Békésmegyei közlöny, 1882 (9. évfolyam) január-december • 1-144. szám

1882-03-02 / 27. szám

„ Békésmegyei Közlöny "~28. szám. 1882. Népszerű rövid ismertetése a vörhenynek és roncsoló toroklobnak. Ajánlva Békésmegye lakosságának figyelmébe. Irta: dr. Kovács István, Béké8megye főorvosa. A vörheny (scarlatina) és roncsoló torok ob (diphte­ritis) népszerű rövid ismertetése. Megyénk területén — különösen a nép között — nagy mérvben mutatkozó vörheny terjedésének egyik oka az, hogy népünk a betegségre nézve kellőleg tájé­kozva nincs is igy elmulaszt oly rendszabályokat, me­lyeknek megfigyelése elhárította volna a veszélyt. — Azon reményben, hogy egy népszerű s könnyen ért­hető ismertetése e betegségeknek, nem fog a pusz­tában elhaló szó lenni, s hogy az alább leirt rend­szabályok iránti fogékonyságot népünknél nevelni fogja: álljanak itt a következők: A vörhenybetegség jelenségei. A vörhenyhezi kü­lönös hajlam leginkább a gyermekeknél van meg, kivételesen előfordul a serdülő korban, igen ritkán meglett embereknél. A betegség a gyermekeket több­nyire minden előző jelenségek nélkül lepi meg, a gyermekek rázó hideget majd forroságot kapnak, a bőr érezhetőleg felmelegszik, az ütérverés meggyorsul, nagy szomjúság áll be, az étvágy elvész, a gyerme­ket fejfájás lepi meg, néha pedig epés hányás lép fel, a mely lázas jelenség alatt nem ritkán a beteg félrebeszél. — Miután ezen állapot egy vagy két na­pig igy tart, egyszerre csak azt vesszük észre, hogy a beteg bőre duzzadtabb lesz a szokottnál, a bőrön elszórva eleven veres foltok mutatkoznak, melyek ké­sőbben összefolynak s igy az egész test a piros bár­sony szinóhez hasonló színezetet kap. Ha a bőrtilyen­kor megnyomjuk ujjunk alatt a vörös szín eltűnik, azonban ha ujjunkat eltávolítjuk, a vörös sziu újból előlép. A bőrűek megveresedése pedig következő sor­rendet szokta megtartani: legelőször megvörösödik az arcz, utána a nyak, mell, has és hit, legutoljára a kezek és lábak. Ugyanakkor, midőn a bór vörösödni kezd, sőt néha már előbb, a gyermekek torokfájásról panaszkodnak, s ha szájukba illetőleg pedig torkukba nézünk, azt látjuk, hogy a torok hártyája vörösebb, mint p. o. a gyermeknek szája széle, egyúttal a be­teg nyelése fajdalmassá s hangja náthássá lesz. — Ez a torokfájás annyira különös tulajdonsága a vör­henynek, hogy a nélkül soha sem jelenik meg. Ott, a hol a torokfájás nagyobb fokú, nem rit­kán azt vesszük észre, hogy a gyermek fültöve mel­lett levő nyálmirigy sót az alsó áll alatti mirigyek is feldagadnak s a gyermek képe eltorzul, nyaka meg­vastagszik. Ez azonban nem mindig szokott megtör­tenni. Miután ez az állapot három, néha négy napig, a bőr vörössé lótele után igy tartott, a,bőr kezd meg­halványodni, fotóssá lesz s mintegy nyolcz nap múlva rendes szinét újból visszanyeri, a mikor a beteg for­rósága is megszűnik, s a beteg az általános gyenge­ségen kivül egyebet nem érez. Ezután a bőr szárazzá idegreudszeröKet a galopp leggyorsabb ütenyeihez mérten fo­kozzák. A mi uj magyarjainknak 6em kellett sok biztatás, oly eszeveszett „bajra!--vaI húzták a galoppot, hogy a tánczos párok mint forgószél kavarogtak a tánezteremben a nélkül liogy valaki — a mint gondolva volt — elvesztette volna a sulyegyent. De e helyett történt más, a mi érzékenyen súj­totta — a rendezők erszényét; mert a szédületes tánczhoz gyenge levén agyrendszerök, az egyik rendező közel tánczol­ván a termet diszitő egyik nagy tükörhöz, az előtte álló óriási virágvázát ugy belenyomta a tükörbe, hogy darabokra tört és csörömpölve hullott alá, mig az aranyozott virágváza szintén megcsonkitott tagokkal a terem közepére gurult; majdnem egyidejűleg az ellenkező oldalon levő tükör alól egy másik rendező sodorta !e a virágvázát, mely oly közel gurult a terem kuzepén pihenő társához, hogy ha a véletlen expediczió alatt füleiket el nem vesztik, még meg is ölelhették volna egymást. E nem várt katasztrófa kiábránditá a kultur-hivatásu rendezőkei lelkesült mámorukból ós körbe fogva a romjaikban heverő vázákat ás a tűkor darabjait, bús pillantásokkal számit­gaták, hogy hány száz forinttal tették gutaütöttebbé különben is lapos erszényöket. Oiy tompa lehangoltság vett eröt rajtok, hogy észre sem vették a czigányoknak még folyvást tartó dühös játékukat, mely már-már a szerte heverő cserepeket is kész volt tánczra indítani. Végre az egyik rendező föleszmélt ós a zenészeknek hallgatást parancsolt, miközben fölpillantott a csillárra, mely­nek ragyogása által mint gy menekülni látszott a nehéz gon­dolatik nyomása alól: „itt ugyan vesztettünk," szólt a csere­pekre mutatva, azután meg a csillárra tekintve mondá: „de ez azt jelenti, hogy missziónkat betöltöttük." Keserű meg­nyugvás! Dr. Sándor Kálmán. és érdessé lesz, ugy látjuk, hogy rajta apró, korpa­szerü kisebb-nagyobb pikkelyek képződnek, a bőr le­hámlik, a gyermek hogy ugy szóljunk, megvedlik. A bőrnek ezen vedlése 10—12 napig, sőt néha 20 na­pig is eltart, a gyermekek a szó teljes értelmében mintegy uj bőrt kapnak, a mely természetesen külö­nösen a hideg iránt nagyon érzékeny, épen oly érzé­keny, mint akár a ma született gyermeké. Ezzel a betegségnek ugy látszik, egyelőre vége van. Pedig a dolog nem ugy áll. — Alig van betegség, mely gyil­koló természete mellett egyúttal ennyire ravasz is vol­na mint a vörheny, és épen ott rejlik a gyermekek között a vörhenybeni nagy halálozásnak főoka, hogy a gondatlan szülők a gyermeket már teljesen meg­gyógyultnak hiszik, velük mint teljesen egészségesek­kel bánnak el, a mikor aztán a gyermek, ki, mint fentebb emiitettük, uj bőrt kap, mely azonban még nincs hideghez, meleghez, szélhez hozzá törődve, újból könnyen, ós pedig nagyon könnyen megbe­tegszik. Igy történt aztán, hogy az apa és az anya, ki már gyermekét meggyógyultnak hitte, a harmadik hét végén vagy a negyedik elején azt veszi észre, hogy a gyermek gunynyaszt, melege kezd lenni, el­veszti már visszanyert étvágyát, hányás ingere lesz, néha hasmenést kap. Ugyanakkor a gyermek vizellete hovatovább kevesebb lesz, a gyermek dagadni kezd, ha bőrébe az ujjunkkal benyomunk, oly gödör ma­rad, mintha ujjunkat tésztába nyomnánk, a has mint egy hordó felpuffad, s ha vizsgáljuk ugy tapasztal­juk, hogy a hasban viz van; szóval készen vau előt­tünk a legveszélyesebb betegségek egyike, melyet a vörhenyesek vizibetegségének szoktak nevezni, mely­nek oka, mint ezt a tudomány kimutatta, abban rej­lik, hogy a vese is szenvedni kezd. — A tapasztalat azt bizonyitotta, hogy igen sok esetben ezen vizi be­tegség kifejlését az okozta, hogy a beteg az ágyat korán elhagyja, gyenge, uj, edzetlen bőre könnyen átfázik s vele együtt az egész test. Innen van aztán az régesrég megállapított és be­bizonyított dolog, hogy a vörhenybeteget csak teljes hat hét eltelte után tekinthetjük gyógyultnak, és hat hétig, ha még oly egészségesnek látszik is, betegnek kell tekiutetüuií. Hogy áll elö legelőször valamely helyen a vörheny­betegség ? Erre a kérdésre én épen ugy nein tudok válaszolni, mint a mint nem tudna az olvasó vála­szolni arra, ha én azt kérdezném: hogy állott elő az első búza növény'? De a mint az utolsó földmives is tudja, hogy ha ő, a buzanövény magvát clZBiZ Bi bu­zaszemet elveti, belőle újból buza lesz, épen ugy én is tudom, hogy ha a vörhenynek a magva — a mit vörhenyragálynak szoktunk nevezni — a gyermek testébe jut, belőle vörheny lesz. Erre természetesen mindjárt tudom, hogy az én földmives olvasóm mit fog mondani. Azt mondja: hogy sok gyermek nem kapja meg a vörhenyt, még ha vörhenybeteggel érint­kezett is, tehát a vörheny magva, a ragály ném kél mindig ki. Tökéletes igaz. De erre aztán meg én azt felelem: hogy a buza sem kél ám ki minden földben, p. o. a sivár szik vagy a futó homokban még ha belevetjük is, valamint a búzának alkalmas földre van szüksége, hogy kikelhessen, épen ugy a vörheny magva vagy a ragály is csak oly gyermek testében kél ki, melynek teste arra alkalmas. Szóval édes ol­vasóm bizonyos az, hogy a mint a búzának magva van, mely ha neki kedvező testbe Jutott, belőle be­tegség lesz. Ilyen betegség a vörheny is, s ennek a magva az, a mit ragálynak nevezünk. (Folyt, köv.) JPolitiAtai hirek, * Mostar, febr. 27. Baglajban, 3 órányira innen, az ot­tani herczegi kastély romjaiban egy nagyszerű fegyvertelepet találták. Kétszáz snider-fegyver, 30 drb handsár és tömérdek lőpor volt ott felhalmozva. A faluban 15 egyént íogtak el. Köztük Petar Milosindot ts, a falu öregét. A törvényszék, mely az ügyet azonnal tárgyalás alá vette, Milosindot harmad­magával halálra, a többieket pedig öttől husz évig terjedő vár­fogságra Ítélte. * Zára, febr. 27. A N. L.-nek jelentik Stolaezból, hogy Sutics fölkelő vezért elfogták s a trebinjei fogházba szállí­tották. * Szerajevo, febr. 26 A Bród-Szerajevo közötti egész vonalon, nevezetesen Kiszeljak, Sxenicza — Yranduk-Zepcse­Maglaj-Doboj állomásain a hadsereg intendánsai a legnagyobb szigorral vizsgálja meg ezen helységekben levő élelmiszerek mennyiségét ós minőségét. Az ujabban Bosznia-Herczegovinába szállítandó csapatok száma 18,600 főre rug. Lázas mankássá­got fejt ki az iateadantura, hogy a aagy szükséglethez mérten a kellő marhákat beszerezze. Szeniczán magában 680 zsák rizs és 1400 zsák liszt van fölhalmozva. Kétszersült folyton érkezik óriási tömegben. * Berlin, febr. 27 A dohánymonopóliumra vonatkozó törvénj'javaslatot még nem terjesztette vissza a közgazdasági tanács, ellenben igaz, hogy a törvény 1883. julius elsején eletbe lép, inig a dohánytermelést illető határozatok 1883. január elsején válnak érvóuyesekké. Bizonyos, hogy a birodalmi gyű­lés tavaszi ülésszaka májushó második hetében kezdődik. * Páris, febr. 27. Pol. Corr. A franczia kormány Szko­belev tábornoknak Pétervárra történt visszahívását nagy meg­elégedéssel fogadta. MEGYEI HIREK. — A í'ősorozás Csabán, mint már közöltük, f. ó. ápril hó 6-án veszi kezdetét s tart 12-ig bezárólag. A já­rási szolgabiróság a munkarendet a következőképen álla­pította meg: ápril 6-án mindhárom korosztálybeli hadkö­telesek felszólamlási kérvényei fognak tárgyaltatni ós el­intéztetni; ápril 7-én az állitás elöli szökevények ós az első korosztályból 200 hadköteles fog megvizsgáltatni; ápril 9. ós 10-én a húsvéti ünnepek miatt a sorozóbizott­ság nem fog működni; ápril 11-ón 200 hadkötelesós ápril 12-én a fennmaradt összes hadkötelesek és a czimvesztett honvédek fognak megvizsgáltatni. — Csabán a mult évben összesen 329 pár kelt össze, ós pedig családi állapotuk szerint a következőképen: legény leánnyal 269, özvegy özvegy gyei 43, özvegy ember haja­donnal 13, özvegy asszony legénnyel 3. A legtöbb házas­ság november hóban köttetett, a midőn is összesen 147 pár kelt össze. — A dcbreczeniiparmükiállitásMetzner Manó b.-csa­bai lakos eczetgyárost kiállított eczetlólórt elismerő ok­mányai tüntette ki. Alkalmunk volt Metzner ur eczetgyárát megtekinthetni s ez alkalommal meggyőződhetni, hogy ezen eczetgyár ugy czólszerü berendezése, mint tisztasága ós az eczettermókeknek nagy mennyiségben gyors előállí­tási képességére ós jóságára nézve bármely hazai eczet­gyárral versenyezhet. — Csabán a mult évben 14 esetben fordultak elö többes születések, ós pedig: két fiu 6, 2 leány 2 ós egy leány és egy fiu tí esetbea. AH igy született gyermekek összes száma 28. — A csabai járási szolgabiróság néhány mészárszék­tulajdonost — kiknek neveit ez egyszer elhallgatjuk — a sulyok meg nem tartása miatt érzékeny pénzbírságban marasztalta el. * Mulatságok B.-Csabán. Tegnap lépett volna fel először B.-Csabán Bánfalvy színtársulatánál Nagy Roza k. a. de nem volt előadás — A Conrádi-féie lovarda szinte tegnap kezdte működését. — Csettó Uyörgy ur, rektor üyulavárin kinyilvánít­tatni kívánta általunk, hogy a lapunk 23-ik számában megjelent, Gyulavári közbiztonságára vonatkozó közleményt nem ö irta. — Békésmegy ében a f. évben megtartandó loosztá­lyozás a következő rendben és időben fog foganatosíttatni: N.-Szénáson márcz. 6., Bánfalva 7., P. ós Sz. Szt.-Tornya 8., Orosháza 9., 10., Sámson 11.. T.-Komlós 13., P.-Föld­vár 14., (Jsorvás 15., Uj-Kigyós 16., Csaba 17., 18., 20., 21., M.-Beróny 22., 23., K-Tarcsa 24., Békés 27., 28., Vésztő 30., F.-G-yarmat 31., Szeghalom ápril 1., K.-Ladány 3., Kondoros 12., Csaba-Csüd 13., Szarvas 14., 15., Szt.-András 17., Öcsöd 18., Gyoma 20., 21., Endröd22., Kótegyháza 24., B.-U-yula 25., 26., Gy.-Vári 27., Gerlapostelek 28., Doboz 29. ££ Halálozás. Kazik István remetei uradalmi erdész (B.-Gryula ós Sarkad között) febr. 25-ón meghalt. Kazik több évtized óta a gróf Almássy Kálmán-féle uradalom szolgálatában állt s mint hü, szorgalmas embert főnöke is nagyon szerette. A. társas életben egyike volt a legkivá­lóbb, legbecsületesebb egyéneknek, tisztelve volt mindenki által. Halála mólyen lesújtott minden rokont, ismerőst, ba­rátot s leginkább magát családját. A gyászjelentés igy szól: „Kazik Istvánnó, szül. Raák Francziska saját, gyer­mekei: István, Gábriella ós Mária; a megboldogult test­vére: Ferencz, nemkülönben számos rokonok nevében is szomorodott szívvel jelenti elfelejthetetlen férje, illetőleg gondos jó atya, testvér ós rokon Kazik István uradalmi erdésznek, f. hó 25-ón, esti 9 órakor, élte 49-ik, boldog házassága 21-ik évében, hosszas betegség után bekövet­kezett gvászos elhunytát. A boldogult hült tetemei f. hó 28-án d. u. fél 4 órakor fognak remetei lakásán beszen­teltetni és a sarkadvárosi r. k. sírkertben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szt.-mise áldozat márcz. 1-ón d. e. 0 órakor fog a sarkadi róm. kath. templomban az ég urának bemutattatni. Kelt Remetén febr. 26. 1882. Béke hamvaira!" (i) BékésYáros képviselőtestülete februárhó {25-én tartotta gyűlését a létesitendö vasút ügyében, az ülés élénk

Next

/
Thumbnails
Contents