamás Tamás 28 éves fiatal ember és valóságos fo­galmazó valamely minisztériumban. Ragyás képű kis em­berke, de szorgalmas és ambicziózus. Az egész világ meg van győződve telöle, hogy még sokra viheti. 0 maga leg­jobban s minden pillanatban várja titkárrá való ki­neveztetósót. ' Német Amália fiatal leányka. Kisded, sovány, szin­tén ragyás képű, de rendkivül érzékeny és ideges, szemei­nek zsilipjei mindig rendelkezésére allanak, akkor sir a mikor akar. Szóval valoságos eszménye azon hölgyeknek, kik ha a rendkivüli körülmények csodálatos összetalálko­zása folytán férjet képesek maguknak kaparitani, e sze rencsótienekec ideje-koran megoszitik, agyonszekiroazak, kerékbe törik s jól kiérdemelt kora sirjukba fektetik. Még az a szerencse, hogy az e fajta kisaszonyok csak ritkán, többnyire csak akkor kapnak férjet, ha gazdagok. Német Amália pedig még osak nem is volt gazdag, még is kapott férjet. Még pedig milyen férjet 1 Tamás Tamást a kiről az egész világ meg volt győződve, hogy még sokra viheti. Hogy az olvasó ne törje soká a fejét rajta, hogy mindez miként történt, hanem mindjárt megértse a dol­got, nem kell többet mondanom, minthogy Német Amá­liának a papája miniszteri taaáosos, még pedig a Tamás Tamás minisztériumában és igy az, hogy Tamás Tamás sokra vihesse a dolgát, első sorban tőle függött, kezében volt sorsa. Ezt tudta Tamás Tamás is, s azért egyetlen egy estélyéröl sem maradt el a tanácsos urnák, s Amália kisasszonynak állandó s mondhatni egyetlen cotillion tánozosa volt ugy ez estélyeken, mint mindenütt a vilá­gon a hol gonosz sorsa összehozta vele, — mert ő e ta­lálkozásokat igy szokta nevezni. Nem volt képes bájakat felfedezni rajta, sőt bizonyos hideglelésszerü borzadást ér­zett mindannyisszor. valahányszor igy kellett hozzá szó­lania: „Ha esetleg nem lenne eligórkezve kisasszony, sza­bad esedeznem a kotiliionért." Mindig szabad volt, Amália kisasszony soha sem volt eligórkezve, cöt nem is akart eligórkezve lenni, — mert . . . oly csillagok lévén, kik egymást kergetik .... Amália kisasszony sem cotilliont, sem mazurkat, sem sem­miféle más tánczot sem szeretett annyira senkivei tán­czolni, mint Tamás Tamással, pedig ez a nagy jövőjű fia­tal ember a tánczban — mint mondani szokás kissé ügyet­len és szögletes volt, a csárdásban pedig ép ugy ugrált mint valami medveboos. Ezt mindenki látta és megmo­solyogta, osak Amália kisasszony nem látta. Fülig bele volt szerelmesedve a szerencsétlen. Igy állanak a dolgok, midőn a magyar gazdasszo­nyok áiarczos tánczvigaimának nagy ejszakaja meg­érkezett. Az egész világ ott volt, osak Német Amália kisasz­szony nem lehetett ott, mert midőn délután Tamás Tamás tiszteletét tette, ott feküdt a divánon irtózatos migrainban szenvedve. Tamás Tamás tehát könnyű szívvel sietett fel a re­doutba. Első eset volt, hogy magát szabadnak érezte s nem lehetett az estét Amália kisasszony lábainál udvari szolgá­latban töltenie. De Tamás Tamás korán örült és csalatkozott. Amá­lia kisasszony mint kertész leány megjelent a bálban, s az egész migraine csak hadi csel volt. Tamás Tamás egy oszlophoz dőlve nézte az előtte el­haladó álaruzos menetet s kiváncsian várta: nem kerül-e számára is valami kalandocska. Egyezerre hirtelen egész lényében összerázkódott. Egy gyöngéd kis kéz érintette karját, s egy vékony elváltozta­tott hang azt kérdezte tőle, hogy hogy mulatsz Tamás ? Kertószleány volt, gyöngéd karcsú termettel s oly kaozór álarozczal és kalapkával fején, hogy Tamás rögtön érdeklődni kezdett iránta. Hozzá szegődött, élénk társalgást kezdett és az egész estét vele töltötte. Oly jól mulatott, hogy mikor a leány azt mondta, hogy no most Isten veled, föl kell keresnem a mamát, már fülig beleszeretve s megragadva áiarczos nőjének kezét, légyottot kórt tőle. — De hát mikor ós hol ? kérdé a kertészleány felin­dulástól remegő hangon. Tamás Tamás gondolkozni kezdett. Első eset volt, hogy valaki légyottot adott neki. Sokáig habozott, hogy hova rendelje. Végre is elég szerénytelenül és ügyetlenül saját lakását emiitette. Oda nem megyek — mondá a kertész leányka — ha­nem ha akarod, holnap tizenkét órakor az állatkertben a majmok kalitkája előtt. Ott föltünés nélkül találkozhatunk. — Ott leszek. Ott is volt, valamint Amália kisasszony is. Mikor Ta­más Tamás megpillantotta Amália kisasszonyt, majd ha,*

Next

/
Thumbnails
Contents