Békésmegyei közlöny, 1886 (13. évfolyam) január-december • 3-103. szám

1886-07-08 / 54. szám

B.-Csabán, 1886. XIII. évfolyam, 54 szám. - Csütörtök, jul

iushó 8-án, BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, tár sadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelea hetenként kétszer : vasárnap és osiltŐrtökön. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldv® . Egész évre . 6 frt Fél évre 3 „ Evnegyedro 1 „ &0 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : HAASENSTEIN és VOGLKR ezég, Bées, Prága, Budapest, Németország és bvájez minden fővárosaiban is vétetnek fel hirdetések. Előfizetési felhívás a JBKBSMEGYEI KÖZLÖNY" politikai, társadalmi, közgazdasági és vegyes tartalmú lap 18S6. évi Xlll-ik évfolyamának második felére. Előfizetési d.ij : Félévre ... 3 frt. Évnegyedre . . 1 frt 50 kr. Az előfizetési pénzek a kiadóhivatal, Povázsay testvérek könyvnyomdájába küldetidö'c. vidéktől legczélf<zerübben poatau alvány utján. B -Csabán, 1886. juliushóban. A „Békésmegyei Közlöny" kiadóhivatala. k munka nem szégyen. Az a szellem, mely a nyugot-európai társadalmaknak, általunk mindig irigyelve emlegetett újjáalakulását eszközölte, vajmi nehezen tud nállunk tért hóditani. Miben áll ezen átalakitó szellemnek bámulatos ereje? azon elv általános elfogadása és követésében, hogy minden ember csak anynyit ér, a mennyit értelmes munkával haszonhajtólag művelni tud. Tehát a munka és a munkás megbecsülésében. Ezt birjuk mi neSzerkesztöség: Apponyi utcza, 891. számú ház, hová a lap szellemi részét illető minden közleményt czimezni kérünk. Kiadóhivatal: Kishid-uteza, 98S. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. hezen elsajátitani, holott e nélkül a társadalmi szellem reformja nálunk csak utópia marad. Ha pedig a mostani szellemet át nem alakítjuk, végpusztulásunk csak idő kérdése. Aristokratikus hajlamok, melyektől az úgynevezett „nemes családok" ivadékai sehogy sem birnak szabadulni, sanyarú ós szégyenletes kenyérnek tartanak mindent, csak azt nem, hol az ember kénye kedve szerint élhet, más szóval, ha földes urlehet. Nagyon megapadt pedig már azok száma, kik ezen boldog semmittevést űzhetik ós bizonyára leolvad egészen, ha csak akkor fognak más keresethez, midőn már végszükségből reá kényszerültek és nem addig, mig teljesen nem szorultak reá. És kérdjük a kettő között melyik nagyobb szégyen? ha csakugyan a munka szógyen volna ós nem inkább tisztesség; az-e, .nidőn valaki csak szükség idején, vagy félig-meddig szenvedélyből teljesiti a haszonmunkát? De hát mi még „illem" elleninek tartjuk, ha oly foglalkozással bibelődnénk, melynek nyoma talán a kezeken is meglátszanék, megtalálná durvitani a bőrt s pirulva(!) kellene belépnünk az úgynevezett jó társaságba, a honnan talán mindjárt ki is néznének, ha észre vennék, hogy olyan valamire adtuk magunkat, mi még eddig azon körökben szokásos nem volt, s mi levonhat üres rangunkból. És hogy kinéznék, hogy legközelebbi rokonai vagy atyafiai tennék legelőbb a szemrehányásokat, azt csaknem biztosra lehet venni, a még miidig uralkodó ferde nézetek kövjtEgyes szám ára 10 kr. Kapható a nyou-dában és Lepage 'Lajos ur könyvkereskedésében Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyiltt ér"-ben egy sor köziéli dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyom- h dájában. l)gy»nitt hirdetések is elfogadtatnak. Vidéken a postahivataloknál 5 kros postau talványnyal lehet előfizetni. A hirdetésekért jaró összeg helybea fizetendő. keztóben. Ez az egyik szerencsétlensége társadalmi szellemünknek, az egyik forrása elmaradottságunk és szegénysegünknek. Boldogitó érzettel tudunk képzelni a jövőben oly állapotot, hol például, egy mezőgazdaságot űző, de pusztán annak jövedékéből megnem élhető .magyar sarj" jóhangzásu nevét egy czimtáblára kiiratja, megnyitja a kereskedést hazai gyártmányokkal, ellátja üzletét saját állati terményei órtókesitett, amenynyiben feldolgozott, czikkeivel; vagy árucsarnokot nyit fonott, kötött, szövött, szóval minden fajta házi ipari készítményekből, s a mostan csak fénylő, diszes ós divatos külföldi áruk után kapkodó vásárlóink a hon érdekeit íelkarolni tudó jó szándékkal és sajátunkat megbecsülni biró önérzettel fognak az üzletbe tömogesen ellátogatni; s becsült lesz az uj pályát kezdett régi nemes, becsült a honi termék, melyet árul, s becsült a vevő, ki nem szórja ki pénzét léha piperevágyból a külföldinek, hanem benn hagyja forgalmi ós stabil tőkéül. Lelki szemeink előtt lebeg ez az állapot hol ily kölcsönös megbecsülésekből tamad az uj szellem ébredése, mely nélkül társadalmunknak jövendője nincs. Miért ne lehetne ez igy? Absurdum ez? vagy csak egy álomlátás, melynek gyakorlati jelentősbe nincs? Ellenkezőleg. Fogyasztásunk rendetlenségének az erőkön tuli költekezésnek, elavult születési előitéleteinknek, ennek nyomában járó uri koldusságunknak, jólétünk általános hanyatlásának, ily módokon vethetnénk véget, A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLOXY" TÁRCZAJA. Hat év után. Kerekszám 6 esztendeje, hogy nem láttam az én kedves szülővárosomat, melyhez oly sok kegyeletes emlék fűz. Nincs város a üol én annyi bokáig érő sárt gázoltam volna s a jól táplált tehén-csordák nyomán annyi port nyeltem volna, mint épen itt. Lehet-e ezt feledni? Valóban hálátlanság volna. Nos tehát, hogy hálátlan ne legyek, eljöttem meglátogatni s kora hajnalban akartam üdvözölni mint régi ismerőst. De nini, hisz ez nem az én Csabám, ez nem az a meláncholikusan szendergő, minden ujitástól fázó, konzervatív elvekben megcsontosodott város, melynek életében még nem rég a legepoohálisabb események közé tartozott, hogy hol legyen a marhavásár! Hisz ez egy keletkező amerikai gyarmathoz hasonlít, hol a pezsgő élet, a vállalkozási szellem, a yankee élelmesség, csodákat teremt, hol paloták épülnek egy leheletre mocsáros vidéken, süppedékes talajon. A chinai óriás látása óta én annyit nem bámultam, mint a mai nap délelőttjén, midőn Csabán körülnéztem. A reformnak szellőjét éreztem mindenütt lebegni. De hogyne! Nádfedeles kunyhók helyén a legzöldebbre festett uj házak •órait láttam emelkedni, és az egész vasut-uteza mintha boulevardnak készülne neki szaladni, vagy sugárutuak, Mindenütt építkezés, es ik egy leégett vagy megárvizesedett városban láttam ennyi tégla és vályog-piramist. És milyen stylusban! „No ne engedjétek azt kimondanom szemérmes Istenek!" Isten, ember megbocsáthat építőiknek, de a jó izlés soha. A mint a vasut-uteza flaszterén ámulatomban csaknem flaszterkövé meredve sétáltam, találkozom egy régi barátommal. A szokásos , szervusz "-ok és „hogy vagy "-ok Után galléron csipem és ott nyomban meginterwiewolom: — Te, ugy-e ezek a tömeges házépítők ugyebár lutrin nyerték a pénzőket? — Dehogy, nem is raknak. — Hát honnan ez az építkezési düh ? — Hja, barátom, ennek oka a katonaság ? — Micsoda? A katonák? — Igen, mióta katonaság van Csabán, itt gyökeresen megváltozott minden, társadalmi életünk egészen átváltozott. — No lám-lám! — Ugy van barátom, olyan pezsdülékenyek vagyunk, mulatunk keményen, haladunk erősen és gyarapodunk rohamosan ! Ezzel a faképnél hagyott. Sokáig fülembe csengtek rejtélyes szavai. „Gyarapodunk rohamosan !" Hm. Teringettét nagyon szép és derék emberek lehetnek azok a katonák ... No de tréfán kivül — Csaba megdöbbentő módon sukitott régi hagyományaival. Qiyau tisztességes jámbor városnak ismertem az előtt, hogy szólani sem volt róla érdemes. Mert hiába, ugy vagyunk a városokkal, mint a nőkkel, respektáljuk a tisztességes nöt, de nem igen foglalkozunk vele. Mit is lehet egy tisztességes nőről beszélni, legfeljebb annyit, hogy: ah! az egy kitünö hölgy. Punktum. Mig ellenben, ha egy kicsit kikapó, ah — akkor egész napokat töltünk vele: „Barátom, most ez udvarol neki." — „Igazán? és gondolod eredménynyel ?" — No, tudod" — stb. stb. Igy vagyok ón Csabával is, most hogy egy ozivilizált LŐ bátorságával lépett a haladás útjára hasábokat tudnék róla össze-vissza irni, pedig alig néztem körül. Még például nem is láttam Csabának Faubourg-SaintG-ermainjét, a Körösön tuli arisztokrata negyedet. Ott már 20 évvel ezelőtt is árnyas parkok övezte kastélyok hűséfaen láttam tekintélyes tajtékpipás előkelőséget. Azok a kastélyok azóta bizonyosan renaisanoa izlésü palotákká emelkedtek, s lakói valóságos belső titkos tanácsosokká. Hogyne! Hisz ott már gyermekkoromban is franczia szó járta, akár hányszor hallottam például egy-egy fehér alsó nadrágos gamintól torkaszakadtából kiáltani: nye kriosl pocskáj! stb. Persze a gyulaiak azt hiszik, hogy ez tótul van. Szóval az utóbbi hat esztendő nagy szerepet játszik Csaba városának történetében és kultúrájának majdani megirója ugyancsak vakarni fogja a fületövét, hogy azt a töméntelen anyagot, melyet ez utóbbi 6 év felvetett, feldolgozhassa. Éa a magam részéről nagy mulasztásaik tartom