Békésmegyei közlöny, 1885 (12. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1885-10-15 / 83. szám

B.-Csabán, 1885. XII. évfolyam, 271. szám. Csütörtök, deczemberhó 10-én. BÉKÉSHEGYEI KÖZLÖNY! Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. xMegjeleiiik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve '. 6 írt. 3 „ 1 „ 60 kr. Egész évre Fél évre Évnegyedre Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : AASENSTEIN és VOGLER ezég, Bées, Prága. Budapesten; Néetorszáp és Svájca minden fővárosaiban is vétetnek fel hirdetések. Szerkesztőség : APPONYI-utoza, 891. számú ház,hová alap szellemi részét illető minden közleményt ozimezni kérünk. KLiadó hivatal: Kishid-utoza, 988. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szára ára 10 kr. Kapható a nyomdában és Lepage Lajos ur könyvkereskedésébenHirdetések jutányos áron vétetnek fel. „N y i 111 é r"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyom" dájában és Biener B. ur nagytőzsdéjében. Ugyanitt hirdetések is elfogadtatnak. Vidéken a póstahivaloknál 5 kros postautalvánnyal lehet előfizetni. A hirdetésekért járó Ssszeg helyben fizetendő. A gazdakongresszus után Ismeretes e lapok t. olvasói előtt a mozgalom, melyet a magyar gazdák orsz. végrehajtó bizottsága létrehozott a czólból, hogy agrarius bajainkból egy vagy más úton kilábolni segítsen. A kongresszus, a mi a tagok számát ós tekintélyességét illeti, sikerültnek mondható, mert úgy a hazai, mint a külföldi mezőgazdák számos tekintélye foglalt helyet a budapesti uj városháza diszes tanácskozó termében. Yolt igen sok szép ós tartalmas beszéd, magyar, franczia ós német nyelven; elő lettek sorolva számos bajai úgy a magyar, mint a szomszéd tartományok földbirtokosainak; volt panasz a tengerentúli versenyre, mely megsemmisítéssel fenyegeti közép Európa termelő államait, de sőt a magunk túltermelése is egyik okául állíttatott a mostani válságnak ; szóval minden el lett mondva, — joggal-e vagy nem, — csak a baj orvoslására mondatott vajmi kevés, s a mi mondatott, abban is elágazók voltak a vélemények, s a sok szép ós okos beszédnek végre is az lett a rövid kivonata, hogy biz a mi kedvünkért sem Franczia, sem Németország nem fog saját érdekei ellen cselekedni, s igy valószínűleg csakis a jó Isten kegyessége s a magunk józansága segíthet rajtunk, ha ugyan még nem késő? A nógy napon át tartott értekezlet végre megszülte az — egeret! mely az alábbi határozati javaslatban lett összefoglalva, melyet Apponyi Albert gróf egy nagyszabású beszéd után nyújtott be. „A mezőgazdák nemzetközi értekezlete elvben helyesli az előadó (dr. Gaál Jenő) javaslatait, ós azok érvényesítése czóljából: 1. A ni. kir. kormányhoz, melynek védnöksége alatt tartotta üléseit, azt a kóróst intézi, ho^y a többi érdeklett államok kormányaival kellő úton érintkezésbe lépvén, azokat felkérje, hogy szakközegeik órtekezóse utján a A „BÉKESMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZAJA, A számtiszt házassága. Egy boldog ember elbeszélése után irta Chrisztó M. Hogy a házasságok nemcsak az égben, hanem az országos kiállításon is köttetnek, példa rá az <'n esetem. A hazai és külföldi sajtó által elismeréssel emlegetett kiállítás engem is kicsalt odúmból. Felmentem hát én is, hogy tanuja lehessek iparunk haladásának, hazáok felvirágzásának. Egyedül utaztam, mert hát senkim sem volt, kivel megoszthattam volna az utazás örömét és kellemetlenségeit. Már három nap óta jártam össze-vissza a kiállítás területén, kerekre nyitott szemekkel bár. ulva az ipar minden terén való haladásunkat, midőn negyedik napon fáradtan a „szegedi csárdába" vetődtem ebédre. Itt pillantottam meg egy nőt, kinek ives szemei élénk benyomást tettek egész valómra. Szép volt, elragadóan sz^p! Termete czédrus, szemei elbűvölök, ajka kinyílt rózsa, mosolya hóditó .... Megvoltam igézve, szivem, melyről azt hívéin, hogy képtelen a szerelemre, erősen dobogott, kimagyarázhatlan érzés fogott el, mely azt látszék mondani, hogy e nő enyém lesz, bárki legyen is. Ebéd után egy éltesebb nő es egy 9—10 éves leánynyal, — kik társaságát képezték, — az iparcsarnok előtt letilt. A másik padon én foglaltam helyet, s szem«im folytojavasolt intézkedések keresztülvitelének módozatai megvizsgáltassanak. 2. Saját elnökségét megbízza azzal, hogy hasonló irányú társadalmi működés folytatása végett állandó nemzetközi bizottságot alakítson, mely minden további teendő fölött határozni tog ós magát a szükséghez képest kiegészítheti. " Hogy kilátásaink a jövőre nézve még a jelennél is aggasztóbbak, azt az előadó dr. Gaál Jenő alaposan mutatja ki, midőn rámutat ugy az Egyesült államok, valamint Oanada, Keletindia, Oroszország ós a Laplata államok megmórhetlen — de még nagy részben használatlanul heverő — gabonatermő területeikre, melyek már a legközelebbi jövőben is sokkal inkább figyelembe veendők lesznek, mint jelenleg; a távolabb jövőben pedig Ausztrália, továbbá az Amerikában ós Afrikában nem rég felfedezett ama területek, melyeken a gyarmatosítás voltakópen csak ezentúl fog megindulni, nagyon számba veendő nyers termelésre lesznek képesek és igy nincs kilátás arra, hogy ezen verseny már a közelebb jövőben ellensúlyoztathassók, hanem az általunk be nem látható időkig nemcsak mai erejével jelentkezni, de minden valószínűség szerint folyton erősbödni fog. S mit ajánl dr. Gaál Jenő arra nézve, hogy ezen közgazdászatunkat vógenyószettel fenyegető versenyuyel megküzdhessünk ? „A jövő állandó verseny kilátásaival szemben a középeurópai államok közgazdaságában létesíteni kell, vagv a mennyiben már meg van, fenn kell tartani a termelés főágai között a helyes arányokat; a mezőgazdaságot pedig oda keli fejleszteni, hogy az a termelő szabad akaratának lehetőleg alávetett, iparszerü ós üzleties magasbreudü foglalkozás legyen, melynél a kultura a verseny öregbedésével lépést tartván, ezt folyton ellensúlyozhassa. A haladás eszközeit e részben a szakértelem ós a munkaerők fejlesztése, a megfelelő tőkenosan az ő tekintetét keresók; a azok a beseédes ives szemek azt látszának mondani: ,légy türelemmel megértettelek.* A szép leány felállott kísérője mellől, s meglehetős hangosan, igy szólott; — Egy pillanatra bemegyek az iparcsarnokba. — Jó, jó, csak aztán soKá ne maradj! Előttem ment el, s tekintetét rajtam feledé. Itt a „campus— vélem, — lássuk maradt-e valami emlékül a flott jogászélet alatt szerzett bátorságból. Hogy kísérője figyelmét magamra ne vonjam, egy ideig veszteg maradtam, s csak jó idö multával vonultam be, nagy lassan, a csarnokba. Ott állott egy üveggel leborított s felöltöztetett nőalak előtt. Mellé léptem s gyönyörrel néztem alakját 8 bámultam kedves arczát, melyre odaléptemkor gyenge pír szállott. Mélyen hajlottam meg előtte. Égő arczczal s reszkető hangon szólitám meg. — Bocsásson meg nagysád, de ha emlékem nem csal, valahol már volt szerencsém! (a szegedi csárdára czéloztam). Rám tekintett, egy ideig keresgélni látszék emlékében. — Nem emlékszem. Milyen mosoly, milyen lebilincselő hang!.. . — Ugy, sajnálatomra csalódtam! Én Barogy Elemér vagyok, számtiszt az X-i adóhivatalnál. Fejével bólintott. befektetés, a helyes munkafelosztás ós munkaegyesités," s minden létező termelési, társadalmi ós állami tényező kellő viszonyba hozott, czóltudatos tervszerű felhasználása képezik." Mind szép ez, mind helyes ós szívesen aláírhatja minden nemzetgazda, ámde fájdalom, ezen elvek már nem ma hangoztatnak először a gazdák köreiben, s bár belátja minden józan gondolkozású gazda ezen elvek helyességét, szükségét, s örömmel létesítené is azokat, ha a „ hadviselés "-hez szükséges három kellékből csak egygyel is rendelkezhetnék! Mert mind ezen helyes elveknek megtestesitósóhez legelőször is pénz, még pedig sok pénz lenne szükséges, mert annólkül bizony semmire sem mehetünk, s hol vegyük azt ma? hol van az olcsó kölcsön, a melynek befektetését mai keserves viszonyaink között kibírná gazdaságunk ? De nemcsak a pónz hiányzik, hanem hiányzik a szakértelem, a kellő intelligenczia is, különösen kisebb gazdáink legnagyobb részénél, ezen elvek okszerű életbeléptetésére. Ennek tehát hosszú idő kell, ezt gyorsan keresztülvinni lehetetlenség, még ha pónz állna is mindenkinek rendelkezésére, s igy, ha áll az, a mit dr. Gaál Jenő mond, s a miben ón egyszerű ember kételkedni sem nem akarok, sem nem merek, t. i. e válság vége beláthatatlan, s az még fokozódni fog a közel jövőben, akkor azon átalakulás alig fogna rajtunk segíteni. Hát csak működjenek a nemzetgazdák az államok s azok polgárai jólétén tovább is; kísértsenek meg minden módot arra nézve, hogy a földbirtokos-osztály képes legyen hazafiúi, családi ós állampolgári kötelmeinek továbbra is megfelelni, ámde mi egyszerű közgazdák, földművelők ne várjuk be a netalán azon utakon elérendő könnyebitést, hanem miután tényleg benne vagyunk a bajban, melyből ha a nemzetgazdák kisegítenek is, ha t. i. megtalálják az Ariadne-fonal vógót, mely e labirintusból kivezet, az nem egyhamar leend, s ha A magam bemutatásán már tul voltam, de azt még nem tudtam, hogy ki ő? Hanem hát kivágtam magamat, nem azért tartottak engem a mamáK, meg a lányaik otthon első gavallérnak, hogy ilyen csekélységen tul ne tettem volna magamat. — Lássa nagysád, én nagyon önző ember vagyok. Nem elégszem meg azzal a szerencsével, hogy magamat már bemutattam, — nem elég az a földi boldogság, a mennyországi után vágyom, s ha szerencsés lehetnék magtudni annak nevót, kinek szép szemei elvették szivem nyugalmat az ebéd aiatt, én lenné* a legboldogabb halandó ! Ismét mosolyra nyíltak ajkai. — Nevemet óhajtja tudni ? Legyen ! Tördesy Lilla vagyok K-ból. — Köszönöm! Lilla ... mily szép név, olyan mint a viselője 1... Kifelé indult, én utána. — Megengedjen, a kijáratnál tovább nem kísérhet, nehogy sógornőm észrevegye ismeretségünket. — Óhaja parancs előttem ! — Csak még egyet! Szabad-e reménylenem, hogy ez ösmeretséget folytatandó — tiszteletemet tehetném — otthon ? — Szívesen látjuk! Búcsúra nyújtotta kis kezét, melynek érintése forrásba hozta véremet és ellebegett sógornéjához. Egész nap czéltalanul bolyongtam a kiállításon; de néni