Békésmegyei közlöny, 1886 (13. évfolyam) január-december • 3-103. szám

1886-08-15 / 65. szám

B.-Csabán, 1886. XIII. évfolyam, 65. szám. Vasárnap, augusztushó 15-én. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. X1©Sjelori h.etenl*.ént kétszer: vasárnap és osiltörtökön. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve ; Egész évre . . 6 írt Fél évre 3 » Évnegyedre . . 1 „ 60 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : HAASENSIE1N és VOGLER czég, Bées, Prága, Budapest, Németország és bvájez minden fővárosaiban is vétetnek fel hirdetések. Szerkesztőség: Apponyi utcza, 891. számú ház, hová a lap szellemi részét illető minden közleményt ozimezni kérünk. Kiadóhivatal: Kishid-uteza, 988. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 kr. Kapható a nyomdában és Lepage :Lajos ur könyvkereskedésében Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyiltt ér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyomdájában. Ugyanitt hirdetések is el, ogadtatnak. Vidéken a postahivataloknál 5 kros postau talványnyal lehet előfizetni. A hirdetésekért jaró összeg helyben fizetendő. A királyi kézirat. | ö császári és apostoli királyi Felsége a következő legfelső kéziratot méltóztatott kibocsátani: Kedves Tisza! Sajnálattal észleltem, hogy némely, az utóbbi időben történt katonai személyzeti változás, különféle félremagyarázatoKra alkalmat szolgáltatott, melyek a közvéleménynek nyugtalanitására ós félrevezetésére, valamint a polgári lakosság ós a hadsereg között magyar koronám országaiban ez ideig fennállott jó viszonynak sajnálatra móltó megzavarására vezethetnének. Ez pedig annál inkább sajnálandó, mivel az emiitett személyzeti változásoknál bármely törvényes Tagy alkotmányos jogok sértése nélkül, csakis katonai szolgalati tekintetek voltak mórvadók s ennélfogva az abból tövesen vont következtetések magoktól elenyésznek ; valamint épp oly sajnos, ha egyes tények miatt az egész hadsereg kedvezőtlen birálat alá vétetik. A monarchia összes népeit magában foglaló közös hidserag szelleme nem más, ós nem is szabad, hogy más legyen, mint a legfőbb hadúré, a mi éppen legbiztosabb kezességet nyújt az iránt, hogy e szellemet ezentúl sem uraihatja más érzelem mint versenyző törekvés a kötelesség hü teljesitóseben, mely kötelessége a hadseregnek nemcsak a monarchiának kifelé való védelmét, hanem minden politikai pártüzelmektől távol állva a belső rend fenntartása órdekeben a törvények s ennek folytan a törvényesen fennálló alkotmányos intézmények oltalmát is foglalja magában. Csak száudóKos uem tudás, vagy nem tiszta indokok vezethetnének tehát arra, hogy a hadsereg, mely haboruban ós bókeben mindenkor híven ós áldozatkészen teljesítette kötelességét, — a valódi hazafisággal, az ország törvényeivel ós az alkotmáuynyal ellentétbe helyeztessék. Ámbár e szerint hinnem kellene, hogy a tényállásiak pártatlan ós szenvedóly nélküli megfontolása mellett, a kérdéses izgalom a loyalis ós józan nópessógnól csakhamar megnyugtatóbb hangulatnak fog tért engedni; mégis lehetséges, hogy eme fólremagyarázatok hoszszabb tartamánal a nyugtalanság tágasabb körökre terjedne és kölcsönös elkeseredés'ápoltatnék, a mi sajnos következményekre vezethetne. Teljes bizalommal önnek mindenkor tanúsított hazafiságában ós egyetértve önnek Általam ismert ez iránti nézeteivel, meg vagyunk győződve, hogy ön ezen ügyre a mint ezt ezennel kívánom] is, különös figyelmét fogja fordítani ós megfelelőieg fog intézkedni, hogy ott a hol szükséges, a népesség kellőleg felvilagosittassék, ós ha mind a mellett törvényellenes ós kárhoztató izgatások fordulnak elő, azok ellen a törvény egész szigora alkalmaztassák. Kelt Ischlben, 1886. évi aug. 7-ón FEÜENOZ JÚZSEF s. k. Tisza Kálmán s. k. « T * A kézirat hatása. A közvélemény kezd megnyugodni. Ha a sajtó megnyugszik, hat a közvélemény^mit csináljon. Tegnap, a sajtó véleménye után még hallottunk egyes elégedetlen nyilatkozatokat, melyek erősen várták a sajtó elégedetlenséget is, de mert hát a sajtó, fogcsikorgatva bar, de megadja magát, a közvélemény is megadja magát. Es ez igy szokott lenni mindenütt a világon. Ezt a tételt: „a sajtó képviseli a közvéleményt" — bátran meg lehetne fordítani: „ A közvélemény képviseli a sajtót." — Az ón időmben legalább mindig igy voit ós oly heczczet, melyre ne a sajtó adta volna meg a jelt, móg nem tapasztaltam. Mondom tehát, hogy miután a sajtó a Királyi kéziratban foglaltakkal kínos nyöszörgósek közt megelégszik: a közvéleménynek sincs mit tenni. De hogy a sajtó nem ezt várta, s hogy a sajtónak, már tudniillik az ellenzéki sajtónak ez inje szerint nincs, az minden egyes sóhajtásából kitűnik, ós a refrén mindenütt csak az : „Tehát megint csak marad Tisza Kálmán!" Hiszen akkor hiában volt minden, a dolog nem fizeti ki a fáradságot! És a jámbor közvélemény azt hiszi, hogy az ellenzéki sajtó berzenkedésének ezenkívül más egyéb czólja is volt, s ha tudta volna, hogy Tisza a kormányzás fájáról le nem hull, hát a kormányzás fáját akkor is ugy rázta volna ? Csakhogy ezt mi nem hisszük el, sőt meg vagyunk róla győződve, hogy a leghazafiasabb tónyt is mellőznék, a leghazafiasabb kötelességet is elmulasztanák, ha azt vennék ki belőle, hogy annak Tisza is hasznát veszi. Erős vád, ámde igazolni tudjuk tényekkel. Az ellenzéki vezéri kart a Tisza hosszú kormányzása, tehát a hosszú várakozás annyira idegessé tette, hogy az, a hazara nézve nem lát más csapást csak azt, hogy még sem ő kormányozhat, e szerint a királyi kéziratban sem lát semmi örvendetest: iáért hát Tisza marad! Na már pedig ilyen királyi kéziratot Magyarország móg nem látott, s ha van elfogulatlan ember az országban, lehetetlen, hogj meg ne dobbanjon szive, mikor a legelső magyar ember igy nyilatkozik előtte, mikor negyedfólszáz óv után egy oly fejedelmet iát a magyar trónon amilyen talán móg nem volt soha 1 A törtóneiem iegaiabb nem ismer ily fejedelmet, ki az alkotmányra letett esküje óta azt az esküt, úgyszólván 20 óv lefolyása alatt, soha egy betűvel meg nem szegte. Ám tessék nekünk a történelemből, ide számítva Kálmánt, Nagy Lajost ós Mátyás királyt is, — ilyen fejedelmet felmutatni, a ki ellen azért mert hatalmi körót tul lépte, egyetlen panasz hangzott volna. Na már engedelmet kérünk, de ezen a téren 1. Eerencz József a legelső fejedelem. Avagy mutassanak nekünk egy másik példát arra, A „ttkfeMEüYM KÚZLŐiXr TÁKCMJA. A komédiás. Irta Gabányi. A nap most emelkedik föl a kéklő hegyek mögött, mint egy nagy vörös golyó, mely teli van izzó szikrákkal. Jöveteiének előhírnökéül néhány fényes csíkot röpit a hegy ormára, melyek lelegelik a völgybe nyúló, harmatos lüvet, fölszántják a meiei virógok kelyheit s onnan egyszerre a templom tornyának bádog tetejére szűkeinek, pajzánul kergetve egymást, a csillogó éroztáblákon. Majd lejebb ereszkednek a párkányra a tetőn körül röpködik a keresztet, a karcsú góth ablakok üvegén bekandikálnak a templomba. A visszaverődés csókjaival megtermékenyítik egymást, szaporodnak, — csillogva, villogva fogadják az újonnan érkező sugarakat, míg végre, mint egy megdagadt, tüzes coeán széjjel folynak, elborítva városokat, falvakat, erdőt, mezőt, ligetet, — el az egész föld színét. Felhatolnak a magasságba, lebocsátkoznak a mélységbe, betolakodnak a díszes palotákba, belopódznak a rongyos kunyhóba. Fölmelengetik a koldus dermedt tagjait, mu

u" kára serkentik a pihenőt. Bennük lakozik az áldás, a jóság, a szeretet, az Isten ! — Jimek bánat nyomja kebelét, annak a fölkelő nap vigasztalást hoz, tüLdőkiö sugara szárnyain. A kit a kétségbeesés porig sújtott, annak uj reményt ébreszt szivében. Szegény anya! Haldokló gyermek© mellett virrasztotta át az ejt. Szemére nem jött álom, kimosta azt a könnyek omló árja. Remegő kezei a kis beteg kacsóit melengetik. Csókot lehel a lázas ajakra s visszafojtott lólekzettel leei — fölcsapódnak-e móg egyszer a lezárult szempillák ? fölvillan-e még egyszer az ö két ragyogó csillaga ? Reményt, életadó reményt óbre zt a fölkelő nap e szegény anya szivében is. Ah! mily nagy szüksége van rá, kis fiacskája beteg, nagyon beteg. Az orvosok mondják, hogy megfog halni, hogy mire az éj megint kiteríti szürke köntösét az égen, — már olyan hideg lesz parányi teste, mint az az egyetlen hely, hová melegítő napsugár nem hatol soha. Az ablakon betódul a virágok iilata. Fehér violák, tarka szegfűk, zöld rezedák, fakadó rózsabimbók elküldik gyógyszerüket a kis betegnek, az ő társuknak, hogy újra éledjen, hogy maradjon ezután is köztük. Pajzán madarak osiosergik a bokorból és az eresz alól — „Maradj itt! Maradj itt! ... .« És a kis beteg fölnyitja szemét. — Mama! Edes mamám láttam őt! — Kit láttál egyetlen mindenem? Álmodtam hogy ő itt vau. Kaczagtam rajta; olyan szép volt; lássa még most is nevetek. — De hát kiről beszólsz angyalom? Ki volt itt? Szólj édesem. — U, .... az a tarka bolondos, kinek csörgő vau a sapkáján, s a kit agy hívnak tudod már: Misi. Es a halavány arcz egy perozre visszanyeri pírját, a beteg ajkai mosolyognak. Elgondolkozik és előtte áll a bohcoz, kit nem rég látott a komédiás bódéban, hová atyja vitte a többi gyermekekkel. Aztán folytatja anyja szemeibe mosolyogva: — Mamám, nekem nem fáj semmi. Ne légy szomorú, jobban vagyok mert láttam Misit. Ah! Akarod te, hogy egészen meggyógyuljak ? Hogy megint egészséges legyek? — Ha akarom-e? kiált fel az anya s figyelve leleborul a fiúcska előtt, arcza az ő arozát érinti. Szólj! Mit tegyek aranyom? Mit kívánsz? Életemet adom a tiedórt, üdvömet egészségedért! Mit tegyek? — Hozd ide Misit! » * A gyermeke életéért remegő atya az egyszerű, szegény ember Kopogtat a bohóoz lakása ajtaján. Perozre megszűnik a vidám fütyörózés, a vén komédiás kíváncsi tekintettel bámul az idegenre. — Uram ön, . ... ön a bohócz ugye? Önt hívják . . . . bocsásson meg, hogy kérdezem, — mi az ön bohócz neve?