Békésmegyei közlöny, 1884 (11. évfolyam) október-december • 82-100. szám

1884-12-11 / 98. szám

B.-Csabán, 1884. XI. évlolyain, 98. szám. Csütörtök, deczemberhó 11-én, BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNYT Politikai, társ:)daliái, közgazdászati és vegyes tartalma iap. Megjelenik hegenként kétszer: vasárnap ós osiitdrtökön. ELŐFIZETÉSI ölj helyben házhoz hordva vagy póstáu bementve küldve : Egész évre Fél évre Évnegyedre 6 írs 3 „ 1 „ öO kr. Lapunk számára hirdetése': felvételére fel van jogosítva: IAAStíNSTEIN és VihiLtíK czég, Bees, Prága. Budapesten, Né­metország és bvajcz minden fővarosaiban. Szerkesztőség : APPONYl-utcza 891. száma ház, hová a lap szellemi részét illető minden közleményt ozimezui kériiak. ttiadóliivatal: Kishid-utczi. 933. sz. ház, Povázsa, Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. jEgyes szám ára 10 kr. kapható Povüsay Testvérek nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „M y i 111 é r"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyom­dájában, és Biener B. ur nagytözsdéjében, ugyanitt nirdetések is el fogadtatnak: vidéken a postahivata­loknál 5 kros postautaivannyal. A hirdetésekért járó Ssizeí helyben fizetendő Na de menjünk tovább! Mert ugyan miért akarná az ellenzék, kinevezés helyett a tagoknak választását? Hát csak azért, hogy a választott tagok a kormánytól függetlenek legyenek. — A látszat legalább az, hogy ezért, de a valóság nem más, miüt az ellenzékieskedést viszketeg. Ki van mutatva a tapasztalásból, hogy a ki a kormánytól már semmit se várnát, az mindig függet­lenebb, mint a ki várhat, miután pedig az életfogytig­lan kinevezett tagnak Tárni valója már nincs, a válasz­tott tagnak pedig vau: ergo a kiuevezett tag, mint a legfőbb törvényszéki bíró is sokkal függetlenebb azon megyei küldöttnél, mely a kormány kegyeire aspirálhat. Na de mondjuk, hogy az egész indítvány ellenzéki visz­ketegség és nem egyéb. A felsőházi tagságnak, a miut azt egy czikküuk­ben már kifejtettük, nem is az a' fő alapja, hogy a tag független, hanem az, hogy a mennyire lehet, a pártos ­kodáson felül álló, elfogulatlan, lelkiismeretes, tapasztalt, tudományos, józan ós higgadt gondolkozású becsületes ember legyen, ki az alsóház határozatát megbírálni van hivatva. Ez pedig nem a filggetl *usóg feltétele. Azójt hogy valaki független, elfogult is, bornírt is, tudatlan is, lelkiismeretlen is lehet, míg ellenben a kit egy al­kotmányos kormáuy az ily alias betöltésére méltónak tart, az nem lehet haszontalan eiuber. Egyébiránt ne ott méltóztassanak felakadni, hogy a felsőház tagja ilyen meg olyan független ember le­gyen, hanem ott, hogy a felsőház a nemzeti képviselet­nek az ő higgadt megfontolásával csakis hasznára le­hessen artaui pedig ne árthassou. A felsőház jógiinak körülírásában kell majd elővenni a bölcsességet, ós itt kell meghatározni, meddig mehessen a uélkül, hogy zsar­noka lenne a pirlamentuek. Hat itt kell majd az észt elővenni. — A szerbek ós horvátok. Belgrádból jelentik, hogy a szerb lapok kivétel nélkül sokat foglalkoztak fcJtrossmayer diakóvári püspök zágrábi vendégszereplésével. Nagy visz­szatetszóst szült a püspök ama kijelentése, hogy Horvátor­szágra a déli szlávok közt Toscana szerepe vár, melyben természetesen Zágráb volna a délszláv Florencz. Ezt aki­jelentést egyáltalában nem vehetik komolyan a szerbek, kik nevek felemlitósóvel bizonyítgatják, hogy a szerb kul­tura minden téren előb van a horvátnál. A horvátok so­kat kölcsönöztek a szerbektől, a mit a szerbek nem vesz­nek zokon, de határozottan megtagadják a horvát elem kulturális felsőbbsógót elismerni és követni. — Az elkobzott vadászfegyverek. A belügyminiszter körrendeletet intézett a megyék alispánjaihoz, .melyben felhívja őket, hogy az orvadaszoktól elkobzott fegyvere­ket ezentúl ne árvereztessók el, hanem küldjék fel a köz­pontba. A körrendelet okadatolásául szolgál, hogy ugy a vadászat fontos ügyének, mint az általános vagyon ós sze­mély biztonságnak órdekóoöl fölöttébb üdvös ós kívánatos, hogy az elkobzott ós nyilvános árverés utján értékesíttetni szokott lőfegyverek oly egyének kezébe ne jussanak, kik, azokkal személy és vagyon elleni kihágásokat, sót bűntette­ket követuónek el. Politikai iiii-ek. * lerlin, deczember 7-dikén. A nyugotafrikai kór­dóst tárgyaló értekezlet bizottsága a kiküldött al­bizottság áhal a Kongó-folyamon alkalmazandó hajózási szabályokról előterjesztett jelentést vette targyalás ala. Az albizottság eme jelentése többek közt azt iditványozza, hogy a Kongó-folyamon és a mallókfolyóin, valamint az esetleg létesítendő mellókcsatorná!:on ós vasutakou ,a for­galom szabadnak nyilvanittacik; illetékek csakis a hajó­zási és forgalmi költségek cziméu szedhetők. A Stanley­Bolból a vízesések megkerülése végett a Kongó-folyam alsó tájókra vezetendő vasút építésével az a hatalom bí­zassák meg, melynek országa a vízesések partjain fekszik. Ez a hatalom egy társulatra is bizhatja a vasútépítést. A kinevezendő nemzetközi bizottsá^oaa képviselt kormányok beleegyezésével kölcsönt is vehet föl a vasútépítés 'költsé­geinek fedezésére. A nemzettközi bizottság jvesztegzárt fog létesíteni a Kongó torkolatánál. A hajózási szabályok végrehajtására a nemzetközi bizottság fog ügyelni. Az al­bizottság jelentése továbbá Németországnak ós Belgium­nak a Kongó ós mellékfolyóinak semlegesítésére vonatkozó javaslatait is tartalmazza. Amerika képviselője föntartotta fíudapest, deczember 10-én. II. Jönni fognak uiég ezek után az ágostaiak, az ó hitűek, uem egyesüljek és a zsidók. Elvárjuc a mérsé­kelt ellenzéknek a sajtó tengerén tüutető admirálhajó­jától, hogy a feltüzeihető szereket mind a kazán alá fogja rakni, s aztán követelni fogja szavának egész sú­lyával, hogy a főrendiház reformját czélzó törvényja­vaslat minden felekezetet és minden osztályt kielégitó­leg legyen szerkesztve. Ez egyébiránt ínég mind semmi! hanem a miben a mérsékelt ellenzék sajtója, az ő ellenzéki művészeté­nek legmulandóbb jelét adta, az abból állt, hogy a fő­rendiházba való tagságra, a megyei választások iniatt agitált. Hát hogy ne bámulná meg az ember ezt a ret­tentően merész élelmességet, oly testület választási joga mellett agitálni, (csakhogy a kormány javaslata ellen iz­gasson) a mely testületnek eltörlését ós a választások­nak a kinevezés által való megsemmisítését a mérsékelt ellenzék az ő feladatának legelső pontjai közé sorozta. Hogy lehessen most már a „Pesti Napló" hasábjain fej­csóválás nélkül olvasni azt az ellenkezési viczczet, hogy ő az eltörlendő inegyékuek a felsőházba választási jo­got követel. Mert hogy a maga értelme ennek is meg van, azt mi tudjuk, de hogy lehessen valaha valaki, ki a legönzőbb érdeket ily művészien édes labdacsokba buj­tassa, — az bftinulatos. Mert hiszen ha tudva nem volna, hogy a megyék csakis addig élnek a mig Tisza van a kormányon, akkor hagyján, ámde hogy a mérsékelt ellenzék arra a gondolatra jöjjön, hogy az általa kipány­vázott megyéket az ő nemtőjük ellen lovallja: hát az ily politikai börziauereskedést nem lehet eléggé megbá­mulni. Ez aztán a szédelgő művészetnek igazán magas faja. A„BEKÉSMEGYEI KCZLOiXY" TARCZAM. Minő az r. kath. egyház álláspontja a baboná­val szemben? (Vége.) Az első német nemzeti zsinat, melyet sz. Bonifácz 742-ben tartott, igy szól! „Azt is elrendeljük, hogy minién püspök saját egyházmegyéjében arra irányozza figyelmét, hogy a keresztény nép ue kövesse a pogány szokásekat, hanem hagy­jon fel minden ily hiábavalósággal és utálja mag azokat; to­vábbá ne tartson babonás halotti torokat, ue űzzön bübájos­ságot, jövendőmondást, boszorkányságot. Tiltsák el azon isten­káromló tüzeket, melyeket Nedfratres-nek neveznek, és a többi pcgány szokásokat.* A következő évben szintén Boniíácz elnöklete alatt Lep­tinaben tartott zsinat ismételte a tilalmat a pogány szokások ellen, a zsinat végzéseihez 30. czikkelyben azon babonás szo­kások jegyzéke vai csotolva, melyek a németeknél szokásban voltak. Minthogy ezen leírás a babona törtéuetóre nézve különösen érdekes, közlöm e helyen néhány csikkely tartalmát Binterim ós Fehr nyomán. A második czikkely a halottak közt a gyalázatos szol­gálatról szól (de sacrilegio inter defunctoo I. Dadisas) Dadis as ősnómet szó (Tod^sessen) halotti tort jelent; as annyi, mint átzen, essen, étel enni. Ezen lakomáknál kettős balhi^delem uralkodott. Egyrészt bizonyos ételt áldoztak a halottakaak, sőt melléjök helyezték a sirba, azt hivén, hogy az elhunytak lelkei fölébrednek és megeszik ezen "ételeket, annyira ment ezen balhit, hogy nem merték fölszedni azt, a mi az asztalról lehullott a rendes étkezések alkal naval, mert azt hitták, hogy erre a halottak igényt tartanak. A második halotti tort a roko­nok és barátok tartották az elüuaytnak sírjánál. Az ételekből setnminek sem volt szabad maradai, és a ki legjobban dőzsölt, az hozta a legnagyobb áldozatot barátja •szellemének. A pogány­ságból átment ezen szokás a kereszténységbe még Afrikában is; e miatt az egyházatyák, mint Cyprian és Ágoston küz­döttek ellene. A harmadik czikkelyben a februárban tartott sporkel­ünnepélyekről (de spurcalibus in Februario) van szó. A ró^i németeknél ugyanis februárhó sporkelnek neveztetett. Ezen hónapban áldoztak a napuak, vagyis Juelntk, mivel akkor kezd emelkedni. Az áldozati üunepályeket kiváló vígsággal ülték meg, és rendesen vad, néua szelid disznókat áldoztak a király ós haza jóvoltáórt. A feláldozott disznót némelyek meg­szárították és vetés idejéig tartogatták, azután egy részét azon kosárba tették, mnlyből a vetőmagot szokták a földbe siórni, ós e maggal keverve az ekóthuzó lovaknak adták abrak gya­nánt, a másik a szántó cselédeké volt. Ez által bő aratást ígér­tek maguknak. A falusi nép ti agyon erősen ragaszkodott ez ünnepélyhez. Németország apostol ii, hogy leszoktassák őket, legelőször is az időpontot tették át az óv más szakára, ugyan­is sz. Tamás napján kezdték és január 13-án fejezték be az ünnepélyeket Továbbá Juel nelyett Jézus születésének lettek ezen örömünnepélyek szentelve, ós igy a pogány szokás keresz­tény szokássá változott át. A hatodik czikkelyhez \ az erdők szent helyeiről, melyeket Nimidáknak ncoeznek Fehr a következő magyarázatot írja. A germánok ist mitiszteietöket az erdőben tartották, á legna­gyobb és legerősebb fák, különösen az idővel ós viharral da­czoló vén tölgyek voltak az isteni tisztelet tárgyai, (innen a Thor- vagy Doaaer- Eiche elnevezések) ezeket a leölt áldoza­tok vérével festették be ós e sz. helyeiket, hogy tniaden meg­szentsógtelenitéstől mentek maradjanak, kerítéssel vették körül; innét német elnevezéseik: Beigen, Hegen, vagy Hamme. — Ez okból a Poenitentiale, Bonifácz statutumai és több gall ós germán zsinat a fák mellett tartott áldozatokat ós fogadalma­kat szigorúan eliltják; de minél gyakoriabbak voltak ezek, annál nehezebben sikerült az első püspököknek e babonás isteni tiszteleteket eltiltani. Ezen vén tölgyekről és áldozati helyek­ről igen sok nevezetes város ós zárda uyerte nevét, páldául : Hamburg, Eichbrunnen. Ezen tölgyeknél fölajánlott áldozati ajándékok lovak és más nagyobb állatok fejeikből állottak; az áldozati idő szeplenaber volt. Ezen lovakna* többi részét HZ erdőkben függesztették föl, és verőkkel embereket, állatokat, fákat meghintettek, a hust pedig az ünnepély után elköltötték. — Legenda szerint midőn Bonifácz, a Donnarnak (rnenydör­gés istene) szentelt tölgy alatt épen áldozó frízeket talála — híres dárdájával a tölgyet kivágá," és abból sz. Péter tisztele­tére kápolnácskát készített. A tizedik czikkely a fiíggellékekröl és szalagokról szól. (de Phylacteriis et Liga'uris) A phylacteriumok, servatoriumok amulettek és breviák Eckbard szerint ugyaa egy jelentésűek. Rézből, bádogból, pergamentbői vagy papírból készültek, ós

Next

/
Thumbnails
Contents