Békésmegyei közlöny, 1885 (12. évfolyam) január-december • 1-104. szám
1885-11-19 / 93. szám
B.-Csabán, 1885 . XII. évfolyam, 75 . szám . Csütörtök, szeptemb e r hó 307-én. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és osiltÖrtÖktfn. ELŐFIZETÉSI DIJ: helyben házhoz hordva vagy postán bérmeatve küldve •. Egész évre . . . 6 frt. Pól évre . . . . 3 „ Évnegyedre . . . 1 „ 50 kr. Lapunk számira airiitése': felvételére fel van jogosítva : HAASENSTEIN és VOGLER ezég, Bées, Prá^a, Budaoestan; Németország és Svájoa minden fővárosaiban is vétetnek fel hirdetések. Elnöki beszéd, melylyel Göndöcs Hentdek a békésmegyei régész-müvelö déstör-1 ténelmi egyleti Xl-ik évi közgyűlést B.-üyulán, 1885. november 15-én megnyitotta. Tisztelt közgyűlés! Lelkes honleányok és hazafiak ! Alidon a békósmegyei közművelődési egylet buzgó tagjait és az érdeklődő nagy közönséget az egylet nevében van szerencsém a legszívesebben üdvözölni — az egyletnek Xl-ik évi közgyűlését ezennel megnyitottnak nyilvánitom. Nem szándékom ezúttal az egylet működésének részletezésére kiterjeszkedni, mert művelődésünk főbb mozzanatai úgyis eléggé ösmeretesek ós köztudomásúak, — csupán annak jelzésére szorítkozom, hogy a mai közgyűlés hivatva lesz, az egylet beléletóre ós fejlődésére nézve egy igen fontos kérdéssel foglalkozni, s ebből kifolyólag az egylet további működésének iránya s a czélunk elérésére kiszabott eszközök és módozatok felett határozni. Az egylet működése, eddigi felolvasásainak tárgya s az ezeket felölelő évkönyveink tartalma csaknem kizárólag a multak emlékeinek egybegyűjtésére, megőrzésére szorítkozott, — a ki mindezeket figyelemmel kisórte: be kell ösmernie, hogy az egylet már is igen sok, — eddig teljesen ismeretlen, — adatokat szerzett ás tett közkincscsé, a melyek a megye történelmének felderítésére ós megirására megbecsülhetetlen értékűek. De nekünk nemcsak az a czélunk, hogy a multak emlékét egybegyüjtsük, hanem épen ugy czélunk az is, hogy a jelenkor lehetőleg hü ós teljes kópét is hátrahagyjuk az utókor számára, — s ez szükségessé teszi, hogy tevékenységünknek tágabb tért szabjunk, — s egySzerkesztősiég : APPONYI-utoza, 891. számú ház,hová alap szellemi részét illető minden közleményt ozimezni kérünk. ECiadó Hivatal: Uishid-utoza, 988. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. létünk működési körét kibővitsük, — oly formán, hogy az egylet jövőre is első sorban ugyan a megye történelmének felvilágositására fog törekedni, hogy azonban az utónemzedók évkönyveinkből majdan a megye jelenlegi különböző viszonyainknak mikénti fejlődését is megösmerhesse, jövöre nézve földrajzi, természettudományi és esetleg társadalmi irányú dolgok megvitatását is feiveendjükegyleti munkásságunk körébe,* mire az egylet czimóben levő és általánosságban felvett a fentieket is jelző nmüvelödéstörténelmi" kifejezés bennünket különben is feljogosít. r És ha az egylet igazgató választmánya által egyhangúlag javasolt ezen eszmét a tisztelt közgyűlés helyesli és annak életet ád, bizton remónylhetjük, hogy ez által — mig egyrészt a megye 'szellemi erejéből, sok szép tehetségű fiaiból több uj munkatársakat fogunk egyletünk részére megnyerni, másrészt felolvasásaink is még sokkal érdekesebbek lesznek ós a nagy közönségre is több vonzó erővel fognak birni, s miután tágabb munkáskörben mozogva a felolvasók változatosabb tárgyakat választhatnak a kidalgo"' s énnek folytán évkönyveink is eddig nem igen tárgyalt uj szerű dolgozatokkal fognak gazdagodni. Az egylet munkakörének ily értelemben leendő kibővítése esetén, a nagyobb irodalmi kört felölelő munkásság természetesen az egylet hivatalos írásbeli teendőit is szaporítani fogja, s ennek végzésére a tisztviselői karban még egy titkári ós jegyzői állás szervezése, betöltése lesz szükséges, s végül ezekhez képest az egyleti alapszabályok megfelelő módosítása s ujabb megerősi tós végett a belügyministeriumhoz leendő felterjesztése fog következni, — a mint ezt a közgyűlés tárgysorozatában előre is volt szerencsém jelezni. Egyei szám ára 10 kr. (Kapható a nyomdában és Lepage Lajos ur könyvkereskedésében Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. • •— „N y i111 é r u-ben egy «or közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyom dijában és Biener B. ur nagytőzsdéjében. Ugyanitt hirdetések is elfogadtatnak. Vidéken a póstahivaloknál 5 kros poitautalvánnyal lehet előfizetni. A hirdetésekért Járó összeg helyben fizetendő. _1 Az egylet mult óvi működésének főmozzanatairó ós különböző viszonyairól az egyes tisztviselői jelentések szólván, ón itt csak annyit emlitek fel, hogy a megyei muzeumunk iránt a nagy közönség, ugy a muzeum tömeges látogatása, mint a gyűjteményeink folytonos gyarapítása által oly nagymérvű s örvendetes érdeklődést tanusit, hogy a muzeum jelenlegi helyisége már rég szűknek bizonyult ós elégtelenné vált a gyüjtemónyekszakszerü elhelyezésére. Miért is a megyei törvényhatóság, mint alapszabályaink értelmében az egyleti tárlat tulajdonkópeni birtokosa — üjolág felkérendő lenne, hogy a muzeumi gyűjtemények czólszerü elhelyezésére alkalmas, tágas ós biztos helyiséget adományozni móltóztassók. Nem mulaszthatom el még azon örvendetes körülményt felemlíteni, hogy miként évkönyveinkből kitűnik, — az egylet nemes hivatásától lelkesítve ós eddigi működésének mozzanatától áthatva: már nemcsak megyénk egyes kiválóbb egyénei, de a békósmegyei takarékpénztár, a csabai kaszinóegylet ós Tőt-Komlós községe mint erkölcsi testületek szintén beléptek az egylet alapító tagjai közé. Vajha nemes példáikat követnék a megye valamennyi községei, társas körei, pénzintézetei, hogy mint erkölcsi testületek szintén belópnónek az egylet alapító tagjai sorába, mert ezáltal oly alaptőkével birna az egylet, a melynek gyümölcsöztetósóből az évkönyv kiadásának s az egylet egyéb szükségleteinek költségeit fedezhetné ós igy a tagsági dijakat lejebb szállíthatná. Kinek Isten módot adott nemesebb czólra alig fordíthatja, mintha egy vármegye közművelődési oltárára teszi le az áldozatot! Yógül fájdalommal kell felemlítenem, hogy a kórhetetlen halál az elmúlt évben is többeket kiragadott egyleti tagtársaink sorából, kik közül különösen órzóA „BÉKESMEGYE1 KÖZLÖNY" TAROMJA, Györy Vilmos emlékezete. Felolvastatott a békésmegyei régész-miivelődéstörténelmi egyletnek B.-Ciyulán, 1885. november 15 én tartott közgyűlésén. I. Az ifjúságnak azon korában ismerkedtem meg vele, mikor vérünk legmelegebb, képzeletünk legizgatottabb, reményeink legvérmesebbek. Iskolásom voltunk Pesten és Berlinben; azután az egyházi és iskolai ügyek szolgálata, a magyar irodalom müvelése ismét együvé hozott bennünket. Képzeletünk légvárainak magasságából leszállottunk a valóság rideg földére vérünk csendesebben lüktetett, de reményeink, törekvéseink tovább is megmaradtak. Voltak eszményeink, melyek lelkesítettek; melyeknek megvilágositásán dolgozni édes öntudat, magasztos feladat volt. A történelmi események fejleményei ugy hozták magokkal, hogy a protestáns egyház szabadságának védelme, a pátensi küzdelmek okozati összefüggésbe jutottak állami alkotmáuyunk visszaszerzésével. Nagy férfiakat láttunk közvetlen közelünkben fellépni az abszolút hatalom ellen. Láttuk önzetlen lelkesedésüket, kitartó munkájukat, rendithetlan bátorságukat valódi veszély idején. És láttuk diadalaikat is. Akik egyházuk védelme miatt hivatalt és szabadságot vesztettek, azokat örömriadallal vittük a börtönből egyenesen a legfőbb egyházi méltóságra; fáklyás zenével tiszteltük megők-ítszuronyok és puskatüz alatt Ah ezek nagy napok voltak! Felekezetünk háta mpgett az egész nemzet állott; mjrt tudta, hogy az osztrák abszolút hatalom megtörése után az alkotmányos szabadság napja fog felderülni egész hazánkra. Akkor több kellett a hazaüaághoz, mint most. Nem üres lárma és konczleső hunyászkodás, hanem veszély'lyel járó küzdelem hozta a férfiak homlokára a kiérdemlőit babért. Valódi eszmények uralták a kedélyeket, és nemes önzetlen dicsőség szomja mozgatta a hazafiakat. Győry Vilmos, mint fiatal ember, mint akadémiai és egyetemi tanuló látta és felfogta e kor uralkodó eszméit, s azóta egész életén át ezen eszmék szolgálatában küzdött — s mondhatom, hogy azoknak túlságos szeretete vitte őt a sötét, korai sirba. Egyház és haza volt két vezércsillaga; e két eszméueü dicsőítése és szolgálata képezte munkásságának központját, a nélkül, hogy azzal valaha kérkedett volna. Bámulatosan eleven ész, párosulva a legszeretetreméltóbb kedélylyel tettés őt az alsó és legfelsőbb körön: kedvenczévé. A kik közelről ismerték, s látták fáradhatatlan szorgalmát, aczélakaratát, sokoldalú tevékenységét, nem tudták maguknak megmagyarázni, hol veszi ezen sokfelé elfoglalt ferfiu az időt arra, hogy mindazt megtegye, a mit tesz. Az az örökké vidor és mosolygó kedélyhangulat, mely őt jellemzé, a melyet csak a becsülettel végzett kötelesség érzete adhat meg; az a farad Hatatlan test, arczának üdessége, járásának elevensége és ruganyossága mindenkit arra jogosított, hogy száz esztendőt jósoljon neki az élet küzdelmeire. Es ime férfikorának legszebb szakában, alig 47 éves korában szakitá őt ki a halál körünkből, és nekem jutott azon szomorú kötelesség, hogy emlékét e társulatban, melynek kezdettől fogva tagja volt, felújítsam. Valóban nehéz feladat nekem, a közélet prózai pályáján vergődő napszámosnak, szólani öyőry Vilmosról, az egykor orosházi és budapesti ág. hitv. ev. lelkészről, az ékesen beszélő szónokról, az édes szavú költőről s nyájas elbeszéléséről, a kitűnő m&torditórói, a magyar tudományos akadémia, a Kisfaludi és Petőfi szépirodalmi társulatok egyik legmunkásabb tagjáról! De mégis szólanom kell. Egyfelől a kötelesség parancsol, másfelől pedig jogom is van hozzá, azon őszinte barátságnál fogva, mely engemet 28 éven át hozzája kapcsolt. (Folyt, köv.) Három nap visz hangja. (Vége.) De a tanulmányozók kocsijain élénk az élet. Dalra dal következik, vidámra bus, érzelmesre szilajhevü, igaz magyar fajta, hiven jellemezvén az utasok lelki állapotát. Szerencsére megérkeztünk az első zsiliphez ; nem ér rá senki elbusulni; s egy kis tudományos szemlélődés és beszélgetés épen alkalmas, hogy közvetítő legyen az utazás a zsilip melletti deszkaházban felszolgált villásreggeli között. Röviden a zsilip remek volt, a villásreggeli szintén, a mondott toasztok nemkülönben, a hangulat a legremekebb. Aki vezetésemre bizza magát, az egyik munkásházárnyókában érdekes csoportra talál: hárman hevernek ott, — az egyik notest és irónt tart kezébpn, a másik kettő élénken diktál : ugy tessék nézni kérem, hogy ez hírlaptudósító büró, — most épen a szépek névsorát állítják betűrendbe, (mert más rendben irni millió haragot vonna maga után) — ez a tudósítás lesz hivatva a világnak hirt adni a békési szép napokról.
