Békésmegyei közlöny, 1885 (12. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1885-01-29 / 9. szám

B.-Csabán, 1885. XII. évfolyam, 9. szám. Csütörtök, januárhó 29-én. KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalma lap. Megjelenik hegenként kétszer*: vasárnap ós csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ helyben házhw hordva, vagy postán bermentve küldve : 6 írt 3 „ 1 „ 50 kr. Egész évre Fél évre Évnegyedre Lapunk számára hirdetései: felvételére fel van jogosítva : HAASEINSTEIN és VOiiLER ezég, Bées, Prága, Budapesten, Németország és Svájez minden fővárosaiban. Szerkesztőség : APPOüTÍI-ufcoza 891. számú ház, hová a lap szellemi részét illető mindea közleményt ozimezni kérünk. t£.iad.óiiivatal: Kishid-utoza 988. sz. ház, Pova>5say Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 kr. íapható a nyomdájában és Lepage Lajos_ könyvkereskedésében. Hirdetések jutányos áron vétetuek fel. „N y i 111 é r"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyomdájában, és Biener B. ur nagytözsdéjében, Ugyanitt nirdetések is el fogadtatnak: vidéken a postahivataloknál 5 kros po?tautalvannyal. A hirdetésekért j,u*(5 OSÍZÖÍ kalyóju lizsteuét* Előfizetési feltiivás a a a politikai, társadalmi, közgazdasági és vegyes tartalmú lap 1885. évi XU-ik évfolyamára. Előfizetési dij : Egész évre . . 6 frt. Félévre ... 3 frt. Évnegyedre . . 1 frt 50 kr. Az előfizetési pénz a kiadóhivatal, Povázsay testvérek könyvnyomdájához kéretik czitneztetni. B.-Csabán deczember hóban. A „Békésmegyei Közlöny" kiadóhivatala. Társadalmi élet a vidék. Nagyon gyakran emlegetjük azokat a régi jó időket, mikor még Magyarország tejjel-mézzel folyó mese-ország volt, a melyben az emberek ugy szerették egymást, mintha csupa édes testvérek lettek volna. A vendéglátó gazda kiszedette a négy kereket a szekérből, ós ugy marasztotta a vendégeket magánál. A merre a szem fordult, rózsás kedvet, vig arczokat látott; a tágas udvarok, az oszlopos tornáczok visszahangzottak a zeneszótól, sarkantyupengóstől. Deli legények rakták a tánozot kedves leányzókkal, ós öblös kupa mellett tisztes öregek dalolták a szivderitő szép nóták it. A csengős négy ló, a mezőn való cziczázás, a zálogos játék, meg a ropogós friss pogácsa, no meg egy csép jó bor kevés gazda portáján maradt el, valahanyszor a munkára rendelt hat nap utan vasárnap következők. A szomszédok, atyafiak, ismerősök ós jó barátok összejöttek, ós együtt töltötték óráikat, inert egymáshoz vonta őket a szivök. A vendég a mint kikaszolódott a kocsiról, először is ölelkezett, csókolódzott, megnézte a gazda büszkeségét: a három kese csikót, vagy a zöldséges kertet; azután beült a kis ablakos, meatergerendás szobába, s össze hordott hetet havat; a hazáról, a világról, önmagáról ós mindenféle nemzetségéről annyi mondani valót tálát, hogy vége hossza nem volt. Arra bizony egyikük sem gondolt, hogy a vendégszeretetét szemfényvesztéssel nagyobbítsa. Sürgés forgás volt a háznál, veszedelem fenyegető a szárnyasokat, ós a gazdasszony hol kifutott, hol befutott, faradt izzadt, hanem azért senki sem iparkodott oiyaut adui, a inije nem volt. És igy megesettt a „hegyen völgyen lakodalom" mindig a nélkül, hogy a gazda valami kárát vallotta volna. A régi jó időket azonban most már hiába keressük. Eltűntek a sarkantyús, arauybjj tos csizmával ós azokkal a hegyesre kifent magyaros bajszokkal együtt, — eltűntek örökre I Hírtelen, váratlanul az egész országot felforgatta egy rettenetes vihar. Mire az ég újra kiderült, s a jóságos Isten szeme lenézett ránk a magasból — kő kövön nem maradt, emberei, szokások, "viszonyok erkölcsi ós vagyoni állapotok mind megvaitozauak. Az idegen eljön messzeföldről, hogy megcsodalja a magyarok hires vendégszeretőt, társadalmi életünk élénkségét, — ós csalódással tér vissza: nem talál semmit, csak puszta, sivár, nagyvilági egyhangúságot, mely egy mákszemnyit alig különbözik más modern államok nyomoruságaitól. Igen! általános és jogos a panasz, hogy Magyarorszagou nincs társadalmi élet. ISem a fővárosban, sem a vidéken. Vau! van! kiáltják minden oldalról; pessimista, a ki tagadja. De ón még is azt áliitoin, hogy Ma gyarországon nincs társadalmi élet. Nem múlik el nap a nélkül, hogy a vidéken bált, hangversenyt, egyleti ós jótékony mulatsagot, tombolát, színielőadást, közvacsorat stb. ne rendez nenék, ós az újságok tele vannak azoknak neveivel, a kik (a társadalmi mozgalmakban reszt vettek. Es mégis: nincs tarsadalmi életünk! A mi van, az csak beteges láz, rohanunk a saját veszedelmünkbe vakon, mint az esti lepke a gyertyalángba. Feledni akarjuk gondjainkat, reméljük, hogy köuyebbe válik egyik vállunkon az élet terhe, ha a másikra is rakunk valami czipelm valót. Szóval olyanok vagyunk mint az az ember, ki megégetvén nyelvét, az ujjat is megégette, hogy az első seb ne fájjon nagyon. A társadalmi élet tökéletesen maglazult. A középosztály, mely a tulajdonkópem társadalmat leginkább képviseli, elzárkózik, maganak ói, a saját belső bajaival bíbelődik. A kik pedig ott rajzanak a fölsziueu, azoknak egy része csupán üres csiliogasra vágyik, másrósze viszont csak azért veti föl a fejét a habok fölött, hogy a világ észre ne vegye, hogy a labai in.tr hínárban vergődnek a habok alatt. A társadalmi élet legerőbb kapcsa az összetartás. Euneksok feltétele vau, úgymint: egyeniő vagy legalabb A „BÉKESMEGYEI KÖZLÖM" TARMAJ V Szakáesdal. (Paródia Petőfi „Szinószdal

u-ára.) Minden miivészetek Fején a korona : A mi miivészetünk, Ellen ki szólana ? Mi szép, mi nagy s diosó A mi feladatunk ! Legyünk büszkék reá, Hogy szakácsok vagyunk. Mindannak, mit teremt Az inyencz képzelet Mi adjuk meg, ki más ? — A testet, életet. Mi szép, mi nagy s dieső A mi feladatunk 1 Legyünk büszkék reá, Hogy szakácsok vagyunk. Mienk a hatalom korgó gyomor felett, Előidézni benn' Nem ismert kéjedet . . . Mi szép, mi nagy s dicső A mi feladatunk 1 Legyünk büszkék reá, Hogy szakácsok vagyunk. Mindenhatók vagyunk A konyha tág . terén, Elnémító szavunk: A kappan még kemény! Mi sséjí, JÚ u»j/ s dia sí A mi feladatunk! Legyüuk büszkék reá, Hogy szakacsQk vagyunk. De tűzről már, a mit Tűzzel kitálalánk, Ne rontsa meg hírünk' Se gombócz, sült, SJ fank, Ha égig nem diósért Mindenik falatuak: Gyalázat rank, igaz Szakácsok nem vagyunk! Egy nem szakács. KLépek albumomból. XXVI. Kontúr József. Hogy Kont ur volt, azt erósiti a história, s hogy Kontúr is ur, azt bizonyitom a többek között óa is, s bár hamarosan neui tuduáin bebizonyítani, hogy egyenes utódja e ama hires Kont-nak, a ki 30 nemes társával Zsigmond hóhórpalosa alatt vérzett el ős Buda várában, de hajlandó vagyok azt elhinni. Kontúr Békésmegye szülöttje^ s a napvilágot Gyulán látta meg eiósször. Polgár szülői szorult anyagi viszonyok daczára jó nevelést igyekeztek legidősb gyermeküknek adni, remónylve, hogy őt jóhelyzetbe segitve, majd öreg napjaiknak istápolója leend, s e reményökbea nem csalatkoztak, mert gyermekök ha nem is magas polczot, de nagy vagyoni jólétet érve el, sietett meghálálni a szegény, de gondos szülőknek érte tett áldozatukat, — öreg napjaikban gond ós néikülözéstelen napokat szerezvén azoknak . . . Pályáját mint irnok kezdte a Bach huszárok mellett; s később maga is e huszárok közölt villogtatta diszkardját, alszolgabiró lett, s végig szolgálta a keserves korszakot (t. i. a magyar közönségre volt keserves!) íenybea ós hatalomban, s midőn végre elénekelhette a nemzet, hogy: n már siess hazádba vissza . . . ő is leoldta kardját,helyette— letéve a ügyvédi vizsgát, — a tolhoz nyúlt, s mint ügyvéd működött; ámde csakhamar derülni kezdett ege, s a provisorium alatt, a mikor kötéllel kellett fogni a tisztviselőket, ő önkéntes lett, s a szarvasi szolgabírói allast töltötte be. Később, midőn a mostani kormány az igazságszolgaitatást rendezte, tekintetbe véve szerzett bokros érdemeit, szarvasi járásbitóvá nevezte ki, s az mai nap is. Meg Bach korában nősült; nóül vévén az ugy anyagi mint szellemi kincsekben gazdag Tassy Amáliát, kivel azóta boldog házasságban él. Sokan tették már azon kérdést, hogy mi oka lehet Kontúrnak szolgálni, mikor százezrekkel bir? . .. Hát e kérdésre legjobban megfelelt egyik barátom, azt mondván : „Jah ! barátom, némely ember szolgának született, s nincs érzéke a függetlenség iránt, én azonban azt hiszem azért, mert e téren legtöbbet vél a közügynek használni." Mint gazdag ember barátságos, nyilt házat tart; termeiben a város ós vidék notabilitásai gyakran adnak egymásnak találkozót, s a szives házigazda das asztala, válogatott bjrai, kitűnő külföldi szivarjai ép ugy, mint a barátságos fogadtatássok látogatót vonzanak.*) Hivatalában pontos, pontos mint egy kronométer; hoszszas hivataloskodása alatt talán egyetlen hivatalos órát sem mulasztott el; alantosai szeretik nemcsak azért, mert finom szivarokkal ellátott irodája nyitva áll azok szabad használatára, de azért is, mert irányukban igazságos ós elnéző. A kö*> Nehogy a külföldi síivarok miatt a fiuáuezok látogatásit „vonza'

1; ki kell jelentenem, hogy meg vauiul t alföldi szivarok azok. V.