Békésmegyei közlöny, 1886 (13. évfolyam) január-december • 3-103. szám

1886-06-10 / 46. szám

B.-Csabán, 1886. XIII. évfolyam, 50. szám. Csütörtök, juniushó 107-én. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjeleli hetenként kétszer : vasárnap és osütörtökön Előfizetési d.lj : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve Egész évre . . 6 frt Fél évre 3 „ Évnegyedre 1 „ 50 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : HAASENSTEIN és V0GLEB ezég, Bécs, Prága, Budapest, Németország és övájez minden fővárosaiban is vétetnek fel hirdetések. Szerkesztőség: Apponyi utcza, 891. számú ház. hová a lap szellemi részét illető minden közleményt ozimezni kérünk. Kiadóhivatal: Kishid-utcza, 988. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 kr. Kapható a nyomdában és Lepage 'Lajoa ur könyvkereskedésében. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyiltt ér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyomdájában. Ugyanitt hirdetések is el, ogadtatnak. Vidéken a postahivataloknál 5 kros postau talványnyal lehet előfizetni. A hirdetésekért jaró összeg helyben fizetendő. Pénzügyek. Bizonyítékok, hogy külföldi töke jó kezekben szakértelemmel, lelkiismeretesen ós teremtő eszmékkel kezelve haszonhajtó ós biztos tért talál Magyarországon, a gazdászati mezőn mindenütt fellelhetők. Legnagyobb bizonyíték erre az osztrák-magyar államvasút, mely egyike a legnagyobb ós legjobban kezelt vasúttársaságoknak Európában, melynek igazgatása joggal, mint mintaszerű hires. A külföldi kezdeményezésnek ós szakértelemnek behozatala Magyarországra nézve ép ugy, mint minden más országra nézve is áldásdus, s megérdemli a sajtó támogatását ós elismerését: hasonlólag azonban ép oly kötelessége a sajtónak a viszzaólések ós a szédelgés ellen harczolni, melyek az életbiztosítási elvnek, vagyis a takarókosság eszméjének meghamisítására alapitvák. Eme visszaélések, ha le nem kiizdetuek, az ország kárára, a közönség egy részének tudatlanságát kihasználván, oda viszik a dolgot, hogy a tőkeszegény Magyarországból móg pénz fog Amerikába a legnyaktörőbb üzletek ós zseniálisán szervezett szédelgések hazájába kivitetni. E mellett kizárva egyátalán nincs, hogy amerikaiak, kik a Jankeek országában laknak intézeteket találnak, melyeknél az ottani fogalmak szerint a tőke sikkasztás vjgy bármely más eltűnés által a takarókbetevők illetve a hitelezők hatalma alól elvonatik. Mind ennek daczára azonban ismételjük, miszerint határozottan őrültség ós bűnös könnyelműség, ha Magyarországban egy családfő a pénzt, melyet ő magának ós gyermekeinek megtakarít egy amerikai takarékpénztárba küldi, melyuek igazgatói saját hazája törvónyeinek elórhetlenek, neki magának pedig teljesen ismeretlenek. Áll ez móg akkor is, ha az illető amerikai biztositó társaságok, vagyis takarékbankok még flzetóskópesek. Móg akkor is, ha az illető. Európában ismeretlen igazgatók mindannyian becsületes emberek. Móg akkor is, ha a reájok bizott idegen pénzt nem teszik ki ama naponkinti veszélynek, mely akár koczkázatok szerfölötti, őrületes kiterjesztéséből ered, s mely egy egyetemes játókbank rendszer szédületes, kiszámithatlan .nagyságával valamennyi világrészre kiterjed. • Móg akkor is, ha e számos ismeretlen nagyságok elég szakértelemmel ós jó szándókkal birva New-Yorkban ós San-Francziscoban a magyar takarékbetéteket akkópen gyümölcsöztetik, hogy a tőke el ne vesszen. Mert hiányoznak az ez időszerinti jogszolgáltatásnál Amerikában az ott uralkodó linanczialis és közgazdászati morál, s ama teljes biztonsághiány mellett, mely az állami törvóny hatósági és jelzálogos kölcsönöket burjánom szintúgy ellepi, mint a vasúti értékeket — az anyagi közönséges biztositókoK, melyeket Európában minden tőke el helyezés biztosítására teljesen nélkülözhetetleneknek tekintünk. Az !iyagi biztosítékok ma Amerikában oly tökóletlenek, hogy minden épeszű európai azon meggyőződésre jut, miszerint számára tőkeelhelyezés végett az amerikai biztosítékok egész lépcsőzetén móg csak egy évre sem, annál kevésbé pedig 20, vagy 30 évre, iavagy egy egész emberélet tartamára terjedő biztosítási szerződések tekintetébon ama financziális ós jogi biztosítók nem kínálkozik, melyet idegen vagyonnas minden kezelője szüksógkópen kell, hogy föltótlenül megkívánjon, hacsak a köteles felügyelet vétkes elhanyagolásában magát bűnössé tenni nem akarja. A mi a magyar állam nemzotgazdászati függetlenségét illeti, csak arra hivatkozhatunk, hogy a íinauczialis önkormáuyzat terén, annak kifejlesztésére az egyes polgárok, testületek, törvényhatóságot, társulatok, érdekeltek csoportozatai kell, hogy nem üres szónoklatokkal, hanem tevékeny erólylyel vegyenek részt a reformban, mig végre ama káros ós kóros szokás meg fog szűnni, hogy az adózok egyrósze, az adó terhét hordozó polgárok egyetemétől, az az: az államtól ajándékokat, vagy munkaszolgáltatásokat követel, melyek a belföldi megtakarított tőke segítségével a szabad-társulat atján sokkal jobban sokkal olcsóbban és sokkal gyorsabban, ós még önérzetes polgárok jelleméhez illőbben is, megszerezhetők. A tökéletes függetlenség ünanczialis téren csak a belföldi tőkegyüjtő takarékosságnak utján érhető el, — Képviselőválasztások, A zala-szentgróthi kerületben, mely tudvalevőiig Besseuyey Ernő halála következtében közelebb fog képviselőt vaiasztaai, Eituer Sándor pártonkívüli programmal képviselőjelöltté kialtatott ki. — vágveesei kerületben pedig, melynek K épviselője Jánossy János imént hunyt el, Fabiny igazsagügyminisztert leptetik föl. — A vámtarifa. A mint a „Bud. Corr.'-nek Bécsből megbíznato oldalról táviratilag jelentik, az osztrák kormány egyahalában nem szándékozik a vámtarifának a képviselőházban ieeudö tárgyalasát elnapolni. Miután a bizottsági jelentós a képviselőház tagjai közölt már ma kiosztatott, a vamtanlara vonatkozó törvényjavaslat tárgyalása legkésőbb szerdán kezdetét veszi. Az osztrák kormány móg most is azon nézetben van, hogy a képviselőház bizonyára ínaabb az egész vámnovellát változatlanul megszavazaadja, mintsem egy vámtétel megváltoztatasa altal nemcsak a tervezett és Ausztriába oly szükségesnek tartott vámemelések mielőbbi életbeléptetését lehetetlenné tegye, hanem a magyar kormanynyal hosszas tárgyalások utan megállapított ós az osztrák iparosok nagy többsége által határozottan kívánt szöttáru vámemelést is koczkáztassa csak azért, hogy uehany galieziai petróleum forrás tulajdonos érdekében, a kik az eddiginél többet absolute ugy sem termelnetnek, a fogyasztók karara, egy általános szükséglétét képező vilagito-anyagot megdrágítson. — Két uj törvényjavaslatot terjesztett elő a kormány a képviselőház hétfői ülésén. Az egyiket Fabinyi Teoül igazságügyminiszter nyújtotta be a „felsőbb biróságok tagjainak az igazságügyminiszteriumnái ieeudö ideiglenes alkalmazásáról", a masikat pedig Fejórváry G-éza br. honvédelmi miniszter terjesztette elő a hadsereg, a honvédség és népfelkelés tagjai, özvegyei és árváinak katonai ellátásáról. Az előbbi az igazság ós pénzügyi, az utóbbi pedig a vederö s azután a pénzügyi bizottsághoz utasíttatott tárgyalás és jelentéstétel végett. A „BEKESMEGYEl KOifiLíM" TARCZAJA. Ifjúkori emlékek. — Epizódok a szabadságharczból. — Irta: Zlinszky István. (Folytatás). Később tudtuk meg, hogy ez egy lovassági kémszemle volt részünkről, melyben 6000 huszár állt szemben 40 ezer muszkával, s 12 három fontos ágyuuk 48 nagyöblü muszka ágyúval. Ezen csatában vettem fel a — vérnélküli keresztséget s most már elmondhattam, hogy „harczedzett" vitéz vagyok. Büszke is voltam magamra, mint az egyszeri tót baka a — nadrágjára! . . . Vissza tértünk Abonyba, a hol néhány napig pihenve, lassú menetben huzódtunk Szeged felé; érintveN.-Köröst, Kecske métet, Félegyházát stb., mely utunkban mindenütt pár napot vagy órát időzvén, vig életet éltünk. A lakosság mindenütt tárt karokkal fogadott, s nemcsak éljenzóssel de egyéb aprósággal is, minők a kolbász, töltött káposzta és sültek, bőven láttak el. Én különösen kegyencze voltam az asszony-népnek, mert bennem a gyermeket bámulták, a ki még alig izlelte[meg az életet, s már is önként sietett a csaták zajába. Kecskeméten táborozva, nevezett ki alezredesem valóságos káplárrá s elég könnyelműen reám bizta a szakasz vezetését. Képzelhetik önö'r, hogy a büszkeség mellett, melyet éreztem nem kis aggodalom fogott el arra gondolva, hogy miként teendhetek eleget fontos tisztemnek, majdnem teljesen járatlanul az ilyes dolgokban, de hát megnyugtatott az az ismert példabeszéd, hogy a kinek az isten hivatalt ád, ád hozza észt is, hát én is csak bele törődtem s leszámítva egyes apróbb baklövéseket, melyekórt szigorú dorgatóriumban részesültem egyik vagy másik feljebbvalómtól, valami nagyobb hibát nem követtem el. Szegedet elérve sejtettük, hogy itt csatánk lesz; s csakhamar átvonulva a Tiszán, Szöreg alatt táborba szállottunk. Idáig jó dolgunk, vig életünk volt, de innét kezdve szomorú lett az élet, habár ón ugy az éhséget, mint szomjúságot, fáradság s egyéb bajokat gyermeki könnyelműséggel tekintem, s igazán mondom, fel sem vettem. Szöreg, Deszk ós több ott a közelben fekvő község romhalmazban feküdt, ezeket részint a ráczok, részint a magyarok égették fel, a mint a hadi koczka fordult. Három vagy négy napig voltunk itt csendességben, azután elmozdítottak bennünket és kiáltunk a placzra! No gondolám, itt ismét uieleg lesz, a mint hogy ugy is volt. Másnap reggel elkezdtek bömbölni Windísohgni cz ágyúi s lett olyan csatank, melyet a história is ugy jegyzett íel, mint kezdetét a magyar ioro\dalmi harcz alkonyának, Itt voltam először atta^ueban, s mielőtt a GheVfcux-legersekkel összecsaptunk volna, látnunk kellett, miként vitte el az ágyúgolyó a már emiitettem Pálinkás őrnagy fe]ót, s miként szakitja derékon egy másik a mi bálványozott kapitányunkat Oltoványit, ép abban a pillanatban, midőn lován fél oldalt fordulva attaqueba vezényelt minket! ... Az attaque megtörtént, de biz' minket a túlnyomó erő futásra kónyszeritett, s midőn igy futottunk, ugyancsak közónk gyújtott 6 fontosaival a német sógor, s engem megfosztott hű társamtól, kilővén alólam kedves kis pejJovamot ; gyalog maradván magam vettem át a pejkó szerepét, s hosszú lábaimra bizva magamat, gyalog versenyt rendeztem a sok összekaveredve futó lovas között. Persne most ezen könnyű mosolyogni önöknek is, nekem is, de ha oda képzelik magukat akkori helyzetembe, alig hiszem, hogy kedvök lenns nevetni! . . . Alig birtam már, szuszszal, s ép azon gondolkoztam, ne bujjam-é ívalamelyik bokorba, midőn egy jKárolyi huszár káplár barátom egy lovasát vesztett deres ló kantárát nyomta kezembe. Nem vártam sok kinálást, hanem hegyibe és vesd el magad, a többi után kotródtam. Szerencsére beállt az est, s a további üldözéstől megszabadulva kifujhattuk magunkat. Jöttek ezután móg melegebb napok is Temesvár ós Lúgosnál. Különösen a temesvári csata, — melyet Bem apó vezényelt, s ahol divisiónkkal azon ritka eset történt, hogy egy osatábau kétszer kellé atta^ueirozui, a & hol —