Békésmegyei közlöny, 1885 (12. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1885-01-08 / 3. szám

fi.-Csabán, 1885

. XII. évfolyam, 3. szám. Csütörtök, januárhó 8-án •• •• I KOZLON Politikai, társadalmi, köz^a^daszati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hegenként kétszer: vasárnap és osiitörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ helyben házhoz hordva vagy postán bermentve kíildvn : Egész évre Fél évre Évnegyedre 6 ír) 3 „ 1 „ &0 kr. Lapunk számára hiidctése. felvételére fel van jogosítva: IUASKNSTEIN és VüULKR czég, tíees. Prága, Budapesten, Néuietország és Svájcz minden fővarosaiban. Szerkesztőség : APPONYI-utcza 891. számú ház, hová a lap szellemi részét illető minden közleményt czimezni kérünk. HLiadLóiiivatal: Kishid-utcza 988. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 kr. vapható a nyomdájában és Lepage Lajos" könyvkeresKedósében. Hirdetések jutányos áron vételnek fel. „N y i 111 é r"-ben egy sor közlési dija 25 ír. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyomdájában, és Biener B. ur nagytözsdéjében, Ugyanitt airdetések is el fogadtatnak: vidéken a postahivataloknál 5 kros poitautalvannyal. A hirdetésekért járó összeg helyben fizetendő Előfizetési felhivás a II u ír politikai, társadalmi, közgazdasági és vegyes tartalmú lap 1885. évi XU-ik évfolyamára. Előfizetési dij : Ege'sz évre . . 6 frt. Félévre ... 3 frt. Évnegyedre . . 1 frt 50 kr. Az előfizetési pénz a kiadóhivatal, Povázsay testvérek könyvnyomdájához kéretik czimeztetni. B.-Csabán deczember hóban. A „Békésmegyei Közlöny" kiadóhivatalé. A grntry. (T.) Ki merné a gentryt általánosságban vádolni? Hazánk múltja, dicsősége, mint alapon a gentry vállain nyugszik, közelmúltunk és jelenünk legnagyobb alakjait is a gentry szolgáltatja. Épen oly hősei vannak a jelenkor küzdteréu, mint a milyenek a mult harczxiban voltak, s a hazafiság megtestesült kifejezése sehol nem található ugy föl, mint a gentrynél. Hiszen az az igazi, a valódi, az őseredeti magyar törzs, a nemzet családi fája, minden más osztály csak ága-boga annak. Ez az éltető gyökér, ez táplálja az egész testet. Hát ki merné magát az életerős élőfát, a közös tenyészet oszloptör?sót vádolni ? Ki bessóihetj a gentry ellen az általános panasz hangján ? Hiszen annak elfogyott volna a sütni valója: ámde ki az ismét, ki a róka ravasz hízelgés, önérdek sugallta kigyó hangján, a gentrynek általánosságban hízelkedni merészkedik, s ezen ős fát a gizgaztól, az ezernyi fattyú hajtástól ós nyomorék kinövésektől megtisztítani igyekvő kertészeket a gyanúsítás hangjával illeti, mert éppen oly nyomorult ő, mint az lenne, ki a szégyenbélyeget egyes avagy bár számtalan fattyú hajtásai miatt magának a törzsnek homlokára igyekeznék rásütni. Nyomorult minden rágalmazó, de nyomorult minden hízelgő egyaránt, míg az igaz jóakaratból származó intés, figyelmeztetés, sőt ha kell, megrovás, a legbeesületreméltóbb emberi kötelesség. Hát éppen azért mondom, hogy mikor a gentry hibáiról, kinövéseiről szó van, s akad egy Censor vagy más valaki, ki a korcsosulásnak induló sarjak elébe tükört tárni igyekszik, hát ezen igyekezetet nemtelen hízelgéssel, s a gentry hibáinak legyezésével akarni ellens; '; »/ni ós erőtlenné tenni, az én felfogásom szerint legalább hazafias ténynek nem mondható. Kétféle a gentry édes uraim! Egyik a tetőtől talpig nemes, ősi és hősi tett erőtől gazdag, inagas ámbiczióval bíró, előre törő, a haza ós nemzet dicsősségót, jóllétét, boldogságát emelni ós gyarapítani törekvő, míg a másik ezen elsőnek dicsőségéből élősködő, fénysugaraiban ragyogni akaró, s a hirnóv melegénél sütkérező parazita És inig az első, az-ő fenkölt szerepét a köztisztelet és szeretet piadastalján, másokat is tisztelve ós Szeretve játsza le, mig ő dolgozva és munkálkodva nemes példájával másokat is munkára, és dologra serkent, sőt azok utmutatója ós buzditója; addig a másik, a hitvány, magát soha fel nem küzdve hanem mindig feltolva, rokonai nevének fényébe burkolózva, a tiszteletet meg nem érdemelve, hanem követelve, a munkát ós munkást egyenlően megvetve ós lenézve, a munka ós a gentry közt megközelithetlen válaszfalakként állnak, s a munkát a gentryvel, a gentryt a mnnkával egybeolvadni nem engedik. Mig vagyonban vannak, léhák ós lenózők, mikor elpusztultak „protekczionsz Kind"-ek, kik a magukat szorgalmuk ós tudományuk által fentartó fiatal emberek, s^más egyének elébe állíttatnak, mert a kapocs ós a lánczszem, mely a gentryt rokonság utján a portól kezdve a legmagasabb fokig összefűzi, a legnagyobb igazságtalanságok ós méltatlanságok szülőanyja. Mit neki igyekezet, mit neki tudomány, takarókosság ós szorgalom? Hiszen ha vagyonát elvesztó, ott a protekczió. Ott a rokonság, a családi kör. A gentry kitűnő tagjait e parazitahad ostromolja folytonosan. A jelesebb képviselők ós befolyásosabb emberek a protekcziót igénylő családok ügynökei. Ha ezer feje ós ezer lába van, nincs rá mód, hogy menekülhessen tőlük. Családi összeköttetéseiknél fogva bemásznak a miniszterek füleibe, mint fülbemászók, ós ott kotornak addig, míg a vagyonát elvert .protekczionsz Kind

l'-nek valami állást nem juttat. A polgári osztály gyermekei tanulnak ós nem birnak menni semmire; a gentry I korcs hajtásai pöffeszkednek és költenek, mert hát övék a protekczió. — A horvát bán Budapesten. Khuen-Hédárváry gr. horvát bán ezekben a napokban Budapestre jő, hogy közölje a kormánynyal a horvát regnikoláris bizottság kívánságait, és egyszersmind állapítsa meg, hogy a küldöttség mikor kezdje meg tanácskozásait. — A főrendiházi reformjavaslatot illetőleg Budapestről azt sürgönyzik a „Pol. Gorr

u-nek, hogy a javaslat még akkor is változatlanul fog törvényerőre emeltetni, ha kóc üzenetváltást tesz szükségessé, az indokok, melyeknél fogva A „BÉKESMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZAJA. Az érzéki észrevevésekről, Benka Gyulától. (Vége.) Végelemzésében az érzés é« tapintás kielégítő benyomásai teszik reánk nézve a dolgokat felfoghatókká. A mi érzékileg meg nem közelíthető, azt mondjuk felfoghatatlannak, elérhetlennek s megórthetlennek. A tapintás ügyessége tapintatosságnak neveztetik, s értendő alatta a dolgokkal való bánásmódban nyilatkozó figyelmesség, gyöngéd kímélet, röviden a dolgok természetéhez mórt belátó alkalmazkodás. Ismét a szaglás természettől adott, s gyakorlás által fokozott ügyessége vezet azon előnyhöz, melyet jó szimatnak, jó orrnak átvitt értelemben leleményességnek, találékonyságnak mondanak. Az ízlésnek természettől adott studatoj cnivelés által fokozott ügyessége az, mit jó izlétnek nevezünk, s ennek ellentéte Ízléstelenség. A hallás természeti előnye, kivált ha szoktatás ós mi velés által ügyesedik és fokozódik, teszi az embert mátokra hallgatóvá, szófogadóvá, s mások ügyebajának meghallgatására, könyörületre hajlandóvá. így a hallással kapcsolatos érzelmek fejlettsége és uralma mondatik aztán hangulatnak, s ennek különbségei a mindnyájunk által eléggé ismert zordon vagy derült kedélyhangulat. Végre a látás természeti előnye ós gyakorlás általi fokozódása tesz körültekintővé, belátóvá, vagyis a dolgok és azok értékének s hasznavehetőuégónek világos megértésére mind inkább képessé. Oly fokozatok s ügyességek mindezek, melyek bár elsőben érzéki természetünk magasabb fejlettség ég gondosabb mivelés mellett elérhető érzéki előnyeit jelenti ugyan, de átvive szellemi életünkre annak körében még többet jelentők, s még magasabb értékűek. Ki ne ismerné fel a felsorolt előnyökben, hogy az érzékek, bár természettől nyert ajándékok, de azok igazi értéke csak a velők való okos bánás által fejthető ki. Kincses banya tehát érzetiségiink, csakhogy a benne rejlő kincseket tudatos mivelés által Kell kiemelnünk ós értékesítenünk. Az érzékeknek ezen dologra irányzott tudatos működését mondjuk aztán figyelemnek, mely az akaratnak azon szabályzó erejében áll, hogy a SOK érzék közöl csak egyet s a sok kínálkozó benyomás közül csak egy dologra s egy érzékre tartozót fogadunk be, s dolgozunk fel egyszerre, hogy igy belvílágunkban a külső hutásnak teljes hűséggel megfelelő képzet, gondolat, állapot tudatához, s ezekből keletkező igaz ismerethez juthassuuk. A tudatos leieknek ezen, az érzéki működésre irányzott szabályozó befolyása szerfelett fontos. Olyan ez, mint a vadásznak személyes ügyessége. Nem elég, hogy a vad előttünk megjelenjék, hogy lövésre alkalmas, jó, biztos fegyverünk legyen, de kell, hogy a fegyver alkalmas használatához, értve kellő pillanatban, tapintatosan akkor lőjjünk, mikor a vad lövésnyire van. így áll a dolog érzeteink használatánál is, s alkalom kinálkozása esetén tudatos értékesítése érzéki előnyeinknek az, mit figyelemnek nevezünk. Ezen figyelemnek aztán igen külömböző fokozatai vannak, s azt fejezi ki a nyelv, midőn érzést, tapintást, tapogatást, megtapintást, mi dón szaglást, szagoltatást, midőn izlést, megízlelést, izelgetést, hallást, hallgatást, hallgatódzást, s midőn végre látást, nézést, megtekintést s szemlélgetést külömbóztet, ezen szavakkal egyegy érzékszerv tudatosabb s behatóbb használati módjait jelölvén meg. Könnyű már most következtetnünk arra, hogy egyforma tapasztalatok, ugyanolyan szemléletek és érzéki hatások mellett miért nem lehetünk mégi6 ismereteinket, tudásunk tartalmasságát s ezen alapuló személyes hasznavehetősógünset tekintve egyformák. Azért, mert nem mindenkor egyenlő figyelési erélylyel fogadjuk a benyomásokat, melyek tanúságokat rejtve magukban, bennünket kioktatni, tárgytudathoz, felfogáshoz, tapintathoz, kedélyhangulathoz és belátáshoz vezetni kínálkoznak. Pedig ezen tárgytudat mértéke, tartalmassága szerint alakul aztán egész egyéniségünk, s nem hiába mondák i régiek: nincs értelmünknek tárgya, gondolata, mi előbb alkotc elemei szerint ez érzékekben ne jelentkezett volna. Kinél tehát ezen ismereteink érzéki alkotó élemeiből kevés jelentkezik, vagy a kínálkozó benyomások téveteg figyelem mellett felületes feldolgozásban részesülnek, csoda-e ha gondolkodásában érzelmeiben, vágyaiban ós elhatározásaiban félszeg, egyoldalú felületes, határozatlan, ingatag s ezen előzmények folytán gy

png jellemüvó sőt jellemtelenné lesz. Ebben rejlik tehát az ember nevelés egyik sarkalatos teendője: a testi épséggel adott érzó keket óvni, ápolni, fejleszteni, tartalmas és sokoldalú szemle letekre vezetni, utalni és serkenteni, a figyelem tevékenységé az érdek fokozása ós okos vezetés által munkásságra szoktatni ügyesiteni és fokozni, mert épen az érzékeinkre ható külvilág gal gme szoros ós alapos megismerkedés képezi föltételét i