Békésmegyei közlöny, 1882 (9. évfolyam) január-december • 1-144. szám

1882-03-23 / 36. szám

„ Békésmegyei Közlöny "~28. szám. 1882. hogy lehel, mi nem vonjuk kétségbe! Ha a romaiak az ekeszarvától hivhatiák Oincínatust a kormány élére : ha az amerikai dicső köztársaság elnöke lehetett szabómester, miért ne lehetne a földmivesből miniszter?! Csakhogy jó megjegyezni, hogy igen nagy a különbség a római Oincinatus, az amerikai szabó és a mi igy beszélő födmivesünk között. Saját füleinkkel hallottunk már olyat

t midőn elismert kapacitassal szemben azt meré mondani az ilyen semmit sem tudó, tudós államférfi, hogy híjába beszél az ur, jobban tudom én azt, nem ugy áll a. Mi tiszteljük, s többre becsüljük az egyszerű munkás földmivest, mint a henyélő uracsot, legyen bár czimerén herczegi korona, s tulajdonképen itt sem az emiitett módon beszélőket hibáztatjuk ; hanem politikai hírlapirodalmunkat. Be kell ismernünk a hírlapok hasznát; de nem lehet elnézni hiányait, káros hatását sem. A hirlapirodalmi sajtó csak addig felel meg czéljának, mig az egyetemes emberi, vagy szűkebb körben véve a nemzeti érdekek igaz szolgája. Fájdalom, hírlapjainknak nagy része nemcsak ezt nem teszi, haaem egyenesen a tömegek szenvedélyeinek hódol. Hízeleg a nép előtt kedves dolgokkal, nem azt mondja mi igaz, szép és jó, hanem a mi tetszetős. Ennek pedig a tudákosság veszedelinessége mellett még sokkal veszedelmesebb következménye is van. Nem lévén morálja az ilyen nagy hangú frazísoknak, nem ápolhatja, nem építheti az olvasó erkölcsiségéi, sem. Azt mondja Horacius: ha azt akarod, hogy sírjak, magad sírj előbb, mi meg azt mondjuk, ha javítani akarsz, magad is légy jó. Igaz ugyan, hogy még eddig nálunk semmi országos hirü eseményt t. i. erkölcsileg rosz esemény előidézése, mely az állam főemberei ellen irányult volna, nem tulajdonitható a politikai lapoknak; de ha a mivelt külföldre nézünk, hol egymást érik az állam főemberei, fölkent uralkodói ellen irányzott orgyilkolási kísérletek, melyeknek előidézője pedig a nép szenvedélyeinek hízelgő, hódoló lapok: mi sem levén jobb a „deákné vásznánál," ha tovább is ezen az uton haladunk, ezen a iendkivüli szabad „sajtószabadosság" utján ezen nem páratlan logikán is feltételezhetők az ilyen kísérletek. Bizony pedig ez is az államnak nem emelkedését, hanem sülyedését mutatja. — Mióta a világ áll, mindig voltak népbolonditók, csábítók, demagogok: de tán soha annyi mint korunkban, és ezek nemcsak gatyás, hanem kaputos emberekből is kerülnek. Ma már az irodalmi téren való foglalkozás, nem a nemzetiség iránt való lelkesültségnek, nem a szent és nemes czélu eszmétől való áthatottságnak kifolyása; hanem kenyérkereseti foglalkozás képen űzetik. — Tisztelet a kivételeknek!— Reform-korszakunk egy lánglelkü férfia azt mondá: ki kenyérkeresetért veszi kezébe a tollat, az aligha derít fényt az irodalomra ; helyesebben tenne, ha kapát, kaszát venne kezébe. És ebben igen sok igaz van. Eléggé igazolja ezt jelenlegi hírlapirodalmunk. A mint feljebb láttuk, különösen politikai lapjainkra illenek e szavak, mert a többi lapok közül a melyek nem használnak — nem is ártanak. Nem ártanak pedig azon egyszerű oknál fogva, hogy a többi lapokat: egyházi, iskolai, szépirodalmi szaklapokat és folyóiratok azon magasabb iniveltségü emberek olvassák, akiknek módjukban van a maguk lábán járni. Osak az egyszerű, könnyenhivő nép van arra kárhoztatva, hogy politikát olvasson. Cs. P. (.Folyt, köv.) A bányakerületi szuperintendens főpásztori levele. Nagytiszteletü főesperes ur! Ág. hitv. ev. felekezetünk s a bányakerületi lelkészi és tanitói kar ellen legújabban is, mint 1875-ben, súlyos vádak emeltettek, s részint külön iratban, részint a napi sajtó utján, országszerte támadások intéztettek ellenök, mint olyanok ellen, kik panszlavisztikus törekvósüek, tehát a magyar haza, a magyar állam ós a magyar nemzet ellen törnek. Méltóztatik emlékezni, hogy idézett évben én körlevelileg felhívtam volt a kerületbeli lelkészeket és tanítókat ama vádak ellen testületileg történendő tiltakozásra s egyszersmind felszólítottam őket határozott ós a magyar hazafiság terén való állásfoglalásra. A kerületi gyűlés körlevelem kibocsátását helyesnek ismervén el, a benne foglalt tiltakozásnak minden betűjét, mint saját meggyőződése s álláspontja hű kifejezését, egész terjedelmében elfogadta. S bárha tudtommal azon év őta nemcsak az anyakönyvek vezettetnek az egész kerületben kizárólag magyar nyelven, ón hozzám ugyanis csak ilyen anyakönyvi kivonatok terjesztetnek be— s bárha tudom azt is, hogy számos egyházban azóta nemcsak magyar nyelven prédikáltatik, hol az azelőtt nem történt, és számos tiszta magyar iskola állíttatott fel nem magyar egyházakban, a közigazgatás pedig az egész kerületjen kizárólag magyar nyelven vitetik — a szuperintendensi és az esperességi hivatalos érintkezésekben : mindazonáltal újra késztetve érzem magamat nagyt. főesperes urat ezennel felhívni, logy idézett 1875-iki körlevelem tartalma alapján, ugy is mint magyar hazafi, ugy is mint felekezetünk hű őre, a legközeebbi esperességi közgyűlésen behatóan tárgyaltassa azon kérdést: honnan van az, hogy lelkészeink és tanítóink arról gyanusittatnak, hogy nem eléggé magyar hazafiak, sőt hogy némelyike magyar gyűlölő és a pánszlávizmus szolgálatában áll? Vájjon nem adunk-e, és ha igen, mivel adunk alkalmat arra, hogy szüntelenül ily undok vétekkel illettetünk ? Tudom ugyan, hogy az a vád, hogy valaki „pánszláv," — oly meggondolatlanul szóratik, hogy még a született magyar sem biztos, hogy azzal ne gyanusittassók, annál inkább ki van téve azon gyanúsításnak az, ki tótajku szüléktől származott s igy magamon is tapasztaltam azon rágalom fájós voltát; de kísértsük meg testületül lehetőleg meghatározni: lol vau azon határ, azon körvonal, a melyen belül összefér a jó magyar hazafisággal az, hogy valaki hazája javára tanítsa hűségesen a reá bízottakat a nélkül, nogy magyar állampolgári kötelességét megsértené. Nem lehetne-e a határvonalat például igy jelelni, hogy: 1-ör magyar hazafi az, ki a magyar nyelv diplomatikus voltát az egész országra nézve tettleg is elismeri. Ebből folyólag: 2-or magyar hazafi az, ki azon van, hogy mint magyar honpolgár a haza és hazafias czéiokra tehetsége szerint készségesen áldozzék, legalább közreműködjék, hogy a magyar álláspontnak megfelelő keresztény miveltség terjedjen. 3-or magyar hazafi az, ki a magyar állam egységét szem elől nem tévesztve, ezen szellemben háza, egyháza és tanítványai lelkébe csepegteti a haza iránti tántorithatlan ragaszkodást és szeretetet. Ugy hiszem, hogy ha ezen igy megjelelt határvonalat esperessége minden lelkésze ós tanítója helyesnek tartja, elfogadja s cselekedeteit hozzá szabja: bátran s öntudattal elhárítjuk ama vádat, hogy nem vagyunk hívei a magyar hazának, bármily nyelven prédikáljunk vagy tanítsunk is ! liogy nekünk, kiknek csak a bányai kerületben 226 ezer tót és 70 ezer német ajkú hivüuk s hallgatónk van, — híveink uevelósét, felvilágosítását és tanítását saját nyelvükön kell végeznünk s ezzel — magától értetik —• kapcsolatos az, hogy az állam nyelvén kivül, más hazai nyelvekit is kell mivelnünk, tanulnunk ós a nép szükségeihez képest ápolnunk, azt csak az nem látja be, ki a népközt nem munkálkodik! Mert hát mindenkinél az anyanyelv azon egyedüli kulcs, melylyel szivéhez s lelkéhez juthatni. Ep azért lóvén egyházunk legiukább tanító-egyház, nem tehetjük, hogy híveink nyelvét mi magunk ne miveljük, ne tudjuk, még pedig annál tökéletesdbben, minél szentebb a feladatunk, hogy hallgatóink szivét ós lelkilátkörét áthassuk, emeljük és öregbítsük. De ezzel mégis van olva feladatunk ! Minden túlzás, minden külön államiság vagy nemzeti aspirácziók, mint hazaellenesek kárhoztatandók. S ha volnának köztünk úgynevezett „naczionalisták" — kik ugy gondolkodnak, hogy a mi nyelv tekintetében a magyar nemzet jogos követelése a magyar számára, az jogos a más ajkúak részére is; fontolják meg, hogy a nyelv csupán eszköz, a czól pedig a haza boldogulása. Történelmileg a magyar nemzet a magyar állam alapitója. A külön ajkúak egyesítő kapcsa abban a magyar nyelv; de ezen körülmény nem zárja ki azt, hogy kiki saját anyanyelvét is szeresse, mivelje és ápolja. Ha fenti meghatározásokra nézve egyesültünk a szeretetben — min nem kételkedem — ha azontúl találtatnak is, kiknek elvük a „ealumniare audacter", ez el ne kedvetlenitsen minket, a higgadt s mérvadó hazafiak méltánylása ós a „conscia mens recti" felvértez bennünket. Esperessége e tekintetbeni nyilatkozatát a kerületi gyűlésnek beterjeszteni szándékozom ugy, hogy innen az egyetemes gyűlésre felvitessék s a magyarhoni egyetemnek beszámolhassunk a kerületünkben uralkodó hazafias szellemről. Ezt ugyan tőlünk elvitatni nem engedjük! Hogy számos nem magyarajku híveink lelki üdvét szivünkön hordjuk, keresztény nevelésükön és keresztény miveltetésükön buzgón fáradtunk s ezáltal a magyar államnak, közös hazánknak szolgálunk, ezért — mondom — egy igazi magyar hazafi sem fog minket elitélni. De sőt inkább méltányolni s mint ekkorig „gyümölcsről ítélve meg a fát", felekezetünket azon elismerésben részesíteni, hogy az mindenkor helyt ál, hol arról van szó „a hazáért élni és halni". Mindezek után üdvözlettel maradtam B.-Csabán, 1882 jan. 27-ón a nagytiszteletü urnák hőn szerető rokona az Úrban : Szeberényi Gusztáv, szuperintendens. MEGYEI HIREK. * Előfizetési felhívás a „Békésmegyei Közlöny" 1882-ik évi folyamának 2-dik negyetiere. Azon tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetése e hó végévei lejár : kérjük azt mindi előbb, legfeljebb e hó végéig megujitani, hogy a szétküldésben akadály fel ne merüljön. Előfizetési dij a hátralevő három negyed évre 6 frt, félévre 4 frt, évnegyedre 3 frt, A kiadó hivatal. fl: Fáklyászeue B.-Gyulán. B.-Gyulán a választók e hó 20-án este körmenetes fáklyászenét rendeztek Göndöcs Benedek apát ur ós Gyula városa képviselőjének tiszteletére. A menetnél ezer ós ezer ember hullámzott az utczákon, a fáklyások is néhány száz párral voltak, ugy annyira, hogy az utolsó sort a szem be nem láthatta. Midőn a plébánia elé érkeztek a tisztelgők ezrei, Szigethy Lajos ügyvéd ur szólalt fel a lakása kapujában megjelenő ! íópviselöhöz, köszönetet mondva a város nevében Göndöcs urnák az országgyűlésen elmondott beszédekért, röviden ismételvén a képviselő ur által mondottakat, mely szavak ez alkalommal is óriási éljenzóssel s tetszéssel fogadtattak. Utána Göndöcs képviselő ur szólalt fel, megköszönve a nem várt megtiszteltetést, ismételve, hogy ő e haza, e megye, s különösen Gyula város érdeke előmozdításán fog dolgozni ós fáradozni, s esküvel erősíti, hogy ettől el nem teriti semmi. Ekkor egy faragatlan szélsőbaloldali privegizált hazafi közbekiáltott, hogy „nem fogadjuk el, nem kell

1

1, de a tapintatos képviselő e brutális közbeszólást figyelmen kivül hagyta s folytatta jó hatású beszédét. Reflektált a „Békés" által közzétett, reá vonatkozó czikkekre is, kijelentvén, hogy ezeket, támaszkodva eddigi tántorithatlan becsületességére és hazafiuságára, megveti, s ugy mint eddig ezután is figyelmére nem móltatja. Ez is roppant nagy éljenzóssel, tetszéssel és helyesléssel fogadtatott. Végül a képviselő ur elbúcsúzott övéitől, kik eget rázó éljenzés közepett váltak el töle. Megjegyezzük, hogy a megtisztelt képviselőnek ugyanez este névnapjának előestéje is volt, s igy reá nézve e megtiszteltetés kettős ünnepély volt. Részünkről csatlakozunk a gyulaiak jó kívánságaihoz. Engedje az ur Isten, hogy Göndöcs ur névnapjait mint Gyula városa képviselője erőben, egészségben, a haza ós e megye javára tölthesse el. ft B.-Gyulán e hó 21-ón a bókósmegyei takarékpénztár gróf Wenckheim Erigyes ur elnöklete alatt rendes évi közgyűlést megtartotta, melyen a mérleg változatlanul el lett fogadva. -+- B.-Gyulán az újonnan megalakult sportklub ápril 1-ón egy zártkörű tánczmulatságot rendez a „Korona" termében. f A következő gyászlapot vettük: „Soltész Nándornó született Ondroviczky Emília ugy maga, mint egyetlen gyermeke Mária nevében mólyen szomorodott szívvel jelenti felejthetetlen szeretett férjének, illetőleg a leggyöngédebb atyának, tisztelendő Soltész Nándor magyar iskolai tanárnak élete 42-ik, boldog házassága 14-ik évében f. hó 21-ón tüdögyuladás következtében törtónt elhunytát. Hült tetemei f. hó 23-án délelőtti 10 órakor fognak az ágostai hitv. evang. egyház szertartásai szerint örök nyugalomra tétetni. Kelt B.-Csabán, 1882. márczius 22. Béke ós áldás hamvain!" * Auerback Miksa, aradi jóhirnevü fényképész, kit külömben igen sikerült munkája után Csabán is igen jól ismernek már, szombattól kezdve Schvarcz Salamon ur házában fényképészeti felvételeket eszközöl. Ajánljuk közönségünk pártfogásába ! * Conradi ur b.-csabai lovardájában kedden valami versenybirkozásnak kellett volna lenni a társaság birkózója, Lorenzó ós a Fiume szálloda bórszolgája közt. Tíz perez alatt egyiknek földön kellett volna hevernie. Elmúlthót perez a nélkül, hogy egyik is nagyobb erőt fejtett volna ki. A hét perez eltelte után a bórszolga kijelentette, hogy nem „játszik" tovább, de csütörtökön ismét rendelkezésre áll. Abban egyeztek meg tehát, hogy csütörtökön addig birkóznak — ha 15 perczig tart is — mig egyik vagy a másik vállával a földet éri. — Az este igen szép ós nagy közönség volt a lovardában. Őszintén bevalljuk hogy az ilyen emberviadalokat nem szeretjük, merfc mindig fordul elő ilyenkor valami olyan íneszthetikus dolog, mi a jó ízlést, söt a közönség iránti tartozó tiszteletet sérti. * Ma lesz a Conradi ur lovardájában a társulat legügyesebb ós legértelmesebb tagjai egyikének, Rost lovász mester urnák jutalomjátóka. Ajánljuk a közönség szived pártfogásába. * B.-Csaba föpiaczán egy idő óta ismét valódi kutya harezokat kell vívni azoknak, kik este 8 -10 óráig, aká a sétából, akár a czirkusból haza felé járnak; 10—li különféle kutya, a városháza szomszédságában teljes ro hámot intéz az arra sétálókra, mely csak bátor futás álta válik veszélytelenné. Kezdjük nem érteni a mi hatóságunl intézkedéseit. Egyszer megbüntetik még azt is, ki sajá háza udvarán csak gondolatban is mer egy kutyát szaba don járatni, máskor pedig semmi baja sem esik azoknal se, kik tizével eresztik kutyáikat az utezára, a föpiaezra