Békésmegyei közlöny, 1885 (12. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1885-05-14 / 39. szám

B.-Csabán, 1885. XII. évfolyam, 41. szám. Vasárnap, májushó 17-én. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és osíitörtökö n. ELŐFIZETÉSI DIJ Helyben házhcz hordva vagy postán bementve küldve: Egész évre Fél évre Évnegyedre 6 írt 3 „ 1 „ 50 kr. Lapunk számára hirdetése': felvételére fel van jogosítva : iUASENSTEIN és VOGLBR ezég, Bécs, Prága, Budapesten, Né­metország és Svájez minden fővárosaiban. Szerkesztőség : APPONYI-utoza 891. számú ház, hová a lap szellemi részét illető minden közleményt czimezni kérünk. HLiadótiivatal: Kishid-utoza 988. sz. ház, Povázsay Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 kr. Kapható a nyomdában és Lepage Lajos könyvkeresKedésében, Hirdetések jutányos aron vétetnek fel. „N y i 111 é r"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyom ­díjában, és Biener B. ur nagytőzsdéjében. Ugyanitt hirdetések is el fogadtatnak: vidéien a póstahiva­loknál 5 kros poítautalvannyal X hirdetésekért járó összeg helyben iizetendö. Az aradi kereskedelmi- és iparkamara felter­jesztése a földmiyelés-, ipar- és kereskede­lemügyi magyar királyi minisztériumhoz vé­lemény nyel azalkotaudó szabadalmi törvény föelvei iránt. (Vége.) A negyedik czim rendelkezései közül ki kell emel­nünk azt, mely szerint (34. c.) a szabadalom önmagá­tól megszűnik, ha a szabadalom meghosszabbítási dijak nem fizettetnek, vagy ha (84. d.) a szabadalom keltétől számítva két év alatt gyakorlatba nem vétetett, vagy ha a gyakorlatba vétel a szabádalmazási idő alatt & évig fólbeszakittatott. Az utóbbi rendelkezést feleslegesnek, sőt egyes esetekben károsnak tartjuk, mert alig képzel­hető, hogy egy valamirevaló találmányt, melynek kivi­tele hasznos lehetne, vagy maga a feltaláló, vagy más, a kinek azt átengedi, ne alkalmazná ós ennek daczára a dijakat folyton fizesse érette. Itt az önérdek a vissza­élés ellen a legjobb biztosíték, tehát ez irányban kár alig fordulhat elő. Az ellenben könnyen megtörténhetik, hogy egy nagyobb jelentőségű találmány kót óv alatt a tőke bizalmatlansága vagy az előkészület nehézségei foly­tán nem lesz valósitható. Ha azután e miatt egy érde­mes feltaláló elesik a védelem kedvezményétől, az mél­tánytalan, sőt igazságtalan dolog lenne. Az előbbi in­tézkedésre nézve pedig ajánljuk, hogy az 1854. évi belga szabadalmi törvéuynek 22. czikkét módosító 1857. évi márcziushó 27-diki ottani törvény azon határozatával egyértelmüleg enyhittessók, mely szerint ha a dij ren­desen nem fizettetik, a fizetni köteles a lejárat után egy bizonyos idő múlva a fizetésre felszóllittassók ós mulasz­tásáért néhány forint bírságot legyen kénytelen letenni. És csak ha ez sem használ, akkor szűnjék meg szaba­dalma. A pótszabadalomórt, ha azt az eredeti szabadalom A „BÉKESMEGYEI KÖZLÖM" TAHCHM. Exaudi Domine. (Bachat Dániel) (Emlékezés B.-Csabára.) Lraml áld e hatalmas Szent gyiileuezetetl Hisz ki látja, mint vonzza Hozzád a szeretet: Szent imára kulcsolja Buzgón a kezeket. Esedezem ime; Exaudi Domine 1 Összeszorul a szivem Aggódón, azt látva, A vallásos buzgalom Mint vész e világba ; Esedezem hát uram Te hozzád kiáltva, Esedezem: ime Exaudi Domine I Napról napra a remény Foiyton bár enyészszen, Hisszük el nem pusztulunk Azért mi egészen; A te élő köveid Néped mindig lészen. Esedezem: ime Exaudi Domine! Rajtok épült szentagrház Dicső örökre itt; tulajdonosa kéri, véleményünk szerint dij nem lenne fizetendő. A hetedik czim alatti rendelkezések nagy részét helyeseljük, de kifogásoljuk azt, hogy a szabadalmi Épe­res ügyek nem a reudes bíróságokra bízatnak ós hogy azok ^tekintetében íelebbezósnek nincs helye. E kamara a szabadalmi hivatalt nem akarja ugy szervezni, hogy a szak­bíróság jellegével is bírhasson. De az teljesen áll, hogy politikai hatóságokra szabadalmi peres ügyeket nem ta­nácsos bízni, mert az eddigi tapasztalatok, melyeket azok működésével szerezni lehetett, e részben egyáltalán nem biztatók. És miután mi ugy fogjuk fel a szabadalmat, hogy az nem egyszerű iparjogot, hanem teljes tulajdont szerez a feltalálónak, vagy engedményesének, természetes hogy mi a tulajdon feletti ítélkezést másnak, mint az igazságszolgáltatás garancziaival felruházott bíróságnak kezeibe adni, hajlandók nem lehetünk. Nagyon tanácsos­nak tartanók azonban, ha nem minden első folyamodásu törvényszék, hanem csak az bízatnék meg a szabadalmi bíráskodással, melynek székhelyén kereskedelmi- ós ipar­kamara van. Ugy vagyunk t. i. meggyőződve, hogy a szabadalmi ügyek helyes, alapOo jliutézése sok technikai szakismeretet is igényel. Vóletnónyűuk szerint tehát,va­lamint a váltóbiráskodáshoz a kamara választ szakavatott bírákat, óp ugy kellene a szabadalmi bíráskodáshoz tech­nikai szakembereket kiküldenie, a kik az illető törvény­szék egyik tanácsának koronkint behozott tagjai lenné­nek. A fellebbvítel azután a második ós harmadik fokú bírósághoz óp ugy meg lenne engedve, mint a váltó­ügyekben. Véleményünk szerint viszonyaink között czól­szerübben ós móg is ily kevés Költségtöbblettel alig lehetu e a szabadalmi bíráskodást szabályozni. Yógül móg csak kettőt akarunk befejezésül meg­jegyezni. Elősször azt, hogy mi az úgynevezett szaba­Nagygyá tedd e honban a áldd Népét, vezéreit I Esedezem terjeszszed Országod téréit. Esedezem: ime Exaudi Domine! Csepregi Gyb'rgy. Uj magyar színház a fővárosban. Budapest, májushóban. Az ország szivében a fővárosban napról-naprd százával sereglenek a vidékről a kiállítás látogatói, számosan vannak ezek között, kik a fővárost régóta nem látták sezekbüszk e csodál­kozással szemlélik azt a nagy haladást, a mit fővárosunk kü­lönösen az utóbbi évek alatt tett. A közintézetek egész sora keletkezett az utóbbi évek alatt, s a ki élvezői jött a városba az ép ugy megtalálja a mit keresett, mint az a ki tanulni jött ós számos csarnokot fog az is találni, aki tanulva akar élvezni, 8 élvezve akar tanulni; s a főváros vendégei kőzött kétségkí­vül legtöbben lesznek azok, — kik a tanulást az élvezettel szeretik összekötni, s ezek a kiállítás díszes pavillonjai mellett színházainkban fogják megtalálni a mit keresnek. Sok beszéd tárgyát képezte a kiállítás megnyitása előtt az a kérdés, hogy a kiállítás alatt színházaink mily él­vezetet nyújtsanak a hazai és külföldi vendégeknek s az egósz fővárosi sajtó elismerte, hogy e kérdés a lehető legjobb meg­oldást nyert. A helyett ugyanis, hogy a kiállítás területére nagy dalmi ügynökök intézményét, mely azután bizonyos kivált­ságokkal lenne az állam által felruházandó, merőben feles ­legesnek tartjuk. A szabadalmi peres ügy olyan, mint minden más per, az abban való Képviselet czóljaira te­hát külön törvényes intézményt nem tartunk szüksé­gesnek. Második ós utolsó megjegyzésünk pedig arra vonat­kozik, hogy mi minden ujabb közösséget Ausztriá­val ós igy a szabadalmi ügy szabályozása tekintetében is a leghatározottabban perhorresezáiunk. Nem látjuk be, hogy ha erre eddig nem volt szükség, miért kelljen azt éppen most létesítenünk. E részben csak arra vagyunk bátrak hivatkozni, a mit a magyar kormánynak azon megbízottja mondott jeleutósében, aki azt az 1878-dik évi párisi nemzetközi szabadalmi kongresszuson képviselte. Ő ugyanis látván, hogy mennyire nem ösmerik hazánk közjogi helyzetét a külföldön, állami önállásunk védel­mét melegen ajánlhatta a kormány figyelmébe, Mi a szabadalmi ügy szabályozása alkalmából is csatlakozunk ezen kívánságához azokkal szembeu, a kik képzelt tech­nikai előnyökért annak követelményeiről megfeledkezni látszanak. Ezekben volt szerencsónk a velünk közölt főbb elvekre véleményüket elmondani ós midőn azt befejezzük, csak arra kérjük Nagymóltóságodat, hogy annak idején, midőn ezen főbb elvek alapján a szabadalmi törvény szövegezve is lesz, törvényjavaslatát, mielőtt az véglegesen megállapittatván az országgyűlésnek benyujtatuók, a részletek tüzetesebb megvitathatása végett velünk szintén közölni méltóztassék. Az aradi kereskedelmi ós iparkamarának 1885-dik évi áprilishó 28-dikán tartott teljes üléséből : Uriinwald Fcrencz, s. k. Dr. Gaál Jenő, s. k. elnök. titkár. költséggel uj színházat építettek volna, bent a városban keletke­zett egy uj magyar színház, azáltal, hogy a díszes nagy német színházat Feleky Miklós kibérelte magyar előadásokra. Még mindig élénk emlékezetében van mindenkinek, hogy pár évvel ezelőtt mily nagy vi&art keltett a hazai és a németor­szági sajtóban a gyapjú utczai németszinház ügya. Magyar részről erélyes hangok emelkedtek, melyek a német sjinház bezárását követelték, s e követelések híre egósz „Németország magyar-faló sajtóját ellenünk zúdította. Akkor e kérdés meg­oldása elmaradt s csak most midőn már a kedélyek lecsilla­podtak nyerte meg legjobb megoldását. Feleky Miklós az ország egyik legkiválóbb művésze alkotta össze azt a társulatot, mely bevo­nult a gyapjú utozai német színházba Blaha Lujzával, jaz or­szág legkedveltebb művésznőjével ólén. Nagy jelentőségű volt ez a bevonulás nemcsak művészeti, hanem társadalmi és po­litikai tekintetben is. Elhangzott az első magyar szó abban a házban, a melyben eddig idegen múzsának hódoltak a ma­gyarok; az első magyar szó egy Feleky Miklós ós egy Blaha Lujza ajkáról hangzott el, és az első meghallgatására az or­szág trónjának örököse sietett oda abba & szinhazba, melynek királyi páholya soha királyi sarjadékot nem fogadott mogéb.i mig a német múzsa volt a csarnokban. Bármily párthoz tartoz­zék is valaki, lehetetlen el nem ismernie a trónörökösnek és fenséges nejének azt az uralkodóknál is ritka és megbecsül­hetetlen tulajdonságát, hogy az irodalom ós művészet iránt ha­tártalan ragaszkodással viseltetnek. S bár teljesen távol tertsuk •s magunkat a politikától, lehetetlen eltagadnunk annak a tény­nek a uagy horderejót, hogy Rudolf trónörökös és Stefánia

Next

/
Thumbnails
Contents