Békésmegyei közlöny, 1886 (13. évfolyam) január-december • 3-103. szám

1886-07-04 / 53. szám

B.-Csabán, 1886. XIII. évfolyam, 65. szám. Vasárnap, augusztushó 15-én. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. jVIegjelen hetenként kétszer : vasárnap és osütörtöjkön. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bórmentve küldve . Egész évre i frt Fél évre 8 „ Évnegyedre . 1 „ 50 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : HAASENSTEIN és V0GLER czég, Bées, Prága, Budapest, Németország és bvájez minden fővárosaiban is vétetnek fel hirdetések. Előfizetési feliiivás KÖZLÖNY politikai, társadalmi, közgazdasági és vegyes tartalmú lap 1886. évi XLlI-ik évfolyamának második felére. Bőflzetósi dij : Félévre ... 3 frt. Évnegyedre . . 1 frt 50 kr. Az előfizetési pénzek a kiadóhivatni, Povázsay testvérek könyvnyomdájába küldendőd, vidéki ól legczél•szerübb^n postau alvány utján. B -C-nbán, 1836. inárcziushóban. A „Békésmegyei Közlöny" kiadóhivatala. Az erdély-határszéli ipar pártolás. („.*.,.) Ez már egy kissé komolyabb neme a hazafiságnak mint az izgató szónoklat és a demonstráczió. Még több fáradsággal is jár. Nem is oly csiklandoztató, mint a népszerűség hajhászata. A társadalmi téren érdemeket sztrző egyén nem jár oly nagy zajjal, csörtetóssel, kolompolással, mint a politika uborkafájára felkapaszkodó szájaskodás, hát nem is veszik ugy észre, néha meg észre sem veszik. De meg, ha észreveszik se valami nagy a dicsősége. A jótékony dszellő nem harsog, nem ver hullámokat, nem hordja el a házak tetejét, csak a Szerkesztőség: Apponyi-ntoza, 891. számú ház, hová a lap szellemi részét illető minden közleményt czimezni kérünk. Kiadóhivatal: Kishid-uteza, 98S. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. Egye* szám ára 10 kr. Kapható a nyon dában és Lepage 'Lajos ur könyvkereskedésében Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyiltt ér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyomdájában. Ugyanitt hirdetések is eljOgadtatnak. Vidéken a postahivataloknál 5 kros postau talványnyal lehet előfizetni. A hirdetésekért jaró összeg helyben fizetendő. fiirdö mint a dézsa; akármilyen szépen megaurolja külsejét a cseléd, csak dézsa marad az, mosléknak való dézsa. ±\ budai aréna színház most éli fénykorát. Nagy Yincze színigazgatónak nagy érdemei vannak. Legalább van a közönségnek hová elmenni, a hol kellemes társaságot, jó levegőt ós műélvezetet talál. A színtársulat minden egyes tagja igazi művészettel játsza szerepét. Nagyban okosan teszi Nagy Yincze ur, ha Budavár bevétele 1849-ben czimü színdarabját minél többször előadatja. Meggyőződhetett róla, hogy a darab nemcsak hogy mindig telt házat csinálna, hanem szinrehozatalát nagyon is szívesen veszi a közönség. Hogyne! Milyen szép jeledet az, mikor a derék honvédek ágyú és taraczk csattogások között megrohanják a várat és kitűzik a trikolort! Ez a jelenet még bajt csinál az aréna épületében. Hisz olyan tapsot provokál, hogy a csattogástól majd szót nyíltak a falak! Ezen a héten pláne meg újdonsága is lesz a krisztinavárosi arénának. O'Donell grófné „Férfigyülölök

u czimü operetteje kerül színre. Az utóbb nevezett premiére iránt nagy érdeklődéssel viseltetik az egész -főváros. Az operetterői sok szépet hallott már a közönség. Meséje élénken szövött, egyik meglepetésből a másikba vezet észrevétlenül s a megoldás oly észszerű konzekvencziája az előzményeknek s a mellett oly mulattató, hogy a kozön=ég nem is Fejti, hogy ezt egy arisztokrata mükedvelönö irta. Hát még a zene! Rág ismerik már a grófnőt miut jeles zeneszerzőt; de ebben a műben annyi invenlevegőt hordja tele balzsammal; csak a virágok illatát osztja szét ós teszi közössé mindenkivel; csak a homlokról törli le a verejtéket, enyhiti a hőséget ós mérsékli a szenvedők lázát. Mind ezt oly csendesen teszi, hogy néha azt sem tudjuk van-ó, csak éltető kedves hatását érezzük. Egy-egy királyi tanáesosság, egy-egy Ferencz József-, vagy vaskorona-rend csillan fel itt, vagy ott, a társadalom ama tejutjából, melyen milliók ós milliók haladnak, mint a létnek fel nem tünő csillagai, keblükben ugyanazzal a világgal, mely az emberi-nemnek megadatott, csakhogy kisebb fónykörrel, szerényebb ragyogással. És mikor ez a királyi tanácsosság, vagy érdemkereszt felcsillan, az emberek kicsinylő mosolylyal tekintenek egymásra, pedig olykor nagyobb érdemet jutalmaz, mint az ország egyik határától a másikig rivalgó, szeszélyen alapuló, s többnyire pillanatig tartó népszerűség. Hanem a társadalmi mozgalmak felett is őrködni köteles kormány gondoskodott arról, hogy a társadalmi életnek legtöbbnyire ig<n szerény mozgatói is méltányló elismerésben részesüljenek, s ne csak ott lehessen érdemeket szerezni, a hol beszólni, hanem ott is, a hol tenni kell. És a kormánynak arra hivatott közegei figyelemmel kisórik a társadalom méhkasának legtevókenyebbjeit, s az illető nem is gondolva arra, hogy lépten-nyomon tevékenységének sokféle utain észrevétlenül kisóri őt ama árgus-szem, milyennel minden valamire való kormánynak birni kell, s egyszer csak meg' csillan telette és fejére száll az elismerés koronája. i bár mosolyogjon az ily kitüntetések felett az, a ki nem vágyik utána, mert kényelmét anyagi haszonnal nem járó jutalomért feláldozni órdemesuek nem tartja, azért mégis észreveszi azt az egész vidék, s ha bár kel letlenül, mert nem őt érte, de respektálja minden ember Nos hát a haza a társadalomnak ezen vezór-móheire számit ismét. Mikor a demonstrácziók szélvésze visit ós kalapokat hány a porba, port a közönség szemeibe, akkor eme elemeknek nincs szerepük. Megvonulnak csendes otthonaikban, házi köreikben, s beállított tevókónysógük türelmével várják a mig a nagy hűhó lecsendesedik s kifárad a nagy port verés; ámde mikor a nap ismét kisüt, s a jógverte, tépett, felborzolt hajú, összekuszált idegü társadalom ismét igényli a jótékony tatarozó kezeket, újra megkezdik munkájukat, hogy a mit a politika néha elront, azt ismét helyrehozzák, a mi sebet olykor a haza érdeke ejt, azt bekötözzék. Egy ilyen seb az is, melyet erdélyhatárszóli honfitársaink éreznek most, midőn az ország politikai érdeke s nemzeti önérzetünk is azt kivánja, hogy a vélünk könynyen beszólni akaró Bomániát fejünkre ülni ne engedjük, ós kihívó maguktartása elöl mi ne hátráljunk. Ezen kihívó magatartást pedig éppen az a tudat okozta, hogy t. i. az erdóly-határszéli iparnak a román piacz képezte eddigi életfeltételét, s igy abban bizták el magukat a románok, hogy ezen piacz elzárásával Magyarországra oly nyomást fognak gyakorolni, hogy tetszésük szerinti feltóteleket diktálhatnak — különben az erdóly-határszéli ipar elvész. Nos hát, Magyarországon most a sor megmutatni, hogy nem vész el s hogy Románia koránt sem oly ijesztő nagyhatalom itt mellettünk, mint a milyennek magát, nagyzásának tükörében látja. De, hogy ezt Magyarország megmutathassa, ama tevékeny elemeihez kell fordulnia, kik a társadalom vérkeringését mozgatják s tevékenységét irányozzák. — Ezeknek kell kezükbe venni a határszéli ipar pártolását; ezeknek kell megadni a lendületet, mert bizonyos, hogy a hol vezér van, a magyar közönségben a hazafiság legelső hadseregót találja fel! Hát meg kell mutatni, hogy nemcsak politikából A „BÉKÉSMEGYO KÖZLÖNY" TÁRCMJA. Fővárosi levél. Az operának is, meg a nemzeti színháznak is a mult héten volt ebben a színházi évben az utolsó előadása. A főrendi báznak is, meg a képviselőháznak is a mult héten volt az utolsó ülése ebben az ülésszakban. Mehetnek mulatni a komédiások is, meg a képviselők is. Viszik magukkal a babérokat, a tapsokat, az ujrát, az abczugot, az „ugyvan"-t, a „helyest

4 meg az éljent. A színháznak meg a képviselőháznak tehát egyszerre van szünete. A háziak fürdőre utaznak. Altalános mosakodás az utazások czélja. VizVáry is viz után áhítozik, Tisza is. A képviselőház bornemisszái mind vizkurát keresnek. A nemzeti színház Mórja, meg a képviselőház Mórja egy fürdőben mosakodik. A kinek tehetségében áll, az most nem jár aszfalton. A nyári aszfalt nagyobb réme a tehetős fővárosi embernek, mint a szoczializmus. A pokol feneke sem lehet melegebb, mint 12 órakor a váczi-utcza aszfaltja. Azért van aztán ilyenkor a fővárosban az általános népvándorlás Az egyetemeket, a képezdéket és az iskolákat mind bezárták. Vége van azesztendörek. A főváros látképe egészen kisvárosiassá törpült. Akár merre megy az ember, csupa spieszourgerekkel találkozik és ezek is mindig azon panaszkodnak, hogy nagyon melegük van és hogy szalmaözvegyek. Olyan lehangolt az egész város! Az újságok tele vannak ürességgel, meg angol politikával. Ha hirtelenében nem történik valami esemény, még megérjük, hogy a lapok ki merik majd irni, hogy a Csillag Anna-féle pomádó csakugyan használ bolond fejeknek. Szinte jól esik olvasni egy-egy kacsát. A szegény újságírók ugyancsak izzadnak, hogy kitölthessék lapjukat. A szerkesztősé, ekben az olló, meg a riporter most a legnélkülözhefetlenebb tényező. Szegény riporterek! Hogy megörül ek, mert vasárnap éjjel legalább egy „egyszerű gyilkosság

4 is történt. Máskor mi volt nekik egy „egyszerű gyilkosság"! De most, most kell, mostszükséges, a mostani szezonnak ez sokat ér. Pedig az eset nem is érdekes. Egy katona belekötött egy czivilbe. A czivil nem hagyta magát, a katona erre a czivilt leszúrta. Ez az egész. Ilyen eset már többször történt. Csak az Andrássy ut ünnep délutáni képe az, ami fővárosi jelleget hord magán. A közönség ilyenkor csak ugy ömlik a városliget felé, a hol aztán ugy felkavarja a port, hogy a másik vasárnapig is alig tud tisztára mosakodni. A budapesti fürdők közül, mint a legjobbat, leginkább a császárfürdöt használja a közönség. A7, urak a margitszigeti fürdőben fürödnek. ^ Lakács fürdőt nem ártana megfüröszteni. Kár neki az a szép kert. Qlyau ez a