Békésmegyei közlöny, 1885 (12. évfolyam) január-december • 1-104. szám
1885-01-18 / 6. szám
„ Békésmegyei Közlöny t t 14. szám 1885. ispáni határozatot kezéhez nem kapta. — Ezen határozatnak azon része, mely, támaszkodva az ö9,560|876 sz. belügyin, körrendelet 6-ik pontjára, Engl Dávidot az esetre sem tartja jogositatlan italmérést űzőnek, ha ezen italmérést mint Roszik alhaszonbérlője gyakorolná, - Engl jogi nézetét teljesen megváltoztatta. E pillanattól kezdve nem irtózott annyira „albérlői" minőségétől, — sőt néha-néha büszkén kidüllesztett mellel el is mondta, hogy: miért ne lennék ón egy albérlő ?! Az én nézetem azonban eltér az Englétől,'s büszke önérzetét nem látom indokoltnak. A belügymin. 59560/876. sz. körrendeletének 6-ik pontjában foglalt azon intezkedés, hogy: a jogosult beleegyezésével való italmérés nem, tekinthető tilosnak, — feltétlenül áll; csakhogy Roszik András nem tekinthető az ezen pontban értett Ajogosultnak," — mert a közte és a reg. közbirtokosság közt létrejött szerződés az albérbe adhatás jogát tőle kifejezetten megvonja, s az ez iránybani engedélyezési jogot, — a már szintén fentebb ösmertetett szerződési pont szerint, — a reg. közbirtokosság Grriinmre ruházta. Miután pedig a szerződéi a szerződő felek között törvényt szab, s miután a szerződés különös megállapodásai derogálnak a miniszteri rendelet általános intézkedéseinek: tehát Roszik András az általa megkötött szerződés alapján italmérés engedélyezésére jogosultnak nem tekinthető. — E felfogásnak szerzett érvényt a szarvasi szolgabirónák határozata, melyet Békésmegye közigazgatási bizottsága, — ellenére dr. ur várakozásának, — indokainál fogva egész terjedelmében helybenhagyott. Ez a száraz tényállás. A szarvasi közönségnek azon része, mely a vitás ügy iránt elfogulatlanul érdeklődött, — mert hisz az általános érdeklődést feltételezni ily csekély fontosságú ügyben, képtelenség, — megnyugvással fjgadta ugy a szarvasi szolgabíró, miut Békésmagye közigazgatási bizottságának határozatát. Azon általános felháborodás és megbotránkozás, melyet a dr. úrral elhitettek, redukálandó a kobzás által közvetlenül érdekeltekre s azokra, kik velük rokonság, üzleti viszony, megbízotti minőség stb. által összeköttetésben állottak. Mulatságos külömben a dr. urnák ez ügybeni „jól értesültsége— Engl Dávidot a Roszik panasza folytán tartott tárgyaláson, egészen a szolgabírói határozat hozataláig dr. Szemző Gyula szarvasi ügyvéd képviselte. A szolgabírói határozat elleni felebbezést is ő készítette el, de az abban használt kissé élesebb hang miatt, nem volt elég bátor azt ellenjegyezni. Bátor embart keresett tehát, s kutató szeme a dr. uron akadt meg! —a dr.ur látván, hogy csak nevét kérik, — ós igy nem kocz<áztat sokat, — nem törődve azzal, hogy a tárgyalási iratokat soha sem olvasta, s hogy eként a tényállást nein ösmeri, — hisz a nagy közönség sem ismeri az ügyet, — vállalkozott, s belebújt az oroszlánbőrbe, hogy ezen rettentő álarcz alatt nevének dicsőséget szerezzen rajta vesztett, s méltóan szorongatott cliensének, — recte rokonainak, — menekülést szerezzen, ós hogy az éber hatóságnak egy elszánt rúgást adjon ! S ime az áloroszün compillál egy ujságezikket, melyben fajat eláruló hangon, a megsértett jogérzet nevében elégtételt kér! Az általa védett felfogásnak apodiktikus igazságát a kétszer-kettőnek feltétlen bizonyosságával azonosítja, s czikke végén, magát mint ügyvédet s igy érdekeltet elfogultnak állítván, kór objektív véleményt! Hogy illik ez össze? — Vagy lehetőnek véli ezen szabálynak, hogy kétszer-kettő: négy, — egy másik variansát is ? Elfogultsága okának bevallásánál azonban nem volt elég őszinte a dr. ur, — mert az nem megbízotti minőségéből, hanem rokoni viszonyából ered. — Ugyanis a tilos italmérést gyakorolt Engl Dávid éppen ugy, mint a „Bárány" vendéglő bérlőjével a fentebb vázolthoz teljesen hasonló albérlői viszonyban álló s Engl Dávid sorsának elébe néző Hajnal J. — a dr. urnák közel rokonai. Hinc illae lacrimae!" A szarvasi szolgabíró személye ellen intézett támadásai méltatlanok a válaszra. Salacz Ferencznek ugy képzettsége, mint jellemessége, a közügyek terén való pár évtizedes szereplése alatt kiállotta már a tüzpróbát, s holmi legulejusok támadásával szemben védelemre nem szorul. Szarvas, 1885. január 12. Mikolay Mihály, ügyvéd. — Kemeny Gábor b. közlekedésügyi miniszter a közlekedési minisztérium ügyköréhez tartozó közlekedési ügy minden ágára vonatkozólag véleményadásra közlekedésügyi tanácsot állított fel, melynek elnöke a miniszter, alelnöke a közlekedési minisztérium államtitkára, jegyzőjévé a mi niszter b. Rudnyánszky Józsefet nevezte ki. A közlekedési tanács legközelebb megkezdi működését ós alkalma lesz a forgalmi politika számos kérdésére nézve véleményét nyilvánítani. — A bányatörvény javaslat tárgyalására egybehívott értekezlet — mint értesülünk — legutóbbi két ülésében a javaslatot letárgyalta A kormány e nagy fontosságú törvényjavaslatot még ez évben a törvényhozás elé szándékozik terjeszteni. — Raynald Lajos kalocsai érsek föpásztori körlevelet intézett papságához, melyben az antiszemita mozgalmaktól való tartózkodást köti szívökre. Megemlékezik a választási mozgalmakról ós azon vádakról is, melyekkel a sajtó egy része a politizáló papságot elhalmozta. Ezek ellenében hangsúlyozta, hogy egyesek miatt egy testület működésének jellemét megbélyegezni nem lehet. X=»oli tilsai hireis.. * A gácsországi rulhenek egyenjogúsítása. Lembergböl távirják azt a szinte hihetetlen hirt, hogy állítólag Bismarck herczeg német kanczellár közbenjárt az osztrák kormánynál agácsországi ruthenek egyenjogúsítása érdekében. Az erre következett értekezletben uralkodónkat Potocki Alfréd gróf képviselte Hire jár, hogy a cernowici egyetem ruthenizálása már elhatározott dolog. A nemzetiségi küzdelmek Ausztriában ugylátszik mégis diadalt aratnak. * Német-magyar-osztrák megegyezés. A„nómetikormány — mint Berlinből jelentik — megegyezett az osztrák ós magyar külügyi kormánynyal, hogy Afrika és a déli tenger szigeteinek mindazon helyein, hol osztrák ós magyar érdekek forognak fenn, de osztrák ós magyar konzulságok nincsenek, Németország konzulságai fogják védeni érdekeinket ós az osztrák-magyar alattvalókat ép olyan védelemben részesítik, mint sajat honosaikat. Nyilatkozat.*) Kedves barátom.! A „Békésmegyei Közlöny" 2-ik számában czikket irtam egy fenforgott vitás ügy alkalmából, ós felhívtam t. kartársaimat esetleg ellenuézetük nyilvánítására. Becses lapodnak január 15-iki számában ennek folytán valami Fürich (Für — ich ? Ja er führt seine Clienten und Gláubiger bei der Nase heruin) otromba támadást intéz személyem ellen, a nélkül — a mint maga bevallja — hogy engemet ösmerne, ós a nélkül, hogy az ügy érdeméhez szólna. A járó-kelők gyakran vannak kitéve annak, — különösen alföldi városainkban, — hogy sárban fetrengő részeg ember indokolatlanul, ismeretlenül beléjök kötjerőuek-erejével oly sárossá akarván őket tenni, miut a milyen ő; nem gondolva meg, hogy nem az a sár piszkol, a mely a ruhához tapad, hanem a részegség sara, mely jellemének mocskát képezi; nem gondolva meg, hogy besározhatja az illetők felső kabátját, de jellemüket szenny nem érheti. - Ily emberrel szemben az eljárás Vagy kitérni előle, vagy suhángot fogni ós elsuhángolm. Én is igy járhin. Egy konkrét eset alkalmából megtámadtam a szarvasi szolgabíró ebbeli eljárását, megtámadtam határozatát, — melyet igazságtalannak tartottam, — megtámadtam e határozat indokait; de a szolgabírónak sem egyéni, sem hivatalnoki jellemét, becsületét meg nem támadtam, meg nem sértettem. Bíráltam a szolgabíró határozatának indokait élesen, sót tán kíméletlenül, de becsületét nem sértettem. Mondhatom ezt annyival is inkább, mert többek között, kik megtiszteltek avval, hogy e czikk felett velem beszélgettek — köztük Bókésmegye méltóságos főispánja — egy sem találkozott, ki ily érteleinbeni észrevételt tett volna. Daczára ennek Führich ur, — kit személyesen nem ismerni szerencsésnek érzem magamat, de kinek viselt dolgait igen jól ismerem, — belém köt, ós egy meg nem sértett becsület védelmének örve alatt ,.általa" meg (nem sérthető becsületemet akarja bepiszkolui. Ezzel szemben a fentebb jelzett eljárás közül, a másodikat választom. Führich ur csodálkozik, hogy egy csabai lakos érdeklődik oly ügynél, mely a szarvasiakat érdekelné, ós mely ügy az ő felfogása szerint nem tartozik a nyilvánosság elé. Czikkem végén kijelentettem, hogy ez ügy*) Sajnáljuk, hogy két kartirs között ilyen szemólyaskodő polémia támadt, de minthogy Führic'i u uyilt válaszát közöltük: i^-eu természetes, hogy dr. Herényi ur ezeu sorait is közzé tesszük. ben, mint ügyvéd vagyok érdekelve, tehát nincs mit csodálkoznia; hogy pedig a sértett igazság közérdeket képez, és igy a nyilvánosság elé tartozik, a felett Führich úrral nem fogok vitatkozni. Ha a szolgabíró valamely magánügyét tettem volna vita tárgyáva, akkor igaza volna, de oly tényt, melyet mint hivatalnok követett el, jogom van megbírálni. Az einber nem tudja nevessen-o, vagy bosszankodjék azon hang felett, melyen ezen ur ír. Nevessen a butaság felett, vagy bosszankodjék a szemtelenség felett. Hisz ha ön bátorságnak tartja azt, hogy ón a szolgabíró határozatát megmertem támadni, akkor az ön eljárása, melylyel egy ön előtt ismeretlen ember becsületét akarja bemocskolni, arczátlanság! ön a szarvasi közvélemény sértett jogérzetét akarja tolmácsolni ? Sokkal többre becsülöm szülővárosomat, semhogy feltételezném róla, h^gy önt választotta volna tolmácsának! Mert hogy Salacz Ferencz nem szorult az Ön fogadatlan prókátori védelmére, azt már azért is elhiszem, inert ily védelemre okvetlen azt kell mondania: „Ments meg Isten a barátaimtól, ellenségeimtől majd megmentem magamat". No de ön azért nyilatkozott, hogy engem rendre utasítson! A herczegő pöffeszkedésnek és léha nagyképűségnek ez a koronája! Eszembe juttatja ez, a Borszem Jankó két népszerű alakját: Mihaszna Andrást, a korumpált rendőrség egy hitvány tagját, ki szintén arrogálja magának azt a jogot, hogy rendre utasítson; de eszembe jut Mokány Bérezi is, aki erre azt mondaná „Czoki paraszt!" Becsületet sérteni könnyű dolog annas, a ki nem tudja átérezni azt, ós nem tudja mi a becsület. Nyilatkozatának ezeu tételét elfogadom, ós annak teljes igazságáról czikke megjelenése óta megvagyok győződve. De hogy ad oculos demonstráljam önnek, hogy tudom mi a becsület, ezennel definiálom, remélem megelégedésére: „Becsület az, ha egy ügyvéd a szabónál elegáns ruhákat csináltat, magának a divatüzletben divatezikkeket vásárol, végig feszit az utczándendy módjára; ós mikor a szegény jóhiszemű hitelezők pénzüket követelik, nein fizet, beperelteti magát, végrehajtást intéztet maga ellen, — és neje nevében igénypert adat be a lefoglalt ingóságokra. Ezt tette Führich Dénes ügyvéd, a mint azt a szarvasi jbíróságnál levő iratok igazolják. És egy ily einber mer becsületről, becsületérzésről beszélni; ily ember meri a becsület szent nevét profán ajkaira venni ?? Tisztességes társaságban nem tűrnek meg egy olyan embert, ki kártyaadósságát meg nem fizeti, mit kell egy oly emberrel csinálni, a ki a szegény szabó jogos követelésének kielégítését alaptalan igényperrel akarja meghiúsítani, — alaptalan, mert jogérvényesen elutasittatott, — azt a közvélemény ítéletére bízom. Fürich ur jogi nézeteit is ki akarja még fejteni, — eddig az idő rövidsége miatt nem tette. Furcsa joginézetek lehetnek azok, melyeknek megszültimlésére egy hét rövid idő, de nem vagyok kíváncsi egy oly ember jogi nézeteire, a ki magyarul irni sem tud! A ki azt irja hogy „sérelmi oldalra lép" — „czáfolatát a nyilvánosság előtt megírhassa" „hogy megbízás nélkül valakinek védelmét elvállalni hálátlan dolog, de igenis ezúttal megbízás nélküli kartársa vagyok czikkiró ellenében sértett Salacz Fereacz ur érdekében akkor, midőn őt védeni szükségtelen", stb. stb. menjen a szarvasi fogyni tiáziuinba ós készítsen irálygyakorlatokat, de ne akarjon jogi nézeteket fejtegetni I Végül miután Führich ur kijelentette, hogy fogadatlan prókátor; aunyiban pervesztesnek akarom magamat elismerni, hogy az ily prókátornak járó szokásos perköltségek üze fésére magamat kötelezem. li.-Csabán, 1884. január 15-én. Dr. Kerényi Soma. MEGYEI KÖZÜGYEK. Békésmegye állapota m, évi deczemberhóban. Alispáni jelentés. (Vége;. SZÍVÓS Lajos kétcsövű fegyvere nem rég kilöttnek találtatott, holott SZÍVÓS azt állította, hogy abból 3 -4. nappal előbb telt utoljára lövést. A bűntett színhelyén nem maradt egyéb bűnjel egy papírdarabnál, mely kalendáriumból volt kiszakítva, s mely felismerhetőleg a puskatöltés fojtásának használtatott. A SZÍVÓS házáuál eszközölt nyomozás alkalmával találtak egy 18S2. évi Kosuth naptárt, a melyből a Vásárt mutató részből éppen a „K" betiis lap hiányzott, meglelelően a bűnjelhez, mely szintén „K" betűs helyneveket tartalmazott, de nagyobb betűkkel nyomtatottat, mint a könyvben volt, ugy, hogy nyilvánvaló tett, hogy a fojtásul használt papírlarab nem származhatik a talált naptárból. Tovább nyomozásra előkerült egy 1872. évi Kosuth naptár is, s ebből ugyancsak a „K" betűs lap ki volt szakítva, de ennek betűi tökéletesen megegyeztek a talált papírdarab betűivel, Missuraicsandőr főhadnagynak erélyes fellépte oda vitte a mindent tagadó Szívóst, hogy bevallotta, hogy ó az egyedüli tettes, s egyszersmind hajlandónak mutatkozott a rablott tárgyakat kiadni. A. rablott értékek meg is kerültek az utoll3Ó krajezárig.
