Békésmegyei közlöny, 1885 (12. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1885-01-25 / 8. szám

„ Békésmegyei Közlöny

t

t 14. szám 1885. Ion, a megyének még egy községét, nevezetesen KörösTárcsát vonná be forgalmába, moly előnyöket azonban több hátrány ellensúlyozni látszik. Ugyanis ha az építési költségek azon aránylagos emelkedését, melyet két köröshid épitése okoz, — figyelembe nem is vesszük, minthogy ezzel a vonal 4—5 kim. rövidülése áll a dóvaványai iránnyal szemben, — azon nehézségek, melyet ezek a vontatási szolgálatban előidéznek — nem mellőzhető. Tudvalevő ugyanis, hogy a körösi hidak az 1881. évi vizszin felett 2 illetve 3 méter magasságban építendők, minélfogva azon magosságot kétszer kell fel ós lefelé haladva elérni, mi nem csak hogy nehezebb mozdonyok használatát feltételezi, mint sik pályánál, hanem tetemesen nagyobb szénfogyasztást is igényel. Pontosabb érv azonban ennél az, hogy Dóvaványaközség 17619 lakosa ós 54395. katastrális hold határának elesóseórt K--Tarcsának 4826 lélekszáma ós 15407 holdas határa csekély kárpótlást nyújt, s igy a gyornaszeghalmi vonalra fentebb kimutatott 47008 lélekszám és 188,877 katasztrális holdat tevő vidék, ez esetben 34.215 lélekre ós 149,889 katastrális holdra apadux le, a mi természetesen a vasút forgalmát tetemesen kevesbbitvón, annak jövedelinezésóre kevesebb kilátást nyújtana. Midőn ezen vázlatos fejtegetésemet a tekintetes közigazgatás bölcs Ítélete elé terjesztem, távol vau tőlem, hogy ón a sárréti vidék forgalmi igényeinek kielégítését czólzó tiszteletteljes előterjesztésemben foglalt módozatok bármelyike mellett is határozott állást foglalnék, — mindegyikének meg vannak előnyei ós hátrányai, melyeknek értékét pár szóval elbírálni lehetetlen, azonban kötelességemnek tartottam azokuak felemlitósóvel a tekintetes bizottság figyelmét felhívni, rneglevén győződve arról, hogy beható tanulmányozás folytán sikerülni fog azon utat megtalálni, melyen a kitűzött czél legbiztosabban elérhető leend. Thaly, kir. mérnök. — A képviselőház szerdai ülésében a közoktatásiigyi budget tárgyalását kezdte meg. Országh Sándor előadó vezette be a vitát, hosszabb beszédbea taglalva a haladást, mely oktatásügyünk terén mutatkozik. — Az országgyűlési szabadelvű párt csütörtökön este tartott értekezletén tárgyalta ós Busbach Páter előadó tüzetes indokolása után, Körössy Sándor és Gráll József felszóllalásaik s Pauler Tivadar igazságügy miniszter felvilágosításai után általánosságban «ós részleteiben elfogadta az igazságügyi tárcza költségvetését. — A pénzügyi közigazgatási bíróság ssemélyzetét a pénzügyminiszter három bíróval s a megfelelő segédszemélyzettel kívánja szaporittataí. AÍ erre vonibkozó törvényjavaslatot legközelebb terjeszti a képviselőház elé, kérvén egyúttal, ho|y utasítsa a ház a pénzügyi bizottságot, hogy a budget végleges megállapításánál a költségvetési tételek e szaporodására legyen tekintettel. Politikai hireit. * Az angolok Egyiptomban. Londonból jelentik, hogy kairói távirat szerint tegnap Stewart tábornok vezénylete alatt 1200 főnyi angol csapat érkezett meg az abukleai források közelébe. A forrásokat 10,0 )0 fölkelő tartotta megszállva. Az angolok aógyszögbea nyomultak elő a fölkelők ellen. Az ellenségnek gyors rohammal sikerült a négyszöget néhány pillanatra áttörnie, de ez ismét megalakittatván, az angolok pusztító tüzelést indítottak meg. A fölkelők végül visszavonultak 1200 halott ós sebesült hátrahagyásával. Az angolok vesztesége holtakban 9 tiszt és 63 közember, sebesültekben 9 tiszt ós 85 közember. Stewart tábornok alól kilőtték a lovat. A.z angolok elfoglalták a forrásokat. Stewart táborno v haladéktalanul Metamehba nyomul elő. * A hódító Olaszország. Róma beavatott köreiben határozottan állítják, hogy Olaszország Tripolisz okkupálására készül. A hadügyminisztérium 35,000 főnyi hadtestet szándékozik rrj/özgósitaui. A római török nagykövet lemondása ezzel függne össze. * Az egyiptomi ügy. A sokat emlegetett franczia javaslatokkal — londoni jelentós szerint — tegnap foglalkozott az angol minisztertanács, melynek eredménye az, hogy Fraucziaország javaslatai elleuébea nem fog aj erélyes politika kifejtetni. Ugylátszik, hogy G-ladstone vissza akar térui az angol-frauczia egyezmény politikájához. A „Times" kikel Augoiország erélytelen politikája allén, ós azon véleményét nyilvánítja, hogy oly kérdés forog szóban, melyhez a parlameat ós a nép is hozzá fog szóiani. Válasz Mikolay Miliály a „bátor" ügyvéd urnák.*) Ahhoz a nagy port felvert regaleügyhöz kívánok uehány rectificálő megjegyzést tenni, előre bocsátváu, * Kíüal a vitát bezárjuk. Saerk. hogy sem bátorságom tények elferdítése s valótlanok állítására nincs, sem nem természetem piszkolódni. Mikolay Mihály ügyvéd ur arról győzött meg, hogy mind e fajta bátorság dolgában előbbre való nálam, mind modorában kevésbé kényes, mint szerény magam. Nem is erőlködöm azon, hogy hozzá e tulajdonokban felemelkedjem, csak egyszerűen redukálom állításait a való tényre. Azt állítja, hogy az ismert kobzásnál két „izgága" ügyvédet, tehát kollegáit, kik ép ügy jogi tanács adása végett voltak jelen a tett színhelyén iniut ő, a rendőrök kitették. Hogy kire illik az „izgága" jelző iukább, arra-e, ki hivatásából folyólag jogi tanácsot ad felének, vagy arra-e, ki szolgabírói rendelet ellenére önhatalmilag jár el, — mert a kobzás nem a „Farkas' vendéglőben Engl Dávid által bérbenbirt helyiségben található italokra rendeltetett el, — mint a minek állítására Mikolay urnák van bátorsága, — aunak inegitólósót a t. közönségre bízom. Én különben sem nem izgágáskodhattam, sem ki nem tétethettem, mert a midőn ón a tett színhelyén megjelentem, már dr. Lengyel barátom eltávozott volt, a hordók elszállíttattak, a rendőrök s Mikolay ur pedig távozóban voltak. Ez hát nem áll. De különben ha meg is törtónt volna, hát nem sértette volna ez az igen tisztelt ügyvéd ur kartársiérzületét, s megengedte volna azt? No hát ón restellem, hogy akad ügyvéd, ki az ily (bár meg nem történt) az ügyvédi kar tekintélye ellen elkövethetett merénylettel még kérkedni nem átall! Konstatálom tehát a valótlanság nro 1-et. De Mikolay Mihály ügyvéd ur ezzel még nem merítette ki bátorságát, azt is tudja, hogy dr. Keróuyi kollegámnak több a bátorsága az igazat megmondani, mint nekem, a szolgabírói határozat elleni felebbezóst tehát nem mertem ellenjegyezni, s azt általa tótettem. Ha, mint erről meggyőződtünk Mikolay Mihály ügyvéd ur ismert bátorsága néha vakmerőséggé nem fajulna, ugy feltételezném róla azt, hogy azon ünnepélyes kijelentésemnek, melyszerint a felebbezóst sem nem szerkesztettem, de móg annak a szerkesztésébe be sem folytam, hitelt fog adni. Nem is annyira reá tekintettel, mint a t. közönségre, előadom az erre vonatkozó egyszerű tényt. Felem lesújtva az által, hogy ügyét az első fórum előtt elvesztette, nem annak tudta be azt, hogy ellenfenek ügyvédje Mikolay ur volt, hauetn annak, hogy a tárgyalás folyamán a szolgabíró ur ellen órdekeltsógi kifogást nem tettem, s hogy nem ragadtattam el magadat személyeskedésekre a szolgabíró urnák Engl ur nézete szerinti — „részrehajló" — eljárasa miatt. Határozottan kívánta tehát, hogy a felebbezésben oly hanggal éljek, mely nem sajátom, s olyanokat s állítsak mi meggyőződésem ellenére tvan. Szóval a felebbezésnek Engl ur inye szerinti megszerkesztósóre nem vállalkoztam. Mert bár magam is azon nézeten voltam, ós vagyok, hogy a szolgabíró ur határozata határozottan törvényeink s rendeleteinkbe ütközik, a szolgabíró nrnak azonban mind jelleme, mind tapasztalt igazságérzete bennem mindig őszinte tiszteletet sbecsülóst keltett. Engl ur bizalma irányomban ennek folytán megingott, s azórt dr. Kerényi barátomhoz fordult, kiről azt hitte, hogy mint rokona ügyét felfogása szerint melegebben fogja felkarolni. Különben biztosítom arról a bátor ügyvéd urat, hogy mindenkor a mikor jónak láttam ós látom kliensem ügyét élesebb hangon képviselni, nem titkoltam el ós nem titkolom a jövőben sem, hogy a hang tőlemszármazik. A dr. Kerényi barátom által aztán beadott felebbezóst nem láttam, nem olvastam, nem is tudom, hogy ő teljesitette-e Engl ur kívánságát. Tény az, hogy volt bátorságom, kötelességemhez hiven az ügy állásáról informálni. Hogy pedig megtudta szerkeszteni a fetebbezést ugy, hogy annak folytán az alispán ur a szolgabíró ur határozatát mégis változtatta, megtudta szerkeszteni anélkül, hogy a tárgyalási iratokat el olvasta volna, azon csak akkor tudnók csudálkozni, ha dr. Kerónyi csizmadia ós nem ügyvéd volna. Ismételve kijelentem tehát, hogy én dr. Kerónyi uruak a felebbezóshez a tárgyalásra vonatkozó száraz adatoknál egyebet, nem szolgáltattam. Ez a tóuy. Érti ezt uram? konstatálom, hogy másodszor találjuk magunkat szemben Mikolay ügyvéd urnák oly állitasávál, mely — szelíden szólva a tényeknek meg nem felel. Kijelentem azt is, hogy az ügyvéd urat ezért a bátorságáért nem irigyelni, de csak szánni tudom! De nem irigylem egyébért sem. Nem t. i. lélektani ismereteiért sem, mert hisz ő, ki uhud szemólyelyemet, mind irás modoromat ismerheti, kissé éberebb szemmel nem tóvesztendett volna össze különben dr. Kerónyivel. Fű-fa. ugyan azt rebesgeti, hogy ön nevénél nem sokkal többet adott czikkóhez; de én azt hiszem, hogy Ön nem bujt oroszláubőrbe, s a „dicsősóg" mit czikke által nevének szerzett, mind az öné ! Jogi fejtegetéseire megbocsát igen tisztelt ügyvéd ur, nem reflektálok Mind Kerónyi, mind Lengyel barátom fejtegetéseiből tiszta fogalmat nyerhet a t. közönség a dolgokról, de Mikolay ur kétes értékű bátorságáról is, melylyel a tényeket viszásan csoportosította. B.-Szarvas 1885. január 21. Dr. Szemző Gyula ügyvéd. MEG1EI HÍREK. * Figyelmeztetjük megyénk t. olvasóközönséget a lapunk homlokán olvasható előfizetési felhívásra, és kérjük az előfizetésnek minél előbbi megújítását, nehogy a szétküldésben fennakadás történjék. * Meg'ilivás. A békósmegyei gazdasági egylet igazgatő-választmáuya Csabán f. évi január 25-ikéu cl. e. 9 órakor ülést tart, melyre a tagok megjelenni kéretnek. Tárgy: Kataszter, kiállítás stb B.-Csaba, jan. 20. 1885. Az eluökség megbízásából í/lokry Sámuel, egyegyleti titkár. — Zsilinszky Mihály ur, Csabavárosa országgyűlési képviselője a képviselőház pénteki ülésén a közoktatási költségvetés általános tárgyalása alkalmával nagyszabású, a kormány részéről éléak helyeslésekkel fogadott beszédet tartott. Beszódóbea érdekesea fejtette ki nézeteit a vallásszabadságról s a baptista kérdésről. Kifejezte, hogy ő a vallásszabadság hive, de ép azórt súlyt fektet arra, hogy e szabadság ne lépjeu tul a törvény keretén. -o-z anabaptisták és nazarénusok elvei ós cselekedetei ellenhezésben állanak a törvényes renddel ós intézményekkel. (r. 1.) Szarvasi illetőségű Bakula György, pusztacsaba-csüdi cseléd h hó 19-ére virad )ra, az orosházi ut mellett levő szénáskertaél (Szarvas alatt) megfagyva találtatott. A bonczolás rajta megejtetvén : gutaütés lett konstatálva, mit valószínűleg a nagy hideg ós a halva találtnak ittas állapota is elősegíthetett. (r. 1.) .4. szarvai 1885-ik évi ujonczozásra felhívott hadkötelesek száma I-sö korosztályból 411; ÍI-ból 243 ; íll-ból 227, összesen 881. Ebből teljesen ismeretlen 17. (r. 1.) Balok Szarvason, a „Báráay" vendéglőben f. hó '24-én az öreg urak bálja; 31-én a népkör bálja fog megtartatni Szarvason. * Beküldetett: Ellenészrevétel az „Egy kis észrevételre Az érzékekről szóló — s bevallom, inkább helyi érdekeknek hatása alatt sem mint tudományos hírnév ingeréből írott közleményemre vonatkozólag jónak találta „egy olvasó" a „Békésmegyei Közlöny" január 15. számában a felolvasás egy passusára észrevételeit megtenni. Roppant valótlanságot s a történeti igazságnak paedagoiai elvekért való szándékos ferdítését látja az „egy olvasó" abbau, hogy a szagbenyomásokról szólva, következtetni merem azt, mikép erős illatok iránti szeretet megtámadja az érzéki ösztönöket, ezek túlzó kielégítése elpuhulást, szellemi satnyulást ós gondolatszegéaysóget eredményez. Éa e tapasztalási tényt egyszerűen fölemlítem, mellékesen, a keleti népekaek ha nem is kizárólag ezen okból, de bizonyosan ezen okból is származó hiányait érintve, de nem oly czélzattal, hogy az összes keleti népek miveltsógót, világtörténeti befolyását művészetre s tudományra való hatását akár kétségbe vonjam, akár kicsinyeljem. Sajnálom, hogy az „egy olvasó" bizonyosan nagyon is önállóvá lenni óhajtó felfogás által ragadtatva, e tételből illetéktelenül sokkal többet vont le, mint a mennyit éa levonni akartam, ós akarhattam, midőn a roppant valótlanság vádjával sújtott állítást leírtam. Éa a keleti népek „goadolatfrisseségót ós képzelemgazdaságáf ópea aem voaom kétségbe, sőt — a túlzást leszámítva — osztom ama lelkesedést, melylyel az „egy olvasó"a keletlek népmivelő érdemeit magasztalja. De egy lélektaui tapasztalat kéuyszeritő gondolata alatt állva, hiszem, hogy az „egy olvasó" is szívesen elfogadja, mikép a keletiek életteljessége taláa csak nem a nargille kábító hatásáaak, nem az illatos mákony ós rózsa olajnak, fényűző lakomáknak ambra-illatu fürdőknek s az érzéki háremóletnek eredménye. Csak akadályok lehetnek ezek, melyek nélkül a keletiek hihetőleg móg szebb szellemi fejlődést mutatnának. Hogy aztán Kant és Schoppenhauer ós a német philosophiát ós theologiai fakultások miért ós hogyan lettek az észrevételekbe bevonva, azt legfeljebb személyes guayolódásnak, vagy enyhébb magya-