Békésmegyei közlöny, 1885 (12. évfolyam) január-december • 1-104. szám
1885-11-05 / 89. szám
B.-Csabán, 1885. XII. évfolyaiű, 89. szám. Csütörtök, novemberhó 5-éi ;I KÖZLÖNY: ELŐFIZETÉSI DIJ: h»lybea hi/.hoz hordva vagy postán bérmentve küldve Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik heieaként kétszer: vasárnap és csütörtökön. Egész évre Fél évre Évnegyedre 6 írt. 8 „ 1 „ 50 kr. Ltómik iíinirt hirletéve'; felvételére fel van jogosítva : HAUSENSTEIN és VOGLER czég, Bées, Prága, Budapesten; Németország ég Svájca minden fővarosaiban is vétetnek fel hirdetések. Szerkesztőség : APPONYI-utoza, 891. számú ház,hová alap szellemi részét illető minden közleményt oaimezni kérünk. Kiadóhivatal: íiiahid-utoza, 933. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 kr. Kapható a nyomdában és Lepage Lajos ur könyvkereskedésében Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „N y i 111 i r"-ban egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyom dijában és Biener B. ur nagytőzsdéjében. Ugyanitt hirdetések is elfogadtatnak. Vidéken a póstahivaloknál 5 kros postautalvánnyal lehet előfizetni. A hirdetésekért járd Ssszeg helybea ílzeteudő. Ifjusápak és a katonai életpálya. Sok szemrehányást lehet időnkónt olvasni a szülőket, illetőleg az ifjúságot illetőleg, hogy a rendes hadseregnél el nem foglalják az őket megillető helyeket; kevesen választják a katonaságot életpályául; semmiféle ambicziójuk e tekintetben nincs; sőt annyira vagyunk, hogy a kik tényleg a hadsereg kötelékében vannak is, minden alkalmat felhasználnak arra nézve, hogy onnan véglegesen kiszabaduljanak; ínég is azon vagyunk, kívánjuk egy szivvel lélekkel, hogy a magyar szellem ott is eszközöljön hóditasokat, de meg nem gondoljuk, hogy lehetetlenséget kivánunk, mert hogyan lehet ott magyar szellem, magyar érzelmekről beszélni, midőn visszahúzzuk magunkat a hadseregtől. Azt csakugyan nem kivághatjuk, hogy a csehek, németek, szerbek terjesszék ott a magyar szellemet? A mai katonaságot illető viszonyok tehát megmaradnak mindaddig, mig meg nem változtatjuk előítéleteinket; ha minden jajgatas es veszólykiáltás helyett gyermekeinket felvilágosítjuk, a katonai szép életpályára ügyeimaket jó eleve felhívjuk, annak megkedveltetését már zsenge korukban lel kökbe oltjuk, meg fogja látni mindenki, mi más lesz akkor a mi arany itjuságunk hangulata, örömmel és igazi életkedvvel fog a hadsereghez menni, hogy felajánlhassa édes hazájának vérével, ha kell, életét is. Midőn tehát ifjuságunk a katonai életpályától vonakodik, nem tartja azt elég szépnek, elég dicsőnek, alaptalansággal vádolják őket, mert felnőnek a nélkül, hogy valaha csak egy szóval is hallották volna a katonaságot dicsérni, de igeu hallottak oly dolgokat, a melyeket jobb lett volna soha sem haiianiok. A szülők idegenkedése a katonaságtól mintegy örökség kép a fiukra száll, ós itt vau a legnagyobb baj, melynek legyőzésére kellene minden józanul gondolkodó szülének iparkodnia. Csakhogy" erre vajmi kevés a kilátás, mert hiszen többre becsüljük mi az egész napi tollrágást a hármas csillagnál; ali prókátor nemzet vagyunk, perelünk ide, perelünk ,oda, é£ ez alatt elveszittünk egy a nemzet életében a legfontosabb szerepet játszó pozicziót. A katouáskodástóli idegetfkedésüuket semmi sem bizonyítja jobban, mint ama vajóban feltűnő körülmény, hogy még a honvédség kötelékéből is iparkodnak szabadulni a tartalékos tisztek, pedig hát a honvédség a mi vérünkből való vér, testünkből való test. Egyébiránt a mi ifjuságunk mas komolyabb életpálya iránt sem mutatoU kiváló hajlamot, de ha mégis ma mar nomileg megváltozott, ^nagyobb lett a reális tudományok apfiasa, oka az, hogy beláttuk valahára, hogy nemcsak a jogi pályán terem dicsőség, de megterem más pályán is, ha komolyan keressük. Hogy a reális tudományok apolasa. nem tartozott erényeink közzé, azt befogjak latul, na, osaK egy 1'ucúln.gos pillantást vetünk is, akar egyes vasún társiílatók,'akar az állam szolgálatában levő vasúti meruököK letszamara. Prókátorok voltunk teljes életünkben, megelégedtünk azzal, ha szidhattuk a németet. Ezt elUuultak gyermekeink is. Különben, hogy ifjuságunk, a katonai életpályához nem mutat valami kivalo vonzalmat azon csodálkoznunk nem igen lehet, különösen aKkor nem, ha figyelembe vesszük az alsóbb rangú tisztek fizetését. Egy harmadosztályú százados évi rendes járaudósaga is csak 900 forint. Hogyan lenet egy szazadosuak, a kinek annyi mindenféle kötelezettségei vannak, 900 forint fizetéssel minden feunakadas nélKúi, ha egyaltalabau semminemű mellékjövedelme nincs — kijóum, azt igazan nem tudjuk, adossagcsinaias nélkül nem is lehet. A mi természetünk, mindenütt a hol csak lehet a gavalléroskodásban nyilvánul, de mintán 7-, 8-, 9-szá forintból gavalléroskodni nem lehet, választ ifjuságunl más életpályát, hol sokat el lehet takarni, de a mit tenn a katonaságnál teljes lehetetlen. Tagadhatatlan tény, hogy valamint az államszolgá lat minden ágában az alantabb rangú hivatalnokok fize tése a mai viszonyoknak meg nem felelő, ugy meg nea felelő az a katonaságnál sem. Nem vagyunk a füli£ való felfegyverkezésnek barátai, sőt ellenkezőleg, meri látjuk, hogy előbb utóbb a nemzetek tönkre menetelével fog véget érni; hanem azt mégis czólszerünek tartanánk, ha már tartunk óriási hadsereget, hogy alsóbl tisztjei oly javadalmazásban részesittessenek, mely képe: legyen mindennapi elmaradhatatlan kiadasaikat fedezni, mert a polgári pályán századosi képzettséggel gyakran két-háromszoros fizetés is elérhető; sőt egy kereskedelmi akadémiát végzett 20—25 éves ifjú mar oly javadalmazast élvez, melyet ha esetleg a katonaságnál lett volna, talan 50 esztendős. korában vagy.saáa- som élvezhetett volna. Változás fog e téren is bekövetkezni, mert hiszen minden pálya ugyszólváu tulnépes, a megélhetés tehát annál nehezebb. Ma még özönlik flatalságuuK a jogi tanulmányokra, nagy az orvostanhallgatók száma is, d( mindörökre csak nem tarthat, egyszer csak vége szakad. Bogyó. — A védkötelezettség ós a magyar államvasutak, hivatalnokai. A magyar aiiainvasut vezérigazgatója Tolnay .Lajos rendeletet boosatott ki, melyben szabalyozza az üzletgyakornokok ós vasufchivatalnokok katonai szolgálatát. Az űzietgyakornokok ugyanis mindig arra az időre halasztottak az egy évi önaentesi szolgálatot, misor már hivatalnokoknak Kiaeveztettek, nogy egy évi szabadságot kapván tél illetményre tarthassanak igényt, Ezentúl azonban az üzletgyakornokok felvételénél az egy éves önkénA „BMMiEen mimr TAHIMÉ. Egy mindennapi törtőnetke. Irta; Kner Izidor. A nagy britt költő ezrek érzelmeinek adott kifejezést és ezrek történetét festó az ő örök-életű Romeo ós Júliájában. — Igaz, hogy ezen ,ezrek" egyike sem tudta volna azt oly klaszikusan tolmácsolni, s különböző változatokban is játszódnak azok le az életben. — Hanem azért nincs kizárva, hogy a szerelem okozta szenvedést, a kínos-kéjes érzetet oly mértékben ne érezhetnek által még azok is, akik erról csak hallgatni tudnak. És mégis, kicsiny lehet azon ifjú szeiadonok száma, kik — éltük egy bizonyos szakában — óhajtanának másként a szerelem róvpartjára jutni, mint legalább annyi szenvedés ós gyötrődés árán, a mennyit a nagy köhó osztályrészül juttatott Rómeójának. — Természetesen azon hozzátevóssel, hogy a tableau vivant : boldog egyesülés legyen. Dehát hányszor nem az ! * A mikor a mesterlegénynek munkája nincs, s pénze fogyóban van : költőiesnek találja a „világlátást* ?ulgó kóborlást. (Hanem az élményeit — a nagy közönség gyönyörködtetésére — pap'rra tenni csak Gsepregi óta próbálgatja.) S biz megeshetik az emberen, hogy kóborlása alatt oly dolgok 18 történnek vele, a mélyít a végzett angyala születése előtt üé^y héttel aligha kipublikált a mennyei kar előtt. Én legalább nem tudom elhinni, hogy előre elhatározott dolog lett volua, miszerint neuem Síekesfetiérvárott kell vaia föllelnem azon lényt, ki hivatva volt első szerei.nem tárgyává lenui. — HIJZ azt sein tudtam, nogy Székesfehérvár is benne van a geograpuiában, — mint a hogy meg száz — közötte talán móg nevezetesebb várost is nem tudtam. 187*-bau még nem volt annyi irónk, — mint ma ; — még akkor csirájábau volt a ma domináló ifjú iró-generaczió. (Egyesei azért oly fejletlennek még.) Dehque megesett, hogy sok volt a reserve katouaja (iuttenbergnek ; — ezek között voltam magam is. S bekövetkezvén nálam a föntebb emiitett esett: beálltam íouristának. A kik még nem tudnak, azot kedvéért elmondom egy pár szóval, hogy miként „vág neki* az ember, az ily útnak. A kiindulási pont például: Budapest. — Otthona az embernek az Alföld. — Hazamenni n^m akar. — Gzélpontja orjának nincsen. — Ergo általmegy az ember a láuczhidon — s ím ép itt jő egy jó gépii magyar ember jobbkéz felől, ezzel s/.óba áilunk : Jó napot atyámfia 1 — Adjon Isten I Ugyan mondja caak, hová vezet ez az ut ? — Vörösvárra. — Köszönöm. Isten áldja. Már most hát tudjuk, hogy tulajdonkép hova „szándékozunk". — Azaz, hogy nem egészen, mert alig haladunk egy felóra járasnyira, találkozunk egy hasonló (igytt kéjutazóval, akitől megtudjuk, hogy ó koinpaktor, tehát .szakrokon" s simiiis simili gaudet. A szakrokou útitársát óhajtváa szerezni, megkísérté a visszafordulásra rabeszélest; — s miuuogy tudtam, nagy nem var reám senki Y'órösvárou sem: n poriam s mentánk Eeuórvárra. Welche Wendung — mondaná a német. S sajátságos is, üogy egy véletlenül az ember életutjába vetődő kompaktor: mily fordulatot képes abban előidézni. Másnap este már Székesfehérvárott voltunk; — s siettünk nyugalomra térni, hogy magunkat kipineove, másnap végig nézhessük a fényes urnapi proczeszsziót. Ezek Székesfehérvárott nagy ünnepélyességekkel tartatnak s gyönyörű látványt nyüjt a — nem kizárólag pietikus hauguiatu. — felekezeti különbség nélkül egybegyűlt szép hölgyek nagy serege, — mely rendesen ngyobb részét szolgáltatja a menetűéi,. A szótoszló tömeggel, kifáradva, sieUsai «<tgam is lakásomra, hoi szerény nyugágyamra dőiví, iméntielolyt események reminisczencziáibamerülók. Kóvályogod valami az emlékemben, a mi sajátságos, névtelen érzést keltett lennem; hogy az mi volt, arról számot adui nem tudtán magamnak. Hiúba kisérlém meg valamely tárgy vagy eseményhez kötni, nem sikerűit az. Hanem másnap a varosból távozni nem valók képes. — Kompaktorom elutazott nélkülem s én ott várám be a körülmények oly változását, hogy állandóan ott maradhasak. Egyelőre semmi teendőm nem lóvén, naphosszat ívdvongíam — még mindig azon kimoödhaü&tt óaés tuatt —