Békésmegyei közlöny, 1885 (12. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1885-10-18 / 84. szám

B.-Csabán, 1885. XII. évfolyam, 103. szám. Vasárnap, deozemberhó 18-én. KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és osiltÖrtőkÖn, ELŐFIZETÉSI DIJ: hilyben házhoz hordva vagy póatán bérmentve küldve Egész évre . . . 6 írt. Fél évre . . . . 3 „ Évnegyedre . . . 1 „ 50 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogositva : HVStílNSraiN és VOGLER ezég, Bées, Prága, Budapesten; Né­etors/.ág és Svájcz minden fővárosaiban is vétetnek fel hirdetések. Szerkesztőség : APPONYI-atoza, 891. számú ház,hová alap szellemi részét illető mmden közleményt ozimezni kérünk. ÜiacLó Hivatal: Kishid-utoza, 988. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes 8j;ám ára 10 kr. Kapható a nyomdában és Lepage Lajos ur könyvkeresKedésében Hirdetések jutányos áron vétetnek íel. „N y i 1116 r"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyom­dájában és Biener B. ur nagytőzsdéjében. Ugyanitt hirdetések is elfogadtatnak. Vidésen a póstahiva­loknál 5 kros postautalvánnyal lehet előfizetni. A hirdetésekért járó összeg helyben tlzetendő. A gazda-Kongresszus. (T.) Erről ugyan legjobb lett volna hallgatni, de mert szőnyegre került s a pártlapok diskuszió tárgyává tették, s egymásra kiabálták a pártoskodást, nem lehet, hogy hallgatással mellőzzük, nem pedig azért, mert az egyetlen szabadelvű párti lapnak, a „Nemzet"-nek vala­mennyi ellenzéki lap nekiförmed, s mert ki merte mon­dani az igazat, áskálódóuak nevezik. Pedig akár ide­csürjük, akár odacsavarjuk, s akárhogy igyekezzünk is a lezajlott nemzetközi kongresszust azonképen feltüutetui, mintha az csak európai szempontból járt volna el ós pedig minden ellenzókies színezettől távol állván, azért tőle az ellenzéki színezetet elvitatni nem lehet. Mérsékelt ellen­zékiek ragadták kezükbe az initiativát, azok vezették és forgatták azonképen, hogy a kormánynak minél ke­vesebb legyen belőle a dicsősége. Az eszmét ugyan a főldmivelési minisztérium adta hozzá, de mert szabad­elvű párti gazda-klubb szervezkedve nincs, azok hozták létre, kik szervezkedve vannak. Részt vett benne az egész mérsékelt ellenzéki mágaási kar, s Apponyira egy jól szervezett tüntetés váraKozott. Pedig azokhoz képest, miket előtteszóló külföldi tudósok elmondtak, ő bizony nem sokat mondott, hanem azért megtapsolták tiszszer jobban, mint akármelyiket s páthosszal elmon­dott átalános nézeteiről, mint valami égi nyilatkozatról irtak az ellenzéki lapok. Hogy Apponyi képzett, sőt talán a tüfeör előtt beiskolázott szónok, azt nem lehet tőle megtagadni. Kiallása, orgauuma, elegáns magatar' tása, kiszámított mozdulata ós ünnepélyes komoly te kin tete hatással van a hallgatóságra. Mindeu szónak ura, s tudja, hogy melyiket hol kell alkalmazni, mily hangon ki mondani; egészen ellentótben azzal a másik, igazán nagy férfiúéval, a ki csupa egyszerűség, csupa termé­szetesség mindenféle pathosz és plasztikailag kiszámi tött magatartás nélkül. És hogy Apponyi a gyengéb­bek előtt nagyobb hatással beszélhet, mint Tisza, azt | megengedjük, de azok előtt, kik a fontoló ós bonczoló] ész hideg biztonságát bámulj ik, azok előtt mindig Tisza esz az ideál. Hogy azonban a gazda-kongresszusra visszatérjünk, nem helyeselhetjük ama pusztán az európai érdekekre ektetett eljárást, melyek mellett a magyar érdekek még csak szóba se jöttek, az ország pedig ezt várta, s ha csak ámítani nem akarjuk magunkat, a kongresszus eredményével megelégedve nem lehetünk. A helyett, hogy saját szorult helyzetünk felett tanácskozva a nem­zetközi initiativát kormáuyuakra bíztuk volna, a nelyett adjuk a jóakarót Európa gazdag ós müveit nemzetei számára, melyekuek viszonyaitól a mi viszonya­ink nemcsak hogy elterők, de erdekeink is egészen kü­lönböznek egymástól. A mi konkurenciánktól a kül­földi gazda épen úgy félhet ós fél, mint az összes amerikai vagy orosz konkurenciától^ sőt egy gazdasá­gilag előrehaladt Magyarország, mely a maihoz képest megháromszorozott mennyiségű 'ármányt vinet az euró­pai piaczokra, a gazdasagi kuli a-teroa már-már meg­állapodott államokra nézve valósagos veszedelem. Hogy oeszólhetnek most mar a külfóidies a mi szempontunk­ból, s hogy lenetnek a mi órdeReinünek szószólói? Saját szempontjukból igen, de biz a hol érdekeink eltér­nek, ott azonképen fognak mozogni, a mint nekk jobb. Éppen ezért volt a lezugott Kautz liyulaaak igaza, ki Európa különálló, s magannyi erdeieket képviselő nem­zeteire nózve az atalános intézkedéseket lehetetleneknek tartotta. Persze, hogy nem aratott beszédével tetszést, a mennyiben a vizet a külföldiek malmára nem hajtotta, az ellenzék által kezelt kongresszus tetszetősségéből ós praktikusságából padig sokat levont, s azt valódi érté­kére szállította. Mondom, a helyett, hogy saját ügyünket, bajunkat tárgyaltuk volna, a felett tauaoskoztunk volna, beáll­tunk Európa doktorának, felcsőditettük a sok magyar gazdát német ós franczia szót hallgatni, s hazabocsá­tottuk őket a mint jöttek, a reménységnek minden biz­tató sugara nélkül. Halottam is nem egynek ajkáról a panaszt a felett, s nem egy mondta, se nem kettő, hogy ezt tudva, német szót hallgatni bizony nem jött volna Budapestre. De mirevaló is volt felcsőditeni ezeket a sze­gény magyar embereket., talán, hogy a mérsékelt ellen­zéki európai nagyzázhoz nagyobb dekorácziót ké­pezzenek ? Ez az a nagy lelkiismeretesség a magyar­gazda pénzét illetőleg, hogy jöjjenek fel mások érdeké­ben elszórni ? Mert hiszen ha európai kongresszust akartak ama tudós gazda-urak, ám szedték volna össze magokat mint szereplőket ós szerepelni akarókat, de mire való volt oda az olyan, a ki beszédükből egy szót se értett? Avagy miért nem írták ki, hogy móg a magyar emberek is nó­metúl fognak beszélni, ám megláthatták volna, hogy milyen lett volna a részvét, s hány maradt volna azok Közül, kik ezen az utón valósággal lefőzettek. Nem azt akarjuk pedig ezzel mondani, hogy mire­való a nemzetközi kongresszus, hanem azt, hogy nem­zetközi kongresszuson német szó vásárlására nem min­den magyar embernek telik pénze, hanem tartották volna meg az urak a nemzetközi kongresszust maguk Közt, a mire pedig a magyar gazdákat felcsóditettók, abból csináltak volna „magyar gazda-kongresszust." Nekünk ógető szükségünk, égető teendőink vannak, azonfelül az európai érdekektől különváltak, magyar ér­dek ós szempontok, miken csakis egy magyar kongresz­szus lett volna hivatva segíteni. És ha már a dolog igy törtónt, ha Apponyiók hót országra akartak szólni s ne­veiket hót országon akarták hangoztatni; ha a kormány­tól jött eszmét ellenzéki színezettel igyekezték beadni a nagy közönségnek, beszólva ismét sokat és nem tóve A „B1ÜKESMEGYE1 KÖZLÖNY" TAKCZAJA, Budapesti tárczalevél. Budapest október 16-án. Nem volnék jóravaló pennás ember, ha nem Jókai­val kezdeném meg e heti refarádámat, illetőleg a fekete gyé­mántokkal, melyeket egy, A-istotelesi szabályoktól megcsö­mörlött, feldühödt kritikushad izzó porrá akart törnil Nagy balgaságnak tartom, rózsaszín tárgyakat fekete pápaszemen át observálni — de ha már ugy cselekednek mübirák uraimék, akkor legalább a viszonosság kedvéért a feketét rózsás okulá­rén át vizsgálják. De hát kérem szeretettel — micsoda okoskodás az, a fekete gyémántokat is ugyanciak sötét szem­üvegen át uézik! Denique azért tapsban még sem volt hiány. A közönség, kivált a fiatalja nem rejté véka alá lelkesedése lángját Jókai előtt. De Jókai emlékezni is fog arra az estre, és Márkus Emilia is megemlegeti azt az estét. A szép, bájos Márkus Emmi, ki Jókai müvének hősnő­jét személyesíti, valóságos boszorkányságot fejtett ki ezúttal játékában. Mert, hogy valaki szerepének utasítása szerint szőke avagy barnafürtü, kopasz vagy púpos legyen — az közön­séges dolog. De már az különb virtus, hogy a szép Emilia dévaj, nefelejcskék szemeinek szerepéhez hiven olyan fekete volt a ragyogása, hogy egynémely rajongó uracska előadás Után hazaballagtában azt a nótát dudorászta, hogy: „Fekete szem éjszakája" azon csalóka hiszernben, hogy ő most a Már­kus Emma szemeiről ábrándozik. Pedig üát annak a szeme olyan kék, hogy kékebb se kókl .... Magemlegetni pedig azért fogja e premiert, mert mi­alatt ő odabeun a azinpalon a Jókai fűíate gyémántjait adta, az alatt aa övet meg valaki elvette a kölcsönösség kedvéért. És kérdem ón — mórt ne legyen siabid egy jóaevelesü tol­vajnak ily kedélyes alkalmi tréfa ekövetése ? ... . . , . Ha kuitiválója lennék az úgynevezett „szörny­szójátékoknak" azt mondanám, hogy Badapeitet e hátai her­<»e</oviuának kellett volna nevezni — agy hemzsegett benne a sok herczeg. Itt volt Kazső trónörökös, a walesi herczeg, Vilmos poroiz herczeg, Frigyes fóherczeg, Cobarg herczeg. Don Miguel bragaazai herczeg Izuni! basi, az egyipto ni ex alkirály és kisóretebén Ibrahim Hulny hercieg s móg néhány exitikus herczegecsiíe! Sióval roppaatul elókelosködtünk e héten, móg a nemzeti színház is a bagdadi herczegnit adta! Razsó királyfi a „körösi lányt" daloltatta el Blahánó­val, Izmail „Aidát" aditta elő az operában, Dm Miguel meg rókát hajszolt a megyeri határban. A herczegi sajgás azonbaa most már majdne n egészen szertefoszlott. De azért ne tessék hinni, hogy a fóherczeg Sán­dor-utcza is csak ennek okáért, csupa kollegialitásból lett hall­gataggá az imént. Nem uraim, hanem igenis azért, mert hon­atyáink ismét pihenni tértek egy kis dalegált vakáczióra. Jöt­tek és elszéledtek, szaporáa miat a fergeteg. Mikszáth Kálmán, ki oly paszióval figurálgatja ki az ő „t. Ház"-át a „Pesti Hírlapiban, sarokba csapta kalamusát és búnak ereszté fejét. Nem csoda, mikor olyan kegyetlen kedribe volt és ime alig ejthetett azon a gyáva Házon egy pár derekas karczolatot 1... Os Budavárának o.iátrumáról kell még egyet-mást el­mondanom. Beleütött a — közösügy] A nemzeti és a nópszin­uáz mutyiban játszanak benne. Paulay, ki Madách nyomán színpadra szabta Ádám apánkat (az írás szavai szerint ugyan Ádám teremtve ós nem szabva lőn) tehát röviden ugyanaz a Paulay most a hamis Éveával trafikál odaát. (Ej, ej!) „Hát ti mit csodálkoztok azon, hogy a várszínházba is belecsapott a közösügy (átkoztassók az ö neve) — mordult fel Osanády bátyán* — hisz tudvalevő dolog, hogy Tisza Kálmán ur lakását várbeli palotájában egyenest folyosó köti össze páholyával a szomszédos színházban 1 Nos tudjátok-e már merről fú a szél? azon a folyóson keresztül szivárogtad át azok a dualisztikus elvek 1" Hátha igaza van 1 ... A vigadóban is történik valami. Élalaaas német művészek a csillagos ég titkait, jelenségei tárták föl gyönyö­rű optikai mutatványokban a közönség előtt, melyeket való ban érdemes ós tanulságos dolog megtekinteni!.,.))?» falra­gaszaik egy kissé piripocsósan lettek megfogalmazva. Nem furcsán hangzik-a, hogy a mennyei események bemutatását hír detik ökölnyi betüksel a nagyérdemű publikumnak. Ligeti Jenő,

Next

/
Thumbnails
Contents