Békésmegyei közlöny, 1886 (13. évfolyam) január-december • 3-103. szám

1886-08-05 / 62. szám

„Békésmegyei Közlöny" 52. szám. 1886. i nánk, vagy ne képzelnénk. Közgazdasági állapotainkban már régebb idő óta mutatkoznak olyan jelenségek, melyeK egyátalán nem mutatják a fejlődóst, a kedvező haladást, hanem inkább a hanyatlást. A mezőgazdaság mizériái magok után vonták a kereskedelem pangását; az ipar pedig, a mely az alkotmányos korszak beállta óta kitartó erővel, de nem nagy sikerrel küzdött a létért, újból olyan lökést kapott, mely kétségtelenül még nagyobb hanyatlást von maga után. Ez tehát elég ok az aggodalomra. Közművelődésünk erőteljesen fejlődik. A magyar kultura önmagában is hatalmas arányokban erősbül, ós azt is megnyugvással lehet elmondani, hogy mig egyfelől oly helyeken, a hol eddig még utat nem lelt, a haza különböző nemzetiségei közt, szépen terjed, addig másfelől a külföld előtt is egyre nagyobb tekintélyt viv ki magának. Kivált a mióta Í*Z uralkodó ház kétségbe vonhatatlan jelét adta annak, hogy culturalis érdekeinknek nemcsak barátja, hanem azoknak activ előmozdítója is, valóban olyan lendület állt be e téren, a minőt ujabb történelmünk nem igen tud felmutatni. Fájdalom azonban, hogy az e téren tapasztalható haladás feletti örömünk sem lehet zavartalan és közönség nélkül való. A nemzetiségek közt félre nem ismerhető az ellenszenv mesterséges szitása minden ellen, a mi magyar, s a magyar kultura szép hatása ellenében rut ellenhatást kell tapasztalnunk. Mi több, a kedvezőtlen, ós aggodalmat keltő jelenségek a politikai téren is mutatkoznak, a mit legjobban bizonyít a napirenden levő Jlenzi ügy! Kétségtelen dolog, hogy a legújabb események a legnagyobb mérvben nyugtalanítók minden magyar hazafira s nem csoda ha a nemzet azokban sérelmeket lát. Mi ugyan azt hisszük, hogy a népgyülóseknek e tárgyban igen kevés eredményök lesz, mert vajmi kevés érhető el velők. Hisz a Janszky előléptetése a felség cselekedete és joga, a mely ellen alkotmányos embernek tiltakozni nem lehet; a felelős kormány pedig még most nem ostromolható, mert hisz még senki sem tudja, mit fog az tenni. Tény azonban, hogy ez események is elég okot adnak az aggodalomra ! Még igen sok mindent fel lehetne hoznunk, a mi nem nagyon vigasztaló. Fel lehetne említenünk a vésztjósló felhőket, melyek a keleten mutatkoznak ; az európai államok védvámos politikáját, a délszláv mozgalmakat stb. stb. De nem lehet czélunk aggodalmakat kelteni, inkább arra kívánunk közrehatni: mikép oszlathatók el az alaptalan aggodalmak, s mikép győzhetők le a meglevő igazi bajok. Ilyen igazi bajra akarunk ezúttal részletesebben kiterjeszkedni. Ismeretes dolog, hogy a nagyobb közgazdasági előnyök kivívása czéljából a jul. 1-ével kitört romániai vámháboru igen érzékeny csapást mórt hazánk, de különösen Erdély közgazdaságára. Erdély igen jelentős ipari productiója a szomszéd Romániában találta legnagyobb fogyasztóját, ugy hogy az erdélyi ipar- ós kereskedelem a szomszéd állam fogyasztó képességének fokozódásával fokozatosan fejlett sőt felvirágzott. Ezt észrevette Románia is, a mely rosz szemmel nézte, hogy ő egy idegen állam iparát fejleszti akkor, a mikor neki ipara majdnem egyátalán nincs, ós elhatározta, hogy magát vámokkal fogja ellenünk védeni, illetőleg hogy a vámokkal tönkre tévén az erdélyi ipart, kényszeríteni fogja az erdélyi iparosokat, hogy Romániába telepedjenek. E czél elérésére a vámon kivül sok eszközt tett mozgásba, hogy iparosainkat ós gyárosainkat becsalogassa. Nos ez a helyzet elég világos reánk nézve ! Itt nem csak arról van szó, hogy hazánk egy nevezetes része, melyről pedig Kossuth is azt mondta, hogy „Magyarország jobb keze" anyagilag pusztulással vau fenyegetve, hanem arról is, hogy a bekövetkezhető sanyarú anyagi helyzet folytán hazánk egyik legjózanabb, legmunkásabb ós legmegbízhatóbb népe, a székely, kénytelen lesz vándorbotot venni a kezébe, tért engedve az oláhságnak s igy nem csak anyagilag, hanem erkölcsileg ós nemzetileg is oly veszteségnek nézhetünk eléje, amely soha de soha pótolható nem lesz. Itt az egész Magyarország segítségére szükség van! Mert ha az anyagi veszteséget egy bekövetkezhető jobb fordulat helyre is ütheti, a magyarság veszteségét, a mit a székelyek kivándorlása fog okozni, soha semmi sem fogja pótolni. Nekünk a cselekvő hazafiság terére keli lépnünk, mely nem kivan sok ós ékes szónoklatot, hanem annál több tettet és áldozatot. Nekünk nem szabad beérnünk a kormány intézkedéseivel, miket a saját hatáskörében már eddig is tett ós ezután tenni szándékozik; örömmel fogadjuk ugyan azt, hogy körrendeletileg ajánltatik a törvényhatóságoknak, hogy netáni szükségleteiket az erdélyi ipari termékekből fedezzók, továbbá, hogy az ipar- ós nyerstermelvónyekre vasúti kedvezmények fognak nyújtatni, hanem az mind kevés I "Véleményünk szerint az egész magyar társadalomnak részt kell venni a mozgalomban! Tényleg pártoljuk az erdélyi ipart. Erdély sok oly iparczikket produkál, a mit Magyarország legnagyobb része a külföldről, vagy Ausztriából fedez. Ilyen a textil ipara, a posztó ós vászon, takarók, pokróczok, továbbá üvegipara, kalap, lábbeli s egyéb bőripara, faipara stb. stb. Alakítsunk e r d é 1 y i ip a r t p á r i oló ó s fogyasztó szövetkezeteket; Kereskedőink magoktól is összeköttetésbe tehetik magokat a főbb termelő forrásokkal, de a társadalom is sokat tehet hazafiságával, ha elhatározza, hogy csak hazai, illetőleg erdélyi iparczikkeket vásárol. Szarvason már tényleg megindult egy üdvös mozgalom, melynek czélja az erdélyi ipar pártolása. Vajha a mozgalom mielébb megteremné a kívánt eredményt s a megyében sőt az egész hazában mielőbb követésre találna a nemes törekvés. MEGYEI HÍREK. * A csabai népgyűlés. Vasárnap óriási vörös falragaszokat volt alkalma a csabai közöntégnek megbámulni. A budapesti ^egyetemi polgárok felhívása volt ez a népgyűlések tartására, mely minden utczasarkon szemébe ötlött a járó-kelőknek, ós buzdított a népgyűlés részvételére. Délután 4 órakor vette kezdetét a csabai népgyűlés. Az ellenzéki lapok tudósításai után Ítélve, azt hittük, hogy sok megyei ós aradi polgár fogja a szonokokat hallgatni. A kitűzött időre azonban alig érkezett néhány vendég. A nagy falragaszok megtették a kellő hatást. A népgyűlés ily korai megtartásáért lelkesülő polgárokon kivül több száz hallgató jeieut meg a „Széchényi ligof-ben. Mint a csabai népről előre fellehetett tenni, a népgyűlés példás rendben folyt le. Fehér Béla elnök beszéde lelkesedéssel fogadtatott. Minden tulhajtás és izgatást kerülve, felhívta polgártársait, hogy az ismert ügyben emeljenek óvást a sérelmek ellen és fogadják el azon határozati javaslatot, melyet ugyanazon időben a budapesti népgyűlés elé is terjesztenek. Ezután Fábry Karoly ügyvéd, emelt szót. Mint a függetlenségi párthoz tartozó polgár már élénkebb színekkel festette a sérelmeket, erösebb kifejezései viszhangot találtak ós midőn a reaolucziót felolvasta és befejezte beszédét élénk éljenzóssel nyilvánították a megjelentek tetszésüket. Az elnök kérdésére ezután a népgyűlés egyhangúlag elfogadta a határozati javaslatot, mely kérvény alakjában fog a képviselőház elé terjesztetni. Végül Finta Ignácz gyulai polgár lépett az emelvényre. A tárgyhoz nem tartozó beszéddel azonban nem volt képes hatást kelteni. * Mezőberónyben m. hó 30-án reggel Braun Márton nevű gazdának összes osóplós alatt levő gabonája oda égett. A tüz onnan keletkezett, hogy a gépnél nem volt rendes gépész, hanem osak afféle vizsgázott fütö, ki nemosak a gépre, hanem a osóplöre is felügyelt, azt kenegette, igazgatta. Ilyenkor a tüz szekrény őrzetlen maradt, egy szikra az a nélkül is óriási forróságban tüzet gerjesztett a földön, mely a nagymennyiségű pihóben igen könynyen gyúló tápanyagot talált s a tüzet az asztag alá vivivén, mire a tüzet bárki is észrevette volna, az asztag egyszerre lángban állott, s vele együtt ugy a már elosépelt gabona, valamint az egész cséplőgép ós kazán tönkre ment. Eddig a dolog természetes lefolyású, mert a vigyázatlansagnak többnyire ez a következménye. De ha már a baj megesett ez intő például szolgálhatna azoknak, kik elég könnyelműek egész évi termósöket, sokszor egész vagyonukat alíóle vizsgázott kazán fűtökre bizni, kik a gép fűtése mellett a csóplöre is kénytelenek felügyelni, s igy rendeltetésöknek megnem felelhetnek. Hogy az egész gép és cséplő is odaégett az színbe a fütöneu tudható be, mert ő elmulasztván a tüz kiütésekor a gépet magállitani, az féktelenül robogott s megközelíthetetlen maradt annyival inkább, mert maga a tüzelő azzal tartotta távol a mentésre igyekvőket, hogy a gépet meg ne közelitsók, mert szétrobban ha megállíttatnék. Óvakodjunk vagyonunkat fűtőkre is szakavatatlan emberekre bízni. — Tüzeset. Szarvason lá nap alatt már a negyedik tüzeset volt f. hó 1-én d. e. három negyed kilencz órakor. A város Il-ik tizedében Krajosik Marton és Demosák Q-yörgy földmiveseknek lakó hazai égtek le. Biztosítva egyik sem volt. A tüz által okozott kár a két ház nádfédelónek egészen elhamvadása folytán 880 frtra becsültetett, melyből 520 frt a Krajosik, 360 frt pedig a Demosák házára esik. A tüz keletkezésének oka ez úttal is, mint az előbbi három esetben, vétkes gondatlanság. Ugyanis a Demcsak udvarán levő pernyegödörbe tüzesen vitetett ki a pernye, melyet az erős szél lángra élesztett s a házra sodort. A tüz tova terjedését egy szomszédos mellék épület lebontása által akadályozta meg az oltó nép, mig az átellenes házakat vizes ponyvákkal és oltó seprűkkel védelmezték. E nélkül azok is leégtek volna. Az egész tűzoltási miveletben a legkiválóbb jelenet volt az oltó szerek szállításának gyorsasága, mely mindenkit meglepett, kivált a tüz távolságát tekintve. Különös véletlen, hogy ezen negyedik tüz is, mint az előbbi három, reggeli 9 óra tájon ütött ki. — A szarvasi kaszinó egyesület f. hó 1-én délután 3 órakor tartá mosodik évi rendes közgyűlését Salaoz Ferencz elnök elnöklete alatt. A gyűlés tárgyai közül mint érdekesebbeket felemlítjük, miszerint a választmány által javasolt alapszabály módosítást a jelen közgyűlés nem fogadta el s igy „Nem önálló egyének a kaszinó tagjaiul fel nem vehetők, ózonban a kaszinóban a tagoknak szünidőt itthon töltő gyermekeik, mint vendégek szívesen láttatnak az egyesület helyiségében." Továbbá alelnök jelenti, hogy a kaszinó udvarának parkírozásához Jurenák Sándor osabacsüdi földbirtokos dij nélkül volt szives adni az ültetvényeket, mely jelentést óljenzéssel fogadott a közgyűlés. — Értesitő. A szarvasi községi első fokú ipariskola értesítője az l»85/6-ik tanévről megjelent. Közli Mihálfi József igazgató következő tartalommal: 1. Az iparos tanonozok rajzoktatásának szerepe. Kutlik Endrétől 2. Az intézet feletti felügyelet. 3. Tanítótestület. 4. A tanítás tereken, kíváncsian szemlélve a banquettre egyenkint érkező művészeket. A liget vendéglői udvarán 100 terítékű asztal állott, melynek minden helye már 9 órakor el volt foglalva, AZ asztalfőn Lendvaynó ö nagysága ült, mellette kedves húga Dienes Mari k. a. jobbján édesanyjával Palotay Piroska k. a. balján szintén édes anyjával Kaczór Nína k. a. A banketten művész vendégeink mind megjelentek. Ott voltak azon kivül a következők: Vidovszky János, Németh Lajos, Urszinyi János, Nagy József, Badios Elek, Szalay József, Launer Károly, Kocziszky János, dr. Fáy Sa mu, dr. Szemián Kálmán, dr. Molnár Antal, Kulpin D,, Komáromi Béla, Bosenthal Ignáoz, Fáy Miksa stb. azonkívül dr. Báttaszéki Lajos az „Aradi Közlöny" szerkesztője. Eljöttek a vendéglátó szives háziasszonyok is élénken sajnálva, hogy itt csak passzív szereplésre vannak kárhozva. Egyike volt ez a legfesztelenebb a legbarátságosabb banketteknek, melyben frakk ós szürke kabát a legpatriarohalisabb szeretettel ölelkezett, kedves ós jóízű, mint a magyaros menu, mely fennen dioséri Áohim Pál vendéglős konyháját. Az első pohár köszöntőt Vidovszky János mondotta, Zöldy Mártonra emelte poharát és éltette a jelenlevő művészeket. Osak ritkán hallottunk a vendéglátás érzésétől áthatott oly meleg szavakat, mint a minők a derék szónok ajkairól elhangzottak, beszéde nélkülözött minden szónoki czikornyát puritán módon egyszerű volt, de hatása oly közvetlen, mely gúnyol minden leírást. A leghívebb kifejezője volt az a vendéglátó Csf.ba igaz érzéseinek, s épp azért nem téveszthette el hatását. Zöldi Márton válaszában az ünnepély jelentőségét taglalta. Mi ez tulajdonképen — kérdi a szónok — Csaba megmagyarosodásának manifesztálása. 30 évvel ezelőtt a délibábos rónán, a magtermő alföld kellő közepén volt egy város (akkor még ugyan falu. Szerk.) 30.000 tótajku lakossal, kik közül alig elvétve egy-egy tudott magyarul, és most rövid 30 óv után alig van egy-egy, ki ugy a hogy magyarul ne tudna. Sokáig volt e városnak, ha nemis geografiailag, de általánosan ós nem kevés joggal Tót-Csaba a neve. Nos, a mai napon, midőn Békés-Csaba a nemzeti színház művészeit ily lelkes vendéglátásban részesiti s a magyar művészet iránt ily lángoló szeretetet tanusit a Tót-Csaba elnevezés örökre elveszítette jogosultságát s teljes jogunk van — úgymond — azt felháborodással visszautasítani, Végül éltette Vidovszky Jánost, ki, hogy mily lelkes barátja a színművészetnek, bizonyítja könyvtára, melynek színmű-gyűjteménye páratlan az országban. Mondottak azonkívül sikerült humoros toasztokat Hetónyi Béla, Latabár Kálmán ós ü-abányi Árpád, kinek ez — úgymond — második toasztja életében s noha erősen kilátásba helyezte, hogy bele fog sülni, csak ritkán hallottunk talpraesettebb rövid dikoziót. Utolsó toasztozó Szemian Kálmán volt, ki Lendvayné asszonyra emelte poharát, üdvözölvén benne a nagy művésznőt ós a derék asszonyt. Éjféltájon a nök, tekintve, hogy másnap előadás lesz hazaindultak, — nem ugy a férfiak, kik hajnalig mulattak. Felesleges mondanunk, hogy pezsgő durranásoknak nem volt e mulatság hijjával, s hogy a jókedv csapongásának mi sem állta útját. Nem hagyhatjuk emlitás nélkül, hogy a vendégek tiszteletére Purosi Miska czimbalmosunk gyönyörű magyar szólókben ragyogtatta művészetét. A bankett folyama alatt ugy 10 óra táján kellem meglepetés érte a mulatókat. Horváth Zoltán ur,

J első előadás egyik szereplője érkezett meg a nagyvá^

1 vonattal, ós mi sem természetesebb, minthogy rivalgó^

6" nekkel fogadtatott.