Békésmegyei közlöny, 1885 (12. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1885-02-26 / 17. szám

B.-Csabán, 1885. XII. evíolyarn, 17. szám. Csütörtök, lebruárhó 26-án. KÖZLÖN t Politikai, társadalmi, közgazdászat! és vegyes tartalmú lap. \Jeg)elenik berenkéiit kétszer: vasárnap é-^ osütörtökön. ELŐFIZETÉSI I)I.Í nelyben házhoz hordva vagy postán bérmentve k ildvn • Egész évre Kél évre Évnegyedre 6 írt 3 n 1 „ áO kr. Lapunk számira hiidetése: felvételére fel vau jogosítva: H.iASKNöTlílN és VO íl.KK czég, Í<HO*. Prága. »u.Up«*ten, Nérnetorszan és Svrtic/ miiidvn f.'>várónaiban. Szerltosztő^é^ : APPONYI-utcza 891. száma ház, hová a lap szell&mi részét illető minden közleményt oziinezni kériiuii. ÜLadó txi vataL. Kishid-utozi 988. s/. ház, Povázsfby Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szára fira 10 kr. apható a nyomdájában és Lepage Lajos ° könyvkereskedésében • Hirdetések jutányos árou vétetnek fel. „N y i 111 é r"-ben egy eor közlési dija 25 Kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyomdájában, és Riener B. ur nagytözsdéjében, Ugyanitt airdotések is el fogadtatnak: vidéken a postahivataloknál 5 kros postautalvánnyal. A hirdetésekért j.író Ssueí helyben tizetendő / \ A i ellenzik és a üzscntry. (T.) Csodálom, hogy élczlapjaink nem vették még észre ama kaczérkodást, melyet az ellenzék a (ma már divatosan „gentry"-nek nevezett) középnemességgel elkövet; amint csalogatja egyik másik árnyalat is: „Gyere be rózsám gyete be ..." És a mint rá akarják fogni T isza .Kálmánra minden áron. hogy ő a magyar gentryix;k ellensége. Pedig Tisza Kálmán soba egy szóval nem adta jelét annak, (de hiszen nem is lehet) hogy ő a magyar középnemességnek ellensége volna, mindössze is annyit, mondott, hogy : „Nem az a középnemesség barátja, aki hizeleg neki, hanem aki megmondja az igazat." És már most az ellenzék, hogy-hogy nem, de ezekből a szavakból akar casus bellit" csinálni, s amely ellenzéki szónok a lelkiismeret kérdésével nem sokat törődik, azon hamis vádaskodással, hogy Tisza Kálmán a gentry ellensége, — okvetlenül előáll. És mint minden hamis vádaskodásnak, nagyon természetes, hogy ennek is van háttere. Előidézi a társadalomban ezt a megvetésre méltó csúnya dolgot a boszszu, vagy az irigyság, vagy az ártani vágyás, vagy az önérdek szülte áskálódás, és a többi. A politikában i'pen igy. Csakhogy inig a társadalomban a hamis vádaskodót fogságra Ítélik, a tisztességes társaságok pedig kidobjak magokból, addig a politikában egy darabig még grasszálhat is, pláne utánozókra is talál, hanem annyi tény, hogy idővel lejárja magát itt is. A mi nemtelenség, az nemtelenség mindenütt, s habár a rágalmazó vagy hamis vádaskodó szónokot ugy melegében megtapsolja is a pártoskodás, az emberi becsületérzés azért megjegyzi magának, hogy ez bizony máskülönbeu hitványság, — ós a rokonszenv meg tisztelet a szónok úrtól bármily talentum legyen is ő, de előbb utóbb elfordul. Ne higyjék tehát azok az ellenzéki szónok urak, hogy a politikából is sportot lehet csinálni és az ellenzéki álláspontot kihirdetni sportnak, hova aztán a kapuban álló hívogatók a geatryt becsalhatják, mert ez igen satynyául fog sikerülni. A hainis vádaskodás Tisza ellen, hogy ő tudniillik nem barátja(!) a gentrynek, sokkal vastagabb, mintsem hogy a legcsekélyebb eszű ember is észre ue venné, hát ez nem igen fog az ellenzék részérő hódítani, a gentry azon részével pedig, mely sportból szegődik hózzá, uem fog nagy diadalt aratni, amennyiben ez a kaszt bir a házban legkevesebb kedveltséggel, s ebből kifolyólag legkevesebb befolyással, mert a mágnást majmoló sportstigliczeket saját osztálya is lenézi. De vájjon miféle szemüvegen nézi az ellenzék egynémely szónoka a magyar gentryt? Azt hiszik talán, hogy tökkel ütött fejű emberek azok és a szitáu nem képesek átlátni ? Hogy egy egy hamis vád, mellyel Tiszába belekötelőzködnek, most tniudjárt csapatostól hajtja a gentryt az ellenzéki pártemberek zászlója alá? Avagy tahin hizeleg a komoly gondolkozású, józan itélö tehetségű magyar földbirtokosnak az, ha léha tagjait az ellenzéki számítás ügyvédi pártfogása alá veszi, hogy majd perköltség fejében szavazatát kérje tőle. Hiszen uraim a rugdalődz ó fertálymágnást senki sem itéli el határozottabban, mint magának a gentrynek józan része, mert hiszen az tapasztalja ós tudja legjobban, hogy a magyar középnemesi osztály legveszélyesebb megölő betűje a íirtliség. És ha az ellenzék szónokai még egyszer oly nagy páthossal magyarázzák is félre Tinioleeut avagy Cenzort a magyar középnemesség nagyon jól tudja, hogy ama röpiratok éle nem a törzs ellen, hanem korcshajtásai ellen vannak intézve és bizony nagy köszönettel veszi minden józanul gondolkozó apa és minden józanul gondolkozó család, s ha valakit megrovás alá* vesz, hát bizonyosan azon szónok urakat veszi, kik az ő pártoskodás sugallta föllépésükkel ama röpiratoknak élét veszik, és meghiúsítják az író nemes czélját. Mert hogy ezen ellenzéki beszédek után a íirtliskedés még nagyobb dühhel fog fellépni, az bizonyos. A czukor-kéregbe foglalt méreg rosz tauácsot sokkal többen fogják bevenni, mint a Cenzor ós Timoleen keserű orvosságát, s a komoly hivatás terére utalt középnemesi fiatalság jó része ismét elfogja szakítani a féket, mert hogy komoly törekvés és tanulás helyett jobban esik neki a sport, meg a kicsapongás, azt mindenki beláthatja. Lehetetlen tehát elhinnünk, hogy a gentry hibáit tagadó, s e szerint azokat Jegyezgető szónoklatok a komolyabb családok gondolkozására jó hatással lennének, és éppen azok nem ismerik a gentryt, kik azt hiszik, hogy e féle ravasz és káros tisztelgéssel lehet őt megnyerni, s az ellenzéki pártczélnak feláldozni, tudva levén, hogy a kicsapongásokba merült embert használhatja fel czéljainak legjobban az, ki elég lelkiismeretlen annak kárát a maga hasznára fordítani. Mi pedig a nemzet hasonlíthatatlanul nagy többségét, a polgári osztályt illeti, hát az ellenzék szónoklatai éppen arra valók, hogy ezeket meg tökéletesen elriasszák maguktól. Ha most az előhaladás korszakában oly beszédeket hallunk, milyenek az országgyűlési ellenzék pad-orai közt mondottak, azt kell hinnünk, hogy megfordult a világ, s hogy az egyenlőség közös sorompójába lépett polgári osztályt, onnan kiverjék, a középkor oligarchiái keltek ki árjaikból. A gentry léháinak védnöksége kissé továbbra haladt, mint kellett volna, s egy némelyek már a régi lovagi várakba képzelték magukat vissza, honnan lecsapkodnak a polgárságra, mint a héjják, s felépítik az előhaladás ellentálhatatlan haA „BÉKESMEGYEI KÖZLÖNY" TARCZAJ A. A farsang utólja M.-Berényben.*) Sok emb ertól tiallottam már, hogy hű és jó reterádát irni valamely dologról, — nem könnyű mesterség. Ezekkel én ellentétes nézetben vagyok, és azt mondoiu, hogy ha valaki át van hatva a leírandó dilog szellemétől, ha szokott karc/oldatni, ha látott és hallott annyit, hogy lelkesülés vesz rajta erőt, legkivált pedig ha pozitív szereplőnek vallnatja magát: ugy kétszeresen könnyű a munka, a mennyiben a múltra való v.sszaem lékezés édes álmodozásban iiugatja lelkét annuk, akinek még szive is melegen érez. Ily helyzetben vagyok én most. Láttam, hallottam, s végre pozitív szereplő voltam forró srivvel. Az én lelkem most is vissza — Visszagondol, Emlékének örömében Kut a gondtól. Látom a mint egyre-járják Párosával, S hogy kit hova ronza szive: Szeme rá vall! Bálról meg épen nagyon könnyű irni. Nem kell hozzá egyébb, mint tiszta idő, csillagfényes éjszaka, (ah, sárban járni unalmas állapot!) robogó kocsik, tündéri leszállás, röpülő angyalnál, mosolygó mamák, érett és éretlen gavallérok, esiuos ^zenojátékok, lobbanékony szivek, rendezői jelvények, feszte* Bem i niszczonnzía len kedv, egy rasás udvarló (ha állása nincs isi) ivó-seoba a keményszívű ugg-legényárzelmüek számára, elrablott nyugalom, egy csomó ellenmondás, foldiszitett tánczterem, bolti virágok, 10—15 vég tilanglé, jó zene s végül egy csapat rendező! — Ahol mindezek fölfedezhetők: lehetetlen, hogy a siker is ne láttassék; és a siuerről ki ne tudna híven és jól irni vagy beszélni ? ? A mezőberényi kaszinó által folyó hó 16-án rendezett virsli-estélyen, mely bállal volt összekötve, — kevés kivétellel mindez föltalálható volt echt-kiadásban. Este 8 órakor kezdődött a bál. a mamák — látva a szép közönséget — jó kedélyt produkáltak; a fiitalos pedig lelkesítő tánczczal áldoztak Karneval berezeg oltárán. Igy folyt ez mindaddig, mig a Démet-torony órája el nem ütötte kísérteties hangokon a i2 ólát. de a melyet észre sem vi ttünk volna a táncz édes mámorában, ha jó lelkű hölgyek nem jelentek volna meg a közönség közt, kik arra kértek mindnyájunkat, hogy lecsendesedve, ide *agy ola leülve, készítsük magunkat a forró tormás /irs'li elfogadására. — Eunél sem kell szebb példáját látni a házias kedvnek, a feszélyezitlen érzelemnek ! Csoportokba oszoltunk szét. Kik egymás iránt inkább rokonszenvvel voltak : közelebb húzódtak egymáshoz, de azért senkiben sem volt a haragnak szikrája sem! Festői látvány ! kipirult arezok, étkező s mégis nevető ajkak a kebel titkos tüzétől égve .... Itt 3—4 leányka, rózsaszín ruhában, — amott ismét 3—4, és igy tovább, csínnal és el#gáncziával öltözetükön. Leikök, testük ártatlanság, - '•. • Mindanynyían szépek voltak, S ugy elnéztük valamenynyit : Mint ábrándozó a holdat 1 De ök napok, fényes napok, Szivetgyujtó szemsugárral, S tőlük — minden elröppent BZÓ Szép zenéjü, lágy madárdal 1 A rövid tárgyú étkezés után ismét táncz volt s megszakadas nélkül tartott rfggeli fél 6 óráig. Az első négyest 24 pár tánczolta, eléggé elfoglalva a „Kaszinó" kissé szűknek bizonyult táDcztermót. Jelenvolt hölgyeink névsora ez : Asszonyok: Tury Dánielné, Haty Károlyné, Horváth Jánosné, Dugyik Jánosnó, Gozmány Ferenczné, ifj. Jeszenszky Kárulyné, Berthóthi Gasztávnó, dr. Krámerné, Kurláadernó, Klein Miksáné, Kollár Jánosné, Fürediné, Pilcz Mártonná, H. Orosz Helén, Pilcz Andrásné, Spitzernó, Dax Györgynó, Haty Mariska, Kemény Károlyné, Bihály Ignácznó (Gyoma,) Bihály Józsefné, Haas Arminné úrhölgyek. Leányok: Papp Ilonka és Mariska (B.-Gyula) Korén Ent ma (Pitvaros) Jeszenszky Mariska, Haty Ilon, Gozmány lika, Pilcz Linka es Juliska, Kurliinder Vilma, Sáentandrási Ilka, Pilcz Zsuzska, Fischer Linka ós Kemény Matild kisasszonyok. Most már arra kérem szépeink közül azt, kinek neve véletlenségből kima sd' volna: hogyne haragudjék meg rám, hanem eltűröm büntetésből, szőke hajam meghnzgálhatását, — gondolatban. Ejh, most veszem észre, hogy talán hosszura is nyúlt az én mondókám! Bevégezném, örömest pedig, ha valaki ui'igsokalaá. De mivel természetem a tárgyat egészen kimé-