Békésmegyei közlöny, 1882 (9. évfolyam) január-december • 1-144. szám

1882-03-16 / 33. szám

„ Békésmegyei Közlöny "~28. szám. 1882. szak harczaira, melyekről — úgymond — bizonyára nem fogjuk mondani, hogy eredménytelenek voltak mert a magyar nemzet fendllhatdsdt, jogaiért az absolutizmusra törekvő uralkodók ellen vívattak Ez elsült, de nem talált. Mert szeretnők tudni, hogyan lehet ebből azt következtetni, hogy ezen harczok alatt ós után Magyarország függetlenebb volt mint most? Mert ezt kellene bebizonyitani ellenünk. X^olitiltai hirek., * Czettinye, márcz. 13. A menekülő krivosjabelieket a bjelopavliczi kerületbe internálják. A metropolita föísegélésükre 500 rubelt küldött. * Brllnn, márcz. 13. Az államügyészség az összes ma reggeli lapokat, sőt a félhivatalos „Brünner Morgen-Postct" is lefoglalta, a miért ezek a bécsi és budapesti lapokban megjelent hivatalos harcztóri győzelemhireket lenyomatták. E hirek különben, a mint köztudomásu, a hivatalos „W. Z.^-banis megjelentek volt, s igy a lefoglalás annál érthetetlenebb, mert a táviratokhoz egyik lap sem tett megjegyzést. * Bécs, márcz. 13. Ő felsége elnöklete alatt közös miniszteri értekezlet tartatott, melynek folyamában elhatároztatott, Hogy a delegácziók rendkívüli ülésezésre húsvét után néhány nappal Bécsbe egybehivassanak. * London, márcz. 13. A német kormánynál nagy idegenkedést szült az a szíves fogadtatás, melyben Szkobelev Pétervárott részesült. * Pétervár, márcz. 13. II. Sándor czár halálának évuapja alkalmából a Péter ós Pál székesegyházban és minden templomban ünnepélyes istenitisztelet volt. Rövid szemle a magyar hírlapirodalom felett. Az irodalom a nemzetek életének tükre, melyben emelkedésének vagy hanyatlásának eleven kópét láthatjuk. Ebben nyer kifejezést a szépnek, jónak és iparnak e három Géniusznak eszméje. Innen olvashatjuk ki a nemzetek erkölcsi értékét, innen erkölcsiségének tompulását, innen szellemi erejét. Ez adja kezünkbe a kulcsot, melynek segítségével a nemzetek általános miveltségének meghatározásához juthatunk el. — Hála a gondviselésnek, hogy midőn irodalmunkról szólunk, rég mult azon idő, midőn a nyelvújítás dicső bajnoka, a lelkes Kazinczy minden tollforgató embert „lelkes istenfinak" nevezett. Az akkor volt I Ma már, midőn dícsö őseink által megújított gazdag szó-kincs áll rendelkezésünkre, midőn az alak meg van, melybe csak lelket kell önteni, nem elég csupán irni tudni, hanem kiírni akar: annak jól írnia is kötelessége. Ma midőn irodalmunknak csaknem minden ága az európai xnívelt nemzetek irodalmának színvonalán áll; midőn ugy terem a genie az irodalomnak csaknem minden utján, különösen a hirlapirás mezején mint a íű a réten; midőn ezren, meg ezren küzdenek az írói borostyánért: nem tömjénezésre, hanem ha tovább haladni s emelkedni akarunk, a tulbuzgók fékezésére, kritikára van szükségünk. Szerény szemlénk nem kíván kritika lenni, mert ennek eléréséhez sem módunk, som tehetségünk nincs. Megelégszik csupán azzal, hogy kimutassa, a közművelődés egyik legfontosabb tényezőjének, az irodalom egyik hatalmas képviselőjének, a hírlapirodalomnak kronologiai fejlődését. Feleletet adván azon kérdésre, hogy jelenleg a hírlapirodalomnak melyik ága túlnyomó, s végül egészében véve mennyiben foly az be nemzetünk egészséges művelődéséré ugy szellemileg mint erkölcsileg. Előre megjegyezzük, hogy a két első pont tárgyalásához a főbb adatokat idősb. Szinnyei JózsefneK a „Vasárnapi Újság" ez évi folyamában megjelent hirlapirodalmi statisztikai kimutatásából veszs

rzük. — Hogy azonban magunk is teljes biztonsággal győződhessünk meg az adatok helyessége felöl: nem mulasztottak el más segédkönyvek a legjelesebb irodalom történetek felhasználását sem. Az első magyar hírlap, mely 1780 jan. 1-én jejeleiit meg, Ráth Mátyás szerkesztése alatt Pozsonyban, az a „Magyar Hírmondó." Ez hetenkint kétszer jelent meg, 318 előfizetője volt. Ha a mai időket tekintjük midőn százával termő lapjaink is meg tudnak élni, önkénytelenül azon gondolatra jövünk, hogy akkor talán nem is volt magyar ember, vagy az olvasni tudók száma volt felette csekély. Gondolatunk mind kettőjének van alapja. Mária Terézia tagadhatlanul vonzalommal viseltetett nemzetünk iránt, több intézkedése tanúsítja, hogy buzgón igyekezett nemzetünk művelődésén, csak hogy e művelődés nem nemzeti volt. Főuraink német és franczia műveltségüek voltak; köznemességünk a deák nyelvet használta. Ha tehát ezeket látjuk: akkor kibékülhetünk a „Magyar Hírmondó" előfizetőinek számával. Kezdetnek elég. Eredeténél (a Fekete erdőben a Duna) is kicsiny, hogy a járó kelő átlépheti, s nálunk már gátak kellenek elébe! sőt még azokon is áttör, és zúgva, morogva pusztított. Majd a bekövetkezett világesemények, íranczia forradalom, napoleoni háborúk közben az Irodalom központja Bécs lett. Itt jelentek meg: „Magyar Kurír" Szacsvai és Décsi Sámuel szerkesztése alatt, Hadi és más nevezett történetek, majd a „Magyar Hirmondó

u Görög és Kerekes szerkesztésében. De ezek részint a zilált viszonyok, részint a tűzhöz való közellétök miatt keveset foglalkozhattak speczialis magyar érdekekkel, s igy hatások is ehez mért vala. Pesten az első magyar hírlap 1788. okt. 8-án szerdán indult meg „Magyar Merkurius" czimmel, ezt követte 1806. jul. 2. a Kulcsár István szerkesztése alatt megjelenő „Hazai TudósításokDő ezeknél többet tettek az akkori idők kívánalmainak kielégítésére, nyelvünk művelésére a szépirodalmi folyóiratok, melyek az első magyar hírlap megjelenése után csakhamar nagyobb számmal keletkeztek. Igy a „Magyar Múzsa" 1787-től. Szerkesztette Szacsvai; a Kassai „Magyar Muzeum" 1788től. Szerkesztették Kazinczy, barosi Szabó Dávid ós Bacsányi ; továbbá Péczeli : „Mindenes Gyűjteménye" 1789. Kazinczy: „Orpheusa" 1790. Kármán: „Urániája" 1794. Itt találjuk ez időszakban már némi nyomait azon óriási harcznak, melyből nyelvünk tisztán, mint salakjától megtisztított nemes érez áll elő, melyet közönségesen nyelvújításnak, nyelvújítási harcznak szoktunk nevezni, mely mondhatni egyedüli alapja s megteremtője nemzeti művelődésünknek. Ez adta a rugót hírlapirodalmunk fejlődéséhez is. Ettől kezdve folytonosan szaporodásban találjuk irodalmunknak ez ágát a világosi gyászos napig. Nem csak szépirodalmi, hanem szorosan vett tudományos folyóiratok is keletkeztek. Igy a Döbrentei Gábor által szerkesztett „Erdélyi Muzeum* 1814—18-ig a „Tudományos Gyűjtemény" 1817, mely már politikai dolgokkal is foglalkozott. 1820. állandóan öt lap jelent meg. 1830 pedig 10. Cs. P. (Folyt, köv.j Levelezése k. M.-Berény, márczius 12. A mai nap, az itteni reformált egyház közönségére nézve a lelkiöröm szép napja volt. Már a reggeli isteni tiszteletről hajlékukhoz visszatérő hivek arczán ós beszédén, észre lehetett venni a jeleztem vidám kedélyhangulatot. A. s. lelkész Nagy Károly ur által — Hóseas próféta eme jóslatszerü mondata nyomán: „Elvész az én népem, mert tudomány nélkül való," — tartott ós kitönően előadott jeles egyházi beszéd, — melyben élénk színekkel festetette a tudatlanság, és felvilágosodottság közötti különbözetet, — amannak anyagi és erkölcsi tekintetbeni káros ós veszélyes voltát, emennek ugyanazon tekintetbeni hasznát, előnyeit, — melyben magasan kiemelte az iskolai oktatás, tanítás és nevelés nagy fontosságát s nélkülönozhetlenségét; — melyben kíméletlenül ostorozta a ponyvairodalom csömörletes termékeit; — melyben az iskolát, az ismeretek, tudományok áldásos műhelyének, a hazaszeretet ápoló bölcsőjének nyilvánitá, s melyben végre az egyházköltség által épitni caélba vett uj iskola ügye irányábani érdeklődésre hathatósan hivta fel a híveket, — ezen egyházi szép beszéd — mondom — éppen kellő időben tartva — minden figyelmes hallgatóira jótékony hatást gyakorolt. Ima végeztével ki lett hirdetve, hogy a felekezet fiu iskolája tanítói széke, ideiglenesen levén betöltve : a délutáni 2 órától 6-ig terjedő idő alatt, a gyülekezet minden tagja — miután az egyháztanács az őt kizárólag illető tanitó-választás feletti jogát — eddigi gyakorlat szerint — az összes egyháztagokkal megosztani kívánja, Írásban adja be a tanácsteremben összeülendő bizottságnak, az iránti nyilatkozatát: ha vájjon kivánja-ó a most időközileg működött, tanitó-képezdét jó sikerrel végzett Szentandrási Eleket, rendes tanítóul megmarasztani, állandósítani, vagy nem. Esteli 6 óráig beadatott 213 szavazat. Ebből 211 szavazat a nevezett ifjút állandósítja, 2 pedig ellene szavaz. Eme választási, jobban mondva állandósít,ási mozgalom, várt ós teljesült eredménye, okozta a gyülekezet örömének teljességét. De ez mind közönséges dolog, — más az, a mit ón itt főleg ós kiváltképen mint szépet, mint nemeset, mint igazi jellemvonást — e gyülekezet életéből — felmutatni kívánok. Ugyan is: A néhai Szentandrási Pál — kivel ón testvéri viszonyban állottam, — majd 36 évig működött azon iskolában, melynek rendes tanítójául fia most megválasztatott. Mióta a nevezett testvér elhalt, bármelyik tagjával találkozott az ember a gyülekezetnek majdnem mindegyiktől ilyen nyilatkozatot hallott: „boldogult rektor ur sok ideig szolgált közöttünk, mindig becsülettel viselte magát, mindig szeret'ük." Kit választanának helyére mást, mint fiát, ki felől szintén jó reménységben vagyunk. Ez az a szép jellemvonás melyet ezen gyülekezet életéből — ezennel örömmel és büszkén mutatott fel. A m.-berónyi ref. egyház közönsége megtisztelte volt hű tanítóját, meg annak emlékét a mai nyilatkozata által élő emléket állított annak maga között! Hála és köszönet a gyülekezet minden tagjának, a kegyelet eme nemesen tett nyilvánításáért! r- ... • • V •• v. .

Ts|l . ,VuiWt,U; tiiiCíin^ Iiemónylem, hogy a megválasztott itju a személyéhez között várakozásnak megfelelni igyekezik. Adja Isten, hogy az iskolai oktatás, tanítás ós nevelés teréni munkáját, törekvését siker koronázza! Szentandrássi István. Nagy-Szénás, márcz. 14. Tekintetetes szerkesztőség! Ha jelen állapotainkat a most egy éve szenvedettekkel összehasonlítjuk, azok között valóban bámulatos külömbsóget találunk! Mig tavaly a sok viz, sár, iszap mintegy elnyeléssel fenyegette földjeink terményeit, mezeinket és lakásainkat, — ma, porban fürödnek szántóföldein* ós útjaink felszínei, bárha a viz most sem éppen valami messze kullog talajaink felszíne alatt. Mily sok szélsőségei is vannak alföldünknek! Mint a mesebeli huszár ós baka egymástoli távola, — ugy jön itt is gyakran egy hosszú — semmi (t. i. szárazság.) azután meg egy hosszú — valami (t. i. nedvesség.) Mig ezen ellentétes állapotok felett elmélkedünk, egész valónkat örömmel árasztja el a felhőtlen ég kékje, s a fénylő sugárak mintegy csalnak ki szobáinkból; ámde mig a kis madarak éneke kellemesen érinti füleinket, azalatt néha észre,-észre vesszük, hogy e kora tavaszi időben a napnak még jó hosszú — foga van, — s a csípős szellő vicsorogva be-beoson a kabát bállósóhez, hanem a szélmentes helyeken, — ott aztán a maga teljes fogatlanságában ipazán mosolyog a nap. Ha a pusztai ember a szobiból kilép, talán előbb látja a zöld szőnyegbe öltözött mezőt, s a zöldülő vetéseket, mint a kéklő eget. Már hiába! föld gyermekei vagyunk, s csak onnan pillantunk fel az áldások gazdag Istenéhez. — S ha a szép idő ós derült ég látása jól esik szemeinknek, nem kevésbé ragadja örömre keblünket a naponta több-több reményekre jogosító — vagy jobban mondva kecsegtető — ősziek szemlélése! E meleg napok kicsalják a földnek minden csirakópes növényzetét. Késői vetéseink folyton kelnek, mig a koraiak is egyre sürüsbödnek. — Eepczéinkből alig néhány hold maradt meg a száraz, hónólküli tél miatt, hanem a tavasziak jó szántásu s porhanyós földbe kerülvén, hisszük, hogy szépen kelendnek. A nappalok szépsége mellett azonban az éjszakához is van pár szavunk. — Meglehet, hogy ránk sem hallgat;— de bizony mi félünk, mivel a nappaloknak néha csak fogai vaunak, ámde az éjjeleknek olykor — agyarai is mutatkoznak.. . Mintha a tél még szenderegne valahol, — mintha késnék az éji homályban ... oly korainak látjuk a fák bimbóinak íakadását, s ugy féltjük a fagyos éjek leheletétől! — Ha emlékünk nem csal, az 1866-iki tavasz volt ily szép, ily korai s ily reményt hozó — Isten óvjon, hogy ahhoz is legyen hasonló! — A vizáradás által kiszáradt fasorok sok helyen kiszedetvén, újból befásitatnak, mig ezen munka mellett gyermeksereg raja lepi el a búzaföldeket, s folyik a — tuskózás. A tavasz hírnökéül jelentkeznek a vadkacsák is. Kora reggelenként 10—20 lepi el ereinken itt-ott még elterülő vizeinket. — Móheink az enyhe télen jól teleltek, de a hűs szelekkel járó idő kibocsátásukra nem alkalmas, mert igen sok elhull közülök, s áldozata lesz nagy szorgalmának. Addig is, mig egyebekről tudósíthatnám tek. szerkesztőséget. — Isten velünk Kéry István. MEGYEI HIREK. — Márczius tizenötödike. Tegnap volt a magyar nemzet történetében korszakot alkotó nap évfordulója. Minden évben visszaemlókszünk kegyelettel a múltra, hogy lelkesedjünk elődeink honszeretetón ós hálát adjunk az égnek ezen nagy napok adományaiért, melyek á^tal, habár utánuk közvetlenül a legnehezebb szolgaság következett, utóvégre is felhasadt a szabadság napja s mi az európai czivilizálfc ós független nemzetek sorában foglaltunk helyet. 1818. márczius 12-én a főváros ifjúsága feliratot intézett az országgyűléshez, melynek főbb pontjai voltak: 1. Sajtószabadság. 2. Felelős kormány Budapesten. 3. Országgyűlés Pesten. 4. A,polgárok egyenlősége törvény előtt. 5. Nemzetőrség. 6. Általános adókivetés. 7. Esküdtszék. 8. Az úrbéri viszony megszüntetése. 9. Nemzeti bank. 10. A hadsereg esküdjók az alkotmányra. 11. A politikai foglyok szabadon bocsájtása. 12. Ünio Erdólylyel. Márcz.ius 15. a nép lelkesülve Petőfi e verse által: „Talpra magyar, hí a haza!" vonult a Landerer és Heckenást nyomdája elé s felszólitá azt, hogy a fenti 12 pontot tartalmazó kiáltványt czenzura nélkül nyomassa ki. A nyomda teljesitó a nép kívánságát s a legközelebbi órában megjelentek a rég nélkülözött sajtószabadság első gyümölcsei. — S ha most a fenti 12 pontot egyenként tekintjük, komolyan ós igazságosan, ugy találjuk, hogy legnagyobb része a nemzet ez óhajainak beteljesült. Van sajtószabadságunk olyan, mint tán egy európai nemzetnek sem, úgyannyira, hogy a legutolsó hajdút hivatalos eljárásában szóval ugy büntetlenül nem lehet sérteni, mint sajtó utján, nyomtatásban Tisza Kálmánt. — Van felelős kormányunk (persze, most azt szidjuk), szóval a 12 pont közül csak a nemzeti bank nem teljesült egészen, mert pénzünk nincs, habár itt is a kivihetöt kivittük, mert az ország uj pénzén, ott van a mi országunk czimere, neve és a szöveg egészen magyar, s az osztrák-magyar bank ügyeibe mi ís beleszólunk, hazánkban van sok jótékonyan működő fiókja. Emlékezzünk tehát meg márczius 15-óröl, a múltnak e nagy napjáról s azon dícsö hősökről, kik annak vívmányaira az alapot lerakni segítették, de ne feledkezzünk meg a jelenről sem ós ne legyünk hálátlanok azok iránt, kik a legyőzhetlen akadályokat is számba véve, nem rohamosan, nem egyszerre ós rászkodtatással, hanem békésen, de annál biztosabban épitik tovább a nemzeti önállóság ós kulturális fejlődés erős ós tartós várát! * A b.-csabai „szegény izr. iskolás gyermekeket ruházó egylet" megalakulása ozéljából ugy a gyüjtőivm