Békésmegyei közlöny, 1886 (13. évfolyam) január-december • 3-103. szám

1886-07-18 / 57. szám

„Békésmegyei Közlöny" 52. szám. 1886. i T^olitiltai liii-eU.. * A batumi Ugy. A porta utasította külföldi képviselőit, hogy a batumi kérdést illetőleg értekezzenek a különböző kabinetekkel és azután tegyenek jelentést. E jelentések már megérkeztek és ezekből kitűnik, bogy a hatalmak többsége nem hajlandó a batumi ügyet nagyobb diplomácziai akozió tárgyává tenni. A porta ugy vélekedik, hogy a batumi kikötő elzárása nem veszélyezteti anynyira a Feketetengert, mint a folyton erősbödő orosz hajóraj, mely ellen nem véd sem szerződés, sem egyezség. * A bolgár kérdés fejleményei. Egy bécsi jelentés teljesen megerősíti azon véleményt, fogy a bolgár-kérdésben egyelőre nem kell komoly bonyodalmaktól tartani. A sobranje feloszlatása után előreláthatólag szóicsend fog beállni s bőven lesz idő a Sándor fejedelem ós a porta közt fenforgó kisebb differentiák kiegyenlítésére. Bizonyítja ezt a hir is, mely szerint Bulgária legközebb elküldi Konstantinápolyba hátralékos tributumát, a mivel eddig rendszerint nem igen sietett. A cholera. — Dr. L öv y L aj o s orvos felolvasása a bókésmegyei orvosok é« gyógyszerészek egyletében. — Egy fogorvos, ki azelőtt fényképész volt, midőn fogat kellett húznia, rendesen azt mondá betegeinek: „kérem tessék csak barátságos, nyájas arczot mutatni" ! En is e szavakat intézném a t. hallgatókhoz, de nem szokásból, mint a fényképész, hanem azon meggyőződéssel, hogy a ragály veszélyének nem teszik ki magukat, ha szívélyesen meghivoin önöket, hogy mint choleraorvost a papiron utamban kisérjenek. A cholera az egyetlenegy betegség, melyről laikus ós orvos egyaránt sziveseu beszól, azaz beszélt addig, mig felkereséséhez nem kellett microscop. Mióta azonban Dr. Koeh szemüveggel fegyverzett fel bennünket, mi orvosok, mint gyakorlott vadászok, csak lőtávolon kivül látjuk a felhajtott vadat, a laikus pedig ópensóggel nem látja ós bölcsen hátat fordit a vadászatnak. De kísérjenek engem miut fegyvertelen szemű vadászt a cholerára való vadászaton, s remélem, hogy a gyakorlatlan vadász érdeklődését is felköltöm, ha megtanítom, hogyan és mely oldalról kell a veszélyes ellenséget kerülni vagy pedig kiirtani. A vad, melyet most Európában üldözünk, csak a 19. század első fele óta szerzett itt lótjogot. Ezen idő előtt nem talált itt táplálókot, annál kevósbbé csiranyagot a lótesülóshez, s ha talált is, az a fejlődós ós tovább terjedésre nem volt alkalmas. Azon föld, mely már régóta képes volt ós ma is képes az általunk ezentúl cholerának nevezett vad csirája, tápláléka, ós terjedésének feltételeit teremteni ós tenyészni : India ós pedig a Ganges ós Brahmaputra torkolatai. Hogy mily viszonyok közt keletkezik ós tartja itt fenn magát emberemlékezet óta a betegség, erről majd később szólok, 1866-ban miniszteri rendelet folytán mentem Fehérmegyébe mint choleraorvos. Annyit tudtam akkor a choleráról, mint más laikus. A Therapia állt előirt gyógyszerekből t. i. Trac, laud. Pulv.-Doweri a hasmenés ellen, ós néhány aethericus olajjal biró theákból. A gyógymóddal tehát nem törődtem, inkább foglalkoztam e betegség Aethiologiájával. Az idő, melyben a betegség kezdetét vette, szeptember hónapja volt Én októberben jöttem a betegség által megtámadott néhány helységbe. Az idő forró volt ós a mint tapasztaltam szélcsend uralkodott több héten át. Az első cholera beteget Magyar-Almáson láttam. Egy kis alacsony szobában, a melyben móg hat családtag lakott. A betegség éjjel vette kezdetét, ós reggel 8 órakor az illető már halva volt. A szobát nem lehetett szellőztetni, mert ablakai be voltak falazva. Nagyon feltűnő volt előttem az, hogy csak oly helyen, ahol az ablakok be voltak falazva fordultak elő cholera esetek, ahol pedig nyithatók voltak, ott cholera eset nem jelentkezett. Intelligens embert cholerában meghalni vagy cholerát kapni 1866-ban nem láttam. Ta pas z tala to m 1866-ban a choleráról csak oda terjedt ki, hogy cholera időben rosz levegő viszonyokban ólni még veszedelmesebb, mint máskor. 1872-ben Abaujmegyóben lettem alkalmazva, mint cholera orvos. Decz. havában érkeztem oda. Az időjárás folytonosan ködös volt. A levegő úgyszólván egészen stagnált, a földeken talajvíz, a falukban feneketlen sár. Kassa városában kitört a betegség a börtönökben, azután az egész városban későbben az egész megyében. A megye fővárosában elég orvos volt, kiküldtek tehát a falukba, hol a járvány uralkodott. Zsadány községen átutaztam, hol ójjeleztem. Choleraeset itt még nem fordult elő. Éjjel felköltetett a szolgabíró, hogy menjek a bör tönbe, mert ott ópeu most ütött ki a cholera. A börtön pinczében volt, a szelelő nyílás betömve, hogy ne jöjjön be a hideg, vagy is inkább, hogy ne menjen ki a meleg levegő, mely levegő melegét a piuczében lévő 10 rabtól nyerte. Miután ezt a föld alatti lyukat kiszellőztettem, bementem. Hat egyén a földön fetrengett, jajgatva a fájdalom miatt, mert lábgörcsek által kínoztattak. A háuyási ós hasmenósi anyag a földön volt látható. A többi négy egyén előtt állt egy tál bableves, a melyet csodálkozásomra tovább ettek. Ha járvány nem uralkodott volna, akkor inkább Arsen mérgezésre gondoltam volna mint cholerára. De meggyőződvén, hogy csakugyan cholera, a beteg mindegyikének iVbrphiumot fecskendeztem a lábikrájába a fajdalom csillapításául, ós mivel a pinczében őket tovább nem hagyhattam, más szobát pedig nem lehetett kapni számukra, azt tanácsoltam a szolgabírónak, hogy szabadon bocsássa őket, annál is inkább, inert csak szalonatolvajok voltak. A szabadbau töltött éj után egyiknek sem volt reggelig baja. A kórdós az volna: Csakugyan cholera volt-e az egyéneken ? ós pedig mind a haton egyszerre ? miért nem a többi négyen is? Ht csak ragályosság következtében léphet fel a cholera, honnan ragadt a betegség épen ezekre az egyénekre a kik a külvilággal nem is voltak annyira összeköttetésben ? vagy talán még is igaza vau Pettenkoffernek, hogy földalatti talajvíznek a hatása ez. A mi engem illet, ón csak a túlságos szónsav kilólegzósnek tulajdonítottam ezen eseteket, az óleuyhiánynak a levegőben, melyet ezen egyének több napon át inspiráltak. Azaz nem az ólenyhianynak, sem a szónYagy nem töltheti-e el a beszterczebinyai burger keblét büszkességgel, midőn naponta érkeznek ide előkelőségek, hogy valamit tanulmányozzanak? Ma Mr. Fred Bailay műszaki őrnagy Dar-Dunból (Kelet-Indiában) jön erdészeti tanulmányokat tenni, holnap a japán földmivelési minisztert: vikomte Taui-t íogadhatjuk. Ez is tanulmányozni jött és megnézi a szókgyárat meg a Popper báró gözfürészetét. Az erdőigazgatóság megint teljes díszben rukkolhat ki és megmutathatja, mit tud „Neusohl." No ilyet Körmöczön még nem láttak. Talán bizony még ki sem tudnák mondani azokat az exotikus neveket. Hátha móg megmutatnák a királynénak a Stiavnyicskát, ezt az őrökké hűs és savanyu forrásokat tartalmazó kis völgyet ós onnan a stiavnyicskai dombról szemlélné a maga nemében ritka látványt, a mely a természet szépségeit a modern városi élet vívmányaival egyesíti magá bau. Egyik oldalon a liptói hegyek, melyek többnyire hóval borítottak, a másik oldalon egy gyönyörű nyitott völgyben maga a város terül el szóp emeletes házáivá

1, gyárainak füstölgő kéményeivel, lejebb a Radvánszky kastély, ós távolabb szebbnél-szebb völgyek üde vegetátioval, apró falvak kis házikóikkal. A szerb királyné bizonynyal érdekkel szemlélte a kastélyt^ annak pompás parkját, nagy tanácskozó termét, melyet a magyar történelem kimagasló alakjai tettek ne vezetesse. .Rákóczy Ferencz is itt tanácskozott híveivel, midőn „pro patria et libertate" emelt kardot. És ma Magyarország miniszterelnökének bájos, szóp lelkű leánya találta fel e kastélyban kedves otthonját egy nagy miveltségü föur oldalán, ki egyszersmind a magyar történetírás egyik leghivatottabb munkása. Mindezekből látható, hogy vannak olyan dolgok, a miórt a beszterozebányai büszke is lehet. Ilyen a hermaneczi papírgyár is, melyet egyik beszterozebányai nábob Stadler Tóíör emelt virágzásra ós a melyért a tavalyi kiállításon királyi tanácsosságot ós egyéb kitüntetéseket nyert. És ma ismét az a kintüntetés érte, hogy a ragyogó szépségű szerb királynénak mutathassa be a hermanec/.i papíripar alkotásait. Hermanecz vidéke természeti szépségekben ritkítja párját, valóbau méltó arra, hogy a touristák minél gyakrabban felkeressék s a szerb királyné e vadregényes vidék szemléletében is gyönyörködhetett. A mint a magas vendégek agyárba megérkeztek, Stádler ur a királynénak és az öt kisórö hölgyeknek szóp osokrokat nyújtatott át, melyeket kegyesen elfogadtak. Láttam a csokrokat, midőn ablakom előtt visszafelé a szliácsifürdőbe kocsizott Beszterczebánya magas vendége ós azt hiszem, hogy a papiros a hermaneczi papírgyárból került ki: a virágokért egy budapesti műkertósz érdemelné meg a „Takova" rendjelet. Mindenki örült a beszterczeb tnyai látogatásnak. De az öröm csak akkor lett volna teljes, ha a szerb királyné a hermtneczi papírgyáron kivül a másik beszterozebányai nábob: a Herritz Rezső sörgyárát is megszemlélte volna. A t. produczensnek ez talán egy kis reklámul szolgált volna, de „a noblesse obiige" elvénél fogva és esetleg egy Takova rendjel után való várakozás sziilte örömében megbecsüli vala magát ós a t. fogyasztó köiö- sógnek is jobb sört mér. savnak, hanem annak, hogy kevesebb élenyt kapott a tüdő, mint a mennyi szükséges a vér oxyd4lására. Mert ha szénsav-mérgezés lett volna, akkor nem lettek volna képesek oly sok időn át ellentállni, ha ólenyhiány, akkor rögtöni halál állt volna be. Kell tehát, hogy egy harmadig esetet képzeljünk, a hol az organismus több időn át, több napon át, kitétessék egy olyan levegőnek, mely kevésbé élenydus miut normális állapotban, ezen jelek lótrehozhatására Méltóztassanak velem tovább utazni a cholera vadászatra. Hollóháza községbe érkeztem, mindig nagy ködben, ugy, hogy a kocsis nem látott se utat, se földet, se eget. A lakosok itt a házi állatokkal együtt laktak, az ablakot itt csak annyiban vannak divatban, hogy legalább kis világosság legyen a szobában. A cholera csak ilyen házakban volt található, ós itt is csak akkor, ha túlságos nagy volt a család. Nagyobb, rendes házaknál intelligenseknél cholera nem fordult olő. Fél talán a Bacillus az intelligenstől ? Voltam még több helységben, ahol a cholera uralkodott, úgymint Hernád-Véc^e, Göncz, Garadna, Alsó-felső Noway, Petri ós más helységekben, a hol mindenhol csak az alsó osztálynál lehetett a cholerával szeinbeszállaui, jól szellőztetett szobákban pedig egyáltalában a betegség nem fordult elő. Ezek után majdnem m egg y őződó se m volt, hogy a cholerát azok a befalazott ablakok, létre hozzák. Engedjék meg, hogy erre vonatkozólag, egy jegyzőnek a cholerától való félelmét említsem. Alsó és FelsőNowayban soká nem fordult elö cholera eset. A falu jegyzője átjött hozzám H.-Vecsóre, hol lakhelyem volt ós mely helység egy ós fél mértföldnyi távolságban esik Nowaytól, tőlem Praeservativszert kérni. Mondám neki, hogy tapasztalatom ós meggyőződésem az: hol jól van szellőzve a szoba, a melyben hálnak, ott cholera nem léphet fel. Diátára nézve éljen ugy, a hogy azelőtt. A többi lakókuak mondja ugyanazt, ós hogy biztos legyen, küldje a kisbirót mindennap az egész faluba, hazrólházra szellőztetni. A hol befalazott ablakok vannak, ott vétesse ki azokat, mert máskép nem ér semmit a szellőztetés, mivel a phyzikai törvény alapján, két nyílás kell a hordónak, hogy a bor kifolyhasson, ép ugy a rosz levegővel telt szobának is. A felelet az volt, hogy náluk gazdag, rendes lakók vannak szóp házakkal ós nagy ablakokkal. Da mind a mellett a szellőztetést forcirozni fogja. Cholera nem is jött elő, csak egy házban, mely a községen kivül állt. Mikor e házba léptem, mindjárt megcsapta az orromat olyan levegő, mely már rég nem cseréltetett ki fns levegővel; az ablakot ki akartam nyittatni, de be volt falazva. Kérdőre vontam a jegyzőt, az megint a kisbirót. Az azt felelte, hogy azon hazbau nem volt, mert egészen el van különítve a várostól ós meszsze volt oda menni. A ház a falu tulajdona volt, a hol a falu kondása meg a juhásza családjaikkal együH laktak. Ebből a házból kihalt a juhász felesége, két gyermeke meg a kondás. A juhász ki A mit is a közegészség érdekében üdvösnek tartottam volna s velőm együtt sokan sajnálják, hogy az emiitett gyáros ur meg nem interwievolta Szliácson a királyné utimar^chaliját, Biuyitzky ő excellentiáját, a ki a beszterozebányai ;k iránti tekintetből megtette volna azt a szívességet, hugy a programmba a sörgyárat is felvette volna. Szliácson en évadban a szerbek dominálnak és a mi' dőn a királyné fogata megérkezik ós a „Budapest" ópulel egyik szárnyában lévő lakosztályába vonul vissza, a fürdővendégek ismét ott csoportosulnak össze ós lelkes ovatióban adnak kifejezést örömüknek, hogy a királyai — haza érkezett. A királyné különben incognito ,Takova grófnő" né-* alatt van Szliáoson ós ha ennek iolytán a nemzetközi szo kasok szerint elmaradt a hivatalos fogadtatás: az emberei nem hivatalos része: a fürdővendégek, lűrdöigazgatóság valamint az orvosi személyzet hódolatának minden alka lommal hamisítatlan kifejezést ad. Ez azonban a királynét szliácsi tartózkodásában nen feszélyezi. Vasárnap délután a vendéglő mellett sétányon hosszabb ideig tartózkodott Radvánsskynó, i trónörökös és az udvar társaságában, ós fesztelenül társa) gott kíséretével. Természetes, hogy valamennyi fürdöven dég ós kiránduló is erre sétált, mert hisz mindenki látr óhajtotta a királynét. A szokásos vasárnapi tánczmulatságot is mintha szerbek varázsolták volna olyan kedélyessé, a min Szliácson móg soha sem volt. A királyné kíséretébe megjelentek közül Protits nővérek, Stana Zujovics és Stam Bogisevios úrnők neveit sikerűit feljegyeznünk. Érdekkí