Békésmegyei közlöny, 1882 (9. évfolyam) január-december • 1-144. szám

1882-02-09 / 18. szám

B.-Csaba, 1882 IX. évfolyam, 21. szám. Csütörtök, februárhó 37-án. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalma lap. Alo& jolonihetenként háromszor: vasárnap, kedd, (fóliven) és osiltörtők-ön. EL0FIZETES1 DIJ helyben házhoz hordva vagy postán bementve küldve : Egész évre 8 írt Fél évre 4 „ Évnegyedre . 2 „ Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogositva : Haasenstein és Yogler ezég Bées, Budapesten, Néineto. szág és a Svájez minden fővárosaiban. Főszerkesztő: U3Z0 G/ŰU. Apponyi-utczi 891. számú .víz, hm a lap szellemi és anyagi részét illető minden kőzle néuyt czLnizni áérünk. Kéziratok nem adatnak, vissza. Egyes sz*m ára 10 kr. A keddi szá n ára 5 kr. Kapható KI un Ölöa iö ay vár,a*?$M»*L. és a nyom iában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyllttór'-ben egy sor közlési dija áó kr. Előfizethetni helybdu a kiadóhivatalban, Kleiu Ödön árnál és Bie • nerB. ur nagy tőzsdéjében, de Povázsay László úr nyomdájában is fogadtatnak el előfizetések és hirdetés jk; vidéken a postahivataloknál 5 kros póstaiitalványnyal. Függetlenség a „Békés" Ítélőszéke előtt. (Befejező közlemény.) Azoubau azt hiszem, e téreu cserben fogja hagyni tudománya s e helyett iukább azt fogja feszegetni, hogy a függetlenségi párt propraininja meg fogja teremteni Magyarországnak azt a függetlenségét és önállóságát, melyért eddig oly sokat küzdött a nemzet. Pedig, a mai függetlenségi párt, mely nem képes körülírni azt sem, hogy mit ért hát a folytonosan hangoztatott „függetlenség" alatt, éppen oly meddő téren mozog, mint apáink mozogtak. Kossuthnak inkompatibilis programmja tiszta, érthető. Ő nem akar alattvalója lenni az „ausztriai császárnak," még akkor sem, ha az magyar király. De ami függetleneink tényleg alattvalói, el is ösmerik őt Királyuknak, de Ausztriával nem akarnak közös ügyet elismerni, amit pedig a 48-ki törvényhozás is elismert. El akarnak szakadni Ausztriától, de a meglevő adósságról nem beszélnek. Avval ámítják a népet, hogy azt csak az osztrák fizesse; azt akarják elhitetni a józan magyar néppel, hogy az az osztrák nép, mjly ép ugy nem csinálta az adósságot, mint a magyar nép, hajlandó lesz elválni tőlünk minden régi adóssággal együtt, s mi megszabadulunk a bajtól. Jámbor politika biz ez, mely a gyengék számára vau szánva, és> azoknak, akik nem tudják, hogy voltaképpen az 1848-ki gyászos háborűt is főképpen az adósság el nem vállalása okozta. A szabadelvű párt, okulva a történelem tanúságain azt akarja, hogy Magyarország necsak a papíron, hanem valósággal legyen független állam. A szabadelvű párt nem ad semmit üres frázisokra, melyekkel a gyenge főket el lehet szédíteni, hanem a tényeket és meglevő viszonyokat mérlegeli, s ezekhez mérten választja meg politikáját, hogy látható eredménye legyen. Nem hirdeti a függetlenséget mert az rnir sokszor be lett iktatva a törvénykönyvbe, amiut azt A jf

em

miYEi KÖM4\Y" táhczaja. A szeghalmi kasziuó bálja. (1882. február 4.] A napok óta észlelt sürgés-forgás megszűnt; a nagy nap elérkeztóvel a kedélyek izgatottságokból vesztettek ; a tunikás selyem és nem selyem szoknyák szerencsésen ekészültek s felpróbálás után nagyszerűnek, igézőnek bizonyulván, ott hevernek szépen kiterítve a; ágyon. A tánezosnék gondolatokba merülve ábrándosan legeltetik szemeiket rajta; keblük oly hevesen dobog, szemük olyan különös fényben ragyog s arezukat egy-egy gondolatnál pir futja át! . . . Vájjon miről gondolkoznak? Ki tudná megmondani. . . . Talán az ígérkező élvezetről, talán a meghóditandók légiójáról! . . . A készülődés szerencsésen véget ért. Még a legkisebb aprólékosság sem kerülte el figyelmüket. Hogy lesznek fésülve, ki milyen szinü rózsát tűz fürtéi közzé, s hány órakor indulnak a bálba ? Ez már mind meg van határozva. A kis tánezosnők ugyan a mielőbbi menés mellett agitálnak, mit azonban a praktikus mamák megdönthetlen árgumentumaikkal legyőznek. E nagyhatalomnak engedni kell; ez előtt még a már két óra óta diszben lévő csaladftfk is meghajolnak és türelmetlenségüket a lassan haladó óramutatók elleni bosszankodásukban tanúsítják. * * * A járásban és a közeli vidéken bárból található, csaknem minden frakkba ós nem frakkba jutott egy-egy gavallér Sárréti ur is kimutatta, de hazafias önmegtagadással munkálkodik azon, hogy hazánk a súlyos viszonyok daczára is megállja helyét a többi európai czivilizált aliamok között, hogy a múltnak romjaiból, az ellenzék támadásai daczára is felépítse Magyarország igazi függetlenségének és jólétének varát, és az utódoknak ne romokat, ne foszlányokat adjon örökül, hanem egy életképes, a haladás feltételeivel ellátott sjövójébe bizalommal tekintő szabad országot. Ez a szabadelvű párt politikája, melyet védem fogunk, minden üres frázisok ós gyanusitasok ellenében. A kántortanító. ni. (Befejező közlegény.) Szerintem a tásadalom egy nagy gépezet, melyben a gépek mind megannyi Kerekek, rugók, szegek, 4b., mindegyiknek meg y*a a maga redeitetése, a maga hivatása; már pedig mennél szakértőbb kezekből kerülnek ki a gépek egyes részei, annál biztosabb a gép működése ; viszont minél műveltebb a nép, aanál áldásosabb a társadalom működése, mind egyházi, mind politikai szempontból. Mar pedig azt senki sem tagadhatja meg, hogy a nép műveltségének első fejlesztője s alapletevője nem a néptanító, kinek ép ugy Köszönettel tartozik tehát az egyszerű iparos, polgár é3 földmives, ki valaha iskolaba járt, mint a társadalmi élet legmagasabb polczáu fényeskedő egyházi, ésr világi férfiú. — Igyekezzenek tehát uraim közös erővel emelni a kántortanító vagy ha ugy tetszik, a néptanító tekintélyét. Adjanak neki oly fizetést, melyet méitáu megérdemel. Vagy legalább hivataluk, tekintélyük ós befolyásukkal nyújtsanak segédkezet sokszorosan kiérdemelt csekély fizetésének behajtására. — Ne csak követeljenek, hanem adjanak ím.nár valamit. Első sorban legtöbbet tehetnének e tekintetben a jegyzők, kik legalább a tauitó készpénzfizetését a községi pótadóval egyetemben szednék ba, a többire nézve pedig hatnának oda, hogy legalább az óv vés ezek egy része mar ott busul a buffetban, vagy fehér glacékesztyübe erőszakolt vas ujaikon számlálják el, kik jönnek a bálba? Az egyik hevesen biztosítja a kompániát arról, hogy a bájos Eleonora nem vesz részt, mert — — hivatalos titok. — általános szomorúság. A másik, büszke gyönyörtől dagadó kebellel állítja, hogv az igéző Ludmilla már itt van s egyedül neki köszönhető hogy eljött. Általános helyeslés, bizalmi szavazat s viharos éljenzés. A rendezők pedig a kompánia háta megett félfiillel hallgatják a jó ós nem jó híreket s a szerint a mint az rájuk kellemes vagy kellemetlen, örülnek va^y bosszankodna*. * * * A fényárban uszó terem diszitése valóságos gyűjtemény és hamis erdő. A dekoráczionak használt festmények egész kis kiállítást képeznek. Rendben van minden. A reformátusok torony órája elüti a V^-et, s a nemes ifjúság olyan hevesen lép be a terembe, hol már Jancsi száraz fája ugy sir, zokog, hogy ha a mindent előre látó rendezőség fel nem nyithatja jó előre a szárnyas ajtókat, talán kárt is tennének azokban, vagy magokban. De e nagy igyekezeten nem is csodálkozom. A terem, hova igyekeznek már telve van szebbnél szebb, bajosabbnál bajosabb tánczosnőkkel. Mindenütt fény, mindenütt boldogság; napi gondok kellemetlenségei eltűntek, nagy nap ez, a vigalom napja. Itt a jelszó: mulassunk! Mulattak ós Jancsi csinálta az animót jó nótáival: Végig mentem az utczáa, az utczán, Elsároztam a csizmám, a csizmám, Megérdemli az a lány, az a lány, Kiért sáros a esizmám, a csizmám, Egy szép vidéki lány nyal sétáltam. gén a nép, ha máskép nem, executió utján is fizetné le a kántortanító járandóságait. . . . Hja, a jegyző ur is azt tartja ám, hogy az első személy „én" vagyok, azután következik a kis és nagy biró, az állami hadmentességi, közmunka, pót- és legelőadó, fegyver, ezukor, kávé, petróleum, s a jó Isten tudja, miféle egyenes ós görbe adó, Midőn azokat beexekválja, kántor uramnak csakugyan muszáj várni. Fájdalom, sok helyen van ez igy! Vannak azonban oly derék jegyzők is, kik a fent érintett bokros teendők közepette sem feledkeznek meg a káutortanitó méltányos kérelméről. . . Hazánk sok helyein ismerek jegyzőt, kinek neve nemcsak a járásban, hanem az egész megyében köztisztelet tárgya, hivatalábani lelkiismeretes pontossága, ritka becsületessége, mindenki iránt tanusitott előzékenysége, s szolgálatkészsége által. —Ilyen a tanítók valódi barátja, s a népnevelésügynek buzgó emelője. Forduljon ő hozzá kerületében bármelyik tanító, akár a saját, akár a népnevelés ügyében, azon van, hogy a tanitók helyzetén javítson, a népnevelési ügyet pedig minden tőle kitelhető módon előmozdítsa, virágzásra emelje. — Ha megteheti ezt sok, miért ne tehetné meg valaineuuyi ? . . . Másodsorban elősegíthetnék a kántortanító anyagi helyzetét a szolgabirák, kik szükség esetében nemcsak a papnak, hanem a kántortanítónak is adnának pandúrt fizetése beszedésére. — Az egyházi ós világi tanfelügyelők pedig necsak terveket, utasításokat osztogassanak, hanem az illető helyen hassanak oda, hogy a tanitók fizetése emeltessék, a községi elöljáróságot pedig helybeli tanítójuk fizetésének szigorú behajtasára kötelezzék. — A honatyák ott az országgyűlésen, .... no, azok meg épeaséggel szakithatnának egy kis időt a korcsolya ós tombolaestélyek, lóversenyek és zöldasztalok kellemes szórakozásai mellett a nepnevelés ügyéveli komolyabb foglalkozásra. — Törüljék el a párbért! s alkossanak törvényt, melyben mind az egyházi, mind a polgári községet egyaránt kötelező szigorúsággal mondják ki: hogy minden község saját tanítóját közvetlenül a községi pénztárból fizesse rendesen, hogy ne kelljen a kántortanítónak mint valami koldusnak házról-házra járni, csekély fizetésének behajtása végett. — Mig ezt Éjfekete szemei ragyogtak, keble az élvezettől remegett 8 egész lénye azt bizonyitá, hogy jól érzi magát közöttünk. Hogy mulat? tevém fel az általános kérdést. Kitűnően — válaszolá ő — nem hi

ftem, ho»y Szeghalmon ily népes s fényes bált lehessen rendezni. Csak mehessek haza, majd megmondom a szarvasiaknak, hogy ide jőjje nek bálrendezóst tanulni. Ifjak! nemes ifjúság legközelebb bálukon czáfolják meg e megjegyzést. Láttátok őt, milyen gyönyörű volt, Milyen bűbájos, kedves tünemény ! Utana néztem kábultam sokáig ! Gyönyörű a szeme, gyönyörű az ajka, Minden olyan bűvös, olyan szép ő rajta A ki egyszer ajkát beszélni hailotta A jó istent érte százszor megáldotta. E kis verset nem egy tánczo? reczitálta ábrándosan. * Mire a szánéra előtti táncz véget ért az asztalok mir görnyedeztek az ételek ós italok súlya alatt. A bálanya, Wittman Ignácznó urnő, előzekeny szives modorával mindenkit lekötelezett maga iránt. Körülötte láttuk Flaskay Dezsőné uraőt, Bdintt'y iYina s a bálanya leáayát, Teréz kisasszonyokat. A rendezőség mindent elkövetett a vendégek szórakoztatásaira. A tánezokat Diczel Lajos ur rendezé ügyesen, mint mindég. a négyeseket 34—38 pár tánczolta s a fesztelen jó kedv reggeli 3/* 7 óráig tartott. * A rósztvett tánezosnők névősszeirásánál egy vidék s egy helybeli kiasszony volt segélyemre; továbbá egy helyi-