Békésmegyei közlöny, 1886 (13. évfolyam) január-december • 3-103. szám

1886-01-10 / 3. szám

II-Csabán, 1880. XIII. évfolyam, 4. szám. Csütörtök, januárhó 10-én. GYEI KÖZLÖNY: Politikai, társadal ni, kozgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelen heteuként kétszer: vasárnap és osiltÖrtÖkttn. ELŐFIZETÉSI DIJ: helyien hi'.h^t horin va^y póftia Ijértneitve küldve í 6 írt. 3 n 1 „ 5» kr. tógész érre Fél évre Évnegyedre Lapuik -mniri yrlqtéji': felvételére fel wi jogosítva : HAASENSTEIN és V0GLGR ezég, Báas, Prásja. Buda jeiten; Né­metország ég Svájez minden f5í4ro*wb»u is vétetnek fel hirdetések. ^zerka^tősiés : APPONYl-atoza, 891. számú ház,hová alap szellemi részét illető mudau közle nényt ozimezui kérünk. ECiadóHi/ataL: Cishil-itoza, 9SS. ház, Pcmusay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. JEgye* szám ára 10 kr. |Kapható a nyomdában és Lepage Lajos ur könyvkeressedéíében Rirdetéaek jutányos áron vétetnek fel. „N y i 11t 6 r"-ban egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a lúadóhivataloan, Povázsay Testvérek nyom dijában és tlieaer 3. ur nagytőzsdéjében. Ugyanitt hirdetések is elfogadtatnak. Vidéken a póstahiva­loknál 5 kros poitautalványayal lehet előfizetni. A hirdetésekért járó Ssszeg helyben fizetendő. Előfizetési felhívás a II 9f politikai, társadalmi, közgazdasági és vegyes tartalmú lap 18S6. évi XlII-ik évfolyamára. Előfizetési dij : Egész évre . . 6 frt. Félévre ... 3 frt. Évnegyedre . . 1 frt 50 kr. Az előfizetési pánz a kiadóhivatal, Povázsay test­vérek könyvnyomdájához kórotik czimezletni. B,-Csabán, 1885. deczemberhóban. A „Békésmegyei Közlöny" kiadóhivatala. A reple-váltság. (dr. F. I.) Az 1848-ik"évi törvények által megszünte­tett úrbéri kapcsolatból fenmaradt jog és birtokviszonyok nagy részét az 1871. 53. t. cz. rendezte, mely kilá­tásba helyezte a uiég fennálló királyi kisebb haszonvé­telek szabályozását is külön törvény által. Ezek közül különösen az italinérósi ós korcsmálási jog foglalkoztatja jelenleg ugy a sajtót, mint az érde­kelteket. Arról van szó, hogy a regálékat az állam meg­váltani és a regaletulajdonosokat kármentesíteni fogja. Kétségtelen, hogy e regálék nem illenek be a mo­dern állam keretébe, mert vógelemzósben a regale nem egyéb, mint a megadóztatás egy módja, a mely azon­ban a magánosok javára szolgál. Az ily, magánosok ál­tal beszedett adó jellemezte a -középkor társadalmi ós politikai rendét, de az újkor szabad institutiói az ily privilégiumokat nem tűrik meg Ali tehát nemcsak gazdasági, de fontos politikai ós elvi szempoutbol is méltányoljuk a pénzügyi kormány azon elhataruzasat, hogy a regalókat államhitel utján meg fogja váltani. Ez elhatározás, mely nemcsak szállongó hir, fénye­sen bizonyltja, hogy a jelenlegi pénzügyminiszter az ál­lam pénzügyeinek rendezésénél nemcsak a íiscalis érde­kek megvédésére, hanem fonlos politikai, nemzetgaz­dászati ós a nemzet óletórdekeibe mélyen bevágó kérdé­sek megoldasára is kész ós képes is. S hogy a regale-valtság elejtett fonalát ismét fel lehetett venni, az meg a magyar allamhitei megszilár­dításáról tanúskodik. Mert a kik az utóbbi évek poli­tikai történetét ismerik, tudják, hogy a kiegyezés óta minden kormány óhajtása, de csak piurn desideriuma volt a regalek rendezése, de ez me/­i _adt azon, hogy egyik sem volt képes a megváltási összeget beszerezni; mert arról még szó sem lehetett, nogy a regalókat, mint szerzett jogokat az állam a maga javára confls­calja. Különösen a kiegyezés utáni években óhajtott volna a törvényhozás es kormány a középkor e maradványaival leszámolni ós nem hiányoztak a tervezetek sem, melyek alapján a megváltás keresztülvihető volua. A képviselők pártárnyalataik minősege ós vérmér­sékletük szerint igértók programmbeszedeikbeu a regálék eltörlését, vagy a községek altali megváltását. E terv a látszat szerint igen kecsegtető lehetett, de a valóságban keresztülviüetetien, mert a község a megváltási összeget hitei utján alig tudnák beszerezni, s nem lehet elképzelni, hogy akadna hitelező, ki 1500 községgel lépne érintkezésbe. Ha pedig egyes vagyono­sabb községek önállóan vinnék keresztül a megváltást ( azzal csak egyes községen volna segitve s a kórdós or­szágos megoldása ismét elmaradna. A kérdés tehát csak az állam discret beavatkozá­sával oldható meg. Az állam a mostani kedvező finan­czialis viszonyok között, miután a 400 millió frtos ren­teconversiót befejezi, ujabb fiuauczaparatio utján be fogja szerezhetni azon 100—150 milliót, mely a regalek or­szágos megváltásához szükségeltetik. Valóban óhajtandó volna, ha ez még ez ülésszak­ban sikerülne. A legközvetlenebb következménye volna a megváltásnak, hogy az állam, mint az országban legna­gyobb regaletulajdonos körülbelül 30 millió birtokába jut, a mely a deficit apasztására szolgálna. Földbirtokosaink, kik egyszersmind regale tulajdo­nosok, szintón nagy összegek birtokába jutnak, me­lyekkel részint adósságokat törleszthetnek, részint már a rég elmulasztott icAetsitiókat megtehetik. De legfontosabb következménye leend a regálevált­ságnak, hogy fogyasztási adórendszerüakba egyöntetűsé­get fog behozni, mert a mostani magánosok javára járé regále — állami indirekt adóvá fog átváitozui. Megyénkben a regále tulajdonosok részint nagyobb földbirtokosaink, részint a közbirtokossági testületek. Csak Orosháza községe váltotta meg e jogot körül­belől 6 óv előtt a gróf Károlyi családtól, Gyulán ós Békésen a gróf Wenckheim családoké, (jryomán Wodia­ner Alberté a regále jog. Közbirtokossági testületek Csabán ós Szarvason van­nak. Ezek a rógi nemesi coinposessoratusok jogutódai. A Közbirtokosságnak a megváltás folytán járó kármentesítési összegben részesülni fognak a hajdani A mBÉKESIWEGYEI KÖZLÖNY" TABMAJ4. Egy kis kirándulás Békésre. Mottó : „Három gavar Békésre tart, Kemény tánczokra kész ; Három döhös tánczos között, „B á n i n" ám a vitéz " Caray J. után. Gergely pápa javított naptára Krisztus urunk születése után 1886. évet- és Boldog asszony havában két napot jelzett, midőn a közigazgatás két hátramozditóia, e mellett azonban szolgabíró ós alispán aspiránsok, meg egy patikátlan, patikára aspiráns patikán öss/eczihelődvéa, egy rozoga járművön útra kelt, hogy Terp^yehorénak áldozandó, felkeresse azt a várost, mely fontolgatva haladó vasutjáról hires; — a hol a kék vérűnek látszani akaró „Fi csór" zártkörű mulatságba lóv°rsenyi to­iletebenj állit be, hol kiállítási valczert paracsolgatni s i k s hol, de uem jellemezem tovább s kimondhatom, hogy e sok min­decről nevezetes város — Békés. Nos hát ebbe a kulcsos városba igyekezett a tríttmvirá­tus, hogy az erdelyi kuitur egylet javára összetánczoljon egy pár garast. Utjok meglehetős unalmas s egyhangú volt, csak ágkor kezdett élénkülni, mikor a rozoga jármű egyet recscsent, a tengely be.dta a kulosot s a kompánia térdig merlllt a fel­frissítő hóba. Be ec ntrn lohasztotta kedvöket. A számba nem vehető kisebbség ugyan kislelküsködött, dehát bennünk magyarokban anynyira ki van íejlódve az alkotmányos ,erzület, hogy a ki­stbbség a nagy többség előtt meghajlott, bundáját, bőröndjét, lábzsákját a többséggel eggyütt 6 is hátara veszi s megindul a vert had térdig érő hóban báli topánban kocsit keresni. Két kilométernyi ut megtevése után sikerül az is; — de az idő már ekkorára annyira előrehaladt, hogy mire a mu­lattság színhelyére értünk — az erdélyiek javára már tapos­ták a pénzt. A triumvirátus a terembe csak bekukkan, a büffetbe vo­nul b csak akkor kezd tényleges részt venni a mulatságban, mikor gyomra ós torka apeilatáit elintézte. Mert az nem járja, hogy restanczia legyen. No de most már kárpótolja is magát. Hogy is ne! Sok itt a szép lány, meleg a vendégsze­retet, jó a eziü;ány s fogékonyak a szivek. A zene szóll elandalitóan, gyöoyörűn, a párok már nem ie a földön járnak, midőn egy hir kel szárnyra, mely meg­döbbent s részvétre indit mindenkit. „S t környékezi a guta" szól a fáma. A zene moraja elnémul, az aggódó tekintetek találkoz­na*, küldöttség indul a szélütött euubsr felkeresésére, kit a zöld asztal mellett szerencséten meg is találtak, a • ét liLóhoz éppen a harmadikat gusztálta. A küldöttség örömhírrel tér vissza, a közönség szive megkönnyebbül, különösen egy szép tánczos nőé. Újra meg­szóllal a zene s most már járják kiv.lágos kiviradtíg minden baj nélkül. Mondhatom sikerült mulatság volt, sok és szép tánczos­nővel. A négyeseket, mely négy rendeztetett, 3á pár táncolta, esés nem constatáltatott. Szólhatnék még talán, adott és^nem adott éjjeli zenék történetéről, indokolatlan kosár adásról, sértett önérzetről, a korcsolya pályán átélt elvezetekről, beismert könnyükről és egyesek bál utáni eredményes róka vadászatáról stb. stb. de nem szólok tartván azon igazsággal hogy: „Hallgatni arany. —o.—s.— A hires vendégek, — Karoíolat. — irta; Szűke Andor. (Vége.) A nézők tömege lassanként eloszlott. Gombaházy is ha­zament, elbűvölve a kedves művésznő nyájas és kedves mo­dora által; Tollfy ur, a „Mokáryfalvi Trombitás" valóságos belső dolgozótársa négy „kutyafül"-re terjedő tudósítását be­végezte; Pecsenyésné lázas izgatottsággal kósziti a lino-n éte­leket, melyekért névleg a direktor, de tényleg Gombaházy fi­zet; s a színésznő, kit annyi ováczióval fogadtak, szobájába térve, kényelembe helyezé magát s — nem vette elő szerepét. Nem, sokkal jobban tudott játszani, semhogy erre szüksége lett volna. Más volt az, á mi az ő fürtös fejecskéjét gondolkozóba ejté. — Vajjoa eljön-e ? — igy gondolkozók a szép Zenóbia, — uem leai-e valami akadálya? — Bizonyosan, hiszen meg*

Next

/
Thumbnails
Contents