Békésmegyei közlöny, 1882 (9. évfolyam) január-december • 1-144. szám

1882-02-28 / 26. szám

B.-Csaba, 1882. IX. évfolyam, 26. szám. Kedd, februárhó 28-áu. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, kozgazdászati és vegyes tartalma lap. JVIegjelenil*. lietouU_ént háromszor: vasárnap, R.oclcl, (féliven) ©s osü.tör'töli.ön.. ELŐFIZETÉSI DIJ helyben házhoz hordva vagy postái bénn jrttve küldve : Egész évre 8 frt Fél évre . 4 „ Évnegyedre 2 „ Lapunk számára hirdetések feivéteiére fel vau jogositva : Haasensteiu és Yogler ezég Béos, Prága, Budapested, Nérne > szág és a Svájez minden fővárosaiban. B.-Csaba, íebr. 27. A .Békés" vasárnapi febr. 19-iki szá

rnábaa iagerűlten felel a lapunk febr. 14-d.iki számában foglalt csáfolatunkra. Se.n időnk, sem kedvűnk egy mír Kimerített tárgy fölött továbbra ÍJ vitatkozni, azért csak a/.t jegyeztük míg, hogy az elfogulatlan olvasóközönségre bizsu; imuisettőak érveinek és okoskodásának meghallgatása után, megítélni vájjon valamely pártnak a megyében abszolút többsége, az egyes kerületekben beadott szavazatok száma vagy az országgyűlésre küldött képviselők száma szerint határozandó-e meg ? Mi a személyeskedés vádját illeti: abbaa is a közönségre bízzuk az ítélethozatalt, arra nézve, vájjon szemólyeskedtünk-e mi akkor, tnidőu a „Békés" Gindöcs úrra azt mondá, hogy politikai erkölcstelenséget követett el s mi arra azt az általános megjegyzést tettük, hogy azért Goodöes uraak mégis több érdeme van a közügyek körül, mint sok fiatal óriásnak, a nélkül, hogy még csak azt is mondottuk volna, mint oly fiatal houmentő óriásoknak milyenek most oda által vannak a „B;kés"-űól — vagy vájjon nem inkább a „Békés" szemelyeskedett-e, midőn Gondöcs urat egy testi hibája miatt nevetségessé tett ? ítélje meg ezt is igazságosan a közönség ! Mindenesetre visszautasítjuk mint alaptalan ráfogást a személyeskedés vadját és hizelgünk magánknak azzal, hogy nem használtunk a kolléga ellenében az irodalmi tisztességgel össze nem férő kifejezést, midőn általánosságban fiatal óriásokról beszéltünk. Hogy a kolléga netalán talalva erezte magát : az nem a mi hibánk, hisz találva erezheti magát Moliere valamely szarkasztikus vígjátéka által a fösvény vagy tettető, ki ma nézi, pedig Molióre bizonyosan nem akart egy pár száz évvel ezelőtt a mostani nézőkkel „személyeskedni." <S igy, ha jónak tartjuk, mindig foguuk „személyeskedni," bárhogy is iparkodik bennünket gyanúsítani a kolléga s bárhogy akarja is elhitetni a közönséggel, hogy a személyeskedés a mi kenyerünk. Az előítéletes elfogult emberek véleményével nem törődünk, az igazságos, elfogulatlanokétól pedig nem félünk, mert ezek fognak a mi incarnitus személyeskedéseinkben legalább is annyi a tárgyhoz tartozó érvekec találni, mint a „Bíí." higgadt nem személyeskedő, csak Göndöcs ur álmait is bolygató soraiban. Azt mondja körülbelül a kollega, miért vállalkozott hát Göndöcs ur az országgyűlési képviselőségre, ha alszik és nem képes éber figyelemmel kisérni a tauácskozást? Hát Senuyeinek politikai jelleme ellen tán senkinek sem lehet kifogása, de azért mégis elvállalta a képviselőséget, habár már egy esztendeje beteges s az országgyűlésre sem jő? Hát azok, kik nem Főszerkesztő : G43Z0 GYULA. SZfíft&SSírőSáG áS KIADÓHIVATAL : Apponyi-utcza 891. számit híz, Invá a lap szellemi és anyagi részét illető minién közle a ínyt czimezai sórüak. K.ózit'dtok. aeua ad.utn.tAK. vis«£a. alszanak, de valami unalmas szélső baloldali beszéd alatt kimennek a folyósóra? Esek ott hol kell ós szükségesnek találjak, résen vannak ós résen lesz bizonyára Göndöcs ur is, mert íme, habár egy unalmas beszéd hatása alatt elalszik, a régészvagy méhész-egyletek gyűlésein is, mégis ő volt az, ki ezen közhas/mu intézeteket maga létesítette, sürögve-forogva a megyének, az országnak bemutatta, ki aluszékonysága mellett is ekkor nagyon is éber volt, éberebb mint sokan, kik meg éjjel sem alszauak, hanem hazafiúi keservüket akkor is a boros kancsó fenekére temetik. Végül helyreigazítjuk a kollega azon téves felfogását, mintha magunkat mint oktalanul megtámadottakat bemutattuk volna, mert azon inczidensből, hogy a kollega azt moudá, miszerint a Göndöcs-féle ügyben hívatlanul prÓKatoroskodunk: bátrak voltunk aposztrofálni azt, hogy ez nem hívatlan prókátoroskodás, hauem a sajtónak fedadata nemcsak támadni, hanem a közpályán működő, ok ailKül megtámadott férfiakat (jelen esetben tehát Göndöcs urat) védeni is. Igenis ezt meg fogjuk tenni — ha a kollega gyanusit is, hogy hívatlanul prókátoroskodunk es személyeskedünk. S most részünkről e tárgyban is a vitat befejezettnek nyilvánítjuk. JPoli ti ix.ai liireü * Berlin, febr. 25. A „N. W. Tagbiatf jelentése. Pétervári hirek szerint S/.kobelev párisi beszéde, mielőtt azt elmondta volna, PJterváron ismeretes voli S egy maga* allasu egyen — hir szerint Ignatiev — előbb kikorrigálta a beszéd kéziratát. Azt sem tartják lehetetlennek, hogy a czár Szkobelevet elbocsátja, a-'.ouban Szkobelevuek épen ez az óhajtása, mert ezután a herczegovinai felkelés élére fog állani. * Szerajevo, febr. 15. Izgatottságot keltett tegnap az a hir, hogy a Ferencz József-atczaban a kobozestánok átellenében levő nagy házban több fölkelőt női ruhába öltözve fedezte* föl, kik már több nap óta tartózkodna^ a városban. * Kisano, febr. 25. Egy idevaló Nadjaczi nevű korcsmáros házában egy nagy lada lőfegyvert találtak. A lőfegyverek nagyobbrészt angol Martini-puskák. A ládán Birmingham város neve, valószínűleg a felad isi nely volt irva. A fegyvereket elkobozták, Nadjaczit pedig a rögtön ítélő bíróság Ítélete folytan kedden reggel fóbe lőtték. Egyes si tin ;íra 10 kr. A keddi szám ára 5 kr. Kapható Klein Ödön köryvárus urnái és a nyomdában. Hirdetések .jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér'-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előttzethetui helyban a kiadóhivatalban, üleiu Ödön urnái és Bie • n«r B. ur nagytőzsdéjébe.i, de Povízsay László úr nyomdájában is fogadtatnak el előfizetések és hirdetés ik; vidéken a postahivataloknál 5 kros póstautalványnyal. * Belgrád, febr. 25. P. 0. Azt a szófiai hírt, hogy Szer biábau a herczegovinai fölkeles támogatására nyilvános gyűjtést rendeznek, sőt, hogy már 250 fölkelő VYanjaba el is utazott, hitelt érdemlő forrásból tnegczáfoljáK. * Buk arest, febn. 25. Viddiuből érkezett utazók megerősítik a tatarz.iiki összeesküvést és elfogatásokat. Hivatalos körökben tagadják, hogy Nikolics orosz tábornokot Bulgária rendőrfőnökének nevezik ki. * Bécs, febr. 25. A zártörvóny 150 szavazattal 129 ellenében, harmadik olvasásban elfogadtatott. Erre a ház folytatja a költségvetés részletes tárgyalását. A vita most a „rendelkezési alap" czikkelye fölött foly. MEGYEI HIREK. * A b.-csabai népbank vasárnap délután 3 órakor tartotta közgyűlését, Zsilinszky Mihály országgyűlési képviselő ur elnöklete alatt. Az igen nagy számmal összegyűlt részvényesek nagy és dicséretre méltó érdeklődést tanúsítottak a gyűlés lefolyása iránt, minek oka a csabai népbankot órt állítólagos nagy vesztessógeiröl szárnyalt hírekben keresendő. A pénzintézetek sorsa olyan mint az egyes emberekké; mig jói megy sorsuk, senki sem vesa tudomást sem róluk, de mihelyt roszra fordul dolguk: közbeszód tárgyát képezik; ime e gyűlésen elsült az ágyú ós kiderült, hogy közel 3 millió forgalom mellett 4999 frt kétes követelés van. Ez az egész. Ezen kétes követelések daczára, a fölülvizsgált ós kifogástalan mérleg szerint, az elmúlt I8Ő1 decz. tiszta haszna 7647 frt 50 kr, mely 1750 részvény közt felosztandó levén, esik egy részvényre, melyre 40 frt lett befizetve: 4 frt 37 kr. Az igazgatóság jelentése néhány indokolt falszólalásra adott, teljesen kielégítő felvilágosítás után, tudomásul vétetvén, következett az igazgatóság megválasztatása, mely szavazás utján törtónt. A választás föltótlen bizalmi nyilatkozat volt a volt igazgatók iránt, mert a volt hat igazgató közül 5 nagy szótöbbséggel újra meg lett választva, a veA „BÉKÉSMEGYEI MIAMÍ" TÁRCMJ4. Bokócz-estélj. (Visszaemlékezéz február 21-re.) Ha van abban valami igaz, hogy a farsang minden esztendőnek egy kiváltságos szaka, egy valóságos elragadtató tündérvilág, melyben Karneval berezeg az uralkodó, Terpsyehore istenasszony az uralkodóuő — a mi tekintettel e két mythologiai alak inkompatibilitására, nagyon bizarr egy gondolat — akkor a farsang utolsó napja méltán szolgálhat arra, hogy bohóez-estélyeket rendezzenek tiszteletére. A farsang jelképe a vidám nevető életnek Jó gondolat volt az emberes részéről, hogy a rideg tél, az enyészet „mementó mori"-ja közepéből kiszorítottak néhány hetet és mintegy ujjat húzva a természettel, zajos élvekkel, mámoros gyönyörökkel töltötték be. Csak egy kifogásunk lehet a dolog ellen, hogy a farsangnak semmi átmenete nincs a böjtbe. Az őrömböl nincs átmenet a szomorúságba. Sőt ellenkezőleg, hogy a kontraszt minél csattanósabb legyen — a bohóságok legmagasb fokáról egyszerre cseppennünk le a nagy böjt komoly, méltóságteljes és egyhangú légkörébe. Ez ugyan a dogma akarata és nem az embereké. Meg nem tilthatnék, hogy valaki farsang idején és nagy böjtben engedjen szabad folyást határtalan jókedvének. De elég legyen e böjtizü predikáezióból. Térjünk át a farsang utolsó bohóságára, melyet színészeink rendeztek a csabai közbirtokosság színházában. Az estély egyike volt a legsikerültebbeknek. Egyébiránt ez nagyon egyéni s mindig attól függ, hogy ki mint érzi magát, kinek milyen társasáp jutott osztályrészül. Ha vala i figyelő álláspontot foglal el, hasznos emberismeretre tesz szert s különös szakavatottságot, annak megítélésére, hogy ki mint érzi magát ott, a hová mindenesetre azért ment, hogy szórakozzék. Példával is illusztrálhatnám. Teszem: a Renczegi Gáspár, a ki különös kedvelője az inkognitónak, ezúttal czifra álruhában jelent meg es önmagának legjobban mulatott. Mikor aztán éjfélkor kibujt a maskarából, váltig törte fejét azon, hogy már most mért nem érdeklődnek iránta ugy mint előbb? Ennek természetes oka voltaz inkognitó jól hatott azokra, akik ismerték. De Hetyke Boldizsár felette kényelmetlenül érezte magát bohócz-sapkája alatt. Furcsa! vélekedők magában. Én sokkal jobban meg tudom nevettetni a nőket álarcz nélküi, mint álarca alatt; mát most csak az a kérdés, hogy az én arezom nevetségesebb e az ón álarczomnál, vagy hogy az álarcz un nevetséges ón hozzám ? A Piperkőcz Gyuri pedig olyan kedélyes volt, hogy maga is megcsodálta. Azzal mentegette magát egy barátja előtt, hogy ő maga valódi mivoltában szabad folyást nem mert engedni az ő ostobaságain ik. A.arcz ala

ft pidig ugy se tudják, hogy ki volt. Mindezeknél azonban sokkal kényesebb szituáczióba jutott Kótyagos Marczi Ne n akarom megmondani állását, mert még álnív alatt is ráismernének. Annyit azonban tiszta lelkiismerettel megmondhatok, hogy nagyon komoly férfiú s jóhiszemű egészen az áprilisi trétáig. . Ez a jeles úriember álarcz nélkül jctt báliasan kifent bajuszszal. Már előre attól félt s azt híresztelte, hogy őt egy álarezos szépség megfogja tréfálni. Nagyon sokáig kellett rá várakoznia, mert senki se akart ebbeli félelmének eleget tenni. Végre maga vett annyi bátorságot, hogy megszólítson egy csinos aölgyet, kinek álarcza alatt — Marczi meg mert volna rá esküdni — a legfényesebb női arcz rejtezkedett. Tanuja voltunk a beszélgetésnek, mely köztük lefolyt s ide iktatjuk mások elrettentő példájára. — Bájos nagysád, engedje meg, hogy kísérőjéül kiuálkozzatn. — 0 igen, sipitá felé egy gyanús inelódiáju női hang, mely Marczi fülében ugy csengett, mint valami szeraji szózat. — Én ismerem nagysádot. — Valóban ? — Igen, e sugárzó szemek, e piczi kacsok, ez édesen csengő hang, mind nagyon élénken emlékeztet nagysádra. A nő valószínűleg elpirult álarcza alatt s*igyekezett kezeit eltakarni, nehogy Marczi illúzióját megrontsa. — Ha ismer, súgja meg nevemet. Marczi oda híjolt füléhez és súgott valamit. Az álarezos élénken rázta fejét — Oh ne tagadja nagysád, első perezre fölismertem; ós megszoritá forrón kezeit. — Hagyjuk ezt! — Én olyan szomjas vagyok. Oh nagysád ezer'örömmel, futok! szaladok! S neki rontott a czukrászdáuak, hon ian csakhamar egy pohár limonádéval tért vissza. A nő mohón itta ki. Kevés vártatra a nő fagylaltra éhezett. Marczi készséges odaadással hozta azt is. Majd oda állottak a ezukrászdához ós az álarezos rendkívüli étvágyának adta jelét, a mi Marczit csak nem kétségbe ejté. Ez idő alatt váltig zaklatta, hogy mondja meg nevét. A nő megígérte, hogy éjfélkor leveszi álarczát előtte. — Dobogó kebellel várta Mirczi az éjfélt, odáig még Mirc/it pénzzel se lehetet volna vélt ideáljától eltávolítani. Di migjőtt az éjfél s Marczi követelte az igáret teljesítését. E helyett azonban a nö kirohant az ajtón, Marczi sebes vágtatva utáua rohan, egy barátja megragadja frakkja szélét s rákiált: — Te Marczi mit kísérgeted ezt a lányt — hát nem tudod kicsoda? — Ejh, hagyj engem békén, válaszolt Marczi boszusau, jobban tulom ón mint te. — Mernék fogadni rá, hogy nem tudod. — Eressz inkább, mert ón nem érek rá fogadkozni most. — De meg kell tudnod. — Az égre, ez boszantó. Nos hát hamar, ki ő ? A ki Marczit megszólította m >st hangos hahotába tört ki. Füléhez hajolt és azt súgta: X-né szobaleánya. Marczi nem veszté el hidegvórűsógét s azt felelte rá: — Tudtam ; de most eressz! Kirohant fogai közt azt mormogva: Á — hisz az lehetetlen ! — E szép szemek, e piczi kezek e hang. . . . Meg kell róla győződnöm. Es rohan az álarezos után. Sikerült is az utcza végén elfognia, lit már merészebben kezdte a/, ostromot. — Nem szabadul addig, mig le nem veszi álarczát. — Nem lehet, nem lehet, kiáltott kétségbeesetten a hölgy.