Békésmegyei közlöny, 1885 (12. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1885-12-03 / 97. szám

B.-Csabán, 1885. XII. évfolyam, 323. szám. Csütörtök, deczemberhó 10-én. Politikai, társadalmi, kozgazdászati ós vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenkéat kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : hílyben házhoz hordva vagy póítiu bérmentve kiillve '. Egész évre . . . 6 írt. Fél évre . . . . 3 „ Évnegyedre . . . 1 „ 50 kr. Lapunk síimre úrletépek felvételére fel van jogoaitva : HAASENSTKLS és V0ÖLER ezég, Bóes, Prága, Budapesten; Né­metország és Svijea minden fővarosaiban is vétetnek fel hirdetések. Szerkesztőség : APPONYI-uúoza, 891. számú ház, hová alap szellemi részét üietö minden közleményt ozimezni kérünk. K-iacióliívatal: üishid-utoza, 938. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Séziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 kr. jKapható a nyomdában és Lepage Lajos ur könyvkereskedésében Hirdetésak jutányos áron vétetnek fel. „N y i 111 ó r u-bgn egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyom dijában és Biener B. ur aagytőzsdéjében. Ugyanitt hirdatásek ia elfogadtatunk. Vidéien \ póatahiva­loknál 5 kros poitautalvánnyal lehet előfizetni. A hirdetésekért járó összeg helyben fizetendő. Pusztító betegség. Midőn Noé föltalálta, hogy miként lehet a szől­lőből bort sajtolni, bizony nein igen gondolt arra, hogy e találmány hány és hány embert fog szerencsétlenné tenni. Ő maga is megbűnhődött, mert lerészegedett s midőu a földön fetrengett, kicsufoltaték. De ue hibáz­tassuk őt még se, mert ha ő nem, feltalálta volna más a borsajtolást, ós különben is — mértékkel hasz­nálva — a bor inkább gyógyszer, mint méreg. Mohamed eltiltá hiveit a bor élvezetétől. Helye­sen tette, mert a meleg éghajlat alatt s oly forró vérű népeknek, mint az ő követői, nemcsak felesleges, ha­nem határozottan káros a mámorító bontal. Ujabb idő­ben azonban már a török nagyurak épen nem idegen­kednek a bortól, sőt ugyancsak fogyasztják a pezsgőt, de a nép körében még mindig a szeszes italtól való tartózkodás, a józanság uralkodik. Nálunk l épen az ellenkezőt lehet mondani. Sem vallási, sem világi törvényeink nem tiltják a szeszes italok élvezését, de bizony népünk nem is nagyon ide­genkedik tőle. Némely vidékeken már annyira elterjedt az iszákosság, hogy komoly aggodalomra ád okot. Nem szólanánk még az ellen, ha népünk csupán bort innék, — ámbár heves véralkatat tekintve, ez is tökéletesen felesleges, — mértékkel használva azonban nem káros, sem a lelket, sem a testet nem teszi tönkre. De hazánk legtöbb vidékén a nép alig fogyasztja a bort, bármily olcsó legyen az, hanem annál nagyobb mér­tékben issza a pálinkát, sőt olyau gyomor is vau elég, melyet már csak a tiszta spiritusz tud megcnklandoz­tatni. A tótok, szerbek, oláhok mindnyájan nagy kedvelői a pálinkának, ugyanez mondható a magyar köznép leg­nagyobb részéről is. A svábok még a legjózanabb éle­tet é'ik, de épen azért ők a leggazdagabb is. Az az óriási vagyoni romlás, mely köznépünket a nyomor lej­tőjére taszitotta, legnagyobb részben a pálinka-ivásuak tulaj donitható. Találó elnevezés a pálinkára nézve az, hogy „ern­ber-irtó." Valósággal az ! Mind a szellemet, mind a testet ugy elpusztítja, hogy a ki sokat élvezi, előbb utóbb nyomorékká válik. Arcza idő előtt ráaczokat kap, haja korán megőszül, térdei inognak, a lélek elbutul - s a testi és lelki romlással együtt jár az erkölcsi sülyedés is ! És a nép mégis azt hiszi, hogy a pálin­ka erősít. Igen, erősit egy pillanatra, legalább felvil­lanyozza az idegeket, de az utóhatás annál gyengítő bb, annál károsabb. Sok vidéken már a csecsemőt is pá­linkával itatják a balga anyák, azt hivén, hogy ez ál­tal gyermekük erősödik, — pedig csak a meny angya­lait szaporítják ez által I Az ujonczözas igen szomorú statisztikát tüntett fel arról, hogy népüük — mely nem nagyon régen egyike volt Európa legerőteljesebb .népeinek -—mennyire korcsosul. Délczeg legények helyett vézna, nyomorék alakok állanak a sorozó-bizottság elé, melyeknek jegy­zőkönyvében e szó fordul legtöbbször elő : „uutauglich." A halvány, fénytelen szemek, a beesett mell, a vézna karok — mind csak a pálinka romboló hatására mu­tatnak. De nemcsak a férfiak, hanem a nők, leányok és gyermekek is átadják magukat a szesz élvezetének. Sok olyan lakodalmi menet lathato, hogy férd, asszony, leány, gyermek mind csupa részeg volt — s az asszouyok ré­szeg fővel kontyhuilasig bokáztak. Hogy az erkölcsiségre nézve mily romboló hatással bir az ilyen mulatozás, azt felesleges illusztrálnom. A munkások is kikötik minden napra a pálinkát s ezt a leányok ós gyermekek is épen ugy elfogyasztják, mint a férfiak. Az iszákosság meggátlása érdekében van az állam­nak, mert népét a pusztulás szélére viszi. De hiába be­szélnek az''ellen, hiába hivják fel a figyelmet rá, — nincs eredménye, mert a szeszes italokból nagy — jö­vedelme van az államnak I D. — A Tisza-jubileum. Tisza Kálmán tiz éves kormány­zási jubileuma alkalmával az ünnepélyességek oly nagy mórvet öltöttek, minőre senki sem számított. Az ország legtávolabb részeiből is nagy számmal érkeztek üdvözlős, mi fényes tanúbizonyság^ annak, hogy az ország iegtávolib részeiben sem hiányzik Tisza Kálmán működése iránt az elismerés. — Erzsébet királyné, Rudolf trónörökös Fülöp Szász Kóburg herozeg, Kálnoky gr. ByU %ndt Rheidt gr. ós Kállay közös miniszterek, Mihxjlovics bioornok-órsei, Román Miron metropolita, Gautsch osztrák kultuszminisz­ter stb. táviratilag üdvözölték a miniszterelnököt. A tisz­telgések hosszú sora szombaton vette kezdetét. Legelőször a ró.n. ós görogkatholikus püspöki kar jelentek meg. Vasar­nap délelőtt első sorban a miniszterele teljes számban és a hor­vát bán, ezután a szabadelvű pártnak főrendi és képviselő­házi togjai, az egyházak képviselői, a tudományegyetem tanácsa, a katonasag ós honvédség ós csendőrség, a minisz­tefiüínok személyzete, 3B megyei ós lri városi tjroényhaoóság küldöttei fogadtattak. Hétfőn a kir. főügyészség, a 48—49. orsz. honvédegylet központi választmánya ós számos egylet­nek, testületnek küldöttségei, Köztük a békésmegyei szabad­elvű párté, melyet Nagy Károly ur, árvaszéki einök veze­tett, tisztelegtek. Az ünnepélyességeket a miniszterelnöknél adott fényes estély zárta be, melyen több mint kétezren vettek részt. — Az országgyűlés mindkét háza ked len ülést tartott. A képviselőház letargyalta ós elfogadta a „Temes-Bága­völgyi vizszabályozó társulat viszonyaijak rendezéséről-4 szóló törvényjavaslatot. A kormánypart óljenzósekkd fo­gadta Tisza Kálmán miniszterelnököt belépésekor. A pénzügyminiszter indemnity-javasla,ott terjesztett be, mely a pénzügyi bizottsághoz utasitt^tot. A főrendiház szintén tartott rövid ülést. Hétfőn az öt éves mandatum tárgya­lására kerül a sor. — Tüntetes a horvát bán mellett és ellen. A horvát túlzó pártiak ismét vád ala helyezték Khuen Hóderváry gróf horvát bánt, mert osak most tűzte ki a választást a zágrábi első választási kerületben. Midőn az ellenzék ezt A „BMESMEGYE1 MIIÖM" TABCMJA, üjöry Vilmos emlékezete. Felolvasta Zsilinszky Mihály a bésásmegyei régész-müvelődéstörténelmi egyletnek B.-Gyulán, t38">. november 15 én tartott közgyűlésén. (Folytatás.) Orosházának az előtt is jeles papjai voltak; de soha oly összeillő és kitűnő lelki atyái nem voltak, mint most. Migor a testalkatra is egyforma, zömök és szellemes két papjukat, Győ­ryt ós Torkost együtt látták, vagy csak emlegették is, mindig büszkék voltak rájuk az orosházi hivek. Györyuek finom, fő­városias modora eleinte feltűnt a népnek; sokan nem is akar­tán biuDi, hogy az a szívesség, az a nyájasság, mellyel hiveit elhalmozta, őszinte legyen. Idő kellett hozzá, mig meggyő­ződtek az őszinteség mély ós igazvoltáról, amikor aztán ra­jongó szeretettel vették körül, kivált az asszonyok. „De szépen beszél ez a mi tiszteletes urunk, — mondák — a beszéd úgy folyik ajkáról, mint a méz; még a legistentelenebb ember is szívesen hallgatja." Nincs is az a szép és találó hasonlat, melyet az orosháziak papjokra nem alkalmaztak volna. „Olyan a lelkem — mondák naivul az idősb parasztasszonyok, — mint a király, nem lehet neki ellent mondani." „Olyan mint az angyal, szárnyakon repül magosan, mégis tudja, mi vau az em­berek szivében." Mikor egyszer azt kérdeztem egy orosházi embertől: meg vannak-e elégedve az uj papjokkal? ez azt felelte: „A mi Győry tiszteletes urunk olyan, mint a jó bor; ha sokáig élvezi az ember, elbódul tőle s mindenre késznek erzi magát, dá aztán gyakran meg is kívánja." Ezek ós hasonló nepits kifejezések, melyek iránt Győrynek erős érzéke volt, jobban jellemzik az ö szónoklatát, mint azt en tehetném. Beszédei eszinékbdn gazdagok, formára nézve mintaszerűek voltak. Jeles tiszttársai Között seuki sem tudott oly ügyesen alkalmazkodni hallgatóságának értelmi es erkölcsi fokához, miut Győry. Orosházán a köznép észjárását tanulmá­nyozván, oly targyakat ós felosztásokat, oly szónoki aiakzato­kat használt, melyek a nép ügy elmét valóban lebilincselték. Budapesten a műveltebb közönség igé nyeihez .alkalmazkodván az evangyeliujji igazságait a legmagasabb költői nyelv alak, iában kedveltetó meg. Amit kevés szónok ért, hogy t. i. az ertelem aital felfogott igazság a sziv meleg érzelme által meg­szentelve hasson az akaratra, azt Győry mesterileg tudta elő­idézni. Lelkesedésre es nemes cselekvésre birni hiveit; visz­szatartani a csábítás ördögeitől az ártatlanokat: bűnbánatra es jó útra visszatéríteni a tévelygő bűnösöket; ez volt az ő legszentebb törekvese. És ha elérte czólját, ha megnyert egy­egy rosz embert, ha sikerült a szivét megnyitnia, örült mint a gyermek, ha ajándékot kap szülőitől. Csak egy példát ho­zok fel erre. Karácsou előestejón történt, hogy Budapesten a kere­pesi-uti börtönben a raboknak piódikált. Szép családja, ele­ven gyermekei otthon várták a kis Jézus ajándékait; köztük néhány jó barát, akik boldog ünnepet jöttek kivánni az aranyszájú papnak. A mint visszatérve szobájába lépett és üdvözlő barátait, összekulcsolt kezekkel mondá: „0 istenem; csak dicső ez az én mesterségem! Megríkatni az átalkodott gonosztevőt, meg. rendíteni a kemény szivet, - látni, hogy borultak oda elé­bem azok a megrögzött vén gazemberek, forró könyhullatás­sal áztatván palástom szegélyét: ez a legédesebb elegtétel, ami az embert érheti." És neki sokszor volt ilyen fenséges elégtétele, Sokszor örömkönyeket sirt ő híveivel, akiket megáldott, különösen az úgynevezett konfirmáczió alkalmával, melyet ő a családok legnagyobb ünnepévé tudott átvarázsolni. Látni keliett őt dyenkor tanítványai között az ő boldogságot sugárzó arczával, áldást osztó kezével és ihletett, vigasztaló és lelkesítő beszé­dével I Van Tegnérnek egy költeménye, mely épen a konfir­máczió ünnepét rajzolja mesteri vonásokban. Ezt olvasva ott látjuk Győryt lelki szemeinkkel, amint a vallás eszméit cse­pegteti az ártatlan gyermeki szivbe. Minden gyermeknek élet­viszonyaihoz alkalmazott gyönyörű versecskét készített és adott át ilyenkor, mely vezércsillagul volt szolgálandó az élet nehéz utain 1 Valóságos apostolnak tűnt fel ilyenkor. „Híveinek bi­zalmas barátja, szerencsétlenségükben testvéri osztályosa, ki nemcsak erkölcsi, de szellemi életük irányítását is gondjai közé sorozta, s művelődésük ügyét lelkén hordozta. Örömben kedves jó barát, vidám társaságban szikrázó elméjű mulat­tató; ünnepélyes lakomáknál páratlan toasztozó. Ott, ahol a gyász beköszöntött, a szelíd vigasztalás apostola vala; ki va­lódi részvéttel szivében, a vallás malasztjával ajakán hinni, bizni, az élet terheit zúgolódás nélkül viselni tanította a két­ségbeeső t.*

Next

/
Thumbnails
Contents