Békésmegyei közlöny, 1885 (12. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1885-05-21 / 41. szám

B.-Csabán, 1885. XIL évfolyam, 41. szám. Csütörtök, inájushó 21-én. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként kétszer*: vasárnap és osfütörtökön, ELŐFIZETÉSI DIJ Helyben házhoz hordva vagy postán bermentve küldve : Egész évre . . . 6 írt Fél évre . . . . 3 „ Évnegyedre . 1 „ 60 kr. Lapunk számára hirdetése': felvételére fel vau jogositva : UAASENSTEIN és VOŰLtíR ezég, Bées, Prága, Budapesten, Né­metország és Svájoz minden fővárosaiban. Szerkesztőség : APPON Yl-utoza 891. számú ház, hová a lap szellemi részét illető minden közleményt czimezni kérünk. E£.iad.ó hivatal: Kishid-utoza 988. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 kr. Kapható a nyomdában és Lepage Lajos Hirdetések jutányos áron vétetnek "fel. „N y i 111 é r"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyom ­díjában, és Biener B. ur nagytőzsdéjébeu. Ugyanitt hirdetések is el fogadtatuak: vidéken a póstahiva­loknál 5 kros poitautafvannyal 1 hirdetésekért járó összeg helyben fizetendő. Budapest főváros kíillitlsa és a külföld. Hogy a magyar állam történelmi és hatalmas kul­turhivatását mindenütt elismerjék és hogy a magyar ál­lam tekintélyét nemcsak a múlékony rokonszenv pilla­natnyi hatása alatt, hanem beható ismeret alapján ta­nulják tisztelni, ehhez csak az szükséges, hogy Magyar­országot az igazság színében ismerjék meg, Magyaror­szág fővárosa, mely a legszebb gyöngy Szent-István koro­nájában a legjobb ós legkellemesebb alkalmat szolgál­tatja a külföldnek arra, hogy Magyarországot komolyan kezdje tanulmányozni. Budapest a legszebb keret a ki­állításhoz ós magában a kiállításban a főváros pavillonja bizonyságul szolgál arra, hogy mennyi komoly munkába ós áldozatba került az, mig Budapest első rangú európai várossá lett. Budapest szépsége ós fejlődése befelé ugy mint kifelé élő bizonyítéka annak, hogy a magyar nem­zet az ezeréves küzdelemben mindig fenutudta tartani állami önállóságát és öntudatos fejlődósét és betudta töl­teni kulturlnvatását. Mert Budapest Magyarországon nemcsak a politikai élet központja, h&uein egyúttal min­den közművelődési és nemzeti törekvésnek közvetítője ós központja. Ebből magyarázható ki az a tény — irja a „Correspondance de Pesth" — hogy Budapest főváros a politikai magyarosodás érdekében a legnagyobb szolgá­latot tette a magyar államnak. Azt a külföldet, mely nemcsak czigányokat ós szegény legényeket kiváu itt feltalálni, Budapest kitűnő községi kormánya ós lakos sága, inely különböző faji jellegénél fogva a fővárost mintegy a magyar állam mikrokosmosává teszi legjob­ban felvilágosithatja arról a tagadhatatlan tényről, hogy Magyarországnak minden hü állampolgára fajkülönbség nélkül arra törekszik, hogy a szabad és önálló magyar államban szabad polgárok lakjanak és jólétnek örvendje­nek. Budapest főváros a városalkotásban ós igazgatás­ban is mintaképül szolgálhat az ország többi városaina k és épen ezért szükséges volua, hogy minden magyar.vá­ros vagy község tanácsa testületileg keresse fel a kiállí­tást, különösen pedig tanulmányozás végett a budapesti fővárosi pavillont. A kimerítő kép, melyet Budapest fő­város pavillonjában Budapest haladásáról találunk egy­szersmind szemlélhető érdemsorozata mindannak a mit Ráth Károly főpolgármester, Kammermayer Károly pol­ármester Gerlóczy Károly ós, Kada Mihály alpolgár­mesterek a bizalom őszinte nyifatkozatai közben fáradha­tatlan erólylyel ós szorgalommal a közjó érdekébeu kivív­tak. Ezen haladást feltüntető rendszeres ós jól tájékozható gyűjteményt Gerlóczy Károly' alpolgármester rendezé hosszas fáradozás ós utánjárással á főváros pavillonjában, melyről a „Correspondance de Pesth," — melynek hi­vatása a külföldet a magyar viszonyokról politikai ós közgazdasági szempontból tájékoztatni, — a következő­ket irja: a kiállítások fontosságának tudatától áthatva Budapest főváros az utóbbi 12 óv alatt minden neveze­tesebb hazai ós külföldi tárlaton részt vett, bemutatni óhajtván időközönkénti való elöhaladását. Mindenki érezte azonban szükségét auuak, hogy ugy a főváros, mint az egész ország anyagi és szellemi fejlődése miuden irányú előhaladása egy Budapesten rendezendő általános orszá­gos kiállításon mutattassák be, s midőn ez irányban az országos magyar iparegyesület által a mozgalom rnegin­dittatott a főváros hatósága annak élére állva a kiállí­tás czóljaira szükséges területet készséggel átengedó, egy­szersmind a kiállításnak erkölcsi ós anyagi támogatást is biztosítva, hason értelemben felterjesztést intézett a kor­mányhoz. Egyúttal elhatároztatott, hogy a főváros mint ki­állító egy külön kolektiv kiállításban fogja magát be mutatni. Jelesül, hogy e kiállítás felölelvén a városi közigazgatásnak minden ágát ós ezekben mind ama ki­válóbb alkotásokat, melyek az alkotmányos aera fejlesztő hatása alatt a fővárosban ennek saját erejéből keletkez tek: a főváros állásánál ós fejlettségi fokánál fogva, ugy a bel, mint a külföld irányában egyrészt reprásentative másrészt instruktive lépjen fel. A főváros kiállítási pavillonjáuak tervezetében az illető műépítész Pestváros régi czimerét — az őr tornyos városkaput — kívánta jelképezve kifejezésre juttatni, mit középkori jellegű stylben Kauser József derék mű­építész igen jól adott meg. Az épület áll egy felülről világított közópteremből, melyhez két symetrikus szárny csatlakozik, végeikben fólnyolczszöget képező termekkel. Az épület egy lépcsőzetes terrassera van építve, ugy hogy a középső teremből jobbra vagy balra haladva ós a hátulsó terasset megkerülve a főterembe térünk visz­sza. A pavillon területe 1080 méter, 57 méter hosszal ós 83 méter legnagyobb szélességgel. A nyolcz osztály­ban való csoportosítás közül első sorban szemünkbe ötlik a földmérési szakaszban Buda ós Pestvárosok régi tér­képei, melyeken a 17—18-dik századbeli város szabály­talan utczáival dísztelen házsoraival puszta vidékével ós posványos kiöntéseivel érdekes képet nyújt. Mintegy meg ­felelő folytatásul következnek e régi felvételek után a múlt század közepe óta úrbéri szabályzás vagy más czól ­ból eszközölt felmérések., a mely munkálatok alapján vált lehetővé a főváros rendszeres szabályozása, építkezése s biztos alapot nyert csatornázása s vízvezetéke. Ezen ki­állítási részlet pedig annyival inkább nagy horderejű a mennyiben nemcsak a főváros fejlődésének múltja, de jövőben való fejlődésének emberileg megállapítható tör­vényei is felvannak tüntetve. És padig terjedelmes par­kok, jól készített széles utak, egészséges házsorok, fürdő­telepek, csatornák s vízvezetékek, továbbá a Duna véd­müveinek részletei: úgymint a vódtöltések, kőrakpartok ós zsilipek, lejtőmóretek, a sziklapinczék bányamóretei ós a talajmagasság mérésének rendkívül fáradságos térkép­felvételeivel egyetemben Budapest utczahálózata ós ipar­telepeinek átnózete élvezhető rajzokban s domború müvek­ben van feltüntetve. (Vége köv.) — A horvát tartomány gyűlés pénteken befejezte az 1883-iki zavargások elnyomására felhasznált katonai kar­hatalom költségeinek fedezésére kórt 100,000 frtról szóló A „BÉKESMEGYEI KÖMW" TÁR0Z4JA. Á fegyencz- és rabmunka az orsz. kiállításon. Külsőleg egyike a legigénytelenebb kiállítási épületek­nek a fegyencz- ós labraunka-csamok, de tagadhatlanul ér­dekes aDDak béltartalma, amit azon körülmény is igazol, hogy abban mindig igen nagy számú látogató közönség van, s a szakértők azt isinételteu szokták megtekinteni. Valóban meglepő is a munkatermékek azon változatos­hága, aránylagos tökélye és külsői csinja, melylyel a szem­lélő e csarnokban találkozik, s b.ir szánalommal az elbukot­tak felett mégis nagy megelégedéssel tapasztalhatjuk, bogy bör­töneink ma mar nem a tunya tétlenség színhelyei, hanem oly intézetek, a melyekben az elitéltek nagy száma valóságos pót­nevelésben részesül. A kiállított ezikkek összesége igen érdekes. Ott látjuk gyűjteményes összeállításban, hogy mily okszerűen űzetik a fűzmivelés oly fogházaknál, a hol erre alkalmas talaj létezik, egyéb kézműves foglalkozás meghonositása pedig lehetetlen. Látjuk azután a kosárfonás legkülönfélébb termékeit is. elkezdve a fekete vesszőből font legdurváb széuhordó kosártól, a legfi­nomabb ós szépen színezett női munka — és egyéb disz­kosarakig. A közönségesebb kosárfonás legtöbb termékét a kecskeméti kir. ügyészség, a finomabb Kosarak közül a leg­szebbeket a miskolczi és ipolysághi kir. ügyészség, valamint a nagy-enyedi orsz. fegyintézet állította ki. Méltó tárgyai a közfigyelemnek a kisújszállási és kalocsai kiválóan szép gyó­kén fonások is. Egyszerűbb famunkákat igen sikerült minőségben állí­tottak ki és pedig kádármunkákat az egri kir. ügyészség, a munkácsi és váczi fegyintézet. Ez utóbbi különösen szép gaz­dasági taligákat is mutatott be. Kerti bútorokat s kézi mán­gorlót a zombori kir. ügyészség, egy szép borsajtót a 'sátor­alja-ujhelyi ügyészség küldött be a kiállításra. Butornemüek nem nagy számmal állitattak ki s ezek közül határozottan a váczi orsz. fegyintézet termékei a legtökéletesebbek. A lipótvári fegyintézet szép kötélverő- ós szövószeti czikkekkel dicsekszik. A szarnosujvári fegyintézet különféle pokróezokat és daróezszö­veteket, a nagyenyedí a raülakatossághoz tartozó czikkeket, to­vábbá hajlított fából készült székeket s punutszöveteket, az illavai fegyintézet pedig igen szép esztergályozott és faragott famunkákat állított ki. Képviselje látjuk még e cs írnokban a kefekötést, szalmakalapfonást, képkeretekhez való léczek elő­állítását, szabóságot és czipószséget, kötszövészetet ós gyermek­játékok készítésit, az üveges kiállítási szekrényben a mária­nosztrai nói fegyintézet kézi munkái és a kaloosai kir. ügyész­ség gombkötószete mutatnak be szép termékeket. Már ezekből is látszik, mily sokoldalú muaka-oktatás folytattatik fegyintézeteinkben s börtöneinkben, — a szem­lélő meglepetéssel tapasztalja e munka termékek tökélyét s azon meggyőződesre jut, hogy a börtönökben csak a ieggya­korlatibb s oly kézi munkákra oktattatnak a rabok, a melyek ­ból kiszabadulásuk után viszonyaik közt meg is élhetnek. Érdekes tanulságul szolgálnak e részben azon feljegy­zések, a melyek a tárgyak legtöbbjén felvilágosítást adnak az azt elkészített rab korábbi életpályája iránt. Meglepetve tapasztaljuk, hogy e vagy ama szép tárgyat egy oly ember készítette, a ki elitéltetése előtt cseléd, napszámos, marhahaj­csár, üvegestót, vagy más efféle volt, tehát a mesterséget a melyben most magát kitünteti csakis a börtönben tanulhatta s örömmel vehetünk tudomást arról, hogv azon a bejárattal szemközt álló faragot karszék, mely figyelmünket okvetlenül megragadja, oly kezekből származik, a melyek az illavai fe­intézetben megtanult mesterséget most is nagy sikerrel foly­tatják, s szorgalmas munkájukkal elfeledtetik a foltot, mely egykor reájuk tapadt. Mint közállapotaink javulásának világos tanujelére bát­ran utalhatjuk a közönség figyelmét ezen csarnokra, melynek berendezésével az igazságügyminiszterium csak elismerést arathat.

Next

/
Thumbnails
Contents