Békésmegyei közlöny, 1886 (13. évfolyam) január-december • 3-103. szám

1886-07-01 / 52. szám

B.-Csabán, 1886. XIII. évfolyam, 50. szám. Csütörtök, juniushó 1-én. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelon hetenként kétszer : vasárnap ós osüt Örto,kÖn. Előfizetési dLij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve . Egész évre 6 frt Fél évre S „ Évnegyedre 1 „ 60 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : HAASENSTEIN és VOtíLER czég, Bécs, Prága. Budapest, Németország és isvájcz minden fővárosaiban is vétetnek fel hirdetések. Szerkesztőség: Apponyi utcza, 891. számú ház, hová a lap szellemi részét illető minden közleményt czimezni kérünk. Kiadóhivatal: Kishid-utcza, 988. sz. ház, PovlLsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 kr. Kapható a nyoudában és Lepage Lajos ur Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyiltt ér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyomdájában. Ugyanitt hirdetések is elfogadtatnak. Vidéken a postahivataloknál 5 kros postau talványnyal lehet előfizetni. A hirdetésekért jaró összeg helyben fizetendő. Előfizetési felhívás a il u politikai, társadalmi, közgazdasági és vegyes tartalmú lap 1886. évi Xlll-ik évfolyamának második felére. Bőflzetési dij : Féle'vre ... 3 frt. Évnegyedre . . 1 frt 50 kr. Az előfizetési pénzek a kiadóhivatal, Povázsay testvérek könyvnyomdájába küldendő*, vidékről legczélBzerübben po&tau alvány utján. B.-Csabán, 1886. márcziushóban. A „Békésmegyei Közlöny" kiadóhivatala. A vámíiáborii. Midőn Tisza Kálmán a parlament előtt kijelentette, hogy a vámegyezség a birodalom másik felével ez alatt az ülésszak alatt nem jöhet létre, Helíi Ignácz ama nézetének adott kifejezést, hogy ám legyünk vámháboruban a birodalom másik felében is, mint ahogy Romániával vagyunk, az se lesz reánk nézve károsabb. Hát először is, a birodalom másik felével aligha fogunk vámháboruba keveredni, mert ha netalán elmennénk is addig, a meddig, hogy elmenjünk saját jól felfogott érdekünk követelheti, értem a végső pontig, ott mindenesetre meg kell állapodnunk legalább addig, hogy újra fel lehessen venni a tanácskozás fonalát, mi-| világért sem tarthatjuk okos dolognak az oly propozikor aztán a mindkét részről informált fejedelmi biró közbelépése válik szükségessé. Tény, hogy a felek nem szívesen mennek idáig, mert ez a dolgok nagyon kiólesitett állapotárajvall, s bizony nyal nem kellemes a fejedelemre nézve sem, de ha minden tartózkodás daczára is idáig jutunk, a fejedelemi közvetítés nem mellőzhető, mikor is ő felsége igazságszeretete a legtöbb esetben eltalálja azt a pontot, melyen a méltányosság alapja nyugszik, a mely méltányosság előtt akár az egyik akár a másik fél, de meghajolni köteles. Mikor Helfi urnák ama nézetét olvastuk : hogy hát vesszünk össze a birodalom másik felével is, a szélsőbal ezen egyetlen pénzügyi kapaczitásának tekintélye is igen nagyot sülyedt előttünk, sót koczkáztatni merjük eme kérdést, komolyan beszólt-e vájjon ? Komoly hite-e Helfi urnák, hogy egy vámháboru a birodalom másik felével nem vonna súlyosabb következményeket maga után, mint egy vámháboru Romániával, s hogy bármelyik lenne közülünk a győztes tél, győzőimének árát igen nagyon megkelleneífizetnie. Mert eltekintve attól, hogy Románia a birodalom másik feléhez hasonlítva igen kis pont, s hogy a Romániával kiütött vámháboruban iparunk egy részecskéjétől eltekintve nagyobb veszély bennünket nem fenyeget, sőt iparunk e veszélyeztetett részét is kisegíthetjük, mig ellenben egy oly vámháboru, mely köztünk s a birodalom másik fele közt ütne ki, nagyon megdolgozhatná ugy az egyik mint a másik felet. Mi nagy csapást mérhetnénk a túlsó fél iparára, az pedig nagy csapást mérhetne közgazdaságunkra, bizony pedig egyikünk sincs ugy disponálva, hogy az eddigi csapások tetejébe még egy csomót a legnagyobb csapásokból is kiállhatna. És mert az egymás helyzetét tökéletesen ismerjük, s nagyon jól tudjuk, hogy egy ily vámháboru mindkét félre nézve beláthatlan veszélyekkel járna, a cziót a milyet Helfi ur hangoztatott. Ha pedig e propoziczió a túlsó féllel szemben fenyegetés akar lenni, a felett a beavatottak legfelebb is mosolyoghatnak, mert fenyegetni csak is az fenyegethet ily körülmények közt a ki megunja az életet, s minden perczbeu kész arra, hogy öngyilkossá legyen, ha például fenyegetése nem sikerül, de mert ilyesmit róiuns feltenni nem lehet, valamint hogy a túlsó félről nem tehetjük föl mi sem, hát az efféle beszéd nem az ügy komolyságához mórt beszéd. Mi egy pillanatig sem kételkedünk azon, hogy a birodalom túlsó felének kormánya őszintén óhajtja velünk a kiegyezést. Az elienzeki akadékoskodás aem vesz ki sodrunkból, jól ismerjük az ellenzéki manővereket. A birodalom túlsó felének kormánya, reméljük, ópen ugy felteszi rólunk, hogy kötekedni nem akarunk, érdekeink védelme pedig ép ugy kötelességünk, mint nekik az ő saját érdekük védelme. Miután pedig a vániháborut egyikünk érdeke se kívánhatja, oly találkozási pontot kell keresnünk, a mi ha ki nem elégit _is, de a kiegyezést az érdekek kölcsönös tekintetbevóteiével lehetségessé teszi. És mert semmi kétségünk benne, hogy e,találkozási pontot mindkét fél a legőszintébben keresi, mint a meghalást, ám hagyjuk legutoljára a vámháborut is. Ha majd egyszer ott leszünk, hogy nincs kitérés, hanem valamelyikünknek rohanni kell, akKor igen is elővehetjük a dulakodást, de addig nem czólszerü falra festeni az ördögöt. — A képviselőház szünete és a miniszterek. A képviselőház tagjai már nagyrészben eloszoltak; többnyire választóik körébe térve. A beszámolók ideje megkezdődött s már legközelebb több politikai enuaoiatió hírét várhatjuk a vidékről. Az egyes minisztériumok kebelében a jövő év költségvetési előirányzatok összeállításán már szorgosan ! A „BÉKÉSMEGEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Sötét éj van. Sötét éj van. A hold Bugára Elrejtve van a szem elöl; Vészes felhők borulnak össze Kelet, nyugat és észak felől . . . Az utazó, bottal kezében Némán bolyongja utait, De éber lelkén, bátoritva S erős reménnyel jár a hit Nincs féuy, a mely sz éj sötétjét Elvenné, bár egy perezre csak ; Minden csillag elbujt az égen — Bajtok felhők hulláinzanak. S e rémletes, gyászos borúban Szélvész danája hangzik át, Sivitó, vad kaczaja közben Féléin.es éneket kiált. Majd bősz villámát szerteszórja A bömbölő, vadult vihar, Ezer rohanva jár az égen Ha egynehány immár kihal . . . Az utazó térdre hullva Bocsájt imákat ég feló, Fohásza útját istenéhez — Erős hitébeu fölleié. „Hatalmas Isten I alkotója ü.z égnek a földnek itt alant; Kezed munkája mind a bölcső, Mind a gyásztjelzó siri hant I Erös hittel bizom tebenned, ' Kinek hatalma végtelen . A földnek gyarló porszemét, óh A vészből mentsd meg Istenem I" Es a goromba éjnek árnya A felhőkkel túnik tova. Nem dörg az ég. Csend van. A holdnak Csillámlik fényes sugara . . . S az utazó bottal kezében Tovább folytatja utait, Ború- s derűben egy irányt néz: A merre készti őt a hit! Nagy Károly. Az én Maecenasom. — Egy kis autbliograp hi» ás még valami. — Balga;emberek ! Ti fűzfán fütyülő poéták; ti elkeseredett keblű s vérkönnyüket hullató beszély ós rajz gyártók, ti embert, istent, világot és földet gyalázó éhenkórász ]árdakoptatók, félre panaszaitokkal, hallgassatok el! Hallgassatok, és ide figyeljetek ! A föld forgása megváltozott. A csillagok, a nap, a hold, mind visszafelé forognak. Vége a fűz jövőjének, ninoa mit aeugeni rajta. A hálátlanság emberi kajánság, önzés, örök nyomorúság, megtagadott dicsőség stb. ennek mind vége lett. Ti beszély és rajz gyártók ne hullassatok könnyet az ember s a világ sorsáért, ti sápadva s éhezve lézengő utozai alakok, jertek és bámuljatok. És végre ti zúgolódó diurnisták, csapjátok le tollaitokat, jertek, ne panaszkodjatok, a világ, az ember nem hálátlan, sok évi küzdés, tőrhetetlen akarat, tanulva átvirasztott éj, végre itt a földön is megtalálja jutalmát, az elismerést. Titeket is megértenek immár. Mi collegák vagyunk, azaz voltunk. Voltam én is poéta, zengett lantomon a szerelem édes mámorító ihlete a haza iránti lelkesedés, rajongás, az epedés, a vágy, a reménytelenség kinos érzete különféle variatiokban. De itt a bökkenő, nem értették. Nem értette meg senki se, a szerkesztők meg papírkosárba dobták verseimet. Mellőztek. Óh ti mellőzött poéták, édes barátaim, ti tudjátok, mi az a mellőzés. Ha Zeus agyoncsapna menyköveivel, e menyköütós nem fájna ugy, mint egy versünk (mit véres verítékkel kínoztunk össze) eltemetése a papírkosárba. De félre keserű emlékek. Voltam én is ^éhenkórász, járdataposó, akkor, midőn poéta voltam. Éheztem és bámultam a holdvilágot. De hát pompás élvezet is az. Az ember mindig bölcselkedik üres gyomorral e két görög szó felett „tipi.omen" ós „ti tagomén" (mit együnk és mit igyunk) óskompouál