Békésmegyei közlöny, 1884 (11. évfolyam) október-december • 82-100. szám

1884-11-06 / 88. szám

B.-Csabán, 1884. XI. évtolyarn, 88. szám. Csütörtök, novemberhó 6-án KÖZLÖN I Politikai, tár, almi, kozgazdászati és vegyes tartalmú lap. Meejelenik he.enként kétszer: vasárnap ós osütörtököu. KLOFIZETÉSI i>U helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve : Egész évre ... 6 írt Fél évre 3 „ Évnegyedre . 1 „ 50 kr. Lapunk számára hiidetése : felvételére fel van jogositva : IUASENSTEIN és VOGLER czég, Bées, Prága, Budapesten, Né­metország és Svájez minden fővarosaiban. Szerkesztőség : APPONYI-utcza 891. számú ház, hová a lap szellemi részét illető minden közleményt czimezni kérünk. tíLiadó hivatal: Kishid-utcza 988. sz. ház, Povázsáy Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. jEgyes szám ára 10 kr. Kapható Povázsáy Testvérek nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyílttá r"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsáy Testvérek nyom­dájában, és Biener B. ur nagytözsdéjében, ugyanitt Hirdetések is el fogadtatnak: vidéken a postahivata­loknál 5 kros poitautalvannyal. A protestáns önkormányzat és a közigazgatási bizottság. Zsilinszky Mihály orsz. képviselő ur, mint a békési ág. bitv. ev. esperesség felügyelője, felszólal e becses lapok 87. számában igen tisztelt alispánunk f. ó. okt. 12-.én kelt jelentésének azon poutja ellen, mely szeriut esperességünk csorvási feleink előbb magyar isteni tisz­teletét legújabban tóttá tette volna. Ezen helyes felszólalás figyelmessé tett w, idézett jelentésre. Olvasván a „Vegyesek" idevágó harmadik pont­ját, bámulva látom, hogy a háuy mondat, annyi illeték­tel enség vagy valótlanság van benne. Mielőít bonczolgatnék, lelkiismeretem kényszerit megjegyeznem, hogy ón közigazgatási bizottságunk el­nökségét ós minden egyes tagját annyira tisztelem, hogy sem a szándékos illetéktelenséget, sem a szándékos va­lótlanságot róloií fel nem teszem, uem hiszem, lehetet­lennek tartom; a mit lehetségesnek tartok, az csak ennyi: megbízhatatlan alantas jelentések és a protestáns önkormányzat nem teljes ismerése. No de térjünk vissza. Első mondata a jelentésnek ez : „Különös figyelmét igényli a tek• bizottságnak az dgost. evang. esperesség azonintézkcdése, —" Ha a tek. közigaz­gatási bizottság egyes tagjait, mint magán-embereket, a mi egyházi ügyeink érdeklik, felette örvendünk rajta, s barátságos figyelmeztetésüket, jó akaratú tanácsukat, ha egyben-másbau botlanánk, hálával fogadjuk; hanem a közigazgatási bizottság figyelmét a fenforgó ügy ép­penséggel nem igényli azért, mert a közigazgatásról szóló törvényczikk sem 12-dik, sem-21-dik § áuak nem jutott eszébe a vallásra tartozókat, a szorosan egyházi ügye­ket a közigazgatás hatáskörébe helyezni, következőleg nem is illetékes a közigazgatási bizottság ez ügybeu in­tézkedni. Pedig ide tartozik ám az isteni tisztelet rjyelve is. A protestáns egyház egyik alkatrésze, a népiskola igen is igényli a közigazgatás figyelmét; de ott sem ám a tau­uyelvet, mint a doboz-megyeri : ügyben törtéut, hanem esupán a 30. §-bau megjelelt| tárgyakat, m-íg ezeken kivül, későbbi törvény alapján/ a magyar nyelv tanitá­sát illetőleg. Második mondata a jelentésnek ez: „a csorvási ágost. evang. egyházban az isteni tisztelelnek tót nyelven való tartását rendelte el." E^eu mondatban két valótlan­ság vau: Csorvás nem egyház, hauem filiája az oros­házi anyaegyháznak, s a fiiia dolgaibtn az auyaegyház presbyteriuma intézkedik; mar pedig ezen tős-gyökeres magyar presbyteriumról csakugyan bajos volua feltenni, hogy filiájáuak, saját véreinek eltótositására .lökést adott volna. Hogy nem adott, hogy tehát az esperesség sem intézkedhetett a panaszolt módon, kimutatta felügyelőuk. Én azonban a tisztelt közöuség kedvéért, megtoldom fel­ügyelőnk nyilatkozatát azzal, hogy mivel Csorvásoa csak­ugyan vannak tót feleink is, ezelőtt vagy hat évvel ugy intézkedett, egyezkedés utján, a nyelvkérdésben kikül­dött esperességi bizottság, hogy a csorvási tótok az ur­vacsorát anyanyelvükön vehetik fel, minden egyéb papi funkezió azonban magyar nyelven történjék. A harmadik ós uegyedik mondat egybevonva ez : „Az esperesség ezen intézkedésében szláv nyelvű lakossá­gunk szép lendületnek indult magyarosodása ellen merész támadás foglaltatik." 24 éve kísérem figyelemmel esperes­ségi gyűléseinket; tagja voltam éveken át az esperességi népiskolai bizottságnak, a mely bizottság ülésein a nyelv­kérdés nem egyszer fordult elő; tagja voltam nem egy bizottságnak, melynek feladata az isteni tiszteiet nyelv­kérdésének elintézése volt; részt vettem azon közgyűlési vitákban, a melyek nemzetiségünkre vouatkoztak: egyet­| lenegy esetre sein emlékezem, nem igy moudom, hanem állitom, hogy sehol egyetlen egy eset sem fordult elő, mely arra mutatott volna, hogy ezen mi tulnyomólag uem magyar esperességünk, a magyar nemzetiséggel ellen­tétbe esett volna. Kérdem már most, hogy esperességünk, az a 112,000 lélek, a ki még a neki kedvező Bach­Schinerling-kormáuy alatt is magyar irányú volt, tehet-e egy Tisza Kálmán kormányzása alatt „merész támadást a magyarosodás ellen" ? Egyesek igen is tehetnek, inert a mi autonomiáuk túlságosan bő köpönyeg, hazaellenes bűnt is akarmeuuyit eltakarhat; hauem hogy az espe­resség maga legyen valaha ellensége, támtdója, árulója nemzetiségünknek, ezt a multak alapján, tehát tényekre avagy csak jelenségekre is támaszkodva, tehát észszerü­leg feltenni nem lehet. Az utolsót, a hatodik mondatot, üressé tette fel­ügyelőuk nyilatkozata; hanem hátra van az ötödik, ezen mondat: „ A bányakerületi szuperintendenczia megkere­sendő. 1 1 No hát meg is kerestetett. Fog-e rá a szuperin­tendens válaszolni, az az ő dolga; hauein hogy ón egy betűt sem válaszolnék, az bizouyos. Miért uem ? Az l790/l-diki 26-dik törvényczikk azou rendelete, hogy a protestánsok feletti supreina inspectió egyedül Ő Felsé­gét, királyunkat illeti, niucs se megszüntetve, se módo­sítva. Minthogy azonban Ő Felsége csak uralkodik, de uem kormányoz, megbízottja ós helyettese a supreina inspectió dolgában a vallásügyi miniszter. Ennélfogva a szorosan vett egyházi dolgokban, tehát az isteni tisz­telet nyelvkérdésében is, egyedül a vallásügyi miniszter állhat velünk szóba, s még ez is, az emiitett törvény­czikk 4-dik §-áuak ezen pontja szerint: „A mindkét hit­vallású evangélikusok vallásra tartozókra nézve csupán saját vallásuk /elsőségeitől függjenek*, csak fokozatosaa azaz: miniszter, egyetem, szuperintendenczia, esperesség, anyaegyház: világos, hogy nekünk a vallásra tartozók­A„BEKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Komár Judit. I. Köröspartou, Komáréknál fonó van ; két szál czigány működik ott, vonóval. Vízi molnár huzatja a nótáját; Tánczoltatja a Komárné szép lányát. Két nap óta mátkáját. Komár Juczi nem szereté a molnárt, bár a vilás azt mondta rá: de jól járt 1 Mert a molnár vagyonos volt: halomban Rejtegető bankóit a italomban ; Maga rut volt azonban. De Komárné lánya dolgát ugy vitte, Hogy a molnár mindig esak a jót hitte, S boldogsága több mint mi egy szivbe fér ; Hanem egyszer minden öröm véget ér, A molnár is észre tér. Mert mikor a mulatság folyt, legjobban, Egy izép huszár a fonóba betoppan : „Komár Judi leszel-e a hitvesem" ? — Abból ugyan nem lesz semmisem! — Szólt Komárné hevesen. Szegény Juezi sápad anyja szavára, S észrevétlen kiosont a konyhára. Ott szettekiut, azután egy kevéssel Kifutott az utezára, egy nagy késsel, Őrangyala ne késs el! II. Tiz az óra. Elég inára a jóból I Szép leányok oszlanak a fonóból. A mint mennek a holt Kőrös szélében : Komár Juczit megtalálták, vérében ; Piros vére fejér hóra kiontva ; Barna haja kibontva. A balászok, kik ott tölték az estét: Haza vitték Komár Juda szép testét. Anyja nézi,. . . s a mint szeme rámered, Sikoltása megfagyasztja az eret : Gyilkos vagyok! hívjatok ugy, nem bánom Én öltem meg a lányom! Ettől fogva Komár György né naponta Gyászruhában eljárogat templomba. Istenbe tért és jeléül a gyásznak ; Egy harangot öntetett az egyh áznak ; Szőllejét is később annak iratta ; Lányát holtig siratta. Szólljak-e még a molnárról keveset ? Vigasztalást esak a l orban keresett. Pénzét, eszét mind elitta bujában És egész nap cziterázik malmában .... Bus nóta az, mit ő penget rémesen, Nincs eleje, vége sem. Oláh Miklós. Kerüld a fényűzést.*) Ea szereztetek, fogjátok meg jól. Mit ér a vagyonhoz való jutás, ha nem tudjuk megtartani. Az ember nemcsak leg­ügyesebb csalója önmagának, hanem legveszélyesebb tol­vaja is. A bolond is jut vagyonhoz, de használni s megtartani csak az okos tudja. Nagyobb ügyesség kell a vagyon megőr­zéséhez ós józan használatához, mint szerzéséhez. A szorgalom job, ós a takarékosság balkezs a szerencsének. Legyetek, édes fiam, takarékosak; mert: 1-ször. A takarékosság nagy jövedelem. Többet vihet ki az asszony kötényében, — mondja a példabeszéd, — mint a férj szénás szekerén behozhat. Mert: 2-szor. Csak a takarékos ember maradhat becsületes. Az iires zsák nem áll fenn egyenesen. Takarékosság nélkül nem lehetünk igazságosak. Pénzzavar egynél, másikat is beránt, á fényűzés anyja más bűnöknek, s maga legnagyobb büa. Mert: 3-szor. A józan takarókosság forrása a/üggetlensógnek, s csak a független lehet boldog. Illósházi István kincstárában pgy krajczárcs pohár fulirata: „Feketekenyér: szabadság." Csak a nagy hajó hasitja a tengereket, a kis csolnak maradjon a part mellett. •*) Mutatvány Vertán Endre „Hagyatékon fiúmnak" ezimü máso­dik kiadást ért kitűnő munkájából, melyet jó lélekkel merünk ajánlani minden könyv-barát figyelmébe. Kiadják Györgyössy Rudolf és Millig József. Ára a 182 oldalra terjedő, csinosan kiállított kötetnek 1 frt. Sz er k.

Next

/
Thumbnails
Contents