Békésmegyei közlöny, 1885 (12. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1885-07-23 / 59. szám

B.-Csabán, 1885. XI1. évfolyam, 63. sz«,m. Csütörtök, augusztushó 23-án. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és osiltörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ uelyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve : 6 írt Egész évre Kél évre Évnegyedre 60 kr. Lapunk számára hirdetése': felvételére fel van jogosítva : IUA8ENSTBIN és V0 *L.EK ezég, Béfts, Prága, Ku-Upeiten, Németország és Svájcz minden fővárosaiban. Szerkesztőség : APPONYI-utoza 891. száma ház, hová a lap szellemi részét illető minden közleményt ozimezni kérünk. (Ciadó hl vatal: Kishid-utoza 988. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 kr. Kapható a nyomdában és Lepage Lajos könyvkereskedésében. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „N y i 111 é r"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyom díjában és Biener B. ur nagytőzsdéjében. Ugyanitt hirdetések is elfogadtatnak: vidéken a póstahivaloknál 5 kros postautalvánnyal A hirdetésekért járó összeg helyben fizetendő. Munka és becsület. Tele a világ szája panasszal. Lazák az erkölcsök. Se hit, se remény, se szeretet az emberek szivében. Napról napra élősködünk. Anyagilag szellemileg lefelé, viszszafeló járunk Felebarát nem jó barát. Irigykedünk, gyanakodunk egymásra. A tűzhely melege mellett, utczán, város vagy faluháza, megyeháza tanácstermében, egyesek, testületek mind mind panaszkodnak: „Rossz világ jár." Hallgasd meg az iparost, beszólj a földművelővel, állj szóba a hivatalnoksereggel,, vagy figyeld meg a kereskedők társalgását, mindenütt egyforma a nóta vége: „Rossz világ jár." Mi történt? Az emberek lettek-e rosszabbak, avagy Isten kegyelme fordult el tőlünk. Nem. Jó az Isten, jót ad. Kegyelmet gyakorol ő mindörökké teremtményeinek díszével, az emberrel. Mi halandók, bármi gyarlók vagyunk is, olyanok vagyunk mint a régiek. A korszellem változott csak meg. A közlekedés rohamos változása, a mechanika terén történt egymást fölülmúló találmányok az egyéniség e.rejét megköveteli!:. Felhasználni a természet adományai^ azokat értékesíteni a társadalom dolga. A természet az embernek, jobban mondva az egyénnek kijelölte a maga helyét, hol munkaerejét, munkaképességét teljes mértékben érvényesíteni kell. A nevelés kötelessége az egyént arra képesíteni, hogy a társadalomban, vagy a társadalom számára erejét kitudja fejteni. A ki erre gyenge, az társadalmilag beteg. Minél korában s minél helyesebben szoktatták az egyént arra, hogy munkaképes legyen, annál kevesebb küzdelme lesz a társadalomnál, s annál jobban esik neki majd a „küzdelme a létesítésért." Szóval a mai társadom megkívánja minden egyes tagjától, bogy dolgozzék, hogy tudjon dolgozni a maga neme szerint. Ma a munka azon fegyver, inelylyel az életet végig kell küzdeni, „mert ki nem dolgozik, ne is egyék." Ezt át kelleue érezni minden embernek. „Agyam ós kezem munkájával keresem j meg hontalanságomban mindennapi kenyeremet, de még a kenyérkeresetet is iparkodtam a hazafiai kötelességgel összekötni. Igy akarom kenyeremet megkeresni életem végnapjaiban ha lehetséges ; de nemcsak önmagam, de keuyérkeresetkóptelen családom számára is. Mint munkás állok előttetek, mondám az angoloknak, midőn kereseti felolvasásaimat megkezdettem. Feemelt fővel, nyilt homlokkal mntatom be magamat mint ilyet e magyar közönségnek." Igy irt — Kossuth Lajos nagy hazánkfia, midőn „Irataim az emigraczióból" czimü müvét átadta a magyar közönségnek. Kossuth Lajos az egykori kormányzó „felemelt fővel nyilt homlokkal mutatja be magát mint munkás." Ennek lelkesítő például kell szogálni. A munka egyike a legnagyobb kötelességeknek, — teuát egyike a legnagyobb erényeknek. Fejt3e ki "minden ember munkaerejét állapota szerint s boldogulni fog. Hallom azonban a mnnkásvilág gondos kaczagását, mondván: .Mintha bizony nem dolgoznánk eleget. A fölkelő napot munkával üdvözöljük s munkánál talál bennünket az esti csillag, csakhogy kenyeret adhassunk halvány képű, beesett arczu gyermekeinknek." Értem kaczagásodat édes atyafi. Nem is te vagy oka a te nyomorúságodnak, hanem azon ezer meg ezer ember, kit a fölkelő nap itt-ott a korcsmában, tivornyákban, kártyaházak ós erkölcsroutó társaságokbau talál ski még ma is azt tartja „Munkátlanság esak az élet." Azért mondom fejtse ki minden ember munkaerejét s boldogulni fog. Da a munka egyedül magában nem hoz za meg isteni áldását. Hogy a munka kielégítsen bennünket, hogy szivünket örömmel töltse el s lelkünknek meghozza az életet édesítő nyugalmat, becsületesnek kell lennünk. A munka csakis a becsülettel párosulva működhetik közre a boldogság megteremtésére. Aunélkül elfogyasztja az erőt, megtöri a kedvet s sivárrá teszi az életet. Ellenben ha munkánknak mindig vele járó édes testvére a becsület, az lelkünket emeli, szivünket nemesíti, erőnket edzí, érzelmeinket melegíti. Épen ez a mai kor egyik hibája, hogy a becsület iránti érzék meggyengült, minek aztán a káros következménye, hogy a munka nem teremti meg azt a lelki állapotot, melyre szükségünk volna, hanem olyan romboló üatása van mint uzsorás kezében a pénznek. Mikor Budapest jelenlegi főkapitánya hivatalát elfoglalta, ezt adta ki jelszóul: „Munka ós becsület." Ő tapasztalta a munKa ós becsület varázserejét. Mint egy kis helység aljegyzője kezdte meg pályafutását s ma a főváros egyik első rangú hivatalnoka. Tanuljunk tőié í Le gyen a mi jelszavunk is „Munka ós becsület munkánk után lesz boldog az élet. Csiffáry Sándor. — Az állami költségvetést az 1886. évre, mint értesülünk, az egyes minisztériumok már összeállították ós a pénzügymisztériumnak átnyújtották. Egyes tételek a földmivelési, közoktatási ós igazságügyi minisztériumnál, tekintettel a mezőgazdasági beruházások, továbbá az iskolák ós fegyintézetek szaporitásáuak szükségességére, magasabban vannak előirányozva. A többi czimek szükséglete jobbára az i8áó. évi előirányzat keretén balul maradt; osupán a legközelebb eletbelóptetendö postatakarékpénztárak, valamint a Dunaszabályozás ós az országbái ópitése igényelnek nagyobb, uj kiadásokat. Az átnyújtott költségvetéseket a A „BflKESMEGYEl KÖZLÖNY" UWZ\J4 A „Csic80gó"-ban. - Rajz. II. Folytatás. De hogy a feje milyen természetű volt, azt nem volt alkalmam megfigyelni, pedig mifelénk ez a fődolog. A külömbséget azonban nem a forma, sem a béltartalom, hanem a koponya taitóssága teszi. Csurapé Pista nyugodt biztossággal várta be ellenfelét, mintha győzelméhez kétség sem férhetne. Csakugyan a Csurapé Pista hatalmas, robusztus termetén nem lehetett megdöbbenés nélkül végigtekinteni, olyan volt mint egy fiatal bika. A nyakára nem hiszem, nogy akadt volna alkalmas ,krágli*. A Dani gyerek mellett valódi óriás; nem csuda ha Danit mindenki élveszettnek tartja. De nem kell elfeledni, hogy a Csurapé Pista koponyájáról sem tudunk semmit, a mi pedig mint mondám a fódolog, mert lehet valaki olyan mint a Tátra, — ha a kobakja lágy, jobb lett volna annak vakon születni, mint a Csicsogóban kiállani a „placzra." Mert a Csicsogóban azt tartja a közmondás, hogy „csak a fejit, hogy meg ne sántuljon." E közben arikoltozás nagyjából lecsendesedett; a „banda" i« beintett" sikertelen rafikfidését. Az általános figyelem a kilátásba helyeíett „heczre" volt irányozva, a mely tekintve azt a két darab tiszteletre méltó sorafafütyköst, melylyel egymás fejelágyán a két farkas sz-met néző „gladiátor" behatóbb tanulmányozásokat tenoi elhatározta, — valóban érdemesnek is kínálkozott. Meg '

s jegyzé rá Kecsege Jóska, — a ki az imént addig kapkodta a fejét, mig bele is ütötte egy repüló boros üvegbe, a mit véletlenül Pityóka M*rc zi elszalajtott, — hogy : „Na te árva Ozompók Dani, ha a fejedet előre el nem dugod a szűröd ujjába, akkor nem lesz a „tilógusnál" elég. rfalaszter" a kivel azt össz°csirizelje." „Jutt abból neked is öcséin" szólt vissza Ozompók Dani „De nem kend irja meg róla a „reczót," felesel vissza Kecsege Jóska. „Elhallga-i te káfcagörcsölő, te Pongyola Jutka kötőmadzagja, mert ugy „hókon teremtle*," ho^y ezt az ócska „pirimasi,

3 is menybéli angyalnak látod. Né a lucza-széke ; még ő is pötyög." Kecsege Jóskának sem kellett több, ámbár nem volt valami bátor gyerek; el is türt volna mindent, de azt, hogy ötet valaki a Pongyola Jutka kötőmadzagjának nevezi ennyi ember előtt, ezért még a szópapja lelkén is keresztül menne. Hogy ne, mikor Pongyola Jutka volt a falu egyetlen szégyene, a kinek a neve tisztességes ember szájában még csak meg sem fordult, a kinek az urát a szita ütötte agyon, a ki kontyba csavarta a kusza haját, pedig sohase volt rajta fej kötő, a ki node ne bántsuk már szegényt! Evvel a szemólylyel együtt említeni aa ő becsületes nevét? Est még az a mihaszna csürhés gyerek, az Ugri Ferke se hagyta volna szó nélkül, nem hogy Kecsege Jóska, a kinek az apja törvénybeli ember, e mellett négy fért ályos gazda, s legfőkópen azért vette zokon Keosege Jóska ezt a csúfságot, inert alig egy hete, hogy elgyürüzte a mátkáját, a kinek ha ez a fülébe megy! ? . . . . biztosan visszaküldi a gyürüt meg a jegykendőt. Egy szóval nagy volt a sérelem; annyira nagy, hogy ö is elővette a fütyköst 8 íenyegetőleg verve a mestergerendához, — közbe közbe kegyetlen rikkaniásokíai tüzelvén s biztatván magát. Na te szegény Ozompók Dani, most vagy igazán benne a páozban; hiszen tisztára laposra püfölnek, ha ez a bolond Kecsege Jóska is neked megy! De Ozompók Dani rá se hederített a Jóska gyerek berzenkedésére; oda számított, hogy L& Csurapé Pistával elvégezte, majd ó rá fordítja a sort. Arról szentül meg volt győződve, hogy Kecsege Jóska nem tesz a becsület ellen semmit. A Csicsogóban ugyanis az /olt a törvény, bogy egy embert kettőneic bántani egyszerre nem szabad, csak ha .nagyon muszáj;" de egy emberünk szabad akár az egész ivót még dübögőt kiverni, ha tudja; tehát várta türelemmel a Csurapé Pista támadását, a mi nem is késett sokáig. Ea vagyok hát az az éhenkórász, az a róvásra élő, he ? „Pap se mondja kétszer", vágta vissza Dani. „Nem mered még egyszer mondani, ugy-e ? te polyák te poltron! ? (Vége köv.)j