Békésmegyei közlöny, 1885 (12. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1885-08-20 / 67. szám

B.-Csabán, 1885. XII. évfolyam, 67. szo,m. Csütörtök, augusztustő 20-án. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként^kétszer: vasárnap ós osütörtökön. ELŐFIZETÉSI DTJ Helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve kiildve : Egész évre Fél évre Évnegyedre 6 írt 3 „ 1 „ 50 kr. Lapunk számára hirdetése

1: felvételére fel van jogosítva : HAASEMSTKIN és VOG-LER ezég, Bées, Prága, Budapesten, Németország és Svájez minden fővárosaiban. Szerkesiztőség : APPONYI-utcza 891. száma ház, hová a lap szellemi részét illető minden közleményt ozimezui bérünk. kiadóhivatal: Kishid-utoza 988. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 kr. Kapható a nyomdában és Lepage Lajos könyvkereskedésében. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „N y i 111 é r"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyomdájában és Biener B. ur nagytőzsdéjében. Ugyanitt hirdetések is elfogadtatnak : vidéken a pós tahi valóknál 5 kros postautalvánnyal A hirdetésekért járó összeg helyben fizetendő. A közművelődési egyletek. Beksics Gusztáv e Kitűnő publiczistánk, ki a magyar nemzetiség érdekében érzelme egész hevével, tudománya egész tárházával, hazafiúi lánggal küzd, ir, buzdít minden irányban, a „PestiHírlap" f. évi julius 31. számában ismét megszóllal a „közművelődési egyletek" érdekében, lelkesülten, meggyőzően, melynek csak a fásult szivekre nem lehet hatása, de a hazafiúi sziv vele érez, vele lelkesül ós áldoz; mert tudja, hogy ez minden magyarnak szent kötelessége, ha csak hazáját igazán szereti. Erdély lépett először a sikra, nagyszabásuan; az ő „közművelődési egylete" megalakult Kolozsvárott, oly jelek között, mely garancziát nyújt a sikerre. A magyarság java megértette a hivó szót; áldoztak a jobbak, áldozott szegóny, gazdag egyaránt, kiben hazafiúi sziv dobog, ki nem rabja a pénzmolochnak s rut önzés el nem fojtotta szivében a jobb, nemesebb érzetet. 4 siker eddig is szép és Békósmegye egyes községei, — bár mindről ezt állithatnók — dicséretesen járultak a „kulturegylet" anyagi gyarapításához, — csak aszegóny Szt.-András közsógeis370 fitnál többet gyűjtött. De hát mi ez ahhoz, a mennyinek begyülni kellett volna ? Ha mindenki, kinek tehetségében van, meghozza áldozatát? Ily iudoleuczia mellett a siker minő reményével nézhetünk a Beksics által felállítandó jelzett s minden esetre felette szükséges dudántuli, dél- ós éjszak-magyarországi közművelődési egyletek sorsa elé? Azt mondja Beksics, az akczióba lépésre buzdítva, hogy rosszabbat nem Írhatnak, nem beszélhetnek rólunk t. i. az oláhok, németek, tótok, horvátok, kik „mert védjük, szeretnék lenyúzni bőrünket," mint beszélnek most, midőn a magyar saját nyelve érdekében sikra száll. De igen is írhatnak, beszélhetnek rosszabbat is, ha kárörvendve azt tapasztalják, hogy a magyar lelkesülés szalmaláng; hazafiságunk — nagyképűség, hogy szájjal birjuk — de tettel nem— hazafiságunkat kimutatni, mert hasunkat jobban szeretjük hazánknál. Nagyhangzásu frázisok, léha pöffeszkedés, a fukar önzés utálatos betegsége, semmibevevés, közöny . . . uton-uttóleu burjánoznak s veszélyeztetik az izmosodó magyar test egészségét. Ezeket :az erkölcsi fekélyeket nagyon nehéz gyógyítani, pedig sokat ártanak a közügynek; hatalmasabb orvosa, mint a sajtó — ós hathatósabb gyógyszere, mint a sajtó, dorongja — nincs. Ezt kell ellenök alkalmazni, taián pómelyik erkölcsi beteg kigyógyul s hasznavehető tagja lesz nemzetüaknek; mert tapasztalható, hogy ép azok, kik legszájasabbak, mert legönzőbbek is, vonják meg adományaikat a hazai közművelődési egylettől; mert sokaknál, kiknek isten adott szép vagyont, a fukarság és a közügy iránti órzékhiány oly nagy, hogy legpateusebb préssel sem lehet tőlök egy krt is kisajtolni. Önként, 'hazája ós nemzetisége iránti szeretetből vajmi kevesen járulnak a nemzeti czólhoz, tisztelet a nemes kivételesek, pedig ez kötelesség volna azoktól, kik tehetnék. És nem szógyen-e ez reánk nézve ós azon ügyre, mely oly fontos czélt tűzött ki feladatul? Ha a magyarság szive, a nagy alföld jó módú ós értelmes népe nem lelkesül a magyarságért és saját lótünk érdekében nem áldoz filléreivel a közművelődési egyleteknek, akkor a siker kevés reménye kecsegtethet bennünket ós ellenségeink „irkatnak rosszabbat is rólunk," írhatják azt, hogy a majyar társadalomban nem ól a hazaszeretet; politikailag éretlen,élhetetlen nép vagyunk. De ezt ne irja senki rólurk, hanem tegyünk. Tegye meg mindenki saját körében, lefolyása latba vetésével, felvilágosítva, lelkesítve a letetőt, hegy a megindult felette fontos mozgalom hajótöióst me szenvedjen, sőt ellenkezőleg elérje azon sikert, melyet várunk ós várhatunk is tőle. Hisszük lesz sika*, —kell is hogy legyen, mert ez nemzeti kórdós. Es a lajtó álljon őrt; mutasson ujjal azokra, kiktől hazafiatlanságot nem várt, de talált ! —.K.~ — A nagyváradi püspökség. A nagyváradi püspök halála folytán a püspöki vagyon átvétele végett miniszteri biztosképen a vallás- ós közoktatásügyi minisztérium Boncz Ferencz közalapítványi ügyigazgatót ós miniszteri tanácsost küldte ki. — Igaszságügyi mizériák A kilencz évig ártatlanul börtönben szenvedett Köteles Mihály ügyének „Budapesti Hírlap" egyik utóbbi száma vezérczikket szentel. Kiemeli, hogy az a legkevesebb, minta legfőbb Ítélőszék a sajnos igazságtalanságot a felmentő itélet által reparálta. Kiemeli, hogy Köteles Mihály a birói slendrianizmus áldozata ; a bírósági közegek, kiknek lelkiismeretére volt bizva e bünper elintézése, egytől — egyig képtelenek valának feladataik megoldására. — Kénytelenek vagyunk a „Budapesti Hirlap" kifakadásainak igazat adni, sőt nagyon is mérsékelteknek tartjuk azokat. Ha már főbenjáró eseteknél ily tévedések történnek, képzelhető, hogy miként láttatnak el, a többi ügyek. El kell a bizalomnak ily körülmények kőzött teljesen veszni igaszságszolgáltatásunk iránt ós ez nem csekély mérvben fogja aláásni anyagi fejlő lésünket is. Politikai liijrek. * A kremsieri találkozás. Pétervár, aug. 17. (P. K.) Jól értesült körökben az a vélemény uralkodik, hogy Ferencz József császár-király ós III. Sándor czár találkozásának nem lesz különös politikai jelentősége ós túlzás volna e találkozásban mást látni, mint annak jelét, hogy uralkodók ós népeik közöttt egyetértés uralkodik. Miután azonban azuralkodók kíséretében ott lesznek külügyminisztereink is a találkozás alkalmával, nem fogják elkerülhetni, hogy bizonyos politikai kérdéseket ne érintsenek ós meg ne beszéljék az általános béke érdekében követendő magatartást. * A német foglalások. Madrid, aug. 17. Spanyolországban izgatottságot keltett, hogy a németek a Karolina-szigetcsoport egyik szigetét birtokukba vették. A hírlapok kikelnek Németország ellen. A kormánypárti sajtó azonban előkészíteni igyekszik a közvéleményt Spanyolország felszólalásának sikertelenségére. * A németeket szörnyen bántja, hogy franczia vendégeink oly páratlanul szíves fogadtatásra találnak mindénütt. Szemünkre hányják, hogy noha ök plántálcák (higyje a ki akarja) hazánkban a kulturát, mégis a franczia szellem előtt hódolunk. Sőt egyik angol újság — parsze sulferájnos szemüvegen — politikai tüntetést lát a fogadA „BMESMEGYEl KÖZLÖNY" TÁRC3&AJ 4 „Melyik a legnagyobb bolond?" — Rajz. — Irta Nagy Géza. I. „íme lelkecském, bemutatom az aj adjutáns urat, az én szegóny megboldogult barátom egyetlen fiát, hadnagy Marosi Sándort." Hadnagy Marosi Sándor úr erre meghajtotta magát, mialatt egy pillanatra rajta felejté szép metszésű barna szemeit azon a gyönyörű kis szőke asszonyon, a kit az ezredes úr úgy mutat be neki: „Az ezredesné ő nagysága, az én drága kis feleségem, a ki engem nagyon tudna szeretni — hogy ha nem 54 esztendős volnék," teszi hozzá tréfás enyelgéssel. „Csak 53* igazítja ki nagy sietve, szinte belepirulva, ő nagysága. „Millió kalucsni! már megint elraboltál egy évet az életemből; ha igy haladfz lelkecském, egyszer csak azon vesszük észre magunkat, hogy te lettél 53 és ón 21 éves* — pattan fel az öreg, az ő jó lelkének kedves neheztelésével, miközben jóságos, sötétkék szemei olyan szeretetteljes csintalansággal tekintenek az ő „egyetlen kis botzorLnyjára', mintha azt a szürke bajuszt és szürke hajat cak m)Kából ragasztotta volna ahhoz az életvidor egyózsóges a-ezha, melyről csak úgy sugárzott a csendes boldogság, elgedetiség Hadnagy Marosi Sándc csak állott ós csak nézett s aligha nem azt gondolta, hog: „Istenem, de szép asszony", s ki tudja még mit gondol, h ezreiese meg nem szólítja. „Hadnagy úr itt fog íagának egy alkalmas, csendes kis szobát kapni, s egyszer rindenkorra szivesen láttatik asztalomnál, ha ő „nagysága is úgy akarja." A szép kicsiny asszoy mosolyogva bólintott a fejével s azt mondta, hogy „szivesn látjuk." Hadnagy Marosi Sálort könnyekig meghatotta ezredesének jósága. Bele is kezitt egy pár szóval hálájának kifejezést adni, de az ezredf úr jószivü gorombasággal „jobbra át"ot komandirozott, miraz adjutáns úr tisztelegve kivonult a szobából és a friss le^ón iparkodott tisztázni azon különböző érzelmeket, melyei olyan ronamosan meglepték szivét, lelkét. Ez iparkodásánabredménye gyanánt aztán, mély hálaérzet és szeretet-teljes gyrabecsülós bontakozott ki nemes lelkében ezredese iránti ki őt magához emelte a nyomoruságból s egy bizonytak — hihetőleg szomorú jövő helyett — biztosított neki egyiinden anyagi gondoktól ment, kényelmes életet s reménytel jövőt. II. „Nos lelkecském! bogy vagy megelégedve az adjutáns úrral? Csinos fiu ugy-e? azután milyen derék, szorgalmas, szellemes fiatal ember. Már régóta figyelemmel kísérem, s méltóra tette magát eddig is szeretetemre. Épen olyan mint szegény atyja volt, a kinek halálos ágyán megígértem, hogy gondoskodni fogoi£ róla, a szegóny árváról, a ki engem azóta atyjaként szeret ós tisztel. De azért tudja meg asszonyom ! hogy a miért ő olyan csinos gyerek s hogy maga olyan ssép asszony: nem szükség ám, hogy beleszeressenek egymásba, főképen pedig maga ne próbálja azt megtenni, — mert millió kulucsni! ón akkor rögtön . . . meghalok. Érti?! 1 „Menjen maga faragatlan vén bakancsos! Hogy beszélhet ilyesmiket a maga kis feleségének? Hiszen tudja, hogy én nem adnám magát ezer adjutánsért sem, mertén csak magát szerelem, — de azért nem tűröm, hogy egy ismeretlen fiatal ember előtt ilyen illetlen módon bizalmaskodjék. Mindjárt én is „jobbra át"—ott komandirozok, hallja? Most pedig csókolja meg a homlokomat, ós „Alázatos szolgája, akarta mondani, ugy-e? Nohát magamat ajánlom" ós miután kezet csókolt az ő „lelkecskójónek, szép, magas, férfias termetének elegáns tartásával, katonás léptekkel elhagyta a szobát. (Folytatása köv.j